Simon Sinek brit, amerikai író és tanácsadó beszél az Y-generáció problémáiról, akik valójában rossz nevelési stratégiák áldozatai: például rendszeresen azt mondták nekik, hogy különlegesek és bármit megkaphatnak az életben, csak azért, mert nagyon akarják.
De ez az a generáció, ahol még az utolsóként célba érkező is kap érmet, azért, mert részt vett a versenyen, és kiemelt osztályba kerülhet olyan gyerek is, aki nem kifejezetten tehetséges, de a szülei kilobbizták.
Az író szerint, akik ebből a világból kilépnek a nagybetűs életbe, ahol nyilván nem kaphatnak meg mindent, amit csak akarnak, utolsóként nem díjazzák őket, és ahol még arra is rájönnek, hogy nem is olyan különlegesek - azoknak ilyenkor a teljes önképük egy pillanat alatt összeomlik.
Ráadásul egy olyan világba születtek bele, ahol a közösségi háló és a mobiltelefon jelenti a kapcsolattartási lehetőségeket, miközben a fiatalok képtelenek igazán mély kapcsolatokat létrehozni.
Simon Sinek gondolatait magyar felirattal tudod megnézni:
Simon Sinek brit, amerikai író és tanácsadó beszél az Y-generáció problémáiról, akik valójában rossz nevelési stratégiák áldozatai: például rendszeresen azt mondták nekik, hogy különlegesek és bármit megkaphatnak az életben, csak azért, mert nagyon akarják.
De ez az a generáció, ahol még az utolsóként célba érkező is kap érmet, azért, mert részt vett a versenyen, és kiemelt osztályba kerülhet olyan gyerek is, aki nem kifejezetten tehetséges, de a szülei kilobbizták.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Gondolnád, hogy az élelmiszerek 80 százalékát hazai forrásokból szerzik be az élelmiszerláncok?
A hat nagy, nemzetközi háttérrel működő élelmiszer kiskereskedelmi láncnál forgalmazott élelmiszer-termékek döntő többsége hazai forrásból származik, és vannak olyan árucsoportok, ahol a 90 százalékot messze meghaladja a magyar termékek aránya. Ilyenek például a tej, a liszt, a tojás, a friss csirkehús, szezonban pedig a burgonya és a legtöbb zöldség és gyümölcs is.
A Magyarországon működő hat nagy nemzetközi háttérrel működő élelmiszer kiskereskedelmi lánc (Aldi, Auchan, LIDL, PENNY, SPAR, Tesco) élelmiszer-beszerzéseinek mintegy 80 százaléka a zöldség-gyümölcs szezonban hazai forrásból származik, de vannak olyan termékpályák, ahol ez az arány a 90 százalékot is bőven meghaladja. Tipikusan ilyen termék a tej, a liszt, a pékáru, a tojás, a friss csirkehús, vagy az év nagy részében (a nyári hónapok kivételével) a burgonya is, vagyis olyan élelmiszerek, amelyek szinte minden nap előfordulnak az asztalunkon.
A hat nagy cég legnagyobb magyar beszállítói a magyar élelmiszergyártás zászlóshajói.
Ide tartozik az Alföldi Tej Kft., a Sole Mizo Zrt., a Taravis Kft., a Naszálytej Zrt., a Kométa 99 Zrt., a Félegyházi pékség Kft., a Zalaco Sütőipari Zrt., a Pick Szeged Zrt., a Tranzit-Food Kft., a Gallicoop Zrt., vagy az a MCS Vágóhíd Zrt.
A tejek esetében például kijelenthető, hogy a hat nagy cég összes magyarországi forgalmában 90 százalék feletti a magyar tej felhasználása.
