Tegyél velünk virtuális sétát az 1848. március 15-i események legfontosabb helyszínein
Korábban kíváncsiságból már bejártam az 1848. március 15-i események legfontosabb helyszíneit. Most azoknak, akiknek nincs lehetőségük bejárni ezeket személyesen, javaslom hogy tegyetek egy virtuális sétát velem a városban. A cikkben 1848. március 15. eseményei időrendben követik egymást többé-kevésbé. Ugyanakkor nem a pontos kronológia volt a cél. Sokkal inkább az, hogy végigjárjuk és alaposabban megismerjük, melyek voltak 1848. március 15. helyszínei.
Most tehát megmutatom nektek, hol volt Petőfi Sándor utolsó lakhelye, hol találkoztak egymással a márciusi ifjak, hol nyomtatták ki a 12 pontot és hol volt Táncsics börtöne. Nézzük, hol és mi történt 1848. március 15-én!
Így festett a város 1848. március 15-én a forradalom napján
Buda és Pest 1800-as évek közepén másképp festett. Az a terület, amit ma a Belvárosként, Lipótvárosként ismerünk, szűkebb értelemben véve eredetileg ez volt Pest. A középkortól városfal vette körül, a hajdani kapui helyét a Váci utcában, az Astoriánál és a Kálvin téren emlékmű őrzi. Még a 19. század első felében is az egykori (mára csak maradványaiban fennmaradt) várfal helye, illetve a város árka határozta meg Pest körvonalait.
1848-ra már túlesett a város a nagy, pusztító árvízen, és még nem történt meg a város mai arculatát kialakító városrendezés (a Nagykörút megtervezésével, házak bontásával, grandiózus építkezésekkel, egész negyedek átrajzolásával). Az utcák fele nem volt még kikövezve, a csatornarendszer és a közvilágítás is egészen más volt.
Hol lakott Petőfi Sándor?
Egy korábbi cikkünkben már bemutattuk a Marczibányi házat – a mai Rákóczi út és Síp utca sarkán állt. A cikkben Petőfi egykori szobáját is láthatjátok. Innen indult el azon a reggelen, amelyen a forradalom lángja fellobbant.
Itt gyülekeztek a márciusi ifjak - de hol is volt pontosan a Pilvax?
Pesten az egyik legkedveltebb kávéház az Úri utcai (Herrengasse, ma Petőfi Sándor utca) Café Renessaince volt, ahol az egyetemisták, művészek, értelmiségiek találkoztak. Itt dolgozott kávéslegényként az osztrák származású Pilvax Károly. A fiatalember 1841-ben érkezett Pestre, decemberben eljegyzett egy itteni hajadont, és 1842-ben már át is veszi a Reneszánsz üzemeltetését az előző tulajdonostól. A kávéházat átkereszteli Pilvaxra.
Bár Pilvax Károly 1846-ban bérbe adta a kávéházat, a név maradt. A belső teret új festményekkel gazdagították: a francia forradalom hőseit ábrázolták a képek. A Pilvax Kávéház gyorsan a fiatalok, az ellenzéki gondolkodásúak törzshelyévé vált. Petőfi Sándor, Degré Alajos, Jókai Mór és Tompa Mihály itt alapította meg a Tízek Társaságát.
A fiatal értelmiség egyik jelentős, radikális csoportja a Pilvax kávéházban tartotta összejöveteleit. Egy részük tagja volta liberális ellenzék egyesült szervezetének, az Ellenzéki Körnek is. Közülük került ki Irinyi József, aki 1848. március 11-én megfogalmazta azokat a rövid pontokat, amelyek Kossuth március 3-i beszédének szellemében, attól némileg eltérő hangsúlyokkal, a polgári átalakulás következetes keresztülvitelét követelték.
1848. március 15. eseményei időrendben:
A forradalom eseményei tulajdonképpen már március 14-én este elkezdődtek. Ekkor érkezett Pozsonyból hajóval egy hírnök, aki a Pilvax Kávéházban egy biliárdasztalra állva tudatta a vendégekkel, hogy Bécsben kitört a forradalom. Március 15-én pedig Petőfi itt szavalta el először a Nemzeti Dalt.
1911-ben a városrendezés során az épületet lebontották. Az alábbi képek egyikén az az épület látható, amelyik a Pilvax helyén áll. A másikon az új helyen újraindított Pilvax.
Március 15. eseményei folytatódnak: a következő helyszín a Landerer nyomda
Az egykori Landerer és Heckenast nyomda épülete a Belvárosban, a Kossuth Lajos utca (akkor Egri utca) és Szép utca sarkán állt.
