hirdetés
maxresdefault.jpg

Zenélt, utat keresett és álmodozott, hogy jobbak legyünk – 80 éve született John Lennon

A rock muszáj-mártírja lett negyvenévesen.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2020. október 09.


hirdetés

Valószínűleg ösztönösen választottam 1968-ban, 12 évesen kedvencemnek a Beatles-ből John Lennont. Elvégre nem volt hozzá még elegendő zenei műveltségem, hogy tisztában legyek az ő muzsikusi értékeivel, a nagy lázadáshoz való viszonyát is éppen csak kapisgáltam, és még szemüvegem sem volt, hogy valamiféle sorsközösséget vállalhassak vele. Lehet, az volt benne számomra tudat alatt rokonszenves, hogy szinte nem láttam róla két egyforma fotót: az egyiken huncut kamaszos cipóarc villant ki a gombafej alól, máskor blazírt úriember-paródiának tűnt szögletes vörös bajuszával, megint máskor kissé riadt, eltévedt fiatalemberként pislogott ki szegényeknek való látüvege mögül. De láttam őt spirituálisan átszellemültnek, dühösnek, szerelmesen szelídnek, sőt, olyan keserű mosollyal is az arcán, mintha azt akarná mondani: az vagyok, aki vagyok, és mindenki tehet nekem egy szívességet.

Egyszerűen hihetetlen, hogy John Lennon ma lenne 80 éves. Ennél már csak az a hihetetlenebb, hogy ebből a 80-ból csak a felét élte meg, alig múlt 40, amikor elvették tőlünk.

De most nem a 20.század egyik legaljasabb merényletéről, nemzedékünk kiheverhetetlen gyászáról akarok írni. Hanem az élő John Lennonról, aki bennünk van, így jelenidőben, zenéjével, gondolataival, humorával, szenvedélyeivel, álmaival.

John Lennon egy van, és benne sokféle John Lennon. Az igazi, család nélkül felnőtt, liverpooli prolifiú, akiből lehet, hogy kültelki vagány, iszákos börtöntöltelék lett volna, ha nem kapja meg a számára egyetlen üdvözítő nevelést a rock and rolltól. A keménységgel álcázott sérülékeny lélek végig ott maradt benne, még a hangjában is. Hallgassuk csak meg az erősen önéletrajzi ihletésű Help! című Beatles-dalt, vagy a már-már „punkos” Run For Your Life-ot: a belülről táplálkozó elemi erőt is belengi a szorongás, a bizonytalanság fátyla. Nemcsak magánemberként és közszereplőként volt megrögzött polgárpukkasztó – jól ismert felkonferálása: „Az olcsó helyeken ülők tapsoljanak, a drága jegyek tulajdonosai csörgessék az ékszereiket” -  de a Beatles pályafutásának legmeglepőbb zenei húzásai mögött is rendre ő volt.

Talán egyetlen kortárs brit zenész sem akadt akik ennyire beépítették volna drogos tapasztalataikat, mint a Beatles, és a legmaradandóbb darabokat – I’m Only Sleeping, Lucy in The Sky With Diamonds, Strawberry Fields Forever, Glass Onion – mind Lennon jegyzi. És ne hagyjuk ki az I Am The Walrust sem, amely az amúgy is totálisan „elszállt” Magical Mystery Tourt zárja, és amelynek értelmén máig vitatkoznak filológusok és pszichiáterek. De John palettája már a Beatles-ben is a szép szerelmes daloktól (Girl, In My Life) a hangkollázsokig (Revolution 9) a társasági élet leheletfinom metafórájától (Cry Baby Cry) a új dimenziók kereséséig (Across the Universe) terjedt.

hirdetés

És közben John Lennon gondolkodott és véleményt mondott. Két könyve, az In His Own Write (1964) és a Spaniard In The Work (1965) szinte a Monty Python előfutárának tekinthető abszurd, nonszensz humorával, és szófacsarásaival, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a hiteles fordítását bármely nyelvre.