Az élelmiszer beszerzések hazai részarányának ingadozása javarészt abból származik, hogy a szezonális termékek Magyarországon történő beszerzése az év jelentős részében fizikai akadályba ütközik, vagyis itthon nincs is, nem terem, nem gyártja, nem csomagolja, nem szeleteli senki, mégis vannak, akik megvennék. Szezonban azonban nemcsak a polcokon levő tej, liszt, tojás vagy burgonya származik szinte kizárólag (több mint 90 százalékban) Magyarországról, de a dinnye, répa, alma, cseresznye, és a lecsóhoz való paradicsom és paprika is.
A hat lánc sok szempontból magyar vállalatnak tekinthető: 50 ezernél is több embert foglalkoztatnak Magyarországon, 2024-ben több mint 710 milliárd forint adót és járulékot fizettek be a magyar költségvetésbe, és 12000 tonna élelmiszert mentettek meg és juttattak el arra rászorulóknak, emellett milliárdos értékben támogatják a közösségeket és a jótékonysági célokat.
A 80 százalék körüli hazai beszerzési arány az élelmiszerek esetében különösen annak fényében tekinthető magas értéknek, hogy vannak olyan élelmiszer termékek, amelyek Magyarországon alapvetően nem hozzáférhetők, mégis szeretjük, és kisebb-nagyobb mennyiségben vásároljuk ezeket. Közöttük vannak értelemszerűen a déli gyümölcsök, vagy olyan delikát termékek, amelyek nem helyettesítik, hanem kiegészítik a magyar termékkínálatot, mint a francia sajt, vagy a serrano sonka.
Vannak természetesen olyan termékek is, amelyek hazai előállítása örvendetes lenne, Magyarország mégsem állít belőle elő annyit, amennyit a magyar fogyasztók megvásárolnának.
A cikk a Tesco Magyarország támogatásával készült.
A Magyarországon működő hat nagy nemzetközi háttérrel működő élelmiszer kiskereskedelmi lánc (Aldi, Auchan, LIDL, PENNY, SPAR, Tesco) élelmiszer-beszerzéseinek mintegy 80 százaléka a zöldség-gyümölcs szezonban hazai forrásból származik, de vannak olyan termékpályák, ahol ez az arány a 90 százalékot is bőven meghaladja. Tipikusan ilyen termék a tej, a liszt, a pékáru, a tojás, a friss csirkehús, vagy az év nagy részében (a nyári hónapok kivételével) a burgonya is, vagyis olyan élelmiszerek, amelyek szinte minden nap előfordulnak az asztalunkon.
A hat nagy cég legnagyobb magyar beszállítói a magyar élelmiszergyártás zászlóshajói.
Ide tartozik az Alföldi Tej Kft., a Sole Mizo Zrt., a Taravis Kft., a Naszálytej Zrt., a Kométa 99 Zrt., a Félegyházi pékség Kft., a Zalaco Sütőipari Zrt., a Pick Szeged Zrt., a Tranzit-Food Kft., a Gallicoop Zrt., vagy az a MCS Vágóhíd Zrt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?
Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?
Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.
Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.
Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.
Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól
A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.
Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.
A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.
A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.
Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.
Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „
A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.
Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".
A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.
A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.
Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.
Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.
Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?
Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Az, hogy melyik csuklódon hordod a karórádat, többet elárul rólad, mint gondolnád
Praktikus okokból alakult úgy, hogy az emberek rendszerint a bal csuklójukon hordják, és ez gyakran mélyebb jelentést hordoz. Pszichológusok szerint ez a szokás önálló gondolkodásra és a konvencióktól való eltérésre utalhat.
Gondoltad volna, hogy még az óraviselés is árulkodó lehet? Nem feltétlenül a márkára, dizájnra vagy az árára gondolunk. (Mint például Szoboszlai Dominik vagyont érő karórájánál.)
Hanem az óraviselés módjára.
Az, melyik csuklódon viseled az órádat, többet elárulhat rólad, mint a kedvenc színed, mivel finoman utalhat a személyiségedre.
Mit kell figyelni a karóra esetén?
A legtöbben a bal kezükön viselik. Akik a jobb karjukon viselik a karórát, valami pluszt fejezhetnek ki vele.
