MÚLT
A Rovatból

Mi köze a lilaruhás nőnek Gobbi Hildához és a színészotthonhoz?

Az, hogy a legendás festményen látható asszony utolsó éveiben az egyik színészotthon lakója volt.

Link másolása

Gobbi Hilda nem csupán kiváló színész volt, hanem kora egyik legaktívabb önkéntese. Mivel saját családja nem volt, és a színházat tekintette igazi otthonának, és az ott dolgozókat a családjának, hihetetlen energiával vetette bele magát a közösségi munkába.

Többek között segített a háború után a romok között újjáéleszteni a Nemzeti Színházat, jótékonysági esteket szervezett, létrehozta a Bajor Gizi Színészmúzeumot, és neki köszönhető az is, hogy a háború utáni években az idős, nem ritkán nyomorgó idős színészek számára két otthon létesült.

A Lendvay utcai Ódry Árpád Színészotthon egyik lakója volt az egyik legismertebb magyar festmény főszereplője is:

Szinyei Merse Pál volt felesége, Probstner Zsófia, akit a Lilaruhás nő című képen láthatunk.

pzs

A színészotthonok története az 1940-es évek végéig nyúlik vissza. Amikor 1945-ben Budapest ostroma véget ért, és megkezdődött a romok eltakarítása, majd az város újjáépítése, Gobbi Hilda a fiatal, tehetséges színészek számára kollégiumot szervezett. Saját fiatalkori élményei indították erre, mivel szegénységben élt, és úgy kínlódta végig tanulóéveit. A kollégium megnyitása után támadt az az ötlete, hogy a idős színészek számára is otthont nyújtsanak.

Az első épület, amelyet megszereztek, a Magyar utca 34. szám alatti ház volt,

amely a háború előtt a bordélyairól és kurtizánjairól híres utcában szintén bordélyként, majd garniszállóként működött.

A garniszállók olcsó, csupán elemi berendezéssel (ágy, mosdótál, asztal) felszerelt szobákból álló intézmények volt, ahol nem csak fillérekért lehetett megszállni, hanem alkalmasak voltak arra, hogy "szobáztatni" is lehessen bennük.

Két szomszédos ház telkére építette fel a 19. század végén két emeletes lakóházát Vojnits Tivadar és felesége, Vojnits Mária. Amikor a pár meghalt, Schlesinger Lipót és neje vásárolta meg az épületet a 20. század elején. Ők bordélyt üzemeltettek benne, majd garniszállót. Haláluk után került a ház Selye Gézához, azután Berkovits Sámuelnéhez. Sokan egy félreértés miatt úgy hiszik, hogy a Magyar utca 34. alatt működött kora híres kupija, a Maison Frida, de az a Magyar utca 29-es számú házban volt.magyarutca4

Az ostrom után a József Attila Népi Kollégium működött a Magyar utca 34. szám alatt, és amikor Gobbi Hilda megtudta, hogy a kollégium költözik, először házfoglalással, azután utánajárással és könyörgéssel megszerezte az épületet.

A házat részben társadalmi munkával és adományokból alakították át és rendezték be. Voltak, akik bútort adtak, más vállalatok ágyneműt, de kaptak pénzt és elárverezhető műalkotásokat is magyar művészektől, például Ferenczy Bénitől.

Szerveztek külön előadásokat is, amelyeknek a bevételét a Jászai Mari Színészotthon megnyitására fordították.

1948. március 7-én nyílt meg az otthon, amelynek lakóit egyébként újsághirdetéssekkel toborozták. Mint azt Gobbi Hilda az önéletrajzi kötetében leírta, sokan jelentkeztek.

"

Olyan művészek, akik Kassától Kolozsvárig a magyar nyelv, a magyar kultúra érdekében végigjátszották az életüket. Régen csak magántársulatok léteztek, csupán a Nemzeti Színház volt állami. Fizették a nyugdíjalapot, de a maszek igazgató elsikkasztotta, vagy hadikölcsönbe fektette. Ott álltak kisemmizve harminc-negyven-ötven évi szolgálat után.gobbihilda1magyarutca3magyarutca1magyarutca2

A következő lépés az új színészotthon megszervezése volt. Gobbi Hilda a Lendvay utca 13. szám alatt talált egy üresen álló épületet, a Mauthner-villát. A ház története megrázó.

"

1944. március 19-én reggel (a németek ekkor szállták meg Magyarországot) hagytuk el az otthonunkat. Idejében. Az történt, hogy Chorin Feri bácsit telefonon hívta Erdődy úr, Kállay Miklós miniszterelnök megbízásából. A németek átlépték a határt, és a család azonnal tűnjön el. Mi, a Mauthnerek politikailag bizonyára érdektelenek voltunk a németek számára. De hogy általunk ne tudakolhassanak a többiekről, Chorin Ferencről és Kornfeld Móricról, akik politikailag és származásuk miatt egyaránt veszélyeztetett helyzetben voltak. Ez tehát 19-én, egy vasárnapi reggelen történt. Elmentünk a Lendvay utcai Mauthner-házból örökre

- nyilatkozott a Múlt és Jövő című lapban 1997-ben Mauthner Gabriella. A villát a németek kirabolták, az ostrom alatt megsérült, azután betörők költöztek be.

Gobbi Hilda színészkollégáival jótékonysági rendezvényt szervezett, hogy annak bevételével a Lendvay utcay színészotthon létrehozását támogassák. A szükséges pénz összejött, így 1950. október elsején ünnepélyesen megnyitották az Ódry Árpád Színészotthont - a mai Művészotthont. A lakói olyan személyiségek voltak, mint Zala Karola, Bárdy Gabi primadonna, vagy Rozsos Gizella primadonna.gobbihilda1957_1gobbihilda1957_2119031

De talán a legérdekesebb lakó mégis Szinyei Merse Pál volt felesége lett, az a hölgy, aki fiatalon, várandósan állt modellt férjének a Lila ruhás nő című festmény elkészítéséhez. Probstner Zsófia 99 éves éves korában kérte felvételét. Nem volt színész, "csak" egy öreg asszony, aki borzasztó körülmények között élt. Életéről és tragikus szerelméről ebben a cikkban írtunk.

Probstner Zsófia túlélte összes, Szinyei Merse Páltól született gyermekét

- hat gyermekük közül három kisgyermekként halt meg, 10 éves kora előtt, egy lányuk pedig 18 évesen, agyhártyagyulladásban. Az otthonban töltött időről Gobbi Hilda így írt a könyvében: "Ott ült, furcsa törökös pongyolájában, egyenes derékkal, valami török fezzel a fején - mert a haja már gyérült -, és valami csodálatos eleganciát árasztott. Alig hallott, látott, de a szellemi képességei épek voltak, S amikor külföldiek jöttek látogatóba (...), bemutatták őket a "Lilaruhás nőnek" is. (...) A franciáknak franciául, az angoloknak angolul válaszolt. Százéves korában hárman is megfestették az arcképét."

A Lila ruhás nő 102 éves koráig élt az Ódry Árpád Színészotthonban.

Amikor meghalt, így búcsúztatták: "Utolsó üdvözletünket küldjük Szinyei Merse Pálné szeretett lakótársunknak. A "Lila ruhás nő" most már aludni tér. Nagy szépségével, finom lényével a festőművészetet szolgálta egész életében. Színek pompájában tobzódott... hantja felett majd a nagy Természet celebrál búcsúztatót... Néki, a kiválasztottnak, a 100 évesnek, az örökemlékezetűnek..."feleseg471481_28pzs2

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: