Régen csak egy tó volt az a városrész, amit ma Lágymányosnak ismerünk

Sokan gyűltek össze pénteken egy kiadós hógólyó csatára Budapesten a Blaha Lujza téren. A közösségi oldalon meghirdetett programról a szervezők azt írták, hogy ez nem egy előre megrendezett gyülekezés, hanem aki szeretne, az csatlakozhat hozzájuk.

Végül aki elment, az jól érezte magát, egy igazi, felszabadult, vidám közös estét töltöttek együtt.

Képgaléria: Hógolyó csata a Blaha Lujza téren

(Fotókért kattints a képre)

Van, amikor egy este egyszerűen túlmutat önmagán. Amikor nemcsak jól sikerül, hanem emlékezetes lesz – és már közben érezni, hogy ebből bizony folytatás következik. Február 7-én a Gundel Palotában pontosan ez történt: az első Gundel Bál nemcsak teltházas volt, hanem egy új, élő hagyomány ígéretét is magával hozta.

Egy este, ami rögtön történetté vált

Február első szombatján először nyitotta meg báli estére kapuit a Gundel Palota, és már az érkezés pillanatában világossá vált, hogy itt most nem egy klasszikus, merev társasági eseményre készülnek. A „Csillagok között” tematikájú Gundel Bál elegáns volt, mégis meglepően közvetlen, nagyvonalú, de egyáltalán nem távolságtartó. A Városliget fái között messziről hívogattak az épület fényei, a Palota homlokzatán pedig megelevenedett a ház múltja – finoman, ízlésesen, mindenféle túlzás nélkül.

A három helyszínen zajló bál teltházzal futott: összesen 345 vendég érkezett, akik hamar valódi közösséggé formálódtak. Ez az este nemcsak arról szólt, hogy „szép ruhában eljövünk”, hanem arról is, hogy együtt vagyunk, kapcsolódunk, és közösen élünk meg valami különlegeset.

Csillagok az égen – és a parketten

A tematika ezúttal nem állt meg a dekorációnál.

Jelenlétük nemcsak a „Csillagok között” koncepciót erősítette, hanem egy nagyon is emberi üzenetet hordozott: a tudás, a teljesítmény és a közösség nem elvont fogalmak, hanem egymást erősítő értékek.

A múlt nagy alakjai itt nem emlékműként voltak jelen, hanem élő gondolatként, természetes módon kapcsolódva a jelenhez. Ez a gesztus szépen összefoglalta mindazt, amit a Gundel ma képviselni szeretne: tiszteletet a hagyomány iránt, miközben bátran és kortárs módon gondolkodik a jövőről.

A hangulat hamar oldottá vált. A nyitótánc előtt egy rövid, látványos show-műsor – légtornászokkal és mirror-táncosokkal – adta meg az est ritmusát, majd közel ötven párral indult el a bálozás. Nem sokkal később már egyértelmű volt: a parkett nem marad üresen. A terem gyorsan megtelt, a tánc felszabadult lett, az este pedig szinte magától sodorta tovább a vendégeket.

Ízek, élmények és egyértelmű üzenet

A gasztronómia ezúttal is fontos szerepet kapott, de a megszokott kereteknél jóval játékosabb formában. Wolf András corporate chef, Vérten Róbert executive chef és csapatuk kreatívan reflektált az űrtematikára, miközben végig megmaradtak a Gundeltől elvárt minőségnél. A vendégek egyik abszolút kedvence a tubusban felszolgált körözött lett – egy apró, de annál emlékezetesebb részlet, amely egyszerre volt humoros és ötletes.

Az aktivitások közül kiemelkedett a Tapintható Világűr, amely hatalmas sikert aratott, és jól mutatta: az élmény akkor működik igazán, ha közös. Az est házigazdái, Gundel Takács Gábor és Mikes Anna közvetlen, szerethető jelenléte tovább erősítette ezt az érzést – a bál nemcsak szép volt, hanem emberi is.

