A „jóhírű” pesti Sóház
A fűszerként és tartósításra is használt ásvánnyal kapcsolatban a királyok ugyanis hamar rájöttek, hogy nagy pénz van a sóüzletben, ezért állami monopóliummá tették. Jól szervezett kereskedelmi útvonalak hálózták be az országot, és szigorú felügyelet mellett érkeztek a szállítmányok az erdélyi bányavárosokból, mint például Máramaros.
Pest irányába Szegedről szekéren jöttek a nagy sótömbök, itt pakolták hajóra és vontatták fel a Dunán nyugatnak. Így aztán Pest Magyarország sókereskedelmi központjává alakult, nem véletlen tehát, hogy a Só utca, Só tér és Sóház is viselte a fehér kristály nevét.
A várost járva ma is rábukkanunk arra a területre, ahol – többek között – sóbiznisz zajlott. A régi Só téren egy nagyobb területrendezés után megépült az Ybl Miklós tervezte Fővámház, (mai Corvinus Egyetem), valamint mögötte a Sóház is.
Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.181
Ma is érzékelhető a két épület nagyságából, hogy a város életének fontos eseményei zajlottak itt, nem kis pénzek cseréltek itt gazdát. A frissen érkező rakományt elosztó, rakodó, méricskélő majd vámoltató tevékenységnek nemcsak helyre, de szabályozott, jól szervezett intézményre volt szüksége. A két épület szorosan együttműködve dolgozott, a Sóházban voltak a közelben lévő közraktárak forgalmát és finanszírozását felügyelő irodák és a sótisztek lakásai. Átépítése után postával és söntéssel bővült az épület. Dolguk végeztével a talponálló kocsmában akár a hivatalnokok vagy a rakodók is lazíthattak itt egy kicsit.
Ha érdekelnek még ehhez hasonló történetek, hogy miként nézett ki Budapest egykor és hogyan alakult ki a mai városkép, szeretnéd tudni milyen történeteket mesélnek el egyes épületek és hol találsz rejtett kincseket, akkor az ImagineBudapest sétáit neked találták ki. Több tucat séta közül válogathatsz, a barangolások közben pedig feltárul előtted Budapest ismeretlen arca. A sétákról bővebben itt olvashatsz.
Kép forrása: Fortepan / Schoch Frigyes
De kanyarodjunk még vissza a Sóházra, vagyis a sóhivatalokra! Mi is történt pontosan ezekben a hivatalokban? Már a XV. századtól kezdve nemcsak egyszerűen a só elosztását végezték itt, hanem egyben pénzváltó helyek is voltak, ahol az aprópénzt nagyra, az ércpénzt bankóra váltották. Tehát mondhatjuk, nagy presztizsű pénzintézetekről van szó. Aztán megreformálták őket, és többek között az állami kifizetések egy részét is a sóhivatalokon keresztül intézték. Például a Monarchiában szokásban volt, hogy az elvégeztetett közmunkákért utalványokkal fizetettek, melyet valódi pénzre a sóhivatalok váltottak be. Valószínűleg a pénzkifizetés nem mehetett valami gördülékenyen, innen eredhet a sóhivatalok határozott rossz híre…
„Mehetsz a sóhivatalba!”- mondást ma is használjuk, ha olyan hivatalban akad dolgunk, ahol nem könnyű egyről a kettőre jutni az ügyintézéssel.
Ki gondolná, hogy sóbiznisz dicsőséges múltját idézzük meg akkor, amikor lemondóan csak legyintünk egyet és elküldünk valakit a „jóhírű” sóhivatalba?
