hirdetés
ZAGAR-Live-2019-2..jpg

Zságer Balázs: A civilizációra már csak egy elveszett törzsként tekintek

A Žagar nemrég jelentette meg új lemezét, most pedig egy izgalmas pszichedelikus utazásra invitál, különleges vizuállal a Margitsziget fái közé. Electric Rituals a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
Szponzorált tartalom (X) interjú: Nagy Kátya, fotó: Dobos Tamás - szmo.hu
2019. augusztus 21.


hirdetés

A természet jelentette a legfőbb inspirációt a Žagar új lemezéhez, amely olyan, mint egy pszichedelikus erdei túra. A Woods, Spirits & Sorcery zenéjével szinte teljesen elhagyták a megszokott dalformát, koncertjeik is izgalmas, az improvizációt sem nélkülöző zenefolyammá váltak. Zságer Balázzsal az új lemezről és az augusztus 23-i Electric Rituals című koncertről beszélgettünk, ahol különleges vendégekkel és vizuállal lépnek fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

- Hat év telt el a legutóbbi lemezetek óta. Mi minden történt közben a zenekar életében?

- Nagyrészt koncertezéssel teltek az elmúlt évek. Úgy döntöttünk, hogy előbb színpadra állítunk egy új koncertrepertoárt és csak utána adunk ki albumot. Közben csináltam egy filmzenét is, az Éjszakám a nappalod c. nagyjátékfilmhez, meg igazából különböző iránykeresésekkel foglalkoztunk, hogy mit is szeretnénk a könnyűzenei piacon továbbra folytatni.

hirdetés

A popzene klisés formulái már nem nagyon izgattak minket, megpróbáltunk új utakat keresni, amik főképp nekünk jelentenek valamit.

Másrészről pedig nem szeretek úgy lemezt kiadni, hogy nincs mit mondanom, ahhoz mindig kell egy olyan élmény anyag, egy olyan hiteles inspiráció, amit érdemes egy korongra rögzíteni.

- Hogyan fordultatok most ebbe a folyamatzenés irányba?

- Már a kezdetekkor, a négy tagú Žagar is instrumentális zenekar volt. Lehet, hogy nem voltak ennyire összefésülve a számok, de már akkor is a kötetlen szerkezetekkel való játszadozás izgatott minket. Aztán jött az Eastern Sugar meg a Wings of Love, amik szélesebb ismertségre tettek szert és ezáltal kicsit elsodródtunk a kezdeti iránytól. Úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy most találunk vissza oda, de talán már egy sokkal tapasztaltabb és érettebb zenei megközelítéssel.

- Akkor tulajdonképpen leróttatok egy kört, visszatérve a gyökerekhez.

- Igen, sokan mondják, hogy az új lemez inkább hasonlít az korai Žagarhoz, annak ellenére, hogy hangszerelésében sokkal szerteágazóbb és néha akár a world musicot és a tribalt érinti hangzásában, viszont a filozófia és az attitűd inkább ahhoz hasonlít, ahogy indult ez a zenekar.

- Hogyan találtál most vissza ezekhez a természet inspirálta témákhoz, amik a lemezen többfele is előfordulnak?

- Kicsit meguntam a létezés városi formáját. Egyre többet jártam ki a természetbe, az erdőbe, utaztam a tengerhez. Például amikor külföldön nyaraltunk a barátnőmmel, végig néztük az apály-dagályt vagy csak kimentünk egy erdőbe éjszaka és figyeltük hogyan jön fel a Hold, hogy lesz a közelgő szélből vihar, hogyan hallgatnak el a madarak és adják át a helyett a rovaroknak a ’hangversenytermet’.

Azt vettem észre, hogy a természet sokkal komplexebb és tökéletesebb egység, mint amit az ember valaha létre tud hozni.

A városi ember azt hiszi, hogy mindent kontrollálhat, de sokkal több alázatot kéne mutatnia a természet felé, de ezzel is már rég elkésett. A civilizációra már csak egy elveszett törzsként tekintek.

- Ezeket az inspirációkat hogyan kezdtétek végül dallá formálni?

