Hova tűntek a körúti táblák?
Múlt héten a nyakunkba vettük a budapesti Nagykörutat. Azt a célt tűztük ki, hogy végigmegyünk a Nagykörúton, és az összes régi, különleges táblát, reklámot és üzletet felkutatjuk, csokorba szedjük, és megmutatjuk nektek, lehetőség szerint a történetükkel együtt.
Fróna Ivett írása
Fotók: Mervai Márk
Utunk a Boráros térről indult, a célállomás pedig a Jászai Mari tér volt. Reményeink, miszerint minden második sarkon vagy ház falán találunk régi cégéreket vagy táblákat, már a Corvin negyednél szertefoszlottak. A Blaha Lujza térnél pedig már egészen biztosak voltunk benne, hogy az áhított táblák, és tulajdonosaik már a múlté.
A régi kedves cipész bácsikat és órásokat felváltották a fénymásolószalonok és a fodrászatok. A patinás kovácsoltvas cégéreket pedig a neonfény reklámok. A körút mára kínai és török éttermek vonulata, tarkítva pár kutyakozmetikával, szépségszalonnal és turkálóval.
Hiába kerestük az út mindkét oldalán a témát, ami elvileg az utcán hever. Néhány régi bérház udvarában felcsillant ugyan a remény, de sajnos nem találtunk mást, mint pár, már bezárt boltocskát és egy egészen furcsa „oltárt”, ami trianoni plakáttól kezdve, az ’56-os zászlón át, egészen Mádl Ferenc egykori köztársasági elnökünk portréjáig, különféle magyarsággal kapcsolatos relikviát vonultat fel, és fogadja az ideérkezőket.
Természetesen nem csalódtunk teljes mértékben, hiszen a Ferenc körút elején belebotlottunk egy misztikus üzletbe. Megakadt a tekintetünk a kirakatban sorakozó számtalan kis manón. Belépve a boltba egy egészen különleges atmoszféra fogadott. Mindenhol manók, tündérek és sárkányok sorakoztak. Később aztán megtudtuk, hogy ezek a nagyszemű, hosszú, vékony kezű kis figurák valójában őrök.
Őrzik a tulajdonosuk otthonát, növényeit, és szerencsét hoznak éjjel és nappal. Angliából származnak, ahol minden erdőnek van egy „Pixie”-je(manója), és ő az erdő őre. Többféle használati tárgyon is megjelennek, de legtöbbjük dísztárgy, ami valamilyen cselekvést mutat be. A tündérek az álmainkat őrzik, a sárkányok pedig a kínai mitológiában jóságos és bölcs lényként élnek, ellentétben az általunk ismert mesehősökkel, a hétfejű sárkánnyal, házi sárkánnyal.
A József körút 38. szám alatt pedig ráakadtunk valamire, amiért tulajdonképpen elindultunk. 1933 óta létezik itt egy kis pipa szaküzlet, egy pipatórium, ami egy igazi kis családi vállalkozás mind a mai napig. A pár négyzetméteres üzletben mindenütt új pipák várják, hogy gazdára találjanak, de találkozhatunk régebbi darabokkal is.
Természetesen a dohányzáshoz szükséges minden kelléket is fellelhetünk, a sokféle dohányon és cigarettán át, a pipakellékekig. Az üzletben azt is megtudtuk, hogy egyre többen pipáznak, főkényt fiatalok, mivel gazdaságosabb, mint a cigaretta, bár a pipaárak a pár ezer forintostól egészen a több százezerig terjednek. Nem tudni azonban, hogy a közel 80 éves bolt fennmarad-e az új trafiktörvény miatt, így egy újabb régi családi vállalkozás tűnhet el a körútról.
A helyzet tehát az, hogy néhány kivételtől eltekintve a körút új köntösbe öltözött, és feltételezésünk, hogy egymást érik a régi táblák a körúton, megdőlt. Ha valaki, netán tudja, hogy hol találunk még ilyen táblákat, szóljon!
Nyomj egy lájkot, ha érdekes volt a cikk! :)