A vendégek visszajelzései egyértelműek voltak. Sokan a hangulatot, mások a részleteket emelték ki, de a legtalálóbb mondat talán ez volt: „Ennek a bálnak lelke volt.” Ennél többet aligha lehet kívánni egy első alkalomtól.

És ami igazán izgalmassá teszi az egészet: a Gundel Bál nem egyszeri esemény. A folytatás már körvonalazódik, a nyári zenés-táncos esték kétheti rendszerességgel térnek vissza, tovább erősítve azt a közösségi szemléletet, amely ezt az első bált is meghatározta.

A Gundel az Eventrend Group tagjaként hosszú távon gondolkodik: céljuk, hogy ez a világhírű, mégis nagyon is magyar örökség ne csupán kevesek kiváltsága legyen, hanem minél több magyar és külföldi vendég számára jelentsen élményt.

A februári este üzenete világos volt: a Gundel Palotában a bál nem múltidézés – hanem egy frissen született, élő hagyomány kezdete.

Február végére - március elejére a legtöbben ugyanott tartunk: elegünk van a réteges öltözködésből, a korai sötétedésből és abból, hogy a hétköznapok nagy része zárt térben telik. A tavasz még nem robbant be teljes erővel, de már érezni, hogy közeledik a jó idő. Ilyenkor különösen jól jön egy konkrét terv, amelyek segítenek kiszakadni a téli szürkeségből.

A tavaszvárás nem feltétlenül nagy kirándulásokról szól. Néha elég egy jó előadás, egy fürdőzés a szabad ég alatt, egy délután, amikor új dolgokat próbálsz ki, vagy egyszerűen csak végigsétálsz a városon úgy, hogy nem sietsz sehová. Budapest szerencsére tele van olyan helyekkel, amelyek pont ezt a fajta átmeneti időszakot teszik izgalmassá. Ebben a válogatásban öt olyan programot találsz, amelyek segítenek kiszakadni a napi rutinból.

A Csodák Palotája interaktív tereiben újra felfedezheted a kíváncsiságod, és játék közben kapcsolódhatsz ki. A Duna Művészegyüttes „A Duna balladái” című előadása a Duna menti történeteken és táncokon keresztül érzelmileg hangol rá a megújulásra a Nemzeti Színház színpadán. A Széchenyi Gyógyfürdő kültéri medencéiben a gőzölgő víz és a friss levegő találkozása igazi szezonnyitó élmény, ahol testben is átállhatsz a könnyedebb hónapokra. A Tropicarium egzotikus világa egy délutánra messzire repít a városi hétköznapokból, és előkóstolót ad a nyár hangulatából. A Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású Attila-kiállítása történelmi utazásra hív, ahol 1600 év története elevenedik meg a vitrinek mögött. A Városliget pedig egy nagy sétára, egy utolsó korcsolyázásra vagy akár egy hőlégballonos emelkedésre hív, hogy új nézőpontból nézhess rá a lassan tavaszba öltöző városra.

Csodák Palotája

A felfedezéshez nem kell megvárni a tavaszt. Elég belépni a Csodák Palotája ajtaján, és máris új nézőpontból láthatod a világot. A négy emeletnyi térben interaktív eszközök, játékos kísérletek és kipróbálható tudományos jelenségek várnak, ha nemcsak nézni szeretnéd a világ működését, hanem átélni is. Ez a tudományos élményközpont nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is emlékezetes kaland: itt mindenki élvezettel merülhet el a fizika, kémia, biológia és az univerzum titkaiban. Itt nem az a kérdés, hogy „szabad-e hozzányúlni?”, hanem hogy „melyikkel kezdjük?”.

Passzív nézelődés itt nem opció: egyik élményből sodródtok a másikba, miközben mindent meg lehet fogni, kipróbálni, működésbe hozni. Optikai játékok, erőhatások, látványos jelenségek segítenek megérteni olyan dolgokat, amelyek nap mint nap körülvesznek minket, mégis ritkán gondolunk bele, hogyan működnek.