Mielőtt azonban rátérnénk a „jobbosok” titkaira, érdemes megérteni, miért lett a bal csukló az íratlan szabály.
A legtöbb ember jobbkezes.
Emiatt egyrészt a kevésbé használt bal csuklón az óra kisebb eséllyel sérül meg a mindennapi tevékenységek során, másrészt amíg a jobb kezüket használják (például kapaszkodásra egy közlekedési eszközön) a bal kéz szabadon marad, és könnyebb rápillantani az óra számlapjára.
A klasszikus karórákat úgy tervezték, hogy a felhúzókorona a jobb oldalon legyen, ezért a domináns kézzel kényelmesebb állítani őket.
Ez az ipari szabvány és a szokás évtizedek alatt szinte észrevétlenül rögzült.
Ha ez a norma, miért döntenek mégis sokan a jobb csukló mellett? A legkézenfekvőbb ok a balkezesség.
Aki a bal kezét használja írásra vagy más mozdulatokhoz, annak egyszerűen praktikusabb, ha a jobb csuklóján van az óra.
A divat világában viszont a jobb kézen hordott óra mást üzen. Az önkifejezés egyik finom formája. Egyediségre utal.
Hírességek és vezetők gyakran tudatosan választják ezt a megoldást, hogy jellegzetes megjelenésük részévé tegyék.
Egyes spirituális nézetek szerint a kezek különböző energiákat képviselnek. A bal kéz a befogadó, a jobb a cselekvő, teremtő oldalunkat jelképezi.
Aki tehát a jobb csuklóján hordja az órát, szimbolikusan azt fejezheti ki, hogy aktívan, vezető szerepben irányítja a saját idejét.–
Pszichológusok szerint is beszédes lehet ez a szokás. A jobb kézen viselt óra arra utalhat arra, hogy az illető önállóan gondolkodik, a szokásokat nem követi vakon, és valószínűleg más területeken is kreatív, szokatlan szemléletű.
Az pedig, hogy valaki soha nem hord órát, annak a jele lehet, hogy megelégszik a telefon kijelzőjével vagy nem tudja értelmezni a számlapot, mint Kőgazdag Aurél.
Bár a legtöbb klasszikus karórát még ma is jobb oldali koronával gyártják, léteznek kifejezetten balkezeseknek szánt modellek, ahol a felhúzó a másik oldalon kap helyet.
Sőt, akadnak olyan különleges darabok is, ahol a korona nem is a megszokott helyen van. Az okosórák pedig végképp szabadságot adnak: a beállításokban egyszerűen átállítható a viselési oldal és a gombok tájolása. A gyártók kiemelik, hogy a pontos mérésekhez – például a lépésszámláláshoz – érdemes megadni, hogy a domináns vagy a nem domináns csuklónkon viseljük-e az eszközt.
A karóra egyébként a 20. század elején, különösen az első világháború alatt terjedt el a férfiak körében, majd a harcok után vált a mindennapok részévé. Ez az időszak erősítette meg a már említett praktikus, bal csuklós viselési szokást.
Hogyan dönts tehát? Gondold végig, melyik a domináns kezed, milyen tevékenységeket végzel napközben, és mi a célod: a kényelem vagy a stílusos önkifejezés.
Ha okosórát vagy aktivitásmérőt hordasz, ne felejtsd el beállítani a megfelelő csuklót a menüben, és viseld az eszközt a csuklócsontod felett, nem túl szorosan, a legpontosabb adatokért.
Végül a legfontosabb: nincs „jó” vagy „rossz” oldal.
Gondoltad volna, hogy még az óraviselés is árulkodó lehet? Nem feltétlenül a márkára, dizájnra vagy az árára gondolunk. (Mint például Szoboszlai Dominik vagyont érő karórájánál.)
Hanem az óraviselés módjára.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.
A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.
Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.
A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.
Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.
Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.
Jobb esetben csak gyomorrontást.
Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.
És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!
Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.
Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.
Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.
A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.
Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.
Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.
A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.
A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.
Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