A két kötet írásai és karikatúrái gyilkosan ironikus képet festenek a megcsontosodott konzervativizmusával és viktoriánus álszent erkölcseivel szembenézni kénytelen brit társadalomról.

Ne feledjük, 1963-ban bukott meg a tory Harold McMillan kormánya a hadügyminiszter John Profumo afférja miatt, miután az illető úr a londoni szovjet katonai attaséval osztozott egy Christine Keeler nevű örömlány bájain. Persze Lennonnak az utódról, a másik Haroldról, Wilsonról sem volt sokkal jobb véleménye, megválasztását „general erection”-nek nevezte. Az írás élete végéig mindennapi kenyere maradt: számos karcolata, visszaemlékezése jelent meg a 80-as évek közepén Skywriting By Word of Mouth címen, néhány éve magyarul is publikált levelei szintén izgalmas kordokumentumok.

Aztán 1966-ban jelent meg a „Népszerűbbek vagyunk Jézus Krisztusnál” címen elhíresült Evening Standard-interjú a Beatles amerikai turnéjának beharangozásaként, mire a tengerentúli bigott keresztény közösségek máglyákat raktak az együttes lemezeiből és fotóiból. Az eset egyébként a bulvármédia manipulációjának iskolapéldája: Lennon ugyanis arról beszélt, hogy az egyházak nem törődnek a fiatalokkal, nem akarják őket megnyerni, így hát nem csoda, ha egy beat-zenekar népszerűbb lesz, mint Jézus Krisztus…

Az 1968-as világmozgalom rá is nagy hatást gyakorolt, de hamar rádöbbent, hogy az erőszak nem járható út, és a „forradalomból” nem lesz semmi, ha még a vezetőik sem tudják, hogy mit akarnak. Persze a Revolutiont is félreértették, megalkuvással vádolták Lennont – az idő mégis őt igazolta.

Nem kizárt, hogy a Beatles szétválásának egyik oka éppen John közéletisége volt, különösen a bandán belüli fő riválisa, Paul McCartney volt az, aki szigorúan távol tartotta magát a politikától és inkább hitt a hagyományos brit kispolgári értékekben.

Lennon azonban következetesen ment tovább a maga útján, oldalán immár élete szerelmével, Yoko Onóval, akiben nemcsak lelki-szellemi társát, szexuális partnerét és múzsáját találta meg, hanem a gyerekkora óta hiába keresett anyafigurát is.

Mindig volt valami csakazértis exhibicionizmus John és Yoko közös fellépéseiben, erotikus lemezeikben, kísérleti filmjeikben vagy bizarr demonstrációikban - ágyban a békéért Amsterdamban és Torontóban, zsákba bújás, a „Háborúnak vége” óriásplakátok a világ nagy fővárosaiban - hiszen nagyon nehezen fogadták el őket együtt: egyrészt felháborítónak találták, hogy egy „vágottszemű” nő feldúlja egy brit kedvenc házasságát, másrészt pedig John és Yoko külön-külön is besorolhatatlanok voltak, hát még együtt… Csakhogy Lennon szólókarrierjében éppen ez a nagyon különc és nagyon militáns korszaka jelentette a csúcspontot. Ekkor születnek a nagy békedalok – Give Peace A Chance, Imagine, Happy Xmas (The War Is Over) – az olyan politikai-társadalmi töltésű számok, mint a Working Class Hero, a Power To The People, a Woman Is The Nigger of The World.

De fénykorát élte a lírikus Lennon is, de több dalában is nyíltan beszélt súlyos alkohol-problémáiról (Cold Turkey, Whatever Gets You Thru the Night). Könyvtárnyit hordtak már össze a pár másfél évig tartó szakításáról – a teljes igazságot alighanem soha nem tudjuk meg -  de szerelmük ezt is kibírta. 1975-ben – egy évvel a Lennont „halállistáján” tartó Richard Nixon elnök bukása után - megkapták az amerikai letelepedési jogot, megszületett közös gyermekük, Sean. A sztárságba belefáradt Lennon pedig végre élhette egy New York-i hétköznapi ember mindennapi életét.

