Az amerikai edző esete az angol focival - Ez a legjobb vígjátéksorozat most a neten
Mostanában egyre kevesebb jó vígjátéksorozat készül, még sitcomból sincs jelenleg aktuális sztársorozat, pedig korábban mindig volt ügyeletes világsiker a zsánerből, például a Jóbarárok, a Két pasi meg egy kicsi, az Agymenők stb. Lehet persze találni marginálisabb szériákat, de épp hiány volt egy nagy közönséget megmozgató, igényes, klasszikusabb vígjátéksorozatból, amikor a Ted Lasso megjelent az Apple TV+-on.
Pedig a közönség részéről egyértelmű igény van a jó vígjátékra, amint megjeleik egy jobb széria, rögtön az egekbe emeli a közünség, ahogy például a Szexoktatás is hatalmas siker lett. Most pedig végre itt van a Ted Lasso, ami már egy ideje elérhető az Apple TV+-on és lassan menetel a kultstátusz és a világhír felé, amihez nagyban hozzásegítette, hogy a főszereplő, Jason Sudeikis megkapta alakításáért a Golden Globe-díjat.
A Ted Lasso megjelenésekor nem sok vizet zavart, ami a marketinget illeti, hiszen alig lehetett róla hallani, ahhoz képest, hogy az Apple TV-nek ez volt az aktuális nagy dobása, hiszen megnyerték a főszerepre Sudeikist is. Érdekes, hogy ehhez képest a The Morning Shownak egy évvel korábban akkora felhajtást csináltak, hogy nem lehetett megkerülni. Aztán a sorozat 2020 egyik meglepetése lett, a kritikák is jól fogadták, a közönség pedig rákattant.
A Ted Lasso-karaktert eredetileg 2013-ban láthattuk először Sudeikis előadásában, rövid,az NBC Sportsnak készített promo videókban. És a sikerből még nagyobb sikert könnyebb csinálni, ez a gondolat hajtotta az Apple-nél a kreatívokat, amikor kitalálták, hogy egy egész sorozatot szenteljenek a karakternek.
A történet egyszerű, de nagyszerű: Ted Lasso-t, az amerikai-fociedzőt, akinek fogalma sincs az európai fociról, azért igazolja le az angliai AFC Richmond tulajdonosnője, mert őt akarja arra használni, hogy a csapatot tönkretegye.
Így szeretne a férjén bosszút állni, akitől nemrég vált el és megörökölte tőle a csapatot. Ám Ted Lasso nem is annyira hülye, mint elsőre gondoljuk. És nem is annyira boldog, mint amennyire idegesítően üdének tűnik első pillantásra. Arra, hogy felhőtlen szórakozás a sorozat, én vagyok az élő bizonyíték: ha valaki azt mondja nekem, hogy egy fociról és focistákról szóló vígjátékba fogok beleszeretni, na ezen biztos jót röhögtem volna.
A Ted Lasso elsőre meglehetősen sok klisét használ, és nem is annyira vicces, viszont megvan benne az a plusz, amiért végül rákattintunk a második részre is. És ez a szerencséje a sorozatnak, mert igazán az évad második felére áll össze az az esszencia, amit az alkotók akarhattak belőle kihozni. A humorfaktor is a későbbi részekben éri el azt a színvonalat, amit várunk egy ilyen vígjátéksorozattól. Frappáns párbeszédek, jó helyzetkomikum, popkulturális utalások, a kreténség és a szellemes humor együttes használata: pipa. Mire már beindult a sorozat, akkor már nem lehet nem szeretni, ahogy Ted Lassót magát is mindenki megkedveli a szereplők közül.
A sorozat legnagyobb erőssége természetesen Sudeikis játéka, ahogy ezt az egyszerre Forrest Gump-szerűen naív, de mégis agyafúrt, és nagyon empatikus, szeretetreméltó karaktert megjeleníti. A sztori alapja nem high concept, de ahogy a karaktereket, a karakterek saját drámáit és a sorozat fordulatait megírták, mégis egyre eredetibbé válik. Nem térdcsapkodós vígjátékról van szó, hanem egy kedves sorozatról, melynek pozitív látásmódját jólesik egy ilyen szürke időszakban magába szívnia az embernek esténként. Az évad végére kiemelkedő szériává válik, amir remélem, sokan szeretnek meg majd.