- Egyrészt elkezdtem rengeteg vázlatot készíteni, és egyre több olyan organikus hangszert használni, mint az afrikai balafon, az indiai szitár vagy az arab Ney. Másrészt ahogy említettem is, elkezdtünk egyszerűen új számokat játszani a koncerteken. Ezek a közönség előtt formálódtak és mi is koncertről-koncertre, a visszajelzések és az érzéseink alapján változtattunk szerkezeteken és a hangzáson, így mire rögzítettük őket, addigra már sokadik életüket élték ezek a számok.

- Melyik változott a legtöbbet az idők során?

- A Mind Awake Body Asleep és az Anata Wa Watashi c. trekkeket elég sok verzióban játszottuk már a fellépéseken és végül egy ikszedik változatban kerültek fel a lemezre. De már a lemezbemutató óta is újabb köntöst kapott élőben egy-egy szám. Izgalmas mikor egy zenéről újabb és újabb rétegek válnak le, mégis a lényege, a magja nem változik. Emellett nálunk mindig fontos volt az improvizáció és hogy adjunk esélyt a véletlennek.

A közönség is érzi, hogyha valami a mostban történik és annak ő is a részese.

- Több vendégművész és különleges hangszer is szerepel a lemezen. Kik ők és hogyan jöttek létre ezek a kapcsolódások?

- Gozlán Fatima darbukán, djembén és különböző egzotikus fúvós hangszereken játszik, mint pléldaul az arab ney. Ő volt talán az első olyan zenész, akivel kicsit tágítottuk ezt a zenei horizontot. Az énekesnőnk, aki már állandó vendég a koncerteken a nigériai származású Bukky, illetve a New York-i Brooklyn Gypsies énekese Carmen Estevez két számban is énekel az új albumon. Nekik is köszönhetjük, hogy lett egy kicsit egzotikusabb, orientális hangzása a lemeznek. Emellett Tóth Szabolcs szitáron játszik és Barabás Lőrinc is trombitál egy-egy dalban.

- Hamarosan a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adtok különleges koncertet. Mesélnél kicsit arról, mit várhatunk az Electric Ritualstól?

- Megpróbáltuk úgy összerakni a hangszerelést, hogy igazán érdekes és színes legyen a műsor. Az említett zenészeken túl ott lesz még velünk Bakai Márton, aki öthúros hegedűn játszik majd illetve a szenegáli Ibro Fall aki a balafon és a djembe mestere. Főleg az utóbbi lemez anyaga, de régebbi áthangszerelt zenék is várhatóak és lesznek olyan új, kicsit improvizatív részek is ebben a műsorban, amik még sehol nem jelentek meg. Látványban is próbálunk egy rendhagyó vizuált mögénk rakni, ennek Biljárszki Maxim lesz a felelőse. Megpróbáljuk belekomponálni a margitsziget fáit is a látványba.


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
Képernyőfotó-2019-11-14-13.55.25.png

11 hónapja raboskodik a röszkei tranzitzónában egy iráni kisfiú, az apja filmet készített róla

A Hal c. dokumentumfilmet ma mutatják be, de Abouzar Soltani és gyermeke nem lehetnek jelen.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 14.


hirdetés

Abouzar Soltani Hal c. filmjét csütörtök este mutatják be a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon, ami november 12. és 17. között 16. alkalommal kerül megrendezésre.

Idén a fesztivál három kiemelt szekciója a média állapotával, a gyerekek helyzetével és az antropocén korral foglalkozik.

Az esemény célkitűzése, hogy ötvözze a kreatív teljesítményt a józan reflexióval, rendkívüli történeteket a hétköznapi eseményekkel, az ünnepet a felelősséggel. Mindezt olyan történetekkel, mint Abouzar Soltanié is.

Az iráni rendezőt és fiát, a 10 éves Armint a röszkei tranzitzónában tartják fogva immáron 11 hónapja, 2018. decemberétől kezdve.

hirdetés

Soltaniék Magyarországon szerettek volna menedéket kérni, de a hatóságok nem hajlandók érdemben meghallgatni őket – közölte a Magyar Helsinki Bizottság (MHB).

A fesztivál szervezői meghívták a rendezőt és kisfiát - aki az alkotás főszereplője - a bemutatóra, de nem engedik ki őket.

A film leírása szerint a kisfiú úgy véli, a felnőttek a vaskapukkal és szögesdróttal az élet szépségeit zárják el előle. Magányában egyedül megalkotja azt a gyönyörű világot, amiről álmodik.