Ki tudja, mi lett volna a sorsa, hogyha nem támad újra kedve zenélni, és Yokóval közös, szenvedélyes, mégis bölcsességgel teli lemezük, a Double Fantasy nyomán nem kerül újra az érdeklődés középpontjába? Lehet, hogy akkor nem talál rá egy tudathasadásos fiatalember, akinek beteges vágya, hogy „valaki legyen”, akár gyilkosság árán is, és nemcsak hírneve miatt választja ki Lennont, hanem azért is, mert ő volt potenciális célpontjai közül a legkönnyebben megközelíthető. John számára ugyanis az is hozzátartozott nehezen visszaszerzett szabadságához, hogy New York-ban szabadon járhatott-kelhetett anélkül, hogy rajongók és paparazzók rohamától kelljen félnie, mint hazájában és nem is tartott testőröket.

De végül is ő alkotó ember volt, az ihletnek nem lehet parancsolni, ha jönni akar és nagy öröm lehetett számára minden elvárás terhe nélkül újra lemezt készíteni.

És bár a Double Fantasy valódi értékelését sokáig elhomályosította a tragédia, ennyi év után elmondhatjuk, hogy több dalnak is méltó helye van a Lennon-életműben: a kisfiához írt Beautiful Boy, a gyönyörű szerelmi vallomás Woman, amelyben köszönetet mond Yokónak, aki „megértette a férfiban élő kisgyermeket”, vagy a Watching The Wheels, amelyben válaszol azoknak, akik irigylik megszenvedett belső békéjét.

John Lennon bízott abban, hogy egyszer előjön az emberek jobbik énje, de azért nem voltak illúziói. „Bár megváltoznátok” – énekli a Borsőrmester végén az A Day In The Life-ban, az önzés, az olcsó szenzáció-éhség tűpontos látleletében. Az Imagine-ben egy olyan világról beszél, ahol megszűnik mindaz, ami gúzsba köt mindenkit, megszűnik az „enyém-tiéd” átka, nem lesznek olyan eszmék, amelyekért ölni vagy meghalni kell. „Mondhatjátok, hogy álmodom/de nem vagyok magam”. A halála után megjelent Nobody Told Me azonban arra utal, hogy nagyon is tisztán látta, hogy olyan világot élünk, amelyben „mindig történik valami, s mégsem haladunk.”

„Minden rendben lesz a végén. Ha nincs minden rendben, akkor még nincs itt a vég” – ez egyike John Lennon legfontosabb mondatainak. Tartozunk neki annyival, hogy elhisszük neki.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
baratok-kozt-cimkep1.jpg

Már biztos, hogy véget ér a Barátok közt, az is kiderült, miért

A Blikk értesüléseit Kolosi Péter is megerősítette. Az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese és programigazgatója szerint rengeteg kísérletet tettek arra, hogy a sorozat erre a szintre ne tudjon eljutni, de ez sajnos nem sikerült.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. november 30.


hirdetés

Ma reggel derült ki, hogy jövő nyáron befejeződik az RTL Klub 22 éve futó sorozata. A Blikk értesülései szerint az RTL Klub azért döntött a szappanopera befejezése mellett, mert már nem jövedelmező számukra. Kolosi Péter, az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese és programigazgatója nem sokkal később a SorozatWikinek adott interjújában megerősítette a hírt.

"A Barátok közt a magyar televíziózás egyik legsikeresebb vállalkozása, korszakalkotó produkció. Bármi történik, ez mindig így marad. Az, hogy a Barátok közt ilyen régóta képernyőn van és ebből több mint másfél évtizedig hatalmas siker volt, sőt volt olyan időszak amikor több mint 70 százalékos közönségarányt hozott, elképesztő teljesítmény" – mondta Kolosi Péter, aki szerint a műsor nézettsége viszont ma már nem éri el a kívánatos szintet.

