Több „kistestvére” is volt a Lánchídnak, egyikük „szerelem volt első látásra”
Budapest egyik jelképe a Lánchíd, amelynek története egészen Angliáig vezet el minket. Az akkoriban még komoly kihívásnak számító folyami híd ötlete ugyanis a Londonba látogató Széchenyitől származott, aki első látásra beleszeretett a Temze folyón látott lánchídba. A Dunára tervezett hídnak speciális feltételeknek kellett megfelelnie, amit a Hammersmith Bridge mind teljesíteni tudott.
Miután Gróf Széchenyi István úgy döntött, hogy szükség van egy Budát Pesttel összekötő állandó olyan hídra, amely ellenáll a folyó áradásának, a jégzajlásnak és biztosítja a város összekötését, alaposan felkészült. Még komoly anyagi támogatást is felajánlott, sőt, ő maga indult neki, hogy szétnézzen Angliában, ahol addigra már számos nagyfolyami híd is felépült.
Több év kitartó munkájával végül sikerült megvalósítani ezt a tervet is, de ehhez szükség volt egy komoly felismerésre: lánchidat kell készíteni.
Ezért felkereste az 1827-ben elkészült híd tervezőjét és a mérnök által készített több hidat is. Így jutott el a Marlow Bridge-hez is, ami „kicsinyített mása” volt a később nálunk felépült hidunknak. William Tierney Clark angol mérnök 1832-ben építette a 72 méter hosszú lánchidat, amely Marlow és Bisham között ível át.
A William Tierney Clark által tervezett – 2008 óta műemlék - híd ma is áll és megcsodálható, bár ez a híd már csak részben „az” a híd. A London nyugati részén található híd Hammersmith and Fulham északi kerülete és Richmond upon Thames déli kerülete között biztosítja az átjutást a Temzén.
Elődjének megépítését 1824-ben engedélyezték, és 1827. október 6-án adták át. Ez volt az első függőhíd a Temzén. Bár úgy vélték, hogy nagyon biztonságos, az egyre nagyobb terhelést később nehezen bírta.
1870-ben komoly pánikot keltett, hogy a Temzén rendezett Oxford – Cambridge egyetemi evezősverseny nézői (mintegy 10-12 ezer ember) a verseny követése közben átszaladt a híd egyik oldaláról a másikra, és ettől a pályatest belengett.
A gondok miatt végül lezárták és egy ideiglenes hidat építettek mellette. A most látható híd tervezésére Sir Joseph Bazalgette-t kérték fel, aki az alapokat meghagyva alakította ki az új szerkezetet. Az átadásra 1887-ben került sor. Később felmerült, hogy villamost visznek át rajta, majd a kiszélesítése is, de a terv nem valósult meg.
Az újjáépült híd eredetileg rózsaszín lett volna, de végül 1888-ban zöld színűre festették, a stilizált levelek pedig bronzszínűek lettek. A 2. világháborút követően egy ideig szürke volt, majd 1986-ban újra visszakapta zöld-bronz színeit. (A hidat egyébként ott jártunkkor éppen felújították.)
A hídon egy emléktábla is látható, mely Charles Campbell Wood hadnagy hősies tettének állít emléket. A férfi 1919. december 27-én éjfél körül vette észre, hogy a folyóban egy nő fuldoklik. Az asszony életét megmentette, de ő maga a sérüléseitől kapott vérmérgezésben meghalt.
A hidat többször is megpróbálták felrobbantani, az IRA 1939-ben, 1996-ban és 2000-ben is merényletet tervezett, de szerencsére a hídban nem keletkeztek súlyosabb károk.
A másik „kistestvér”, a szintén ma már műemlék Marlow Bridge a Temze felett köti össze Marlow két oldalát. Elődje még a 16. században épült fahíd volt, ami részben megsemmisült, ezért a 18. században újabb fahíd épült a helyére. Ezt váltotta le az 1829 és 1832 között készült - jelenleg is álló - lánchíd, melyet William Tierney Clark tervezte. A „nagytestvérről”, a budapesti Lánchídról emléktábla emlékezik meg.
Széchenyi a budapesti híd tervezéséhez felkérte William Tierney Clarkot, aki először egy angol mérnököt, Youngot szerette volna kinevezni helyettesének, mivel ő nem tudott kellő időt tölteni az építkezésen. Ám Young a betegsége miatt nem tudta elfogadni a felkérést, így került a képbe – a skót származású névrokon - Adam Clark. Ő kapta meg végül a kivitelezés irányítását. (Őróla nevezték el később a Clark Ádám teret.) A munka 1840-ben kezdődött és 1849. november 20-án avatták fel a 375 méter hosszú Lánchidat. A ma is álló kőpilléres függőhidat – melynek elődjét a 2. világháborúban felrobbantották - 1949. november 20-án, az eredeti híd átadásának 100. évfordulóján avatták fel.
William Tierney Clark
Az 1783-ban született angol mérnök elsősorban hidak tervezésével és építésével foglalkozott, az elsők között tervezett függőhidakat. Tiszteletére a brit Institution of Civil Engineers, a Magyar Mérnöki Kamara és a Magyar Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetsége 2000-ben megalapította a Tierney Clark Díjat, amellyel kiemelkedő mérnöki alkotásokat díjaznak.
