15-20 évvel került távolabbra a fiatalok lakásvásárlási lehetősége a CSOK és a Babaváró kiesése miatt
A június 22-i Kormányinfón jelentette be Gulyás Gergely, hogy megszűntetik a városi CSOK-ot, azaz minden 5000 főnél nagyobb lélekszámú településen már nem vehető igénybe ez a kedvezmény. Továbbá a Babaváró hitelnél is szigorítottak: bár az igényelhető összeg 11 millióra nőtt, azonban a jogosultak körét drasztikusan csökkentheti, hogy az igénylő családoknál a nőnek az eddigi 41 éves korhatár helyett 30 évesnél kell fiatalabbnak lennie.
Ha ehhez hozzávesszük az inflációt, a hitelkamatok emelkedését, az építőipar kapacitásainak szűkülését, adott a kérdés, hogyan alakulnak a folyamatok az ingatlanpiacon és az albérleteknél. Balla Ákossal, a Balla Ingatlan vezérigazgatójával beszélgettem.
– Mire számíthatunk?
– Érdemes egy picit megnézni, hogy az átlagember mit érez, mivel az ingatlanpiacon minden egyes eseményt az emberek alakítanak. Ha az átlagember azt érzi, hogy nincs kedvező hitel, nincsen állami támogatás, jelen esetben a CSOK, akkor az jelentős negatív hatást vált ki. A hitelek visszaestek, az infláció és a kamatszintek elkezdtek fölfelé mozogni.
Amikor elindult a háború, nagyon sokan az elemzők között azt gondolták, hogy ez majd visszaveti az ingatlanpiacot. Nem vetette vissza. A háború alig pár napos zavart okozott, azután mindenki folytatta tovább az életét. Persze foglalkoztunk a háborúval, követtük az eseményeket, de ez nem jelentette azt, hogy az ingatlanpiacon ne vásároltak volna az emberek. Tehát ez valóban nem okozott akkora hatást az ingatlanpiacra. A kamatszintek növekedése azonban igen. Ez is jól mutatja, hogy az anyagi feltételek a legfontosabbak az ingatlanpiacon.
Óriási szintről persze már nem tud visszahullani az ingatlanpiac, hiszen már most is nagyjából 50-60 százalékos az ingatlan tranzakciószám-visszaesés. Jellemzően már most is csupán valamilyen életkörülmény-változás motiválja a tranzakciókat, például gyermekáldás, munkahely után költözés, stb. Tehát nem arról szól ma az ingatlanpiac, hogy mindenki a vágyait valósítja meg. Nagyon fontos, hogy a visszaesés mértéke nemcsak a keresletben, hanem a tranzakciószámban is megfigyelhető. Vannak időszakok, amikor jelentősen visszaesik a kereslet, azonban akkor is annyian maradnak a piacon, hogy tudnak vásárolni. Ilyen volt például a Covid. Visszaesett a kereslet, elmaradtak a turisták a piacról. Mi turistának szoktuk nevezni azokat, akik nem akarnak ingatlant vásárolni, csak nézegelődnek, bámészkodnak, akár a saját ingatlanuk értékét méregetik eladóként úgy, hogy vevőnek adják ki magukat. Ez ugye a Covid utáni időszakban elmaradt, és sokkal kevesebb érdeklődő volt a piacon, de az a sokkal kevesebb érdeklődő is majdnem ugyanannyi ingatlant vásárolt.
Ebből is látszik az, hogy nagyon sokan már neki sem indulnak ennek az útnak, és ez azt jelenti, hogy már nem az alkun múlik az üzlet, hiszen már nincs ott a vevő, aki alkudozni akarna. A kialakult helyzet megoldása az lehet, hogy vagy az eladó maga kezd el engedni, tehát elkezdi csökkenteni az irányárat, vagy a másik lehetőség, hogy a vevők előbb-utóbb elkezdenek pimasz alkukba bocsátkozni, és az az eladó talál vevőre, aki ennek mégiscsak enged. És ez mind annak köszönhető, hogy a hitelkamatok emelkedtek, tehát a kedvező hitelek eltűntek, és most még a CSOK is eltűnni látszik.