"Ma a Barátok közt nézettsége már nem éri el a kívánatos szintet, sőt azt a minimumot sem, hogy főműsoridőben tudjuk adni és a saját sávjában ez legyen a legnézettebb műsor. Rengeteg kísérletet tettünk arra, hogy erre a szintre ne tudjon eljutni a sorozat, de ez sajnos nem sikerült."

- fogalmazott.

hirdetés

Kolosi azt mondta, hogy a sorozat nézettsége azután kezdett romlani, hogy Kalmár Tamás producer távozott.

"Ezt követően a sorozat kreatív szempontból egy olyan útvesztőbe került, amely teljesen eltérítette az eredeti gondolataitól, eredeti céljaitól és egy olyan rossz irányba vitték el, ami után már csak idő kérdése volt, hogy ez a nézettségen mikor fog látszani" - fogalmazott a programigazgató.

"Sokszor szóltunk a gyártó vezetőnek, hogy ha ezt az irányt folytatják, akkor el fogjuk veszíteni a Barátok közt nézőit, de nem hallgattak ránk. Később, amikor az Ufa Magyarországnak új német vezetése lett, ők rögtön megértették, hogy mi a problémánk. Nagyon hamar változtattak is a produkció vezetésén, de sajnos úgy tűnik, hogy már késő volt."

Erről a szappanopera jelenlegi producerével is egyeztettek.

"A tartalmi változtatások az év elején megtörténtek, elégedettek voltunk a stáb munkájával és bíztunk a sikerben."

Csakhogy a várt sikerek elmaradtak, mert a nézők nem szoktak vissza a sorozatra. Kolosi szerint már a nyári számokból látszódott, hogy a Barátok köztnek meg kell szűnnie.

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
10233204_original_felesegek_luxuskivitelben_s4_2-e1605088384447-1140x641-1-1024x576-1-1000x563.jpg

Köllő Babett és Vasvári Vivi kitesz egy orosz luxusfeleséget? - elindult a Feleségek luxuskivitelben 4. évada

Ötleteink lennének, kik ugorhatnának be húzónévként a luxusfeleségek közé, ám a sorozat készítői inkább orosz nemzetiségű szereplőt újítottak be a negyedik évadra.
Fotók: Viasat 3 - szmo.hu
2020. december 01.


hirdetés

Távol álljon tőlem, hogy Vörösmartyt a luxusfeleségekkel egy kontextusban emlegessem, de elsőre a „megfogyva bár, de törve nem”-szólam jutott eszembe a látottakról, azt leszámítva, hogy sajnos kicsit azért törve is van ez így az első blikkre. Megfogyva, mert az eredeti bandából már csak egy luxusfeleség, Csősz Bogi maradt, a tavalyi évad után talán a két legnagyobb húzóerő, Köllő Babett és Vasvári Vivien is elhagyta az aranyfedélzetet. Törve, mert a kezdeti szórakoztató proliságot továbbra se igazán találja a sorozat, bár azért jobban nyomon van, mint a járvány miatt félbeszakadt előző évad.

Úgy fest, hogy a luxusfeleség Magyarországon ma hiánycikk, így a mögöttük maradó űrt most egy Oroszországból importált feleséggel igyekeznek a műsor készítői kitölteni: Anfisa Bulgakova még gyerekkorában költözött Magyarországra, menő teniszező férje van, három gyereke, és a természetesség híve.

Első látásra úgy tűnik, végre nem egy újabb vérmes egóharcost dobtak a luxusamazonok vermébe, Anfisa egyelőre csak visszafogottan kamillázik annak láttán, mi fán terem a magyar luxusfeleségvirtus. Ezt pedig a luxicsapat, azaz Csősz Bogi, Yvonne Dederick, Molnár Nini és Polgár Tünde mutatja meg neki, alkalmi mellékszereplőként Yvonne lányával, Mardollal kiegészülve.

