Bejártuk a ferihegyi reptér titkos részeit
Tudtátok, hogy a Liszt Ferenc repülőtér egy önálló kisváros a nagyvárosban, saját kutakkal és vízművel, víztisztítóval, hőerőművel? És azt, hogy a légiforgalmi irányítás legnagyobb része nem az irányítótoronyban történik, de még csak nem is a reptér területén? Láttátok már a futópályák fényeit, a radarokat, vagy a tűzoltóbázist közvetlen közelről?
Ha a fenti kérdések bármelyikére nem a válaszotok, imádni fogjátok azt a programot, amelyen mi is részt vettünk. Reptérlátogatásra két és fél éve van lehetőség, hetente több alkalommal, egyénileg és csoportosan egyaránt. A háromórás túra népszerűsége folyamatosan nő, gyakran hetekre előre betelnek az időpontok.
A találkozóhely a 2-es termináltól nem messze található Aeropark bejáratánál van, ahová egyébként szintén tartalmazza a belépést a részvételi díj. Így ha korábban érkeztek, vagy a végén még maradnátok, a kiállított hatalmas, régi repülőgépeket is megcsodálhatjátok. Sőt, néhánynak még a pilótafülkéjébe is bemehettek.
A programot egy régi, Malév színeire festett Ikarus-busszal teljesítettük, ami csak tovább fokozta a kuriózumjelleget. Mindenekelőtt alapos biztonsági ellenérzésen esett át a csoport, ahhoz hasonló módon, mint ami utasként is vár mindenkire. Miután ez megtörtént, a dolgozói kapun begördültünk a reptér területére. Túravezetőnk eközben folyamatosan mondta a mikrofonba az érdekességeket.
A hatalmas kerozintároló tartályok mellett elhaladva kiderült például, hogy a reptéren egy időben összesen 8,6 millió liter üzemanyag van a gépek számára. Az utánpótlás Százhalombattáról érkezik föld alatti vezetékeken át, illetve B tervként egy vasúti sínpár is rendelkezésre áll.
A Budapesten menetrend szerint megforduló legnagyobb gépet az Emirates üzemelteti: ez egy Airbus A330-200-as, amelyet éppen ottjártunkkor készítettek fel arra, hogy visszainduljon Dubajba. Buszunkkal beparkoltunk közvetlenül mellé, így lényegében testközelből nézhettük a folyamatot, majd később azt is, ahogyan felszáll - persze ezt már biztonságos távolságból.
Egyébként jellemző adat, hogy az arab légitársaság flottájában ez a gép a legkisebbek közé tartozik. Ők megtehetik azt is, hogy három órát töltsenek Ferihegyen, mielőtt visszaindulnak. Ugyanez a fapadosokra messze nem igaz: mivel náluk a legfőbb szempont a költségcsökkentés, fél óránál tovább nemigen várakoznak az újbóli felszállás előtt, sőt
a Ryanair mindössze 25 percet áll a földön. Ahhoz, hogy ezalatt mindennel végezzenek, több tucat embernek kell percekre lebontott koreográfiát követnie.
Miközben az emelkedő gépeket figyeltük, néhány vicces kulisszatitkot is megtudhattunk. Például egy anekdotát arról az utasról, aki mindent megtett azért, hogy övé lehessen a kinézett ülőhely. Akkoriban a fapadosokon még nem volt előre kiosztott ülésrend, gyorsasági sorrendben ment a dolog.
Emberünk a buszból kiszállva azonnal rohanni kezdett az egyik beszállító mobillépcső felé, csak éppen azt nem vette észre nagy sietségében, hogy ahhoz a lépcsőhöz nem tartozik gép: épp használaton kívül állt pár méterrel odébb. Szerencsére a tetejére érve észrevette a baklövést, így nem zuhant métereket a betonra. Azt azonban sikerült elérnie, hogy az egész személyzet és az utasok nagy része rajta röhögjön, ráadásul így nyilván csak az utolsók között tudott beszállni.
A Malév utolsó megmaradt gépe - vevőre várva árválkodik a reptéren, de egyelőre nem nagyon van rá érdeklődő
Miután megcsodáltunk vagy 4-5 felszálló gépet, egy nagy kört téve a reptér egy távolabbi pontjára, a jelzőfényekhez mentünk. Ezek biztosítják, hogy éjszaka és rossz időjárási körülmények esetén is meglássák a pilóták a leszállópályát. Az összesen 2500 lámpa annyit fogyaszt egy óra alatt, mint egy átlagos magyar háztartás egy teljes hónapban, így ha lehet, mellőzik a használatukat. A kedvünkért viszont kis időre bekapcsolták őket, elég volt hozzá egy telefon az irányítótoronyba.
Apropó torony: kiderült az is, hogy a légi irányításnak csak egy kis része zajlik az ikonikus épületben, méghozzá az, ami konkrétan a reptéren zajló eseményeket felügyeli (fel- és leszállás, gépek mozgása a betonon stb.) A többit kívülről, a Hungarocontrol Igló utcai székházából végzik. Sőt, nemcsak a magyar légtér tartozik hozzájuk, a NATO megbízásából Koszovóé is.
Meglátogattuk a reptéri tűzoltóbázist is, ahol egymás mellett sorakoztak bevetésre készen a modernebbnél modernebb járművek. A legújabb kocsi értéke nem kevesebb, mint 320 millió forint. Szerencsére élesben ritkán van rájuk szükség, leggyakrabban elhagyott poggyászok miatt riasztják őket, ez napi szinten előfordul.
Persze így is folyamatos készültségben kell lenniük:
a szintidő 40 másodperc, ennyi telhet el a riasztás pillanatától addig, amíg a szirénázó autók elhagyják a garázst.
A menetfelszerelések emiatt mindig oda vannak készítve a kocsik ajtaja mellé - méghozzá úgy, hogy a nadrág eleve rá van húzva a bakancsra, tehát csak bele kell ugrani.
Nagyon sok érdekes történet elhangzott még a túra során, többet inkább nem is lövünk le, mert tényleg érdemes személyesen átélni. A látnivalókkal együtt - illetve magával a tudattal, hogy ilyen nehezen megközelíthető helyen vagyunk - maradandó élmény volt, a részvételi díjat (felnőtteknek 2500, gyerekeknek és diákoknak 2000 forint) bőven megéri.
Az aktuális időpontokat és a részletes infókat IDE kattintva nézhetitek meg.
Ha részt vennél a programon, oszd meg ezt a cikket!
