Íme a tökéletes töltött káposzta receptje
Ahány ház, annyi szokás. Ez a töltött káposztára is igaz.
Van, aki paradicsomosan készíti, van, aki kapros-tejfölösen. A töltelék nem csak rizs lehet, hanem köles vagy akár kukorica is. A gombócok mellé pedig egyesek nagyobb húsokat vagy kolbászt is csempésznek a fazékba. És az sem mindegy, hogy mekkora az a gombóc, vagy hogy milyen alakban hajtogatja meg az ember...
A töltött káposzta az oszmán-török konyháról indulva terjedt Európában. Közismert étel lett a Balkánon és Magyarországon. Már a 18. sz.-ban már széles körben kedvelt volt.
A töltött káposztának a déli nyelvjárásokban honos szárma és a már elavult erdélyi dalma elnevezése török (’betakart, töltelék’) eredetű. Mindkettő a balkáni nyelvekben is elterjedt.
A hazai tájak töltött káposztája igen különböző, a változatok a csak töltelékből álló, vízben főtt, lé és aprókáposzta nélkül tálalt ételtől a vágott aprókáposzta berántott – gyakran paradicsomos – főzelékében úszó burkolatlan kásás húsgombócig terjednek.
A húsos töltött káposzta a parasztkonyhán mindenütt ünnepi étel, téli vasárnapi ebédek és különleges alkalmak fogása. Lakodalmi étrendeken sokfelé a nagyobb húsdarabokkal főtt savanyú-káposzta-főzeléket váltja fel. A töltött káposzta kásája gyakran kukorica, árpa, köles volt.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon
Az én nagymamám a kolbászhús töltelékét vette alapul, és akkora gombócokat készített, hogy egy darabbal megvoltunk másnap reggelig. Jó savanyú volt a leve, és füstölt hús is került bele. Nem volt egy gyomorbarát verzió, de azóta se ettem olyan finomat.
Az én gombócaim sokkal kisebbek, és nem is olyan erőteljes az ízük, mint a kolbásztöltelékesnek. Ráadásul sokkal több friss, édes káposztát használok bele, így kevésbé lesz savanyú.
Azt rátok bízom, hogy raktok-e a fazékba húst, húsos szalonnát vagy kolbászt (én nem szoktam). Jó ízt ad neki bármelyik, de ha kihagyjátok belőle, akkor is finom és tartalmas lesz az étel.
Ha pedig nem szeretitek a disznóhúst, használhattok darált marhát vagy akár pulykát is, sőt a vega verzióhoz remek lehet a füstölt tofu és gomba keveréke.
Töltött káposzta
Hozzávalók:
1 fej káposzta (lehet savanyú káposztalevél is)
500 g darált sertéshús
200 g rizs
500-600 g savanyúkáposzta
2 tojás
2 ek sűrített paradicsom (vagy pár kanál lecsó)
3 vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
őrölt pirospaprika
kömény
babérlevél
bors
só
+ plusz ízesítő gyanánt húsos szalonna vagy kolbász
Ha sikerül savanyított káposzta leveleket vennetek, akkor könnyebb dolgotok lesz, mert azokat azonnal meg lehet tölteni. De egy kicsit savanyúbb is lesz a végeredmény, úgyhogy ha az édeskésebb ízeket kedvelitek, dolgozzatok friss káposztával.
Vágjátok ki alulról a torzsáját, úgy, hogy a fej egészben maradjon. Tegyétek egybe, egy nagy lábas vízbe a fejet, és kezdjétek el főzni. Egy kicsit rásegíthettek fakanállal, hogy a levelek szépen sorban elkezdjenek leválni a fejről, és ha már megpuhultak annyira, hogy hajtogatni lehet őket, egyesével vegyétek ki a vízből és tegyétek félre a töltéshez.
1 fej vöröshagymát, 1 fej fokhagymát, 2 tojást és 2 kanál sűrített paradicsomot turmixoljatok vagy botmixerezzetek összel. Fűszerezzétek be, és öntsétek hozzá a kemény rizst és a nyers, darált húst. Dolgozzátok össze az egészet, és töltsétek be vele a leveleket. Ha elég nagy a káposztátok és van sok leveletek, inkább kisebb adagokat tegyetek egy levélbe, és jól csomagoljátok be, hogy ki ne folyjon. Ha a levél túl nagy, formára is vághatjátok őket (a leeső darabokat se dobjátok ki, jó lesz majd a lábas aljába).
Egy nagy lábasba a következőképpen rétegezzétek az ételt: Alulra menjen egy kis zsír vagy olaj. Aztán rá a felkockázott vöröshagyma és fokhagyma (ezt előre meg is lehet pirítani, de nem fontos), majd az édes káposzta maradéka felszeletelve, majd savanyú káposzta, és egy sor gombóc. És ebből jöhet akár még egy sor, aminek a tetejét szintén érdemes káposztával betakarni. Minden réteget fűszerezzünk meg paprikával, sóval, borssal, köménnyel és mehet pár levél babér is közé. Ha használtok kolbászt vagy húst még pluszba, az is mehet a rétegek közé.
Jó szorosan pakoljuk tele a lábast, és csak annyi vízzel öntsük fel, amennyi ellepi. Közepes vagy kis lángon, lefedve főzzük kb. 2 órán keresztül, hogy csak éppen főjön, "pöszörögjön" az egész, de ne égjen le és ne ugráljon benne nagyon az étel.
Ha teljesen elfő közben a víz, pótoljuk, de csak annyira, hogy éppen ellepje. Mielőtt lezárjuk a gázt a 2 óra után, az egyik gombócot szedjük szét, és ellenőrizzük, hogy megfőtt-e a rizs. Egy rántással (zsíradékon pirított liszt) be is sűríthetjük a levét, de ez abszolút nem szükséges.
Mi ezt az adagot ketten faltuk fel, de eltartott 2-3 napig.