Míg az előző évadnak négy rész után véget vetett a koronavírus, addig az újat gyorsan a szigorú korlátozások előtt leforgatták. Az érezhető rajta, hogy ismét nagyon elszeparált környezetben mozognak a szereplők, és azt hihetnénk, hogy puszit is azért nem adnak egymásnak, hogy vigyázzanak – amíg el nem hangzik egyikük szájából, hogy valójában a sminkjükre vigyáznak.

hirdetés

Ahogyan azt már az első rész felvázolja, az új évad is követi majd az előzőek receptjét, amit a vírushelyzet még indokoltabbá tesz: időről időre valamelyik luxusnő fogja az egész bagázst és meglepetéshétvégére viszi őket valamely elszigetelt vidéki létesítménybe, ahol előre megírt konfliktusokba bonyolódnak majd a főszereplők.

Az első részben Yvonne találja ki, hogy boszorkánypartit tart egy vidéki szállodában. A luxusnők persze nem a zónázóval érkeznek, hanem ki lóháton, ki lovaskocsival, Noémit azonnal le is gorombítják, hogy volt pofája fehér ruhában boszorkánynak öltözni. Később bemennek a gondosan félelmetesre díszített házba, Tündéből azonnal törne ki az ADHD, és törölgetne mindent fényesre, de inkább pár gúnyos megjegyzésbe fojtja feszültségét, ami aztán Noémin csattan. El is érkeztünk a Kötelező Összefeszüléshez, Noémi egy jósnővel megtámogatva ki is akad, amiért Tünde egy energiavámpír. A véres, pókhálós falak közt kissé nyögvenyelősen játszódik le a dráma, tekintve, hogy Noémi senkinek sem bírja igazán összefoglalni, mi Tündével a baja, de hát valamivel ki kell ugye tölteni a játékidőt.

Később azért csak kiderül annyi, hogy Tünde küldött neki még az előző évad elején egy nem túl kedves esemest. Újabb felesleges percek után kiderül, miért: mikor Tünde édesanyja alkoholizmusáról beszélt, Noémi utána csak annyit mondott, hogy lépjen már túl rajta, ne drámázzon, hisz a felnőttek dolga a múlton való továbblépés. Sosem mondtam ilyet – állítja Noémi, aki vélhetően nem a legélesebb kés a fiókban, mivel azonnal be is vágják az ominózus visszajátszást.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
1-10.jpg

Véresen és körömrágós-izgalmasan ért véget Nicole Kidman és Hugh Grant sorozata

Hát ezt tudhattuk volna. Mégis érdemes volt kivárni.
Szajki-Vörös Adél, Fotó: HBO GO - szmo.hu
2020. november 30.


hirdetés

Állítólag a fél világ azért izgult a mai napig – aki streamingeli, már nézheti, a tévézők ma este láthatják –, hogy miként ér véget a családi drámával fűszerezett krimi az HBO-n (nálunk a Trónok harca óta nem látott sikert ért el a csatornánál). Az azért lehet, túlzás, hogy a fél világ, de hogy rég volt sorozat, ami ennyire megmozgatta a nézőket és a fantáziájukat, az tuti. Seth Meyers például showműsorában mesélte a főszereplő Hugh Grantnek múlt héten, hogy végre egy széria, ami kiszakítja a jelenlegi komor, coviddal terhelt körülményekből, és a baráti körével az első résztől azt találgatják, hogy ki a gyilkos.

Az történt most tehát közösségileg – mert velem is megesett, hogy "szerinted ki az?", és "nem, szerintem, nem ő, mert..." típusú izgi beszélgetésekbe bonyolódtam, amelyek további fantáziálgatásnak adtak alapot –, mint amikor anno, a régi szép időkben az ember a kezébe fogott egy Agatha Christie-regényt, és végig azt gondolta, hogy nagyon okos, mert tudja, hogy az elején elkövetett gyilkosság kapcsán ki a tettes, aztán mégsem az lett, mert a krimi örök királynője, aki a mai napig inspirálja a krimiírókat, mindig túljárt az eszünkön. Mindig az volt a gyilkos, akire nem gondoltunk, és ezt olyan fondorlatosan csinálta, hogy még akkor is, amikor azt gondoltuk, hogy na, rá nem gondoltunk, ő lesz a tettes, aztán mégis még mindig volt valaki, akire TÉNYLEG nem gondoltunk.

