Tizenkét óra Tihanyban
Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen remek nap lesz. A barátnőm, Judit egy hirtelen ötlettel állt elő dél körül: nézzük meg az Anconai szerelmeseket este, a Tihanyi Szabadtérin. Valahogy annyira elképzelhetetlennek tűnt, hogy délután kettőkor elindulunk és éjszakára már haza is érünk. Aztán mégis elindultunk, és nem bántuk meg.
Gondoltam, milyen jó, hogy fürdőruhát is vittünk. Közelebb érve a parthoz azonban láttuk, hogy még állóhely sincs. Elképesztő tömeg volt. Így tovább álltunk, felfelé.







Az utca telis-tele volt kézműves kirakodóhelyekkel. Hosszan csodáltuk a kilátást. Azután kitaláltam, hogy nézzük meg a Rege cukrászdát, mert eszembe jutott, hogy milyen finom kávét ittam ott régen, és mennyire jó az a terasz.
Elindultunk a kávézó felé, de nem jutottunk el odáig. Nézelődtünk, és pedig kattogtattam, és azon csodálkoztam, hogy Tihanynak ezt a részét még nem is láttam eddig, pedig milyen szép.
Egyszer csak egy férfi indult felénk, és kedvesen megkért, hogy távozzunk, mert bezárná a kaput. Eddig fel sem tűnt, hol vagyunk, és milyen szép a kovácsoltvas kapu. Mosolyogtunk és kisétáltunk.
A Regében sajnos zártkörű rendezvényt tartottak. Így kerestünk egy másik helyet, ahol kicsit még lepihenhetünk az esti előadás előtt. Az Echo Éttermet szúrtuk ki messziről, ott is remek panoráma ígérkezett.






Vacsora után elindultunk a Belső-tóhoz, ahol a Bujtor István Szabadtéri Színpad áll. A jegyünket félretették, így beállítunk a sorba, miközben odabentről kihallatszott a hangpróba. Már az is nagyon tetszett, tudtuk, hogy jó döntés volt eljönni.
Az előadás fergetegesen sikerült. Közben a háttérben megcsodáltuk a naplementét, majd a teliholdat, a darab végére pedig a tomboló szél letépte a díszletet.



A viharral mit sem törődve ettünk még néhány gombóc fagyit Balatonfüreden, majd Veszprémben ittunk egy kitűnő kávét, és hajnal kettő után már haza is értünk. Igazán kellemes fél nap volt, csak ajánlani tudom nektek is.
Ha tetszett a beszámoló, nyomj egy lájkot!