Ha nem akarsz tömegben nyomorogni a Normafánál, állj meg félúton a Kis-Sváb-hegyen
A Kis-Sváb-hegy élővilága egészen gazdag: ha megnézzük a tanösvény mentén kitett nyolc tájékoztató táblát, de akár csak ha jobban körülnézünk, talán nem is gondolnánk, hogy légvonalban mindössze pár száz méterre vagyunk a forgalmas budai utaktól és terektől. Egyébként azok hangja is csak egész kicsit szűrődik fel a hegyre. Kivételt csak a János Kórház mentőinek időnként felzúgó szirénái jelentenek.
A hegy közel egyhektáros, természetvédelmi oltalom alatt álló területét a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezeli. Itt olyan (köztük több védett) növényt találunk, mint a tarka nőszirom, a leánykökörcsin, a hegyi árvalányhaj, a kis télizöld vagy a csillaghúr. A kis-sváb-hegyi erdőhöz ezen kívül olyan növények tartoznak, mint például a kőris, a juhar, a tölgy és a feketefenyő.
Nem csak növény-, de állatvilága is igen sokrétű, különösen igaz ez madárpopulációjára. A városhoz való közelség miatt elsősorban olyan fajokkal találkozunk itt, amelyek jól viselik az ember közelségét. E sorok szerzője tapasztalt kis-sváb-hegyi túrázóként mindenképp előnynek tartja, hogy a hegyen nem kell különösebben komoly megfigyelőállásba helyezkedni, ha a helyi állatvilágot akarjuk meglesni:
elég, ha nyitott szemmel sétálunk, az év megfelelő szakaszaiban szinte biztosan látni fogunk egy-egy jellemző madárfajt. Ilyenek többek között a szajkó, a vörösbegy, a barátposzáta, a széncinege vagy a fekete- és az énekesrigó.
Napos, meleg időben pedig a sziklás részeken többféle gyíkot is megcsodálhatunk, például az igen látványos zöld gyíkot. Ezen kívül számos rovarral, köztük különleges mintájú pillangóval találkozhatunk, de nem kevés erdei sün is jár a területen – igaz, ők elsősorban éjszaka.
A Kis-Sváb-hegy tehát ideális helyszín azoknak, akik egy napra Budapest belső részeitől nem túl távol kapcsolódnának ki, és nem a „hagyományos”, nagy népszerűségnek örvendő, de épp ezért sokszor igen zsúfolt pihenőhelyeket keresik. Akár egyedül, akár párban, akár családdal kiváló program. Kirándulóknak, szabadtűzön sütögetőknek, piknikezőknek vagy a természetet megfigyelőknek is ideális célpont, akár rendszeres visszajárásra is. Ha pedig nem lennénk 100 százalékig tisztában azzal, hogy milyen szabályokat kell betartani a természetvédelmi területeken sétálva, az Álom utcai sarkon, a terület kvázi „bejáratánál” részletes tájékoztatót kapunk. A Kis-Sváb-hegy a lehető legjobb módon tanít meg arra, hogy érdemes néha kicsit alaposabban körülnéznünk Budapest természeti látnivalói között – egyedülálló csodákra bukkanhatunk.
Aki részletesebben olvasna a területről, a Magyar Természetvédők Szövetségének ismertetőjéből vagy a budapesti tanösvényeket bemutató kiadványból (mindkettő letölthető) további információkhoz juthat.
Olykor egészen váratlan tereptárgyakra bukkanhatunk. (A szék már nincs meg, de az 1933-as háromszögelési pont még a helyén.)
A kilátás mindenfelé lenyűgöző...
... a budai hegyek irányába is
Télen is remek kirándulóhelynek számít
