Luxushajón utazhattok Budapesten a Dunán
Budapesten kevés olyan hajó van, amely kiérdemelné a luxushajó nevet. Talán csak egy-kettő. Szerintünk ugyanis nem attól luxus valami, hogy szinte megfizethetetlen árakon csillivilli körülmények közt sznob utasok tömege próbál úgy csinálni, mintha jól érezné magát. A luxus szerintünk azt jelenti, hogy egy kisebb társaság kibérel egy frankó kis hajót, amelyen egy-két órán keresztül kiválóan szórakozik, utazik egyet fel és alá a Dunán, gyönyörű díszletek között, jó esetben nagyszerű időben kiülnek a fedélzetre, esznek-isznak, buliznak és egy kis időre úgy érzik, mintha csak értük volna minden. Budapest, a Duna, a hajó és a legénység. Na, ez a luxus.
Amikor megtudtuk, hogy elkészült a Thetis, az a kicsi, de mozgékony és kedves hajó, amely épp ezt a cél tűzte ki maga elé, már elhatároztuk, hogy kipróbáljuk. Nem csalódtunk, hisz Juhász György, aki a hajót újjávarázsolta, (a történetét lásd alant)pontosan azt nyújtja az ügyfeleinek, amit várnak. Legyen az lány- vagy legénybúcsú, céges meeting, egy családi összejövetel, születésnap vagy akár csak egy baráti társaság bulija.
Mi épp egy vihar kellős közepébe futottunk bele a hajóval, de ez csak még izgalmasabbá tette a másfél órát, amit a Thetisen töltöttünk. A Dunán, az Újpesti-öbölből a hajóskapitány lakóhajójától (amely szintén megér egy misét) indultunk, és tettünk meg pár kilométert az öbölben a hajójavító és a part mentén kikötött hajók és a kajakosok-kenusok közt szlalomozva. Természetesen a hajót kibérlő társaságok főleg délutánra-estére kérik az utat, és persze a főváros központján végighajózva buliznak a hajón.
Kérésre főznek is, persze nem a hajón, ott csak melegítik, de lehet napozni, a kajüt-részben heverészni vagy a kormány mellett lábatlankodni, és okosakat kérdezni a kapitánytól, ahogy mi is tettük...
A Thetis egyedi megrendelésre épült 1963-ban egy gazdag német üzletember részére. Mind a design és a felhasznált anyagok luxust és jó ízlést sugároznak. A hajó teste fémből készült, míg a felépítmény teljes egészében hondurasi mahagóniból van, a hajtásért pedig két darab 4000 ccm Mercedes motor felel. A Thetis bejárta a világot, míg vissza nem került a szülőhelyére, a Boden-tóhoz, Németországba. Mintegy 10 évvel ezelőtt találtak rá a Bódis fívérek elhagyatottan a Bodan-Werftben, egy 100 éves német hajóépítő műhelyben, amely azóta bezárta kapuit. Elhozták a Balatonra, ahol a következő években személyszállító hajóként üzemelt. Tavaly került hozzánk, a Sió csatornán hoztuk fel Budapestre, hogy ismét életet leheljünk belé. És most itt vagyunk egy gyöngyszemmel, amely nagyon sok történetet fog mesélni leendő utasainak.
Miután a Thetis felkerült a Balatonról, kicsit megpihent a Dunán, mielőtt belevágtunk a felújításba tavaly októberben. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy nagy sebészeti beavatkozást, ami sok figyelmet és odaadást, időt, szaktudást és precizitást igényel.
A víz alatti résszel kezdődött a munka, és onnan haladtunk felfelé. Ki lettek bontva és cserélve a korhadt falak, ki lett szedve a teljes elektromos rendszer és a két kilométernyi kábelhálózat, fel lettek újítva a motorok, a teljes elektronika, a víz- és fűtésrendszer, a fürdő, a dekk. A fa felületek pótlására Amerikából rendeltünk hondurasi mahagóni furnér lemezeket, a hátsó fedélzeten a vászontetőt kemény tető váltotta fel. A manapság már igazi ritkaságnak számító hondurasi mahagóni dekk is megújult, és kialakítottunk egy napozó-felületet. A legmodernebb navigációs és biztonsági berendezések lettek beépítve, illetve olyan finomságok, mint padlófűtés a fürdőben. Megdupláztuk az üzemanyag tartályok méretét, és felszereltünk 2db 250W-os napelemet, amely folyamatosan ellátja árammal a hajót.
