Egy Thököly úti szerelem emlékére
Régen írtam Zsolnay épületkerámiákról, mert mindig beelőzött valami más. Útjaimon és sétáimon továbbra is eddig be nem mutatott Zsolnay kerámiákkal találkozom.
A mai posztom oroszlánjait már régóta le akartam vadászni a Thököly út 70. előtt. Már legalább száz éve ott állnak, hogy őrizzék Zsolnay Miklós egykori szerelmének álmát. Miklós állíttatta ezt a kettő oroszlánt a szép özvegy színésznőnek.
Zsolnay Vilmos fia, Miklós 1910-ben feleségül is vette özvegy Fráterné Bónis Mályvát. A ház előkertjében ülő két oroszlán Zsolnay-pirogránitból készült.
A képen is látszik, hogy a jelenlegi emeletes épület eredetileg földszintes volt. Messziről jól el is bújnak az oroszlánok.
A Múltmentő blog a szerkesztő örökölt, régi tárgyainak története, felújítása, használata. Bolhapiaci szerzemények, és azok felhasználása.
Kirándulások Magyarországon. Történetek tájakról, emberekről. Műemlék jellegű épültekről, és szakrális emlékekről.
Aztán közelebbről látszik, hogy a földszinti lakás terasza előtt van az oroszlán.
Idézet Jávor Kata Magyar Tudomány folyóirat megjelent cikkéből (Az "örökösök" nemzedéke, Fejezet a Zsolnay-család történetéből):
"1910-ben, sajátja nem lévén, adoptálja nővére gyermekeit. Ugyanebben az évben, 53 évesen feleségül vesz egy elvált, gyermekes színésznőt. Ezzel a feleségválasztással polgári családját egészen kétségbe ejti. Nem idegen tőle a polgárpukkasztás sem: színésznő feleségét úgy mutatja be a családnak, hogy a családi karácsonyon egy lezárt dobozba ültetve, az ajándékok közé helyezi, s mikor a szalagot kibontja, s felesége előlép, a megdöbbent család nőtagjai sírnak, egyetlen szót sem tudnak kiejteni, s mint életük legborzasztóbb karácsonyára emlékeznek vissza erre.
Miklós feleségének, Bónis Mályvának a neve a családban el sem hangzik, semmi írásos nyoma sincs létezésének, csak akkor, mikor halála után első házasságából származó fia havi apanázst kér peres úton a családtól. Feleségétől Miklós később különválik, s mint a későbbi Zsolnay-per egyik tanújának elmondja, "egy Mária nevű nővel folytat viszonyt, akit agyondicsért". A család, s az, ami ezzel együttjáró erkölcsi norma, az ő értékrendjében tehát nem meghatározó elem."
Az "öreg alchimista kinézetű gazdának" - ahogy Rippl-Rónai Zsolnay Vilmos munkászubbonyos, hosszú hajú, szakállas figuráját nevezi - szinte ellentéte Miklós fia frissen borotvált, hibátlan eleganciája, mely munkájának, az üzletkötésnek is fontos tartozéka. A polgárpukkasztó, kozmopolita Zsolnay Miklósnak van díszmagyarja is, amelyen, igaz, briliánsok között és aranykarmocskáktól tartva, de a híres Zsolnay-eozinból vannak a gombok, ékkő helyett. Ebből is látszik, hogy mennyire Zsolnay ő is. Kimagasló ünnepélyek alkalmával, vagy amikor a magyar államot képviseli, például a torinói világkiállítás alkalmával visel díszmagyart.
Életformája a különböző értékrendek és stílusjegyek legnagyobb keveredését mutatja. Otthonosan mozog a polgári világban, Karlsbadba megy pihenni, s pesti tartózkodása idején Operába jár, karácsonykor a Bazilikába megy, igaz, előfordul, hogy spiccesen. De szabadidejét javarészt kaszinókban tölti, ott ebédel és gyakran vacsorázik is. "Este utolsónak jött fel az irodából, megvacsorázott, átöltözött, és sietett a kaszinóba, ahol már várta egy szűk körű társaság." Gyakran hajnalig kártyázik. Azonban ilyenkor is kifogástalan küllemmel, reggel 7 órakor elsőként érkezik a gyárba.
Ez az egy káros szenvedélye, a kártya, ez számára a kikapcsolódás a megfeszített munka után." Azt mesélik róla, hogy kártypartnerét néha szándékosan hagyja nyerni, hogy így jóindulatát megnyerve, megrendelésével majd az ő gyárához forduljon. Ő, apjával ellentétben inkább üzletember, mint gyáros. A gyártással nem foglalkozik, viszont apját, míg él, megszabadítja az üzletvezetés terhétől.
Zsolnay Miklósról röviden: „ (1857. október 30. - 1922. február 25.) Miklós a bécsi Technische Hochschule kereskedelmi tagozatára járt, ahonnan 16 évesen került vissza Pécsre. Ettől kezdve az ő élete is eggyé vált a gyárral. Először apja oldalán dolgozott, majd már fiatalon megállta a helyét a gyár kereskedelmi vezetőjeként. Emellett vidám úri életet folytatott. Egy színésznőt vett feleségül, mely a családot meglehetősen megbotránkoztatta. Miklós irányítása idején a piacok áthelyeződtek a Monarchia határain kívülre. 1897-től kapott önálló cégvezetői jogkört.
De ő már elsősorban vállalkozó, a gyártással már nem foglalkozott. A gyárbeli élete mellett sok közéleti szereplést is vállalt. Közel 100 közéleti cím tulajdonosa volt. 1910-ben adoptálta nővérei gyermekeit, ezzel a család neve tovább él, innen kapták a negyedik generáció tagjai a dupla nevüket, melyet csak hivatalos pecsétjükön használnak. 1922-ben halt meg vérbajban, s az abból következő elmebajban. Az ő életével lezárult a gyár fénykora.
Ezt az utolsó virágtartó kerámiát a szomszéd épület kertjében fotóztam, valami azt súgta, hogy ez is Zsolnay.
Ha bővebben is érdekel Zsolnay Miklós élete, az idei évben jelent meg egy regény róla. Idézet a regény előszavából: „A regény a száz évvel ezelőtti Pécsett, a dualista Magyarországon, valamint néhány európai városban játszódik. Főhőse Zsolnay Miklós, a nagy Zsolnay Vilmos fia, aki életvitelével és sokrétű személyiségével kortársai véleményét igencsak megosztotta. Elképesztő műveltségét, üzleti zsenialitását, nemzetközi kapcsolatrendszerét – melyeket mind szülővárosára és családi cégére fordított – azonban senki nem vitatta el tőle."
Nyomj egy lájkot, ha tetszett a cikk!