1848. március 15-én reggel, miután Jókai Mór felolvasta a 12 pontot a Pilvaxban, és Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalt, a jogi és orvosi egyetemen történő toborzás után a márciusi ifjak az immár tömeggé nőtt követőikkel a Landerer és Heckenast könyvnyomdához vonultak.
"A korabeli beszámolók szerint 1848. március 15. előestéjén Landerer értesült róla, hogy mire készülnek az ifjak és nagy mennyiségű papírt készíttetett elő és a teljes személyzetet behívta másnapra. Érkezésükkor Landerer kijelentette ugyan, hogy nem nyomtat nekik röplapokat, mivel azt a cenzorral nem engedélyeztették, de állítólag maga súgta meg Petőfinek, hogy a nép nevében foglalja el a nyomdagépet. Ezzel valószínűsíthetően a látszatot szerette volna fenntartani, hogy a forradalmár tömeg kényszerítő hatása alatt cselekszik. Heckenast Gusztáv Landerer cégtársa nem ment be aznap a nyomdába, így nem vett részt az eseményekben sem. A szabadságharc leverése után emiatt vehette át a nyomda vezetését Landerertől, aki egy rövid ideig még bujkálni is kényszerült"
1848. március 15. helyszínei közül is kiemelkedik a Nemzeti Múzeum
A Múzeum előtti tér a forradalom egyik fontos színhelye volt, ahol a hagyomány szerint Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalt. A múzeumi díszteremben ülésezett a 48-as népképviseleti országgyűlés felső háza.
Valójában azonban itt pont nem szavalta el - előtte elszavalta viszont a Pilvaxban, az egyetemeknél és a Landerer nyomdában is. A Nemzeti Múzeumnál a délután 3-kor kibontakozó spontán népgyűlésen Petőfi Vasvári Pállal és Irinyi Józseffel hatásos beszédet intézett a tömeghez. Az összegyűlt pest-budai polgárok pedig közfelkiáltással elfogadták a márciusi ifjak programját, majd együttesen megindultak a városházára. Ahol egyébként Petőfi újfent elszavalta a Nemzeti dalt.
Március 15-e a forradalom kezdete: Táncsics börtöne
A József kaszárnya 1810-ben épült, a mögötte álló lőporraktár korábbi, 18. századi épület. Valójában ebben a két épületben tartották fogva "a rendszer ellenségeit" abban az időben. Előbbiben az értelmiségieket, a lőporraktárban a közembereket. A márciusi ifjak ideérkezve kiütötték a bedeszkázott ablakot a földszinten, ahol Táncsics "lakott". Így szabadították ki március 15-én Táncsicsot, az írót, a publicistát, az egyik első szocialista politikust a börtönéből. A szabadságharc leverése után pedig kivégzőhelynek használta az épület udvarát a császári hatalom.
1948-ban (éppen a forradalom századik évfordulóján) az épületek háborús jóvátételként az Egyesült Államok tulajdonába kerültek. A visszajuttatásáról 2006-ban írt alá szándéknyilatkozatot az akkori magyar és amerikai kormány. Nyolc év munkájának eredményeként a Táncsics-börtön két másik épülettel együtt, egy ingatlancserével 2014 nyarán került vissza a magyar államhoz.
1848. március 15. estéje A Nemzeti Színházban
Pest vármegye első magyar színházának épületét az alispán, Földváry Gábor határozott intézkedésit követően a Grassalkovich Antal által adományozott Kerepesi úti (a mai Rákóczi út 1. szám alatt, az Astoria Szállóval szembeni irodaház helyén lévő) telken kezdték építeni 1835-ben, és amit 1837. augusztus 22-én nyitottak meg Pesti Magyar Színház néven. 1840-től Nemzeti Színház néven működött tovább.
1848. március 15. estéjén a Két anya gyermeke című színművet adták volna elő, amiben a színház prózai társulatának szinte minden nagy művésze játszott. A nap eseményeinek hatására azonban az igazgató elrendelte, hogy Katona József Bánk bánja kerüljön színre. Csakhogy este a Táncsics Mihály kiszabadításától euforikus hangulatba került tömeg betódult a színházba, és hazafias dalokat követelt - a zenekar előadta a Meghalt a cselszövő kezdetű dalt Erkel Ferenc Hunyadi László című operájából, azután a Himnuszt, a Rákóczi indulót, a Marseillaise-t, valamint különféle népdalokat.
A színházépületet 1875-ben átalakították, kibővítették. Ám 1908 nyarán bezárták, mivel tűz- és életveszélyesnek nyilvánították, 1913–1914-ben pedig lebontották.
Az egykori színházépület telkén ma egy irodaház áll.