Az MHB honlapján azt írja, hogy a férfinek jó állása volt Iránban, egy egészségügyi szolgáltatónál dolgozott PR-osként és dekoratőrként, de mivel mást gondolt a világról, mint az Iránban uralkodó nézet, zaklatták emiatt. Menekülésének konkrét okairól ma sem beszélhet nyilvánosan.

Három és fél éve hagyta el a hazáját fiával együtt, mert olyan helyen szeretne élni, ahol szabadok lehetnek és nem kell félnie annak, aki más véleményt képvisel.

Előbb Bulgáriába mentek, ahol három hónapig voltak bezárva, majd Szerbia következett.

Két és fél évig vártak arra, hogy a röszkei tranzitzónán keresztül beléphessenek Magyarországra - tehát legálisan érkeztek.

Abouzar Soltani időközben áttért és síita muszlimból keresztény lett. Megtanult filmezni is, Hassan Fazilitől, egy afgán sorstársától leste el a mesterfogásokat.

A menekültkérelmüket érdemben nem voltak hajlandók kivizsgálni a hatóságok, kiutasították őket, de a szerb hatóságok nem veszik vissza őket. Ezért az új kiutasítási célpont Irán lett, épp az az ország, ahonnan el kellett menekülniük és ahová nem térhetnek vissza, mivel keresztény hitük miatt akár ki is végezhetik őket.

Most a röszkei tranzitzónában raboskodnak, az apát egy ideig éheztették is. A strasbourgi bíróság lépett közbe, hogy újra ehessen.

Soltaniék három pert is indítottak a magyar állam hatóságaival szemben, amelyekben a Magyar Helsinki Bizottság képviseli őket.

Mint írják, a férfira is nyomasztóan hat az élet egyhangúsága és a kényszerű tétlenség a tranzitzónában. De az egyébként eleven, játékra mindig kész kisfia még rosszabbul van, egyenesen depresszióba zuhant. Nincs rendes oktatás, a játékra sincs lehetőség, a tétlenség fullasztó.

Az apa ezért kitalálta, hogy filmet készít fiáról és az elrabolt gyerekkoráról.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
eurovizio.jpg

Már biztos, hogy Magyarország nem indul az Eurovíziós Dalfesztiválon jövőre

Kiderült, melyik 41 ország versenyez majd 2020-ban Rotterdamban.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 14.


hirdetés

Korábban ugyan már volt szó arról, hogy Magyarország jövőre nem indul az Eurovíziós Dalfesztiválon, helyette közvetlenül a magyar könnyűzene tehetségeit, az általuk létrehozott értékteremtő produkciókat akarják segíteni A Dal 2020 című műsor által.

Minden, ezzel kapcsolatban felmerülő bizonytalanságot most már teljesen tisztázott az, hogy kijött az Eurovízióban részt vevő országok listája, és Magyarország valóban nincs köztük.

hirdetés

A jövő évi lesz a 65. fesztivál, amin 41 ország versenyez Rotterdamban. Egy év kihagyás után visszatér Bulgária és Ukrajna is.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
FordvFerrarimain.jpg

Van itt szív és lélek is, nem csak autóspornó – Matt Damon és Christian Bale filmjét öröm nézni

Az aszfalt királyai nem a klasszikus értelemben vett blockbuster, nem illik a mai kor mozijai közé. Nem képregényfilm, nem akar univerzumot építeni, nem egy franchise része, csak egy történet, amit a készítők el akarnak mesélni.
B.M. képek: youtube - szmo.hu
2019. november 14.


hirdetés

Matt Damon az utóbbi időben egyre inkább bizonyítja a kételkedőknek, hogy tehetséges színész. A Mentőexpedíció, a Good Will Hunting vagy A tégla is azon mozik közé tartoznak, melyekben bizonyította ezt a hipotézist, de most Az aszfalt királyai Carroll Shelbyjeként kiemelkedően jó. Mondom ezt úgy, hogy a film előtt, bevallom, nem kedveltem a színészt, és mégis, be kellett látnom: már-már eltűnik a szerepében, ami azért hihetetlen, mert Christian Bale a partnere. Bale a kissé kezelhetetlen autóversenyző Ken Milest játssza, valami elképesztően hatásosan,

szinte ellopja a showt még Damontól is.

hirdetés

Bale színészi képességein már rég nem lepődünk meg, de kettejük párosa, civódása, interakciója annyira jól sikerült, hogy még az egyéni teljesítményüket is elhomályosítja. Ha azt gondoltuk, hogy DiCaprio & Pitt jól működtek együtt a vásznon a Volt egyszer egy… Hollywoodban és nehezen tudunk elképzelni jobbat, akkor várjunk, mert a Bale & Damon-duót még nem láttuk Az aszfalt királyaiban. Tényleg, igazán menők együtt,

minden apró beszólás, minden arcrezdülés hiteles – öröm volt őket nézni.