– Ezek szerint az várható, hogy lejjebb mennek az ingatlanok árai?
– Igen, a közgazdasági alaptörvények az ingatlanpiacon is működnek, csak sokkal lassabban reagálja le a piac az árcsökkenést, mint az árnövekedést. Amikor a CSOK-ot bevezette az állam, akkor egy-két hónap alatt a vevők és az eladók is ráálltak erre, tehát nemcsak a vevő vette észre, hogy neki kedvezményes lehetősége van, hanem az eladó is, és nagyon gyorsan árat emelt.
Azt gondolják, hogy az ő ingatlanjuk különb, mint az összes többi, jobb, mint az összes többi, hiszen érzelmi kötődéssel rendelkeznek az adott ingatlanhoz. De aztán eltelik 6-8 hónap, és rájönnek, hogy ha 8 hónapig hirdetnek egy ingatlant, és nem jelentkezik rá vevő azon az áron, akkor csökkenteni kell az árat, vagy visszavonni az ingatlant a piacról. Tehát csökkenni kezd a kínálat. Most már ez is megfigyelhető, hogy nincs olyan drámai ingatlankínálat-növekedés, mint amit egyébként a rossz gazdasági helyzet indokolna.
– Ha most ilyen a helyzet, akkor sokan inkább kisebb ingatlanban gondolkoznak, vagy az albérlet felé mozdulnak el.
– Az albérletpiac szempontjából teljesen igaza van. Tehát, ha nem találjuk meg azt az otthont, amiben véglegesen lakhatunk, akkor nem sok lehetőség van, albérletben kell gondolkodni. Csakhogy mivel az albérletek száma korlátozott, ezért a bérbeadók emelni tudnak az árakon. Azért is, mert, ha lemegyünk a boltba, magas inflációval találkozunk, és legalább az infláció mértékét be akarják építeni a bérbeadók az ingatlanok bérleti díjába.
– A bérlő is jár boltba. Neki is növekednek a terhei, mégis belemegy az emelt bérleti díjba?
– A bérleti piacon azért fogadja el könnyebben a bérlő a megemelt bérleti díjat, mert ezt egy átmeneti időszaknak tekinti. Pár tízezer forintos növekmény egy évre csak pár százezer forintos többletet jelent. Viszont egy ingatlan eladása esetében, ahol 40-50 milliós árakkal számolunk, egy 10 százalékos értékcsökkenés vagy értéknövekedés, az már bizony 4-5 millió forintos tétel.
A következő az, hogy más típusú ingatlanokat vásárolunk. Ha nincsen akkora keretünk, hogy megvásároljunk egy nagyobb alapterületű, drágább, jobb állapotú ingatlant, akkor a racionális döntés, hogy egy kisebb ingatlant vásárolunk. Azonban egy család nem vásárolhat egy bizonyos méret alatti ingatlant, hiszen a családtagok száma és a lakás mérete összefüggést mutat. Inkább jellemző az, hogy valaki a belvárosból vagy belsőbb kerületből külsőbb kerületbe vagy vidékre költözik.
– Ezek a folyamatok már el is indultak?
– Abból a szempontból elindultak, hogy bizonyos ingatlanok piaca kisebb, másoké nagyobb visszaesést szenvedett el. A kisebb értékű ingatlanokhoz nem feltétlenül akartak CSOK-ot vagy hitelt igénybe venni. Ezeket inkább készpénzzel vásárolták meg a vevők, vagy kisebb összegre volt szükségük, amit mégiscsak felvettek magas hitelkamatok mellett. A magasabb értékű, de az energiahatékonyság miatt versenyképtelen ingatlanok kereslete viszont sok esetben szinte 100 százalékkal visszaesett. Itt csak az árak újrarajzolása jelenthet megoldást. És vannak olyan nagyon vacak állapotú, nagyon magas költségen fűthető ingatlanok, melyeknél egy-két télnek el kell telni ahhoz, hogy a tulajdonosa rádöbbenjen, hogy ezt már ő sem akarja ilyen magas költséggel fűteni, de vevő sincs rá. Ilyenkor csak a teljes felújítás jöhet szóba jöhet, amit a vevő be fog árazni az adott ingatlanba. Tehát nem nagyon lesznek a várakozásaim szerint „közepes állapotú” ingatlanok.