A hat részes regényadaptáció, a Tudhattad volna is ezen az elven alapul: a néző önkéntelenül is azon gondolkodik végig, hogy ki a tettes, mert a sorozat igazi képernyőre való alapanyagból, igazi rejtvényfejtős módon manipulálja, már-már – jó értelemben véve  – "aljas" módon a nézőt: annyira el tud kapni, hogy mindenki furán viselkedik, a főszereplőknek van saját flashbackje, gondolat-bevillanása stb., hogy tényleg kénytelenek vagyunk folyamatosan gyanakodni valakire, aki felé a remek színészi gárda és a rendező, Suzanne Bier irányítja gyanakvásunkat. Kivéve, ha már az elején rájövünk. Én, bevallom, egy tipphez ragaszkodtam végig, és be is jött, de aztán volt, hogy meginogtam és bizarr elméletekkel álltam elő: lehet, hogy a nagyapa volt, mert biztos nem véletlenül tették a csodás Donald Sutherlandet ebbe a látszólag hangsúlytalan mellékszerepbe?

Lehet, hogy a legjobb barátnő volt, mert valaki azt súgta, ne feledkezzem meg róla, hogy Grantnek volt egy excsaja még a sorozatban, akit nem nevezett meg. Megingásaim az utolsó húsz percig felbukkantak, de végül bejött a tippem. Persze nem totó ez a sorozat, annál több, még akkor is, ha valaki a Hatalmas kis hazugságok finomságát várta tőle. Én nem vártam, mert ez egy másik sorozat. Izgalmas, a krimi eszköztárára épülő lélektani krimi, melodrámai elemekkel. Néha ellaposodik, néha felfokozódik, de szerencsére végig fenntartja az érdeklődést, és a végére szépen feltolja a feszültséget.

Szóval volt Nicole Kidman figurája, az anya, és volt Hugh Granté, az apa és férj, valamint egy szétvert fejű hulla - korábban: szexi, lelkileg problémás anyuka –, akivel kapcsolatban szépen felépítette a széria, hogy mindkettejüknek – férjnek, feleségnek – lehetett indítéka. Adott volt a nagyvárosi felső középosztály, a jólét, a látszólag békés felszín, és Nicole Kidman méregzöld kabátja, amivel azt sugallták nekünk, meg a göndör vörös hajával, hogy mintha egy modern kori boszorkány lenne, ráadásul vág az esze, pszichológus, és átlát az embereken. Vagy mégsem?

hirdetés

És ott volt Grant, aki szerintem élete egyik, ha nem "a" – legjobb alakítását nyújtja. Ő lesz a fő gyanúsított, kiderül, hogy megcsalta az áldozattal a feleségét, minehol ott a DNS-se a helyszínen, úgyhogy amikor a tárgyalótermi részekre kerül a sor, már szorul a nyakán a hurok, de hát ő Hugh Grant, a szimpi lúzer, nem lehet, hogy ő legyen. Vagy mégis? Azt valahogy gyanítjuk, hogy kettejük közt dől majd el a játszma, mert valahogy az egész kettejük házasságának, annak összeomlásának a története, és ebbe minden más megoldás nagyon B-nek tűnt volna. Például a szomszéd, vagy a gyerek.

A tárgyalótermi feszült pillanatok a sorozat csúcspontjai: itt pukkannak ki a lufik és itt szembesülünk kíméletlenül hosszan a naturális fotókkal is egy anyáról, akinek brutálisan verték szét a fejét, és nem egyetlen ütéssel, hanem bosszúból, hosszan, céllal. Most már dühből is tudni akarjuk, ki volt ez az állat. Ki bújt báránybőrbe farkasként?