Miután túlléptünk a sztárpár okozta sokkon, lássuk, mi a sztori. Semmi extra. A Ford autógyár marketingosztálya a 60-as években kitalálja, hogy úgy próbálják növelni az érdeklődést az egyébként tömeg-gépjárműveikre, hogy versenyeken vesznek részt Ford-autókkal. Méghozzá a legnevesebbet szeretnék megnyerni – a Le Mans 24 órás versenyét.

Ezt a francia pályát egy márka uralta akkoriban: a Ferrari.

Ők viszont pénzügyi problémákkal küzdenek. A Ford úgy dönt, hogy megpróbálja felvásárolni a Ferrarit, hogy megszerezzék versenyrészlegüket. Az üzlet az utolsó pillanatban meghiúsul és a Ford márka „megszégyenül”. Ekkor II. Henry Ford kijelenti, nem számít, mennyibe kerül, de legyőzik az olasz bandát a saját királyságukban, Le Mansban. Itt lépnek be a képbe főhőseink:

Carroll Shelby (Matt Damon) volt autóversenyző, jelenlegi autótervező és Ken Miles (Christian Bale) angol pilóta.

Hőseink megpróbálják a lehetetlent: tökéletesíteni a gép és ember közti harmóniát, menni egy tökéletes kört. Bugyután hangzik így leírva, de működik a sztori, és nem két sztárt látunk, hanem két jóbarátot, akik mindent megtesznek az álmaikért.

A mozi inkább szól Damon és Bale karakterének bürokrácia elleni harcáról, mint a Ford és a Ferrari háborújáról. Az olasz cég már-már pozitív szereplő, a múlt jelképe, sokkal szebb képet fest róla a film, mint az amerikai álmot megtestesítő, sikeres Fordról. Ők a Bale-Damon duó igazi ellenfelei. Míg Shelby és Miles az alkotókat képviselik a Ford üzleti szemléletével szemben,

ez itt Bale & Damon figurái v Ford.

Habár teljesen más szemléletet képviselnek a karakterek, akkor is mindenki érthető, megvannak a motivációk, a miértek, a mik és a hogyanok. Teljesen logikusan épül fel a film, kicsit már-már klasszikus hollywoodi „feel-good movie”-hangulata van, de mivel ilyet már nagyon régen nem láttunk moziban, így nem hat klisésen, sőt, üdítő élmény, egy ilyen film hiányzott a mozikból. Nem túl magas költségekkel készített, egyszerű, kreatív, „kalandmozi”.

A mellékszereplők is tökéletesek. A Bale feleségét játszó Caitriona Balfe támogatja férjét öngyilkos hobbijában, hiszen látja, hogy ez teszi boldoggá és kiemelkedően tehetséges benne. Jon Bernthal és Josh Lucas a szimpatikus és az antipatikus öltönyös marketingest játssza, az egyik segíti hőseinket, a másik hátráltatja. Mindketten jól hozzák a szerepüket, viszont

akit mindenképpen ki szeretnék még emelni a mellékszereplők közül, az Tracy Letts, aki II. Henry Ford szerepében brillírozik.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
DSC_2650.jpg

„El kell jutnunk odáig, hogy felszabadítsuk saját magunkat” – beszélgetés Müller Péter íróval

Válságos időben a legjobb orvosság a lélek felszabadítása, a nevetés, a derű által – vallja Müller Péter, aki egy különös, egyszerre szórakoztató és alapos gondolkodásra serkentő regényt írt Világvége!!! címmel.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. november 14.


hirdetés

Világos, távoli tájakról származó kultikus szobrokkal övezet lépcső vezet fel az író szobájába. Müller Péter íróasztala mögött két nagy kínai jel. A Jüe – boldogság, öröm, és a Shen – szellem, isten jele. A vele szemközti falon egy gyönyörű Madonna-rajz, egy firenzei reneszánszkori alkotás másolata. Ebben a hangulatban kezdünk el beszélgetni a válság témájáról, és közben sokfelé bolyongunk.

