Biciklivel a Balaton körül: 4 napos túra az év legforróbb napjain

Csütörtök reggel 6 óra, szól az ébresztő. Végre szabi, kinyomhatnánk… Ám szokatlanul fittek vagyunk, hiszen végre indulhatunk körbebiciklizni a Balatont.

Korán kelni pedig muszáj, mert sikeresen az év legmelegebb napjait választottuk erre a több mint 200 kilométeres túrára.

A vonaton egy MÁV alkalmazott segít felszállni, ennek kifejezetten örülünk, mert 4 napi cuccal és sátorral nem olyan könnyű az a bicikli, na meg reggel 8 óra 5 perc van, és már most 30 fok. 9 óra 32 perc. A balatonvilágosi vonatállomáson leszállunk, MÁV-os barátunk továbbra is szorgosan segít mindenkinek, imádjuk őt.

Túravezetőnk, Benedek Balatonfenyvesről érkezik hozzánk, ő már sokadik alkalommal tekeri körbe a Balaton, ezért biggyesztettük rá a jelzőt. Nem vonattal, biciklivel jön, így neki első napra a duplája, kb. 120 kilométer tekerés jut. Pár perc múlva szembetalálkozunk egymással. Benedek eltaktikázta magát, a testvére biciklijét akarta kipróbálni, de sajnos rendesen belefájdult a feneke. Jó tanács, óvatosan a kölcsönzéssel! Egy szokatlan nyereg igen kényelmetlen tud lenni hosszú távon, aki pedig nincsen hozzászokva a több tíz kilométeres tekeréshez, annak még a saját nyerge is keményebb lehet egy idő után. Igaz, ahány ember, annyi fenék, de a következő túrára mindenképpen beszerzünk egy párnázott biciklisnadrágot. Nem árt, ha van…

1. nap

Pár kilométer után Szabadisóstón vagyunk. Gyors kávé, banán, csoki és tényleg belevágunk a déli partba. Strand, nyaraló, szálloda, strand, nyaraló, szálloda, strand, nyaraló, szálloda. Olyan ez a rész, mint egy három dimenziós GIF-animáció, nem igazán változatos. Az 5-10 percenként érezhető sült hekk szagától pedig négy dimenzióssá változik.

Jó, persze itt biciklizünk a Balaton partján, ami igazán remek, mások közben a budapesti 40 fokos hőségről posztolgatnak Facebookon. Egy szavunk sem lehet. Na meg a siófoki platánfás utcák is megfűszerezik az útvonalat némi érdekességgel. Végül belevetjük magunkat az életérzésbe. Valahol Zamárdi elején egy szabad strandon megállunk fürdeni és ebédelni.

Szabad strand Zamárdi környékén

Így terveztük,

nem teljesítménytúrát akartunk, hanem amolyan négy napos nyaralást, napközben 2-3-4 órás pihenőkkel és pár érdekes látnivaló megtekintésével.

Viszont sikerült annyira bestrandolni, hogy alig van kedvünk tovább indulni pedig még vár ránk minimum 45 kilométer.

Zamárdi után annyiban változik a terep, hogy néha felvisz minket a bicikliút az országútra, vagy mellé. Ezalatt a pár száz méter alatt végre nem látunk épületeket. Az út menti platánfák továbbra is gyönyörűek.

Platánfák Balatonföldvár és Balatonszárszó között

Fonyódon sajnos a 38 fokban nem érezzük az erőt, hogy felmenjünk a kilátóba, vagy a hegyoldalon futó panorámaútra, pedig biztosan szép lehet. Azért szusszanunk egyet a mólón és megisszuk a hetedik liter vizünket. Fejenként.

Pár kilométer után megérkezünk Balatonfenyvesre, este 7 óra. Szerencsére még pont be tudtunk vásárolni vacsorára és reggelire. Felverjük a sátrunkat, csobbanunk egyet az esti, 25 fokos Balatonban, majd borozás közben kibeszéljük a mai napot. Igazából a melegen és a kicsit kellemetlenül fájós fenekünkön kívül hatalmas kihívásokkal nem küszködtünk. Ez a teljesen sík szakasz 1 nap alatt akár egész szélességében is vállalható, ami olyan 75-80 km. Viszont nem érdemes Balatonvilágos előtt elkezdeni, de erre majd a végén visszatérünk.

Pihenés a fonyódi mólón

2. nap

Másnap reggel, 7 óra 30 perc. Ébresztő, mert jön a meleg! Gyors reggeli és indulás tovább. Ahogy elhagyjuk Balatonberényt, és kanyarodunk észak felé, végre változik a táj.

Nádasok, erdők és mezők között megyünk az országút mellett, kicsit több az úthiba is, de nem vészes.

