Naplemente a Lánchídról
Biztos számos helyről néztétek már a naplementét vagy a napfelkeltét, egyedül vagy másokkal együtt. Van egy hely, ahonnan mégis kicsit más a kilátás erre a természeti eseményre. Ezt a helyet mutatjuk be most nektek.
Mervai Márk képriportja
Külföldön élve az első, amit Magyarországról tudtam az volt, hogy van egy Lánchíd nevű építmény a Duna fölött. Apukám mesélt róla, ahogy télen átsétált rajta, és nézte a sötétben úszkáló jégtáblákat.
Aztán én is láttam előben, és rögtön szerelmes lettem a hídba.
Az évek során azon gondolkodtam, ahányszor a Duna-parton ültem, és néztem a budai hegyek mögött lemenő napot, hogy vajon milyen lehet a híd tetejéről mindezt végignézni?
Sokáig csak álom maradt.
Egészen addig, míg megadatott az, hogy felmehessek, és fotózhassak a világ egyik legszebb hídjának a tetején.
A délutáni órákban indultunk, felszerelve kamerákkal és egy nagy adag izgalommal. Lentről sokkal kisebbnek néz ki a híd, mint fentről! Ez volt az első megállapításom.
A híd tetején állva rögtön attrakció voltunk, számos embert láttunk megállni, mutogatni felénk, és fényképezni minket.
Leültünk, elővettük a fényképezőgépünket és vártuk, ahogy a nap szép lassan eltűnjön a Sándor-palota mögött, és kigyulladjanak a város fényei.
Szinte felhőtlen idő volt, alig fújt a szél, alattunk a délutáni csúcsforgalom, a Dunán egy-két turistahajó haladt el. Nehéz lenne azokat az érzéseket leírni, amik akkor keringtek bennem, de talán nem is akarom, mert a képek magukért beszélnek. Még akkor is, ha nem tudják teljesen visszaadni azt a hangulatot, amelynek részese lehettem ott.
Budapest így is gyönyörű város, de onnan fentről még különlegesebbnek és értékesebbnek tűnik.
A fotók a BKK közreműködésével és engedélyével készültek, külön köszönet a Lánchíd hídmesterének is.
Ha tetszik Budapest madártávlatból, nyomj egy lájkot! :)
