Hajóval moziba
Eljött az első hétvége, amikor nincs beütemezett verseny, sem rendezvény és valahogy a barátok ismerősök sem csaptak le erre a dátumra. Így fogalmazódott meg a péntek esti gondolat: ezen a hétvégén mi megyünk látogatóba, méghozzá Fövenyesre, ahol egy kertmozi működik.
Első kérdés, hogy hova lehet kikötni. Fövenyesen van egy egykarú móló, ami a Balatoni Hajózási Zrt. érdekkörébe tartozik, de a megadott telefonszámot hiába hívtuk, azt nem vették fel. Mindenesetre az írták az internetes források, hogy bár alacsony a vízszint (1.5 méter) van néhány vendéghely a móló keleti oldalán. A Postás 1,3 méteres merüléséhez ez pont megfelelőnek tűnik, így komolyabb megfontolás tárgyává tettük a dolgot.
A komolyabb megfontolás ebben az esetben a balatonfűzfői Sirályban elfogyasztott könnyű vacsora után megkóstolt fröccsök, majd birspálinkák sorát jelentette, mígnem azt vettük észre, hogy már csak kis csapatunk üldögél a teraszon, az óra pedig hajnali hármat mutat.
A szombat jó széllel és záporok zivatarok ígéretével fogadott. Természetesen nekivágtunk. A kellemes északkeleti szélben egyből felhúztuk a spinnakert, és Tihany előtt csak azért vettük le, hogy tartsunk egy kis fürdés szünetet. A szusszanásnyi pihenő után a kompok között ügyesen átfűztük magunkat, majd megcéloztuk Fövenyest.
A mólót 31km vitorlázás után értük el, az utat nem egészen 5 óra alatt tettük meg. Messziről látszódott, hogy itt bizony nem vitorlás túrázókra optimalizáltak. A mólót körben fagerendák ölelik (mint az a közforgalmú kikötőknél lenni szokott), ráadásul a szél pont a keleti oldalra fújt rá ahol elvileg a vendéghelyek vannak. Az 1 db bóján két láthatólag fixen itt tartott hajó pihent, így nekünk maradt a horgony.
Előbb a nagy horgonyt engedtük le a partfaltól biztonságos távolságra, majd kitolattunk a mólóig, és itt a hajó farát is kikötöttük. Éppen azon gondolkoztam, hogy a kis horgonnyal majd beúszom, amikor arra jött egy csónak és benne segítőkész emberek, akik kivitték a másik horgonyt is jó előre. Így hagytuk ott a hajót, és indultunk moziba.
Bevallom régi filmekre, lerobbant épületre és velünk együtt 10 nézőre számítottam. Csalódtam. A fiatal pár által üzemeltetett filmszínház újraértelmezte a kertmozi fogalmát!
A vászon nagy. Olyan nagy, hogy bármelyik pláza nagyterme megirigyelhetné. 84 négyzetméterével nem mellesleg a legnagyobb vásznú kertmozi a Balaton körül, de lehet hogy úgy általában is. A vetítő digitális, a filmek merevlemezen érkeznek, és olyan minőséggel kelnek éltere, hogy egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni, pedig az este 9 órás kezdésnél még nem is volt teljesen sötét. A hangrendszer természetesen 5.1-es.
Nincs mozi popcorn, csoki és kóla nélkül! A kukorica frissen pattan, hiszen úgy az igazi. Egy plázában ki tudja milyen műanyagipari terméket locsolnak rá, de ez itt kókuszolajjal készül. El is fogy a film alatt jó néhány kiló belőle.
Matyival és Cilivel beszélgetve kezdtem átérezni, hogy miről is van itt szó. Ez nem egy mozi, ez egy életforma. Volt honnan örökölni, hiszen a moziüzemeltetés Matyiéknál családi hagyomány. Amit lehet újrahasznosítanak itt, és mindent saját kezűleg csinálnak. Ők a mozigépész, a dekoratőr, a büfés, a jegykezelő a kertész, és a szemétszedő is. A jegy mellé igény esetén pokróc és szúnyogriasztó spray is jár.
A nézők kutyát is behozhatnak, sőt saját nyugágyat is. A gyerekek "gyerekpáholyból" nézhetik a műsort, és ha a film annyira nem jó, akkor színezhetnek, vagy rajzolhatnak közben. A tücskök ciripelnek, a fák susognak, a film pedig forog. Az sem zavaró, ha a 43. percnél elmegy az esti gyors, hiszen ez is hozzá tartozik a kertmozizáshoz.
A korszerű gépnek köszönhetően a legtöbb film teljesen friss, sőt sok esetben a premierrel egy időben van az első vetítés. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a szombat esti GRU2-re összegyűlt Fövenyes apraja nagyja, de talán még a szomszéd településekről is átjöttek az emberek.
Hosszú volt a nap, így korán nyugovóra tértünk. Éjszaka persze befütyült a szél ahogy ígérték, de odafent valaki velünk volt, mert nyugatira fordult, és így a farkötelek tartották a hajót. Reggel még visszanéztünk a moziba, beszélgettünk kicsit a kifeszített vitorlák alatt (hiszen Matyi vitorlás oktató is volt, amíg nem írt felül mindent a film).
Nem a legrosszabb program vasárnap remek szélben vitorlázni, mégis nehéz volt otthagyni a mozit, és a hangulatot amit áraszt. Hazafele még mindig ugyanaz a szél várt minket, csak ez most szembe fújt. Meg is látogattuk az öreg-tihanyi lángosost, hogy új erőre kapjunk. A kikötőt szépen felújították, és ugyanilyen szépen el is kérték a 2.000 forintot érte. Viszont nagyon szép lett, a lángos pedig nagyon finom maradt.
A rövid séta után Fűzfőnek fordítottuk a hajó orrát, és megint egy jót vitorláztunk. A Marina Fűzfőben aztán megbeszéltük, hogy ez egy remek hétvége volt, és ha csak tehetjük, ezután moziba is hajóval fogunk járni.
Ha kedvet kaptál a kertmozihoz, nyomj egy lájkot!