Gyönyörű tájakon visz a bicikli út a Balaton nyugati oldalán és még szedret is lehet enni

Betérünk a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomásra. Itt az egész gyűrűzési folyamatot megnézhetik az érdeklődők, a madarak befogásától, az „állapotfelmérésen” keresztül a szabadon engedés pillanatáig. A kicsivel több, mint 30 éves fennállása alatt, az évente 10-20 ezer befogott madarak közül Izlandtól Dél-Afrikáig rengeteg országban regisztrált példányokkal találkozhatunk. Másik feladatuk a madármentés. Sérült madarakat bárki, bármikor behozhat hozzájuk. A „kórházban” most különféle baglyok, egerészölyvek, gólyák, karvalyok, varjak és vércsék várják a gyógyulást. Sajnos mi éppen nyugalmasabb időben érkeztünk és gyűrűzést, befogást nem látunk, viszont a lábadozó baglyokról nem tudjuk levenni a szemünket. Ők sem rólunk.

Baglyok Fenékpusztán

Tovább gurulunk, de pár kilométeren belül megpillantunk egy táblát: „Ha jót akarsz enni, ne tekerj tovább!”. Klára "retro" csárda a Keszthelyi Déli szabad strandon. Étel és fürdési lehetőség, a 38 fokban, ez a kerékpártúrázók oázisa. Sikerül is megint időcsapdába kerülni, de legalább finomat eszünk korrekt áron és még a strand is annyira köves, hogy teljesen elfelejtjük a fájós fenekünket.

Gyors segítségnyújtás a Keszthelyi Déli szabad strandon

Keszthelyen sajnos csak átgurulni van időnk, de nagyon szép és rendezett város, legközelebb biztosan több időt töltünk el itt. Azért benézünk pár perc erejéig a Festetics-kastély kertjébe és a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomba. De engem mégis valamiért a Helikon-park fogott meg. A város közepén a borostyánokkal benőtt fák között elfog valami végtelenül megnyugtató érzés.

Borostyánnal benőtt fák a Helikon parkban, Keszthelyen

Balatongyörök határában mielőtt ráfordulunk az országút melletti szakaszra, egy kis szusszanás a Szépkilátónál. Megnézzük messziről a mai célpontunkat, Szigligetet. Ekkor már sejtetjük, hogy hamarosan vége van a könnyű tekerésnek. 9 kilométer múlva a 71-es fő útról elfordulunk Szigligetre és megkoronázzuk a napot egy rövid, de meredek felfelé tekeréssel.

Kilátás Szigligetre és a várra a balatongyöröki Szépkilátóból

Felkeressük a község talán egyetlen élelmiszerboltját, ami délután fél 5-kor már bezárt. Felverjük a sátrunkat az aznapi kertünkben, elmegyünk a strandra vacsorázni és a Balatonon tükröződő holdfényben fürdeni. Csodás. Éjjel a szállásadónk és a finom házi bora segítségével megfejtjük a vidéki és budapesti élet tökéletes egyensúlyának rejtélyeit. Majd megpróbáljuk befoltozni a sátrakat, mert jön a vihar. (Hogy mennyi szigetelőszalagot és kukászsákot használtunk el, arra már senki sem emlékszik, valószínűleg az érkező vihart is nagyobbnak láttuk, mint amekkora volt…)

3. nap

Reggeli Szigligeten, harmonikus környezetben

Újabb másnap reggel, 7 óra 30 perc. Ébresztő, mert jön a meleg! Ja, most annyira nem. Ok, akkor mehet a szalonnás tojásrántottázás a kertben, utána indulás a várba. A Szigligeti várat nem szabad kihagyni. Zseniális a kilátás a Tapolcai-medence vulkanikus tanúhegyeire és persze a Balatonra.

A mai időcsapdát nem a strandolás, hanem ez a csodálatos kilátás és fagyizás okozza.

Kilátás a várból

Ezután elhagyjuk a Balaton-partot, elindulunk a Szentbékkállai kőtenger felé. Azaz elhagytuk volna, csak sajnos pont abban a kereszteződésben fordultunk jobbra, ahol balra kellett volna. Teljesen érthetetlen, de csak kilométerek után vesszük észre, hogy a Badacsony-hegy nem a jobb, hanem a bal oldalunkon van. Ez a táj egyszerűen lenyűgöző, itt biciklizni hatalmas élmény, ennek a számlájára írjuk a butaságunkat. A Badacsony déli lejtőjének szőlőskertjei alatt is csodálatos haladni, megérte ez a dimbes-dombos, plusz 5-6 kilométer kerülő.

Badacsony hegyoldal a bicikli út mentém

Ahogy elértünk a Szentbékkállai kőtengerhez, illetve onnan tovább Zánkára, útközben rendesen megizzadtunk. Itt már vannak combosabb emelkedők és sajnos az országúton kell haladni, ami biciklivel, abból a szempontból hátrányos, hogy az utak széle sokszor nagyon rossz állapotban van.

