A magára hagyott Budapest - nyílt levél a Városatyáknak
Tisztelt Főpolgármester úr, tisztelt Közgyűlés, tisztelt valamennyi úgynevezett Városatya és Városanya, tisztelt mindenki, aki a Főváros bármilyen típusú irányítási, szervezési, üzemeltetési feladatán dolgozik!
Mi, budapesti lakosok, közös nyilatkozatban szeretnénk kifejezni a hálánkat, köszönetünket és szeretetünket Önök, felelős és megválasztott vezetőink, kiemelkedő tehetségű szakembereink és koponyáink, odaadó, Budapestet szolgáló közhivatalnokaink, és különösen az ő rátermett vezetőik felé, azért a közel három teljes hete tartó örömünnepért, váratlan és spontán Téli Fesztiválért, ami Budapesten tapasztalható.
Fotók: Láng Dávid
Mondja valaki, hogy a magyar találékonyság nem világraszóló, nem igaz, hölgyeim és uraim? Hát a világnak melyik milliós fővárosában mernek olyan kreatívak lenni a Városházán, hogy olyan bátor döntést hoznak, hogy idén télen átadják a várost a természetnek? Ki bátorkodna odáig menni, hogy közel hozzuk a várost az őt körülvevő természetes környezethez, azaz ne takarítsunk, gyerekek, hadd menjen egyszer snowboarddal dolgozni a rózsadombi gyerek, hadd hógolyózzon kedvére a város, és figyeld ezt! -
legyen INGYEN koripálya az egész város!!! Mekkora ötlet! Kocsival, lábon, korcsolyával, babakocsival, cekkerekkel, nagymamával, iskolatáskával - na így bulizik, akinek helyén van a golyója, kedves unalmas világ többi része. Három hét alatt a mínusz tizenhéttől a plusz négyig, hózáportól az ónos esőn át a napsütésig minden volt - de Budapest kitart! Budapest nem adja a jégpáncélját, Budapest nem adja a latyakot, a sarat, a mocskot, Budapest nem adja parkolhatatlan parkolóit, Budapest nem adja a súlyosan balesetveszélyes lépcsőit, aluljáróit, kerekes székes fel-, és lejhajtóit, az életveszélyes budai hegyi utcáit, Budapest tökösebb gyerek ennél! Minden elismerést megérdemel a városvezetés a korszakos ötletért. Így kell ezt.
Gratulálni szeretnék ahhoz is, hogy mindeközben a Kossuth teret négyzetcentiméterenként pucolta meg annyi kicsi és nagy hókotró, amennyivel például a budai oldal sz@rban lévő lakossága felszabadítható lett volna, vagy a belvárosi járdák nagy része. Gondolom, délutánra teleszórják a teret kaviárral, a Parlament épületét meg bekenik medvehájjal. Úgy illenék, azt hiszem. De hogy közben a lakosság szórakoztatása se maradjon el, használják ki az átmeneti enyhe időt, és küldjék ki a város többi részére a locsolókocsikat, hogy reggelre ismét készen álljanak az utak a partira. Mehetnek a járdákra a magasnyomású gőzborotvákkal ellátott mellékutcai forgalomgyilkos brigádok. És én a slusszpoén kedvéért elrendelném, hogy a fővárosi tulajdonú épületekben sós homokot szórjanak szét az épületeken belül, az aulákban. Szerintem értené a poént a város. Az autósoknak viszont mára túl kényelmes dolga lett a tegnap óta zajló enyhe időkben, így a locsolókocsikkal párhuzamosan éjszaka kéne néhány erdőtűzoltó helikopter meg repülő. Egyrészt ne aludjon a paraszt, mert kipihenten jobban tud figyelni az úton. Másrészt múlt héten is betöltötte a boldog kiabálás, hangos hahota a város utcáit, amikor reggel egy centi jég alól kellett kifűteni, kikaparni, kikönyörögni a kocsikat.
Aki fázik, úgyis lemegy a hármas metróba, ott sem véletlenül lángol hetente egy kocsi, én tudom jól. Majd hülye lenne ilyen képességű városvezetés hagyni ilyesmit. Igazából csodálkozom is, hogy a buszok közül nem vezényelték még vissza az utcára a stabilan, megbízhatóan meggyulladós fajtát.