- A világvége-várás évezredes hagyománya az emberiségnek. Sokszor egészen pontos időpontokat tűztek ki, például az ezredfordulókat, de emlékszünk a 2012 december 12-i „pánikra” is. Napjainkban ez már nem is annyira misztikus dolog, hiszen tudjuk, hogy a például klímaváltozással mekkora veszélyben vagyunk. Valóban megérett ez a civilizáció a pusztulásra?

- Ez a hatalmas kor lejáróban van, és ezt manapság minden ember tudja. Igaz, hogy igyekszik elhárítani magától ezt az érzést, de mindenki minden ponton látja, hogy ez a krízisnek olyan előrehaladott foka, ami már folytathatatlan. Te egyetlen okot említettél, a klímát, de a világválság a lét minden területére kiterjed. A pszichénk, a párkapcsolatunknak, a családi életünknek, a társadalomnak, a gazdaságnak és az egész természetnek az alapélménye. A halak is tudják a tengerben és a fák is az erdőben. Lehetetlen, hogy író erről ne beszéljen. Hamvas Béla, aki a krízist, melyet az emberiség idézett elő a Földön „létrontásnak” nevezte. Azt mondja: „A létrontása centrális helyen történik:

hirdetés

Vagyis egy központi, megnevezhetetlen helyen romlik el az egész. Ha most bárkit, akár egy egyszerű járókelőt kilőnének egy űrhajón, és egy másik bolygón megvizsgálnák a lelki habitusát, megállapítanák, hogy egy ez az ember egy mély válságban lévő világból került oda. Bennünk van. Bennem is. Ezt íróként nem tudom figyelmen kívül hagyni.

Nem tudok írni csupán a párkapcsolatokról, lelki zűrzavarainkról, egyéni gondjainkról, amikor egy olyan univerzális csődben vagyunk, amiért meggyőződésem szerint minden ember felelős. Nemcsak áldozatai, de tettesei is vagyunk a világnak, melyben élünk. Ezt nem szívesen ismerjük be.

Más kérdés – és ez a könyvemnek a lényege – hogy ami bennem a legmélyebben van, az a Bohóc, aki a fedőlapon van, derül a bajokon. Ő írta a könyvemet. Biztos vagyok benne, hogy minden ember legmélyén ott a derű, a boldogság. Isten szelleme lakik bennünk, s ezért lelke mélyén minden ember boldog. Csak ez nem jön a felszínre. El van fojtva bennünk.

Ezért van az, hogy a meditáció állapotában mindenki átéli a boldogságot. Én ezt a felszabadult derűt sokszor érzem, és igyekeztem az egész válságot onnan megközelíteni. Itt a fenti dolgozószobámban írás közben sokszor olyan hangosan röhögtem, hogy lentről a feleségem megkérdezte, hogy ki van nálam… Hagytam, hogy a Bohóc beszéljen, nevessen, derüljön, röhögje ki ezt az egész világot, amiben élek, és emelkedjen felül a bajokon. Ne féljek, hanem nevessek! Ez a könyvem alapihlete. Egy Bohóc igazából akkor vizsgázik, amikor szembesül az elmúlással.

- Akkor derül ki a lényege?

- Sokszor megnéztem Chaplin Rivaldafény című remekművét, ahol a két legnagyobb Bohóc, Buster Keaton és ő, utoljára komédiázik egy hatalmasat, és ez beletorkollik az elmúlásba. Chaplin saját halálából viccet csinál. Lezuhan egy ládába szorulva. Lehet, hogy eltört a csigolyája. De behozatja magát a törött ládában, és mosolyogva lekonferálja az elmúlást.

