Mióta számozzuk a házainkat Magyarországon? És miért?
„A házszám a felvilágosodás korának egyik legfontosabb találmánya” - mondta Anton Tantner osztrák történész. Ez a mondat évek óta kering blogokon, cikkekben, közösségi oldalakon. Emiatt hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a felvilágosodás kora előtt az emberek nem is használtak házszámokat.
Csakhogy a fenti megállapítás inkább arra vonatkozik, hogy a mai értelemben vett házszámozás elődjét Európában sok helyen abban a korban kezdték el alkalmazni.
Sokan idézik azt a történetet is, amely szerint 1779-ben éjszaka kezdett el házszámokat írni a párizsi épületek falára Marin Kreenfelt de Storcks, az Almanach de Paris szerkesztője és néhány megbízható embere. A párizsiak ugyanis gyanakvással figyelték a házszámozást, címjegyzék készítőjének szokatlan magánkezdeményezését, elvégre a házszámozást, amellyel a hatóság számára könnyebbé vált a katonák elszállásolása.
Nálunk mikor kezdődött a házszámozás? A legtöbb, általam talált forrás szerint:
Magyarországon 1786-ban rendelte el II. József, a "kalapos király" a népszámlálással párhuzamosan, hogy könnyen azonosítható jelölést kapjanak a házak.
Azt is írják a források, hogy arra hivatkozott a helytartótanács, hogy az uralkodó palotáján is van házszám, mivel előre tudták, hogy a magyar nemeseknek nem fog tetszeni az intézkedés. A népszámlálással is meggyűlt a hatóság baja, mivel előfordult, hogy számlálóbiztost megverték, sőt megölték.
A hivatalos házszámok bevezetésénél az előírás az volt, hogy a kapu mellé vagy fölé fessenek fekete festékkel legalább 3 hüvelyknyi, vagyis nyolc centis számokat.
"- Mint magyar nemes: tiltakozom! Igenis, tiltakozom! Ősi kúriám falát nem fogjátok holmi számokkal összefirkálni!
- Urambátyánknak nincsen igaza! II. József is számot íratott a bécsi Burgra!
- Ő megteheti, mert nem magyar úr! Csak kalapos király! Egy nemesembert nem lehet megszámozni, mint egy birkát! Ez nem áll az alkotmányban... Nincs a Hármaskönyvben...
- De urambátyám, 1785-öt mutat a kalendárium...
- Elég baj az! Bezzeg másképpen volt a régi szép időkben..."
Forrás: Bélley Pál: Kíváncsiak klubja
II. József halála előtt, 1790-ben tett visszavonta Magyarországot érintő rendeleteinek többségét, köztük a házszámozásról szólót is. Három rendelettel tett kivétel: a vallási türelmi rendelet,tl a jobbágyrendelettel és az alsópapságot támogató rendelettel. Ezek érvényben maradtak.
Házszámozást azonban már a középkorban használtak, erre bizonyíték Budán, a Várnegyedben a Tárnok utca 14. szám alatti ház. Mint arra az Utcák, terek blog szerzője felhívta a figyelmet, amikor a második világháború után elkezdődött a negyed újjáépítése, műemléki kutatás kezdődött, és a ház feltárása után előbukkant a késő középkorban felfestett 114-es szám, a házszám.
A budapesti házszámokról a blogban az áll: „A házszámok a XIX. század végéig valójában telekszámok voltak, vagyis nem egy utca, hanem egy egész város, vagy városrész házait számozták meg sorban 1-estől kezdve egészen addig, ahány ház volt. Ezek a jelölések a mai házszámok és helyrajzi számok közös ősei voltak, akkoriban numeronak hívták őket. (...)
1874-ben vezették be azt, hogy a házszámozás utcánként kezdődjön elölről, vagyis hogy minden utcában legyen 1-es házszám.
Addig azonban több alkalommal is újra kellett számozni a házakat, hiszen a telekmegosztások, parcellázások révén kialakított új házhelyek numeroi fel-felborították a szisztémát, és amikor már átláthatatlanná vált a számozás, újratervezték az egészet - vagyis a házszámok viszonylag gyakran változtak.”
A mai házszámozáshoz hasonló rendszert a budai és pesti oldalon először egyébként az 1850-es évektől kezdtek használni, a Duna felől kezdődő számozással.
Forrás: hg
A házak megszámozását és beazonosíthatóságát ma is rendeletek írják elő, és aki a helyi önkormányzati rendeletben szereplő kötelezettségének nem tesz eleget, vagyis például nem teszi ki a megfelelő házszámot az ingatlanra, akár pénzbüntetésre is számíthat.