A kettő közöttiek eltűnnek, mert valójában ma már az, hogy nem néz ki rosszul az ingatlan, kevés. Fontos, hogy hatékony legyen mondjuk a fűtés költsége szempontjából, vagy legyen attraktív az ára szempontjából, de ilyen közepesek már nem nagyon lesznek az ingatlanpiacon.
– Ön mit tudna tanácsolni egy olyan városi családnak, akik most kiestek ezekből a támogatásokból? Mit csináljanak? Várjanak?
– Sok lehetőségük nincs. A babavárót érdemes még igénybe vennie annak, aki csak tudja. Persze, ha fennáll a veszélye annak, hogy vissza kell fizetni, akkor érdemes mérlegelni, hogy teljesíteni tudják-e a feltételeket a későbbiekben is. Azonban, ha a család már semmilyen kedvezményre nem jogosult, akkor nincs más lehetőség, meg kell oldani a vásárlást abból a keretből, ami rendelkezésre áll. Tehát az adott összegből vagy rosszabb helyen nagyobb ingatlant kell vásárolni, vagy jobb helyen kisebbet. Vagy ha erre sincs valakinek lehetősége, mert nincs ennyi önereje, akkor
Nem abba az irányba megy ma a világ, hogy szociális alapon, akár önerő nélkül valaki lakáshoz juthasson. Nagyon fontos az, hogy a fiatalok, a pályakezdők, de az idősebbek is törekedjenek arra, hogy megfelelő mértékű önerővel rendelkezzenek, mert enélkül nem fog menni a jövőben az ingatlanvásárlás.
– Ha veszünk egy medián jövedelemmel rendelkező, átlagos nagyságú családot, akkor az eddigi lehetőségekhez képest mennyivel csökkentek a lehetőségeik, azaz mennyi plusz teher szakad rájuk?
– A CSOK vissza nem térítendő támogatási része és a kamatkedvezmény része több tízmilliós összeg volt. A háromgyerekes CSOK-ról beszélünk főleg, ez több tízmilliós tétel volt. Ez egy családnak sokszor 15-20 évnyi megtakarítását jelentette. Mert az, hogy ki mennyit keres, az egy dolog. Ennek nagy részét föléljük, még ugye rezsire is nagyon sokat költünk az éghajlat miatt,
Két fiatal, ha elkezd dolgozni, ha nincs átlagon felüli jövedelmük, nincsen sikerszakmájuk, és még gyermeket is vállalnak, tehát az egyik kereső kiesik a jövedelemkeresésből hosszabb távra, akkor szinte irreális, hogy családi segítség, vagy egyéb plusz forrás nélkül fiatalkorukra lakáshoz jussanak jelen pillanatban. Egy fiatal, aki elkezd dolgozni, havi 100 ezer forintot tud félretenni, de két fiatal is csak pár százezer forintot tud félrerakni, ebből évente pár millió forint képződik. De egy ingatlanpiacon ma pár millió forinttal nem sok mindent lehet kezdeni. Nem véletlenül voltak népszerűek a hitelkonstrukciók, ami azt jelentette, hogy egy kis önerőképzés után a hitellel egy előrehozott vásárlást sikerült megvalósítani, majd utána 40-50 éves korára fizette vissza valaki ezt a hitelt. Ez sem volt persze ideális, hogy valaki 20 éves korától 50 éves koráig dolgozik, és valahol félúton meg tudja vásárolni az ingatlant, de kifizetve csak mondjuk 50 éves korára lesz, amikor már elkezdhet dolgozni azon, hogy a gyermekeit segítse például az ingatlanvásárlásban.
Vannak sikerszakmák, az építőiparnak bizonyos területei, orvosi területek, IT területek, ahol valóban 5-8-10 év alatt valóban komolyabb jövedelmet tudnak szerezni és komolyabb megtakarítást tudnak félrerakni a fiatalok, de ez csak a sikerszakmákra jellemző. A többieknél a szülői segítség, illetve az örökségek az, ami segíthet az ingatlanhoz jutásban.