A napi négy tudományos show kifejezetten látványos, a Richter Gedeon labor kísérletei garantáltan lekötik a figyelmet. Jó látni, amikor egy-egy kísérletnél egyszerre hallatszik a meglepett reakció és ez felnőttként épp olyan felszabadító, mint gyerekként. A tudomány itt játékos, mégis érthető formában válik közös élménnyé minden korosztály számára.

Ez az a program, amit bátran fel lehet írni a bakancslistára családi kiruccanásként, baráti délutánként vagy akár egy kreatív randiként is. Ha idén nemcsak programot, hanem élményt keresel a szezon elején, itt jó helyen jársz. Csoda, amit átélsz. Tudás, amit hazaviszel.

Duna Művészegyüttes

Ha nemcsak feltöltődésre, hanem valami igazán mély és szívből jövő élményre vágysz, akkor egy este a Duna Művészegyüttessel biztosan telitalálat lesz.

A közel 70 éves múltú hivatásos néptáncegyüttes az ország egyik legismertebb és leginspirálóbb társulata, akik nemcsak a hagyományos néptáncot viszik színpadra, hanem a kortárs művészet formanyelvén keresztül is megszólítanak. Előadásaik igazi vizuális és érzelmi élmények, amelyek egyszerre hagyományőrzők és megújítók. Céljuk, hogy a néptánc iránt érdeklődőket közelebb vigyék a színházi élményhez, a színházrajongókat pedig bevezessék a néptánc világába. A repertoárjukban klasszikus és kortárs táncszínházi produkciók, valamint gyermek- és ifjúsági előadások is helyet kapnak, így a család minden tagja találhat magának élményt.

Az előadás a Duna mentén élő népek zenéiből és táncaiból merít, így nem egyetlen hagyományt emel ki, hanem egy egész térség közös tapasztalatát sűríti színpadra. A mozdulatokon keresztül a dunai ember életérzése, a nagy folyamhoz kötődő ünnepek és rítusok is megelevenednek. A Duna itt nem csupán földrajzi fogalom, hanem élő, lüktető jelkép: múlt és jelen tanúja, híd kelet és nyugat között, erőt adó forrás, amely évszázadok óta formálja a partján élők kultúráját. Ebben a munkában fontos szerepe van a zenének is. A Duna Művészegyüttes mellett a Göncöl Zenekar működik közre, ami végig erős, sodró alapot ad a táncnak. A produkcióban továbbá a StEfrem férfikar is szerepet kap, akik különleges hangszínt és mélységet adnak az előadásnak.

Egy olyan estét élhetsz át, ahol a zene, a ritmus és a mozdulatok egyszerre simogatják a lelket, és ahol a magyar kultúra legszebb arcával találkozhatsz. Ahogy haladsz előre az előadásban, egyre inkább érzed, hogy nem kívülről figyeled, hanem kapcsolódsz hozzá. És amikor kilépsz az utcára, talán egy pillanatra megállsz a Duna-parton is, mert hirtelen személyesebbnek tűnik az, ami addig csak városi háttér volt.

Széchenyi Gyógyfürdő

Van az a pont a tél végén, amikor már szívesen lennél a szabadban, de még jól esik a meleg. A Széchenyi Gyógyfürdő ilyenkor különösen jó választás. Budapest, sőt Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexumáról van szó, ahol összesen 21 medence közül választhatsz, így tényleg mindenki megtalálhatja a saját tempóját.

Az élménymedencében sodrófolyosó, víz alatti pezsegtetés, nyakzuhany és az ülőpadokba rejtett, hátat masszírozó vízsugarak működnek, így ha egy kicsit aktívabb kikapcsolódásra vágysz, itt azt is megkapod. A gyógyvizes medencék inkább a csendesebb, elmélyülőbb pihenést szolgálják – a víz összetétele kopásos jellegű ízületi és gerincproblémák, krónikus gyulladások vagy műtétek utáni rehabilitáció esetén is ajánlott.

