hirdetés
kép-Nagy-Zsolt-1.jpg

Veszteségként élte meg édesapja hiányát – most az apahiányos társadalom ellen küzd

Nagy Zsolt 3 éves volt, amikor a szülei elváltak. Az édesapjával 28 évre megszakadt a kapcsolata. Az édesanyja és a nagymamája nevelte fel nagy szeretetben.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 08.


hirdetés

„Az apám hiánya azonban mély sebeket és sok-sok fájdalmat szült bennem, amelyeket hosszú évekig jó mélyen eltemettem magamban. Tagadtam a veszteségem, megpróbáltam elhitetni magammal és másokkal is, hogy jól vagyok, de valahol legbelül mégis haragot és dühöt éreztem, kínzó fájdalmat és tehetetlenséget” -írta sorozatának egyik cikkében, amelyik az apahiánnyal, az apahiányos társadalommal foglalkozik, a Férfiak Klubja weboldalán.

Az évek során azonban a hátrányból előnyt kovácsolt. Szembenézett a „démonaival”, tanult, képezte magát, és jelenleg az apa vagy anya nélkül felnőtt emberek nehézségein próbál segíteni veszteség feldolgozó csoportjaiban mentálhigiénés szakemberként és gyászcsoport vezetőként.

Az apahiányról és az ezzel való megküzdésről beszélgettünk.

– Szerinted milyen a jó apa?

– Az alapján próbálom összerakni a jó apa képét, hogy nekem mi hiányzott gyerekkoromban, milyen apát szerettem volna, illetve én majd milyen férj és apa szeretnék lenni, ha majd megtalálom a társam.

hirdetés

Egy jó apa először is jó társ, jó férj. A párjával megpróbál békés, szerető légkört és környezetet kialakítani és biztosítani a gyereknek. Ha előfordulnak is konfliktusok, nyitott a megoldására és a megbeszélésére. A jó apa jelen van a gyermeke életében. Érezteti vele, hogy szereti, és azt is, hogy ha szüksége van rá, hozzá is fordulhat, bízhat benne.

Úgy gondolom, egy jó apa megpróbál biztonságot teremteni a gyerekének és a párjának. Amennyire lehetséges, védi a gyermekét, de azért csibészségekre is megtanítja. Érzelmileg és fizikailag is elérhető a gyermekek számára.

Bár az érzékenység manapság nem menő, úgy gondolom, attól, hogy egy férfinak vannak érzései, amikről beszél is és EQ-ja is van, attól még pasi.

Az is fontos, hogy a férfi kommunikáljon a párjával és a gyerekkel. Illetve, hogy nem attól jó szülő valaki, hogy folyamatosan a gyereken csüng. Hanem ha a gyereknek szüksége van rá, akkor ott van.

- Az érzékenység manapság nem menő – ezen mit értesz?

- Leginkább a férfiak körében nem menő. A társadalomban úgy látom, hogy még mindig élnek azok a sztereotípiák, hogy a férfi az érzelmeiről ne is nagyon beszéljen…hiszen attól lesz erős, ha nem mutatja ezt ki, gondolják sokan. Ezzel én nem értek egyet. Szerintem pont az tesz valakit erőssé, ha férfi létére is tud és mer is ezzel foglalkozni. De valahogy mintha erre sem lenne elég időnk…vagy nem mérnénk fel ennek a valódi fontosságát.

A mi generációnk, az Y generáció szerintem másképp él és gondolkodik, mint a szüleink generációja. Ráadásul ma a valóságos információdömpingben mintha nem jutna elég idő az emberi kapcsolatokra.

Mintha a fogyasztói társadalomra jellemző gondolkodásmód az emberi kapcsolatokon is úrrá kezdene lenni. A gépeket is néhány évre kalibrálják, és ha nem működik, kidobják. Hasonlót érzek az emberi kapcsolatokon is.