És most spoiler következik, aki eddig nem látta a sorozat végét, inkább utána olvassa!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
darth-vader-david-prowse-northfoto-cimkep.jpg

A miskolci punkokkal is kocsmázott a Darth Vadert játszó színész - magyarországi sztorik a most elhunyt David Prowse-ról

Darth Vader teste - a rajongók így emlegették David Prowse-t. Összegyűjtöttük néhány pályatárs és hazai rajongó reakcióját, megemlékezését, köztük Aranyosi Péter humorista történetét arról, hogyan kötött ki a színész egy salgótarjáni kocsmában.
Kövesdi Miklós Gábor, Fotó: Northfoto/SWNS Group - szmo.hu
2020. november 30.


hirdetés

David Prowse a mozitörténet egyik legpechesebb színésze, hiszen ő alakíthatta a mozitörténelem talán leghíresebb gonosztevőjét - de csak a testét. A hangját James Earl Jones kölcsönözte, a Jedi visszatér végén pedig, amikor Luke Skywalker leveszi a sötét nagyúr sisakját, Sebastian Shaw arcát láthattuk.

A Star Wars rajongók körében azonban sztárnak számított.

Összegyűjtöttük néhány pályatárs megemlékezését, kiegészítve a dumaszínházas Aranyosi Péter sztorijával, és egy hazai rajongóéval, aki személyesen is találkozott vele.

"Szomorú, hogy Dave Prowes meghalt" - írta Mark Hamill, a Star Warsban Luke Skywalkert játszó színész. -

hirdetés

"Sokkal több volt, mint Darth Vader. Színész, férj, apa, a brit Birodalmi Rend tagja, háromszoros brit súlyemelő bajnok..."

A konkurens franchise, a Star Trek ikonja, William Shatner így emlékezett meg róla:

"Sajnos arra a hírre ébredtem, hogy David Prowse elment. David szó szerint kimagasodott az emberek közül, sok szerepet eljátszott pályafutása során. A legemlékezetesebb szerepe egy félreértett atya, aki szerette volna odaadni a világegyetemet engedetlen ikreinek. #DarthVader"

"Nagy öröm, hogy vele dolgozhattam, és megtiszteltetés, hogy a barátomnak tudhattam" - ezt már Billy Dean Williams, azaz Lando Calrissian nyilatkozta.

A Star Wars-filmekben Nien Nunbot alakító Mike Quinn kihangsúlyozta, hogy bár forgatásokon nem nagyon találkoztak, hisz nem volt közös jelenetük, a különböző Star Wars-találkozókon sokszor léptek fel együtt, és jó barátok lettek.

Antonio Banderas stílusosan csak ennyit írt: "Az erő legyen veled."

Kevesen tudják, de Prowes kétszer is járt Magyarországon.

Először a hatvanas években, még súlyemelőként, másodszor pedig 2003-ban, a Salgótarjánban megrendezett HungaroCon sci-fi találkozón.

Egy hazai Star Wars-rajongó barátom, Balázs Arnold személyesen is találkozott a színésszel. Megkértem, idézze fel az emlékeit:

"Jóban voltam a Csillagok Háborúja Klub tagjaival, és megkértek, segítsek, mert kellett valaki, aki viszonylag jól tud angolul. Egészen korán érkeztünk Salgótarjánba, ott volt David, kezdődött a sürgés-forgás, rendezkedés. Gyorsan dedikált nekünk, közös fotók is készültek. Az egyik főszervező megkért, hogy maradjak David közelében, az asztalánál, segítsek neki, ha bármit szeretne. A dedikálásnál pedig igyekezzek normálisan sorba állítani az embereket, ne egyszerre rohanják meg.

Nekem talán ez volt az első alkalom, hogy személyesen találkozhattam egy kedvencemmel. Mindig furák nekem az ilyen alkalmak, nem nagyon tudtam, milyen okosat lehetne kérdezni. Hiszen rajongóként már szinte mindent tudtam róla addigra. A családjáról beszélgettünk, olyasmikről, amiknek nincs köze a filmekhez.

David kedvesen válaszolgatott, de azért nem volt „bratyizós” fazon.

Neki ez munka volt, hogy beáll a fotókra, válaszolgat a rajongóknak, de kicsit éreztem, hogy unja".

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!