A fürdőzés azonban nem áll meg a medencéknél. Hat szauna és négy gőzkamra vár, a belépő pedig számos wellness szolgáltatást is tartalmaz, például konditerem-használatot, vízi tornát vagy aerobikot. Ha még tovább mennél, különböző masszázsok és gyógykezelések közül választhatsz, sőt a sörfürdőt is kipróbálhatod. Az ivócsarnokban gyógyvizet is kóstolhatsz, amely bizonyos belgyógyászati problémák kezelésére alkalmas.

A fürdő egyik különleges része a Pálmaház, ahol trópusi növények, függőágyak és koktélok között lehet megpihenni. Itt tényleg az az érzésed támad, mintha egy rövid időre kiszakadtál volna a városból.

A tél vége felé azért különösen jó ide jönni, mert fizikailag és mentálisan is feltölt. A meleg víz ellazít, a kinti levegő felébreszt, a hosszabb szaunázás vagy egy masszázs pedig segít kiszakadni a mindennapokból. Nem kell hozzá utazás vagy nagy szervezés – csak egy délután, amikor tényleg magadra figyelsz, és hagyod, hogy a tested utolérje a közelgő évszakváltást.

Tropicarium

Amikor már nagyon vágysz a napsütésre és a zöldre, de a valódi tavasz még csak készülődik, a Tropicarium jó alternatíva lehet. Közép-Európa egyik legnagyobb tengeri akváriuma a Campona bevásárlóközpontban található, fedett kialakításának köszönhetően pedig az év bármely napján látogatható, így akkor is trópusi hangulatba csöppenhetsz, amikor odakint még hidegebb arcát mutatja az idő.

A 3000 négyzetméteres területen több tájegység és éghajlati öv élővilága jelenik meg.

A tér úgy van kialakítva, hogy tényleg végigsétálhatsz az esőerdők és a vizek világán. Az esőerdős rész külön élmény. A párás levegő, a buja növényzet és az időről időre érkező, negyedóránként „leszakadó” trópusi eső egészen más hangulatot teremt. Közben szabadon repkedő madarak és ugrándozó majmok között haladhatsz el, és nem messze tőled egy hatalmas aligátor pihen.

A Tropicarium legikonikusabb része a 12 méter hosszú látványalagút, ahol a cápák néhány méterre úsznak el melletted vagy épp a fejed fölött. A különleges akvárium biztonságos, mégis olyan közelséget ad, amit máshol ritkán tapasztal az ember. Az üvegfalon túl nemcsak az állatokat, hanem a víz alatti növényvilág részleteit is megfigyelheted.

Ha szeretnél még többet látni, érdemes a látványetetési időpontokra is figyelni, mert ilyenkor igazán közelről láthatod az állatok reakcióit és viselkedését. A Koi pontyokat akár te magad is megetetheted a helyben vásárolt táppal, a kijárat közelében pedig rájasimogató akvárium vár, ahol - ha elég bátor vagy - meg is érintheted az állatokat. Időnként még szelíd kígyót is kézbe lehet venni, ami különösen emlékezetes élmény.

Tavaszváráskor azért működik jól ez a program, mert előrehozza a melegebb hónapok hangulatát. Nem a szürke utcák vesznek körül, hanem zöld növények, víz és egzotikus élőlények. Egy-két órára tényleg máshol érzed magad és mire kilépsz, már kevésbé türelmetlenül várod a valódi jó időt.

