Ha a boglári villa mesélni tudna...
Fodor Gyuláék családi nyaralója Balatonbogláron épült fel 1910 körül. A villa a "munka után" nevet kapta, lásd a régi állapotot megörökítő képeslapot. Épp a napokban szereztem egyet a Vateráról, azon 1928-as dátum van és egy nagyon hangulatos udvar, díszpadokkal, szökőkúttal, és rengeteg vadszőlővel.
Ezekből mára csak az oroszlános padok maradtak, amelyeken valamikor 1942 előtt magát Fodort és feleségét is megörökítette a fotós a házi kedvenccel. A lépcsőfeljáró melletti korlát díszei eltűntek és a homlokzatot is átalakították némileg. Tavasszal, amikor először ott jártam, még sokkal sivárabbnak tűnt az udvar, most júliusban a fák lombja némileg feldobta az összképet.
A kapu most is be volt zárva, átmásztam a kerítésen, hogy a kertben és hátul is szétnézhessek. Tavasszal még reménykedtem, hogy talán majd nyáron kinyit a kétcsillagos üdülőszálló, amit a kerítés melletti tábla hirdet, de a főszezon kellős közepén is zárva volt, pedig szívesen megnéztem volna, hogy mi maradt az egykori nemesi villából.
Az emeletes villa mellett valószínűleg a hetvenes években húzták fel a sárgára-kékre festett modern épületet, de jelenleg ezt sem használják és a hátsó szárny is valamikor akkortájt épülhetett, az akkori tulajdonos így növelte a férőhelyek számát. A három épület egy óriási - eredetileg közel egy hektáros - telken áll, és partszakasz is tartozik hozzájuk, a víz mellett faasztalok, padok és egy kör alaprajzú építmény.
A villa létezéséről Stephane-tól tudok, aki hónapokkal ezelőtt azzal keresett meg, hogy "látom odavan a nagybátyámért...", szóval ő Fodor Gyula rokona, és aki levelezésünk kezdetén megírta, hogy ide járt le a család nyaranta, úgy nagyjából 20-30 éven át, amíg a háború után meg nem fordultak a dolgok.
Valószínűleg az 1920-as évek végén.
Fodor Gyula feleségével a kertben
Ez a kép már valószínűleg a háború után készült, a szökőkút még megvan, a vadszőlő már nincs.
Fodor nemesi családból származott, építész-tervezői tevékenysége mellett saját bérházai is voltak, pl. a Zichy utcai lakóház. A fővárosban vagy negyven bérházat tervezett, a legismertebb közülük talán a Napóleon-udvar a Hajós utcában és az egykori Ernst Múzeumot is magában foglaló hatalmas épület a Nagymező utca 8-ban. Az első világháború kitörése után, amikor az építőipar erősen visszaesett, és elmaradtak a megbízások, a bérházak biztos jövedelemforrást jelentettek.
Fodor hetvenévesen, szívrohamban halt meg 1942-ben. Az idősebb lánya a fővárosban lakott férjével, feleségét és a kisebbik lányát '45 után, osztályidegenként kitelepítették Boglárról, a villát államosították. A BAZ megyei Mádra kerültek egy családhoz, ahol lényegében cselédsorban éltek 1949-től 1956-ig, istállóban, földön aludtak, földmunkát végeztek.
1956 augusztusában "szabadultak", visszatértek Budapestre, de régi életkörülményeiknek és a családi vagyonnak természetesen búcsút mondhattak. Az ingóságokat, amiket nem mentett ki időben a család többi része, széthordták és megsemmisítették mások, nekik jóformán semmijük sem maradt, életük hátralévő részében méltatlan körülmények között éltek.
A boglári villába sosem tértek vissza. Amikor az 1970-80-as években Stephane levitte kocsival unokatestvérét, hogy megnézzék a házat, Hajnalka még az autóból sem akart kiszállni. Stephane úgy emlékszik, hogy a villa az Oktatási Minisztérium, később pedig talán a Vízművek tulajdonában állt, de ha valakinek vannak róla emlékei, feltétlenül írja meg kommentben!
Ha nem tudnék semmit a régi tulajdonosairól, kívülállóként nyilván máshogy látnám. Talán nem is tetszene annyira az épület, legalábbis nem ebben a formájában. Jó lenne, ha mesélni tudnának a falak.
Családi nyaralóból minisztériumi üdülő, majd kétcsillagos üdülőszálló. Most nem lakják, csak hat oroszlán vigyáz rá a kertben. Ezúton is köszönök mindent Stephane-nak.
Nyomj egy lájkot, ha tetszett a cikk!