Velem is előfordult, hogy könnyebb volt nemet mondani, befejezni akár egy párkapcsolatot vagy valamilyen nehezebb helyzetet, mint megoldást keresni. Ez nem feltétlenül helyes, hiszen attól a konfliktust okozó probléma még nem oldódik meg, és csodálkozunk, ha a következő kapcsolatunkban sem működik az, amit előtte nem oldottunk meg. Ami most hiányzika családok életéből sok esetben– nyilván részben a klasszikus nagycsalád felbomlása miatt -, az az összetartás, egymás segítése, és inkább mindenki az önérvényesítésre, önmegvalósításra törekszik. És a közös, családra fordított idő is csökken. Úgy érzem, megyünk az elszemélytelenedés felé.

Nagy Zsolt közgazdász, mentálhigiénés szakember és gyász feldolgozó csoportvezető. 2019 november végén indítja el veszteségfeldolgozó önsegítő csoportját elvált szülők felnőtt gyermekeinek. A csoportba olyan 18 év felettiek jelentkezését várja – felső életkorhatár nélkül –, akik vigasztalódásra, támogatásra, szüleik válásából adódó veszteségük feldolgozására vágynak. Zsoltot Facebook-oldalán keresztül is elérheted.

Mottója: „Észrevenni, megérteni, elfogadni és szeretettel kísérni.”

– Gondolkodtál azon gyermekkorodban, hol lehet az édesapád, vagy akadt olyan szituáció, amikor úgy érezted, más gyerekek irigylésre méltó helyzetben vannak?

– Még huszonéves koromban is szinte teljes tagadásban voltam.Most, amikor cikksorozatot írtam a témáról, kristályosodott ki bennem, hogy azzal, hogy ezt az egészet eltemettem magamban, könnyebb volt elviselnem. Amikor kérdezték, nem hiányzik-e az apám, azt válaszoltam: nem, mert nem tudom, milyen érzés az, amikor van.

Tudat alatt azért előtört a hiánya. Anyukám mesélte, hogy amikor kicsi voltam, és osztálykirándulásról hazaértem, elmondtam, kinek volt ott az apukája is. Épp csak azt nem mondtam ki, hogy az enyém meg nem volt ott...

Amikor 28 év után személyesen is találkoztunk az apámmal, megkérdeztem tőle, miért nem keresett meg; abszurdnak tartottam, hogy egy gyereknek kel megkeresnie az apját.

Én 14 éves korom óta nem otthon laktam, úgy gondolom, ha szerette volna felvenni velem a kapcsolatot, meg tudta volna találni ennek mikéntjét. Úgy gondolom, félhetett, talán a visszautasítástól tartott, talán mástól. De mára ez fordult, hiszen pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogyha ő nem tette meg a kapcsolat felvétele érdekében a lépéseket, majd én megkeresem őt. Magam miatt és a jövőm miatt.

Jó lett volna, ha egy apa mellett nőhettem volna fel, akivel beszélhetek, aki irányt mutat, akivel a párkapcsolataimról beszélhetek. Ha látom, hogy egy házaspár normális körülmények között a felmerülő kérdéseket hogyan beszéli meg, a konfliktusokat hogyan kezeli. Hiányzott a „pasis” együtt töltött idő, a közös barkácsolás, a közös tevékenység. És hát egészen máshogy szocializálja a gyereket a nő és a férfi.

Nálam valószínűleg ezért is lényeges pont az, hogy ha lesz majd gyerekem, nem akarom ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint az apám, nem akarom, hogy a gyermekem apa nélkül nőjön fel.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
shut_up_2.jpg

„Normális ember már nem kommentel sehol, mert akkor is földbe döngölik, ha azt írja, megsült a pite”

Ezt egy barátom mondta. 'Neked telik pitére?'; 'Sütögetsz, agymosott birka, hogy abból is a háttérhatalmak lakjanak jól?'; 'Narancsos pite, mi? A jó édes...'. Csak néhány a tipikus válaszok közül. Tény, hogy az őrület beköltözött a netre, és sajnos nem a bárányok hallgattak el, hanem a normális emberek. 
Hargitay Judit. Fotó: Pexels - szmo.hu
2020. november 17.


hirdetés

Nem tudom eldönteni, mi keseríti meg jobban a reggeli kávémat. Ha kihagyom belőle a cukrot, vagy ha felmegyek a netre. Oké, egyértelműen az utóbbi. Elég baj az, hogy már a szakmámból adódóan is ömlik rám a koronavírus, a szerencsétlen áldozatok, betegek, gyászoló hozzátartozók, na meg persze a világ egyéb, felkavaró történéseinek hír-cunamija. De sajnos vagyok elég önsorsrontó ahhoz, hogy beleolvasok a kommentszekciókba is. Sőt, itt-ott válaszolgatok is.