A derű a legfontosabb az üzenete a könyvemnek. Úgy gondolom, a legspirituálisabb mű, amit valaha írtam. Nemcsak arról van szó, hogy egy világnak vége van, hanem főleg arról, hogy egy új világ van születőben. Törvényszerű, hogy egy új világ megszületéséhez a réginek meg kell halnia. Más kérdés, hogy nagyon nehéz abban a stációban élni, amikor valami elmúlóban van. Mi egy elmúló kultúrában élünk, ami minden ponton csődöt mond. Ezt végigélni nagyon komoly sors-, és próbatétel. De ugyanakkor ez a legmélyebb tudás. Krisztus azt mondja: „Földbe esett magnak el kell halnia, hogy új élet teremjen.”. Ezt ő a saját halálára is érti. Én 1936-ban már beleszülettem a világvégébe, és azóta is válságból válságba lépünk. A mostani azért is annyira fenyegető, mert látom, hogy nem oldódott meg semmi. Lezárult a II. világháború a két atombombával. És a harmadik már nem következhet be, mert olyan rettenetes fegyverek vannak felhalmozva, amelyek Sámsonként magukkal ránthatják az egész emberi fajt. A nevetés, a derű azonban képes felszabadítani a lelkünket, az örömtelenség és a vidámság hiánya viszont bilincsbe köt.

- Éppen Chaplin mondta, hogy az ember az egyetlen lény, aki tudja, hogy meg fog halni, de a nevetéssel el tudja terelni róla a figyelmét. Sok olyan Bohócot ismerünk az irodalomból, a filmművészetből, akik kinevetik saját halálukat is, másfelől ott van ikertestvére, a Bolond,ki megnevetteti a királyt, miközben a szemébe mondja a legnagyobb igazságokat. A könyvbeli Bohóc mindkét szerepet betölti.

- Aki nevet bennünk, az halhatatlan. Az elmúláson nevetni nem azt jelenti, hogy félelmünkben nevetünk. Nem a félelem „elterelése” , hanem a legyőzése miatt nevetünk. A legnagyobb olasz filmrészlet, az Új szörnyetegekből egy színésztemetés, Alberto Sordival. Kimennek a gyászolók, zokognak, aztán felidézik, hogy a nagy komédiás milyen felejthetetlen mókákat csinált, és az egész gyászszertartás röhögő kórusba torkollik. Dalolva körültáncolják a sírt, és így vonulnak ki a temetőből. Az ott dolgozó kőműveseknek kifolyik a malter a kanalukból, a többi gyászoló döbbenten nézi, mi ez a vidám, szentségtörő csorda…Ezek az én testvéreim…

- Amikor 1996-ban meghalt keresztapám, Navarovszky Papp László, a neves sakkozó, hasonló jelenetnek lehettem tanúja. Csapattársai, barátai elsiratták, aztán elkezdték felidézni a „Navar” felejthetetlen poénjait, sztorijait…mire kiértünk a temetőből, már dőltünk a röhögéstől...

- Ha már a nevetésről beszélünk: nem tudok felidézni a képzőművészetünk történetében egyetlen teli szájjal nevető, boldog Krisztus-arcot. Csupa vér, szenvedés, komorság és kétségbeesés. A mi keresztény hagyományunkban nincs benne a nevető Jézus. Pedig János apokrif evangéliumában ott van, hogy halála előtt kivitte énekelni és táncolni a tanítványait. És azt mondja: „Aki nem táncol, nem ismeri meg az előtte-állót… ha pedig körtáncomat követed, nézd meg magad bennem..”. Vagyis a vidám tánc tanításának lényege. Ezt jézusi igét elvermelték valaha egy holt-tengeri a barlangba. Nem késő bele kelleni tenni az Evangéliumokba, hogy derűs legyen a kultúránk..

- Mint ahogyan ezt érezzük, amikor az amerikai fekete gyülekezeteket látjuk-halljuk gospeleket énekelni…

- Az ösztön természetes bölcsessége felülírja a szomorúságot! A vérükben van ez a tudás. És állítom Neked, hogy ezt mindenki tudja, akit a Zene megérint. Füst Milán esztétikájában azt írja, hogy ha az embert valami gyász, bánat, szenvedés éri, nem tud alkotni. Csak akkor, amikor felszabadul!

Én is azt akartam, hogy felszabaduljon az olvasó, hogy rájöjjön: életünk nemcsak valaminek a vége, hanem egy általunk még nem ismert csodálatos újnak a kezdete. Ez a vajúdás utolsó stációja, ami nehéz az anyának és nehéz a magzatnak is. Abban a pillanatban, amikor világra jön, a sírás az első reakciója. Ahhoz, hogy az új életét elkezdje, egy kicsikét fel kell nőnie.

Az a leggyönyörűbb pillanata egy anyának, mikor látja a csecsemőjét mosolyogni. Akkor lett igazán ember. Ha művészettel foglalkozunk, ebből a mosolyból kell kiindulnunk. Ez az ihlet gyökere.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!