Magyar Nemzeti Múzeum

Ha szeretnél egy olyan programot, ami nemcsak kimozdít, hanem kicsit mélyebbre is visz, a Magyar Nemzeti Múzeum jó választás lehet. Az 1847-ben megnyílt, Pollack Mihály tervezte klasszicista épület nemcsak Budapest egyik ikonikus pontja, hanem a magyar történelem egyik legfontosabb őrzője is. A hatalmas oszlopcsarnok, a díszlépcsőház és a tágas termek önmagukban is adnak egyfajta ünnepélyes keretet a látogatásnak.

Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb hazai tárlatáról van szó: 13 ország 64 múzeumából érkezett mintegy 400 műtárgy idézi meg Attila korát és a róla kialakult képet. A József nádor termek teljesen átalakultak a kiállítás kedvéért, különleges vizuális és technikai megoldásokkal segítve, hogy ne csak nézd, hanem át is éld a történetet.

Láthatók felbecsülhetetlen értékű ékszerek, fegyverek, hun üstök, előkelő sírokból származó leletek, sőt torzított koponyák is, amelyek a korabeli testmódosítás emlékei. A domagnano-i kincs darabjai Abu-Dhabiból és Londonból érkeztek, Üzbegisztánból orlati lemezek, Azerbajdzsánból diadém, Észak-Macedóniából előkelő síregyüttes – olyan nemzetközi anyag állt össze, amely ritkán látható ilyen átfogó formában.

A kiállítás különlegessége, hogy nemcsak a történeti Attilát mutatja be, hanem azt is, hogyan alakult a róla szóló emlékezet az elmúlt 1600 évben. Megismerheted, hogyan élt tovább Attila alakja a keleti és nyugati kultúrákban, és hogyan vált a magyar emlékezet egyik meghatározó figurájává.

A tárlat 2026. január 23. és július 12. között látogatható, és kísérőprogramok is kapcsolódnak hozzá: előadások, beszélgetések, családi foglalkozások, múzeumpedagógiai programok és élő zenei események várják az érdeklődőket. A múzeum boltjában pedig a hun kori ékszerek és viseletek rekonstrukciói közül is választhatsz, ha valamit emlékbe hazavinnél.

Egy ilyen látogatás után nemcsak több tudással jössz ki, hanem egy kicsit más perspektívával is. Néha pont egy kis történelem kell ahhoz, hogy új lendületet kapjon a saját jelenünk.

Városliget

A Városliget az a hely Budapesten, ahol egyetlen délutánba többféle program is belefér. Február végéig még nyitva van a Városligeti Műjégpálya, így akár egy utolsó korcsolyázással is lezárhatod a szezont. A hatalmas, szabadtéri pályán csúszni mindig külön élmény, főleg úgy, hogy közben ott a park tágas tere és a város egyik legszebb környezete.

Ha inkább a nyugodtabb tempó vonz, egy hosszabb séta is bőven elég program. A tó környéke, a széles sétányok és a padok mind arra hívnak, hogy tölts el a szabadban egy kis időt. Nem kell hozzá külön terv, elég egy beszélgetés útközben, egy kis nézelődés, vagy csak az, hogy hagyod, hogy vezessen a sétány.

A Liget azonban nemcsak a szabadtéri élményekről szól. Az elmúlt években igazi kulturális központtá vált: itt találod a modern épületével is látványos Néprajzi Múzeumot és a különleges formavilágú Magyar Zene Házát, ahol interaktív kiállítások és koncertek is várnak. A klasszikus vonalat pedig a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok képviseli, így ha a séta mellé kiállítást vagy egy komolyabb kulturális élményt is beiktatnál, arra is bőven van lehetőség.

A séta vagy korcsolyázás előtt és után ráadásul nem kell messzire menni, ha beülnétek valahova. A Ligetben és a környékén több kávézó és étterem is vár, így könnyen lehet a programból egy hosszabb, kényelmes délután.

Ha szeretnél egy plusz élményt, a ligeti hőlégballonról felülről is megnézheted a várost. A lassú emelkedés közben fokozatosan tárul fel Budapest panorámája, és egészen más perspektívából látod a parkot és a környező városrészt.