Juhász Anna írása Juhász Györgyről és a Thetisről
Mint minden reggel, ma is egy verssel a fejemben ébredtem fel. Irodalmárként ez talán nem is olyan különleges, hisz napról napra, évről évre épülnek belém a teremtett szavak, gondolatok, sorok. Szeretem a verseket és ezeket a reggeleket. Szeretem, ha az ágyban fekve a hajnali első napsugarak a félig leeresztett redőny fa csíkjai közötti kis réseken megfestik a takarómat, a falat, a könyveket. Kinyitom a szemem és a paplanra festett nap-könnyeket csodálom, a fény-játékot, ahogy pillanatról pillanatra változnak a lakásban szerteszét.Ma reggel azon kaptam magam, hogy a redőnyön keresztül, a Gellért hegy lábánál a Dunát nézem, József Attila verse zakatol a fejemben. A Dunát, ami messze van innen, nem láthatom, mégis ott hullámzik a redőny pici pontjaiban. Elmosolyodtam, megértettem a belső hangot: amellett, hogy a víz maga az élet, hogy a Duna a Balaton mellett örök szerelem nekem, mostanában sokat is foglalkoztam vele, mégpedig az unokatestvérem miatt. Ő ugyanis a család Kapitánya, aki jó pár éve mert egy nagyot álmodni, és mára ennek a bátorságnak köszönhetően sikeres hajóépítő és az egyetlen hazai lakóhajó tulajdonosa. De ez nem mese, még ha álmodozás bőven akadt számára az elmúlt időszakban. Ez a valóság, Juhász Gyuri története.
Adva van tehát egy fiú, akinek nagypapája az egyik leghíresebb történész, a Széchenyi Könyvtár egykori, legendás igazgatója, Juhász Gyula. Egy művészeti közeg, amibe beleszületett és felnőtt, hisz a rokonságban a kétszeres Kossuth-díjas Juhász Ferenc költő, de a Madridban, Párizsban és Nagybányán tanult Herrer Cézár festőművész is tisztelt tag. Ő Juhász György, az unokaöcsém, akinek születésétől fel volt adva a lecke: mit kezdjen ezzel a páratlan művészeti örökséggel, s miként tudja saját formájára szabni az alkotást.
Micsoda gazdagság lakozhat egy-egy családban, micsoda emberi történetek, harcok, kudarcok, sikerek és boldogságok bontakozhatnak ki a szemünk előtt, s micsoda szerencse, ha picit is, de részesei lehetünk egymás teremtett világának. Gyuri az egyik legnagyobb hatalom, a víz szerelmeseként építeni kezdett – nem a betűkkel, nem a szavakkal, de a két kezével és a végtelent átfogó juhászi képzelettel. Édesapja, Juhász Péter után másodgenerációs hajóépítő lett, a legjobb angliai képzést elvégezve, s tudását itthon kamatoztatva.
Emlékszem, mennyit játszottunk a leányfalui faházban gyerekként, a jövő tudás-nélkül, ártatlanul. Vajon már akkor is hajtott minket valami? Magunkban, mélyen, már akkor is álmodtunk célokról – vízről, szóról, szerelemről, vagy akár erről a háromról együtt?
Emlékszem, kamaszként Gyurival engedtek el először az éjszakába, majd évekkel később vele vitorláztam először életemben. Büszke voltam, mert a kikötőben mindenki elismerően nézett rá, ekkor megértettem - tudása, határozottsága, munkája által a legjobbak közt van. Egy megtalált út volt ez már akkor, s nem volt idegen számomra: Édesapám és a költészet – már ismert – teremtése és hatalma mellett megláttam, milyen szenvedéllyel alkotni, milyen páratlan dolog a víz emberi birtokba vétele, egy hajó megépítése.
A különleges feladatok és célok sorában Gyurinak egyre jöttek a kihívások: az első hajó, ami, azt hiszem örök szerelem marad, az 1966-ban épült, 29 lábas fa Dragon, a Halidor, aminek 2007-ben végezte teljes felújítását.