Amúgy is legendásan jól sakkozik a város a járműparkjával, ez a másik, amivel nemzetközi hírnévre teszünk szert évről évre. Hogyha este hatkor kezd el szakadni a hó, akkor az reggelre annyira váratlan, hogy csak a reggeli csúcs felénél, vagy végén érnek oda a hókotrók a város legforgalmasabb pontjaira. Nem lep meg senkit egy olyan városban, ahol az a normál üzem, hogy hétköznap reggel 9.30-kor a Rákóczi úton a buszsávban araszol a kukásautó, ahol az önkormányzati szerelő-forgalomfigyelő-zavarelhárító-tégedbaszogató szolgálati járművek keresztbe-hosszába közlekednek kedvük szerint. Akinek van, annak a villogó csak addig megy, ameddig átmegy a piroson, záróvonalon, forgalomtól elzárt területen - megszoktuk, hogy az ilyen autó össze-vissza parkol, ahogy megszoktuk, hogy az áruszállítás is kettős indexszel áll a külső sávban délelőtt 11-kor, de ha én félreállok 2 percre, mert várok valakit, akkor bekopog egy egyenruhás ember, aki egyrészt 4-6-féle ismeretlen egyenruha közül visel valamit, utasít valamire barátságtalanul és fenyegető stílusban, majd gondolom visszasétál a bázisra és felveszi a tőlem kapott fizetését, dehát ezt aztán már tényleg megszokta a budapesti (is).
Edzett város ez. Sok hülyeséget kellett végignéznie már, sok idiótát kellett elviselnie már, és ehhez képest valódi bajt, katasztrófát és szörnyűséget is látott már persze. De ettől még ma és itt most mi élünk. Élnénk. Értünk mindent. Tudjuk, milyen hely ez, milyen város ez, tudjuk, kik maguk, és tudjuk, mit gondoljunk magukról, úgy mindenkiről. Úgyhogy ennek megfelelően nem kérünk sokat.
1. Takarítsák ki ezt a rohadt várost. Időben. Mindenhol. Alul, fölül, Pesten, Budán, járdán, megállóban, lépcsőn. Mert momentán, ahogy pestiesen mi mondani szoktuk, momentán mi a f@szom van itt, uraim?!
2. Tudtommal van egy halom fővárosi cég, alvállalkozó, és félmillió közmunkás ebben az országban. Biztos jutna ezekből összesen 2500 ember Budapestre, 2500 jégtörő lapáttal, ásóval, csákánnyal, anyáddal.
3. Tudtommal ezek a cégek a pislogástól az orrfújásig mindent leszámláznak lelkiismeretesen. Talán "megbeszélhető" velük, hogy néhány ezer kar-orr-láb-bármi törés bekövetkezte előtt és helyett most segítsenek rendet csinálni extra gyorsan.
4. Tudtommal az olimpia szervezésére szeretne pályázni ez a város. Ahogy a híres vicc mostanában megvalósult, inkább egy rendes hétköznapot tessék megszervezni. Bele se mennék a részletekbe, menjen ki bárki az utcára egy órára, és nézzen körül.
Maguk szerint úgy fest ez a város, úgy üzemel ez a város, úgy áll ez a város, mint ami gördülékenyen lehozná további 500.000 sportoló és 6-8 millió turista jelenlétét? Most komolyan, minden más paramétertől függetlenül is, milyen valóságosabb, nyilvánvalóbb, egyértelműbb bizonyítványt akarnak maguk kiállítani ennél? Ez a város pontosan egyenlő távolságra van az olimpia megszervezésétől, egy Mars-űrhajó Budapestről történő fellövésétől és egy budapesti tengeralatti obszervatórium megépítésétől.
5. Tudtommal aránylag sok jogcímen fizetünk sokféle adót, járulékot és hozzájárulást a város valamennyi részének működtetéséhez. Nem tudom, Önök vettek-e már igénybe valaha szolgáltatást úgy, hogy fizettek érte, de a szolgáltatás-ellenszolgáltatás jelenleg úgy aránylik Budapesten, mintha egy fodrászüzletben egyszerű, modern frizurát kérnék, és válaszképpen lepisálnák a cipőmet.
6. Végül, de nem utolsósorban ismét aláhúznám a gyalogos közlekedés problémáját.
Életveszélyes, és megdöbbentő, hogy a város lakossága hetek óta az úttesten sétál, mert a járda járhatatlan. Hatalmas közlekedési csomópontok összes megállója, átkelője hetek óta jégpáncél alatt. Fotók ezrei bizonyítják a neten, hogy maguk egyszerűen ignorálják napi több, mint egy millió ember közlekedését, testi épségét, az alapvető életszükségletek ellátásához szükséges feltételeket. Hogy megy ki egy nyugdíjas az utcára? Hogy engedje el bárki a gyerekét? Hogy jutnak el az emberek dolgozni, hogy intézik a dolgukat, az életüket? Mi van magukkal, ott fent? Minek kell még történnie a városban? Majd megint remegő pofával kiáll valamelyik, hogy szörnyű, ami történt?
Én azt gondolom, jelenleg két lehetőségünk van. Egyik az enyhe idő. A másik, hogy jön majd az sms nemsokára maguktól, hogy üljünk át egy másik városba. Én mégis azt kérném, szorgalmaznám, követelném és ordítanám, hogy a harmadik lehetőség az, hogy kimentek és rendet csináltok. Azonnal!
2017. február 2.
Doffek Gábor, frontember megmondja blog
A portálon közölt blogposztok nem feltétlenül tükrözik a Szeretlek Magyarország.hu szerkesztőségének a véleményét.