A Városliget azért jó választás, mert tényleg többféle élményt kínál egy helyen: lehet aktív, lehet kulturális, lehet lazább vagy éppen tartalmasabb program – attól függően, mire van éppen szükséged.

A szezonváltás nem egyik napról a másikra történik. Néha apró programokból, közös élményekből és tudatosan kiválasztott délutánokból áll össze az az érzés, hogy már máshogy indul a hét. Ha most beírsz egyet ezek közül a naptáradba, könnyen lehet, hogy a tél vége már nem várakozásról, hanem élményekről szól majd!

Az Anantara brand idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját világszerte. Ebből a különleges alkalomból indítjuk el „Meet the Team” sorozatunkat, amelyben bemutatjuk a budapesti egység, az Anantara New York Palace Budapest Hotel csapat azon tagjait, akik nap mint nap a háttérben (vagy éppen a frontvonalban) dolgoznak a vendégek kényelméért.

Elsőként Gebei Tamással beszélgettünk, akivel a legnagyobb eséllyel a hotel lobbyjában futhatunk össze. Tamás az az ember, aki természetéből adódóan keresi a kapcsolódási pontokat: számára nincs „egyszerű” látogató, mindenki VIP figyelmet kap. Legyen szó a lobbyban bámészkodó turistáról vagy visszatérő vendégről, ő ugyanolyan nyitottsággal és egy-egy jó történettel fordul mindenki felé.

– Mi a pozíciód az Anantarában?

Gebei Tamás: Service Excellence Managerként dolgozom. Ez a pozíció magában foglalja a guest relations feladatokat is, tehát elsősorban a vendégekkel való kapcsolattartásért felelek. Kiemelt figyelmet fordítok a VIP vendégekre, bár meggyőződésem, hogy egy jó managernek minden vendéggel azt kell éreztetnie, hogy ő VIP. Emellett a feladataim közé tartozik az adott esetben szükséges tréningek segítése és a szállodán belüli minőségellenőrzés is. Ez a gyakorlatban olyasmit jelent, hogy figyelemmel kísérem, mikor ideális a housekeeping takarítása, vagy hogyan kommunikáljanak a kollégák a vendégekkel. A cél az, hogy minden részletében hozzuk azt a magas elvárást, ami a szálloda pozíciójából adódik.

– Hány éve dolgozol összesen a hotelben, és milyen pozíciókban voltál a mostani előtt?

GT: 2010-ben kerültem a New York Palotába, tehát már kicsit több mint 15 éve dolgozom itt. Recepciósként kezdtem, és mondhatni végigmentem a ranglétrán: voltam supervisor, guest relations manager, majd front office manager is. Sok mindent kipróbáltam a házon belül, de őszintén mondhatom, hogy a legjobban ezt a mostani, service excellence manager feladatkört érzem a magaménak.

– Tehát a munkád fő célja alapvetően a vendégek elégedettsége.

GT: Pontosan. És hogy ezt minél jobban el tudjam érni, az alapvető dolgokon kívül rengeteg olyan elem van, ami segít minket. Például a storytelling, azaz a történetmesélés nagyon fontos része a munkánknak. Szeretnénk valódi módon kapcsolódni a vendéggel, hogy az itt-tartózkodásuk igazi élmény legyen. Ebben sokat segítenek az épület múltjához tartozó hagyományok, és az Anantara brandhez kapcsolódó elemek is. Minden Anantarában van például egy „End of Day” rituálé, ami a nap végén, egy központi helyen (nálunk a lobbyban) zajlik. A magyar vonatkozás miatt itt Budapesten ez élő cigányzenével egészül ki. De már az érkezéskor is várja a vendégeket egy hasonló élmény. Ez egy régi hagyományból ered, miszerint a középkori királyok, amikor trónra kerültek, aszúval koccintottak, és ezáltal vált áldottá az uralkodásuk. Nálunk van két kupa egy réztábla alatt a recepciótól nem messze, ezzel tudnak koccintani a vendégeket, ha van kedvük hozzá. De a fix elemektől függetlenül is sokszor van lehetőség a bevonásukra. Ha például látom, hogy az átriumban csodálkoznak az épület szépségén, oda szoktam menni hozzájuk, és mesélek nekik a hely szellemiségéről.