2010-ben egy egyedülálló kihívás találta meg a Kapitányt: a Budapesti Műszaki Egyetem felkérte őt, hogy készítse el a végzős Réder Ákos hajómakett-tervét a diplomamunkájához. Az ötlet olyan inspiráló volt számára, hogy Gyuri megépített egy lendületes, exkluzív megjelenésű hajót, amit COMOEA-nek neveztek el. Hagyomány és újítás – a kezdetektől ez vált Gyuri mottójává, ezúttal is így dolgozott. A hagyományos hajóépítési technikák mellett a legfejlettebb modern megoldásokat építették bele a COMO-ba, amely így számos újítást hozott a hazai és a világ hajós piacára. Maga a név egyébként a continuity és a mobility, vagyis a folytonosság és a mozgékonyság szavakból tevődik össze. Forradalmi újításuk, amit a világon először ők alkalmaztak, hogy a hajókat iPad-alapú vezérlés irányítja.
Közben egy beteljesült szerelemmel, a feleségével, Lindával együtt 2011-ben bátor és különleges dologra vállalkoztak: belefogtak, immár közösen egy gyerekkori álom megvalósításába: egy önellátó, újrahasznosított, dunai lakóhajó megépítésébe. A 27 méteres, 120 tonnás hajó, a Dunna ma az újpesti rakparton, a vízen áll, szobái, terei, terasza tele munkával, szeretettel, hittel – élettel. Ez az első és egyetlen lakóhajó ma Magyarországon, de több ennél: a bátorság és az ember kreativitás győzelme, a hatalmas akarat és álom megvalósulása. A folyamatról ezen az oldalon olvashatunk.
Juhász György a kormánynál
2014-ben pedig jött a Thetis, még egy álom-csepp az egymáshoz kapcsolódó hajó-történetek vizén, immár egy hajó, egy kihívás, amivel a család legfőbb szálait egyesíthetjük, az építés mellé irodalmat vihetünk a fedélzetre, így bekapcsolódhatok én is a munkába. Tavaly októberben Gyuri és Linda újabb feladatba vágtak bele: az 1963-ban, egyedi megrendelésre épült Thetis hajó kalandosan felhajózott a Dunára, hogy újult erővel folytassa legendás életét. A Thetis hajó története önmagában különleges: bejárta a világot, míg vissza nem került a szülőhelyére, a Boden-tóhoz, Németországba. Mintegy 10 évvel ezelőtt találtak rá a Bódis fívérek elhagyatottan a Bodan-Werftben, egy 100 éves német hajóépítő műhelyben, amely azóta bezárta kapuit. Elhozták a Balatonra, majd a Sió csatornán hozták fel Budapestre, hogy ismét életet leheljenek belé.
A Thetis azóta épül, szépül és immáron egy hónapja a legszebb, legstílusosabb hajóként a Dunán mindenki közelebb kerülhet hozzá - hogy egy gyöngyszemként nagyon sok történetet mesélhessen leendő utasainak. A hajó számtalan lehetőséget nyújt, emellett minden részletében kifinomultan mesél: egy korról, egy világról, amiben élt, amit magában hordoz és amivel üzen.
Vajon igaza volt Flaubert-nek? Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív is felejt? Én úgy érzem a szavak mellett ezek a hajók is magukban hordozzák a végtelent, a teremtett erőt a víz hatalmával szemben, örök szerelmeket ismerve, olyan szíveket hordva, amik nem felejtenek. Így a mienk sem. Mert vannak emberek, akikre büszkék vagyunk. Ismerősök, barátok, családtagok. Alkotók. Szerencsés vagyok, hogy a családomban kivételes tehetségek vannak, kitartóés tervező emberek, akik megvalósítják álmaikat.
„Alig hallottam, sorsomba merülten, / hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. / Mintha szivemből folyt volna tova, / zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.” – ezekkel a sorokkal ébredtem, s most felkelek, indulok: vár a Thetis és a sok terv – Az irodalmi hajós programokról többet is megtudhatsz a hivatalos oldalon.
Lánybúcsú a Thetisen
Ha te is szívesen utaznál a Thetis-en, nyomj egy lájkot!
