Téli séta a csodaszép, esti Budapesten
"Szeretem ahogy a város pezsdül, ezért nem Londont választom pestül" - énekli Pajor Tamás a Szeretem Budapestet című számában.
Mi is imádjuk ezt a várost. Ezernyi arcát és színét. Imádjuk nyáron és télen, reggel és éjjel. Imádjuk Budapest esti hangulatát, különös atmoszféráját.
Tettünk pár sétát nemrég, és a városról szóló versrészletekkel kívánjuk számotokra még érzékelhetőbbé tenni, milyennek látjuk Budapestet.
Budapest éji, nagy álmát hozom.
Be víg város vagy, én bús városom,
Zsibbadtan tapint fáradt két kezem,
Cigánnyal, borral, nővel érkezem.
Budapest éji, nagy álmát hozom.
Én vagyok a mámoros, kusza est.
Egy városom van: szegény Budapest.
Máshol keserü borom és söröm,
Itt számba ömlik az édes öröm.
Én vagyok a mámoros, kusza est.
Ady Endre: Budapest éjszakája szól
"Itt fényes az éj, mint a nappal
s akár az éj, bűnös a nap,
a vérbe lázadozva nyargal
a szenvedély s zajong, kacag.
A csendes utcán nagy titokban
vörössugáru lámpa lobban."
Kosztolányi Dezső: Budapest
Ezer gázlámpa fény-varázs
övezte karcsú derekát,
a szökkenő híd karperecként
ölelte át a hüs Dunát.
A parton kóboroltam este…
Rólad mesélt a csobbanás,
a széles parton is feléd vitt
minden forró szívdobbanás.
Elkábított a fény zenéje.
Gyönyörű este van Veled,
mert ide hozott mellém ma este
a szerelem és a képzelet.
Szabó László Dezső: Este a Duna partján
Kőrengeteg, zsibongó város
Eljő egykor a végitélet.
Fénylő szemed tört lesz, homályos
Vad dőzsölésed végit éred.
Elhallgatnak arany asszonyaid.
Halvány hercegeidről a jelmez lehull -
Nagy örömöd sós könyeidbe fúl
A vér-nap sápadt, vén arcodra nyit.
Kőrengeteg, zsibongó város
Akkor táncot járunk fölötted.
Szellemsereg: most sok magányos
Ember, kinek szivét gyötörted.
Szegény Lázárok lakomáidon.
Bolond koldusok, kik fényed után vágyunk
Boszút áll aznap mi nagy magányunk
És ujjong megdőlt palotáidon.
Megtépjük selyem köntöseid;
Gazdájuk vesztett bársonyodat.
Hol most királyok bölcsője ring
Lerontunk márványházsorokat.
Szörnyűk leszünk, mint a gyászangyalok.
Irgalmatlanabbak, mint a Végzet, százszor.
Mert elnézed most, hogy lelkünk gyászol.
Nagy nyomorunkban nem nyujtod karod.
De hogyha majd romokban fekszel
S a Múltság ezüst lelke leng föléd;
Holt köreidbe zártad a béke örökét
És ellenségeidtől megmenekszel:
Leszállok rád és megcsókolom földed.
Megkönnyezlek hűn és megáldalak.
Ó, mert valaha nagynak láttalak,
Mert nagy szerelmem hozzád meg nem ölted.
Peterdi István: Budapesthez
"Úgy szeretem a szívhangot
úgy szeretem a város zaját
Sok töredezett szép arcot
Kik üzenik, hogy még van tovább."
Pajor Tamás: Szeretem Pestet