– Ezt a személyességet én magam is éreztem már többször itt. Lehet furcsa példa, de amikor először szálltam meg itt, azonnal a nevemen szólítottak…

GT: Ez sokkal fontosabb dolog, mint ahogy sokan gondolják, és nem feltétlenül kell időnek eltelnie ahhoz, hogy a nevén szólítsuk a vendéget. Én már a beszélgetés elején meg szoktam kérdezni a vendég nevét, akkor is, ha csak valami apróságot kérdez vagy kér tőlem. Sokan ezen meglepődnek, de a beszélgetés utána sokkal természetesebbnek hat. Nagyon szeretem az olyan gesztusokat, amik tudat alatt maradnak meg a vendégben, és amiktől észrevétlenül lesz jobb a hangulata. Történt például olyan is, hogy egy panaszos vendégnek a kollégám egyszerűen megdicsérte a szemüvegét, és a beszélgetés azon a ponton érezhetően könnyedebbé vált. Ez az emberi tényező nagyon sok esetben működik.

– Az eddigi beszélgetésünk alapján kicsit azt érzem, hogy a Szenzációs recepciós című film főszereplőjéhez hasonlóan igyekeztek kiszolgálni az igényeket. Láttad azt a filmet?

GT: Imádtam! Én régen tagja voltam az Aranykulcs Egyesületnek is (a Les Clefs d’Or, vagyis a szállodai portások szakmai szövetsége), és az, hogy ezt a pályát választottam, kicsit ennek a filmnek is köszönhető volt.

– De akkor hozzád is fordulnak sokszor hajmeresztő kérésekkel az emberek?

GT: Abszolút. Úgy gondolom, hogy a guest relation magyarra fordítva leginkább a házigazda szerepét jelenti. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent nekem kell elintéznem, de én vagyok az, aki rászánja az időt és az energiát, hogy pontosan megértse, mit szeretne a vendég. Én vagyok a kapocs, aki tudja, melyik kollégához kell irányítani őt, vagy ki tudja leggyorsabban megoldani az adott problémát. Tehát ha arról van szó, természetesen nagyon szívesen foglalok én magam is egy éttermet, nincs ezzel probléma, de ideális esetben összekötöm a concierge-t a vendéggel, hiszen ő az intéző, ő fogja a továbbiakat profi módon kezelni.

– Mesélj arról, hogy hogyan néz ki egy napod?

GT: Szeretek minden reggel tisztába kerülni azzal, hogy mi zajlik éppen a házban. Van-e különleges program, érkezett-e panasz, bármi, amiről tudnom kell. Aztán adott esetben ránézek egy-egy szobára, ahová fontos vendég érkezik, teszek pár kört a házban, hogy ellenőrizzem, minden a helyén van-e. Az időm nagy részét igyekszem a vendégtérben tölteni, mert szeretem látni, mi történik élőben. Itt tudok a legaktívabban segíteni a kollégáknak egy-egy váratlan helyzetben. De ha a szükség úgy hozza, beállok a recepcióra is érkeztetni a vendégeket, máskor pedig tréningeken veszek részt. Nincs két egyforma napom. Volt olyan időszak is, amikor a környező országok Anantaráiban segítettem egy-két hét alatt az új csapatot betanítani, felmérni a hibákat és kijavítani azokat.

– Melyik városokban voltál a közelmúltban ebből a célból?

GT: Dublinban, Bécsben és Lisszabonban jártam. Utóbbi különösen nagy élmény volt számomra.