A kőtenger viszont különleges látvány, a Káli-medence legjelentősebb geológiai értéke. Konyhanyelven, hatalmas kődarabok mindenfelé. Nevezetessége az Ingókő, amely a szélére állva kibillenthető az egyensúlyából. Mi csak remélni tudjuk, hogy soha, senki nem fogja teljesen kibillenteni…

Szentbékkálai kőtenger, háttérben az Ingókő

Hatalmas kő darabok mindenhol

A Hegyestűt kihagyjuk, azaz tulajdonképpen nem, mert a mellette elhaladó országúton biciklizünk. Azért más szemmel néz az ember egy ilyen hegyre, amikor a délutáni forróságban a harmincharmadik emelkedőt próbálja biciklivel átvészelni.

A Hegyestű látványa a mellette elhaladó országútról

Szépen, egészségesen elfáradunk, mire Zánkára érünk, csak sajnos még 18 kilométer hátravan, a mai végállomás Tihany. Tudjuk, hogy meredek lesz. Az. De, mielőtt megmásszuk a Tihanyba vezető utat, az előtte lévő szakaszt sem szeretjük. Folyamatosan fel és le vezet a bicikliút a magasabban lévő országút és a települések strandjai között. Fél kilométer gurulás, fél kilométer emelkedő. De legalább látunk őzikéket.

(Tihanyban szívesen eltöltöttünk volna egy éjszakánál többet, csak sajnos nem így terveztük. Utólag egy kicsit, megbántuk, mert egy éjjeli fél órás sétánál és egy pohár bornál többre nem volt energiánk.)

Holdfényes menet Tihany felé

4. nap

Utolsó nap, reggel 7 óra 30 perc. Ébresztő, mert jön a meleg! Ja, most annyira nem. Ok, akkor guruljunk le reggelizni a kistermelői piacra a Tihanyi révhez. Kellemes hely. Utána elnézünk a mólóra is, hogy megismerkedjünk a mai napi új útitársunkkal, az északkeleti széllel. Ő a maradék kb. 50 kilométeres táv több, mint felén szembe fog jönni velünk és kétszer gyorsabban, ahogyan mi haladunk.

Tihanyi Piac placc

Bár akadt pár meredekebb emelkedő, de nem annyira vészes ez a szakasz, viszont

az erős szembeszél jobban megnehezíti az ember dolgát, mint az elmúlt napokban az év legforróbb hőhulláma.

Ma nem nézelődünk, csak tekerünk és megszokásból strandolunk egy kicsit Balatonkenesén. Sajnos az érkező vihar miatt el akarjuk érni a minél korábbi vonatot Balatonvilágoson. Ezt a részt legközelebb szeretnénk jobban kimaxolni.

Most csak annyit mondhatunk, hogy részben a fő utak mellett, részben a települések strandjai mellett visz minket a bicikli út. Utóbbival egyébként sok helyen meggyűlt a bajunk az egész túra alatt. Ugyanis, ha biciklisek és gyalogosok által közösen használandó úton vagyunk, sajnos sokszor hiába csengetünk az előttünk lézengő emberekre, mintha meg sem történt volna a jelzés. Érdekes módon délen, Siófok és Zamárdiban egyáltalán nem tapasztaltunk ilyet. Itt északon, például Balatonfüreden sokszor olyan érzésünk volt, mintha direkt álldogálnának térképet olvasó szoborként a bicikli út közepén. Lehet, hogy létezik valamilyen titkos csengetési mód, amit nem ismerünk…

A Balaton legészakibb pontja Balatonfűzfőnél

Balatonfűzfőnél, ahogy visszakanyarodunk dél felé, már kicsit az erdőbe is beleszagolunk, ezt sajnos a bicikliút minősége is jelzi. Elérkezünk Balatonakarattyára, az utolsó, 5-6 kilométeres részre, a magaspartra. Jutalomfalat ez a pazar kilátás a több, mint 200 kilométer biciklizés után. A hely romantikáját a Szerelmesek hídjának nevezett fehér fahídon lévő felirat szimbolizálja: „Az itt fogant szerelem múlhatatlan”. Elhisszük. Aztán egyszer csak újra itt vagyunk a Balatonvilágosi vonatállomáson és kidugja fejét az érkező vonatból a biciklipakoló MÁV-os fiú, még mindig imádjuk őt. Körbeértünk. Vége.

Csodálatos kilátás a magaspartról

Szép volt, jó volt, élmény volt. Biztosan megyünk újra valamikor. Annak ellenére, hogy a Balaton az Balaton marad, ezt a körutat végtelen sokféle módon és évszakban meg lehet tenni és érdemes is megtenni. Eltévedni nem lehet.