– Ha jól értettem az eddigiekből, a napod egy komoly részében panaszkezeléssel is aktívan foglalkozol.

GT: Természetesen. Ez nem feltétlenül minden esetben az én közvetlen feladatom, de rálátok minden panaszra, és szorosan együttműködöm a többiekkel. Ha olyan eset van, ahol szükség lehet a jelenlétemre vagy a tapasztalatomra, próbálok segíteni. A panaszra én úgy tekintek, mint egy lehetőségre, amiből fejlődni lehet; ez nem feltétlenül egy teher. Nagyon tetszik az a nézőpont, amit az igazgatónk, Fazekas Tamás is vall: ha valamit elrontottunk, azért vállaljuk a felelősséget, kijavítjuk, és ha kell, kompenzálunk is. Nyilván vannak olyan panaszok, amik inkább a vendég pillanatnyi érzelmi állapotát tükrözik, és nem feltétlenül a valóságot, de ezt is kell tudni kezelni. A nap végén ugyanis egyedül a vendég elégedettsége az, ami számít. Egyáltalán nem ritka, hogy egy eredetileg panaszos vendégből a figyelmes kezelés hatására végül visszatérő törzsvendég válik.

– Minél többet mesélsz erről, annál komplexebbnek tűnik az egész. Gyakorlatilag együtt kell lélegezni a szállodával.

GT: Igen, pontosan. Ezért is gondolom azt, hogy ezt a szakmát lehet ugyan pusztán munkaként kezelni, de szerintem az hosszú távon nem működik, valódi eredményt pedig pláne nem fog hozni. Sokkal találóbb rá a hivatás kifejezés. Ha nemcsak én, hanem mindenki, aki itt dolgozik, magáénak érzi a saját területét, és megkapja hozzá azt a felhatalmazást, oktatást és visszajelzést, amire szüksége van, akkor tud az egész gépezet jól működni.

– A munkakörödből adódóan valószínűleg te vagy az egyik olyan ember a szállodában, aki a legtöbbet tud az épületről és a hozzá kapcsolódó történetekről. Ha jól tudom, ezt időről időre szervezetten is elmeséled a szállóvendégeknek. Mesélnél erről?

GT: Ez a History Tour, vagyis a Történelmi séta, ami nagyjából 45 percet vesz igénybe. Azokon a napokon, amikor van rá érdeklődő, 17:15-kor kezdünk a lobbyban. Először nagy vonalakban elmesélem az épület történetét, majd átmegyünk a Kávéházba, hiszen arról is bőven van mit mesélni. Ezután felmegyünk az ötödik emeletre, ahol egy különleges fényképkiállítás található Fortepan-fotókból. Ezek a képek kiváló alkalmat adnak a szálloda és a környék történeteinek mélyebb kibontására. Itt többször előfordult már, hogy a képek láttán idősebb vendégek olyan részleteket meséltek el a saját emlékeikből, amik nekem is hasznos újdonságként szolgáltak. Az utolsó állomásunk az elnöki lakosztály, ahová abban az esetben tudunk benézni, ha éppen nem foglalt. Ezt is nagyon szokták élvezni a vendégek. A túra kicsivel 6 óra előtt ér véget. Ekkor érünk vissza a lobbyba, ahol pont elkezdődik az „End of Day” ceremónia, amiről már korábban is beszéltünk.

Ha az Anantara New York Palace-ban szállsz meg, ne hagyd ki a lehetőséget, mindenképpen jelentkezz a „History Tour” elnevezésű történelmi sétájára. Itt olyan titkokat és részleteket tudhatsz meg az épületről, amelyeket sehol máshol nem olvashatsz. A séta pontos részleteiről és az időpontokról közvetlenül a szállodában, Tamástól vagy a recepción kérhetsz tájékoztatást.

Garantáljuk, hogy a ház falai között töltött 45 perc után egészen más szemmel nézel majd a palotára.