Legutóbb arra az elmés okfejtésre, miszerint Afrikában nincs COVID-halott, tehát a járvány egy nagy kamu. Persze az érvelésem, miszerint Afrikában sok helyen ivóvíz, orvos, ezer kilométeres körzetben kórház sincs, nemhogy tesztelés, és tán ezért nem tudjuk, ott hányan halnak meg ebben a kórban, teljesen süket fülekre talált. És ezzel még viszonylag megúsztam. Legalább nem jött a verbális lincselés reggel kilenc előtt, éhgyomorra. 

A barátaim között már teljes az egyetértés, hogy normális ember nem kommentel a közösségi oldalakon, sőt, sehol, mert – idézem – "olyan mennyiségű agresszív hülye esik neked, hogy mentálisan nem éri meg."

Nehéz ezzel vitatkozni. Emlékszem, amikor nyolc-kilenc éve először csatlakoztam a Facebook közösségéhez, teljesen más hangulat fogadott. Az első posztom egy háromsoros elmélkedés volt arról, mennyire szeretem a kandallókat, a kakaót meg a narancshéj illatát így november-tájt, a borongós, őszi estéken. Nem sok választ kaptam rá, de mind pozitív volt. Az innen-onnan összekapart, közeli-távoli ismerősök szintén a pattogó tűzről, a fahéjillatú adventi koszorúkról áradoztak, az egyikük egy saját kötésű, puha térdzokni fotóját is elküldte, hogy most kötötte, szívesen nekem adja. 

Most is novembert írunk, de hol van már az a régi kandallótűz! A netet sajnos egész másféle tűz perzseli fel lassan, de egyre biztosabban: a frusztráció és a gyűlölet.

hirdetés

A privát oldalamon még viszonylag nyugi van (igaz, egyre ritkábban posztolok), de ha kimerészkedem "az arénába", a hírek alatti hőzöngés-áradatba, öt perc alatt úgy érzem magam, mintha Az éhezők viadalába csöppentem volna, csak épp nyilaim nincsenek, mint Katniss Everdeennek, hogy legalább a leghabosabb szájúakat odaszögezzem vele az egerükhöz (kis sérülés, de addig se kommentelnek).

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
hospital-5328026_1920.jpg

„Elsírtam magam a rendelésen, mert majdnem 40 év alatt nem éltem át ilyet”

Kimerültek a háziorvosok asszisztensei. Az ország minden részéből panaszkodnak, hogy elvégezhetetlenül sok a feladatuk, folyamatosan változnak a szabályok, egyre türelmetlenebbek a betegek, nem kapnak védőfelszerelést és megbecsülést sem.  
Belicza Bea, Címlapkép: Pixabay - szmo.hu
2020. november 22.


hirdetés

Az ország különböző pontjain dolgozó háziorvosi asszisztensek összefogtak egy zárt Facebook csoportban, hogy egymást segítsék. Az egyik alapító osztotta meg velünk, mit élnek át most a kollégái. Nagyjából ugyanazokkal a problémákkal küzdenek mindenhol.

Sokkal több feladat

A fő gond mindenütt a túlterheltség. Volt, aki úgy fogalmazott, négy ember munkáját végzi, volt aki azt, hogy ő egy személyben adminisztrátor, nővér és takarítónő.

Bemenni kevesen mehetnek a rendelőbe, de mindenhol legalább 100-an hívják a rendelőt naponta, van ahol 150-en. Előfordul, hogy három telefon csörög egyszerre.

Egyikük szerint háromszor akkora a napi forgalom, mint a járvány előtt. Mellesleg a tavaszihoz képest most nem is az idősebbek, hanem a 30 és 50 év közöttiek jelentkeznek főként COVID-tesztre.

hirdetés

„Sokkal több lett a feladat, megváltozott a munka jellege, miközben minden korábbi teendő is ott maradt. Elláthatatlan mennyiség.” – írta egyikük.

Plusz munka most, hogy időpontot kell adni mindenkinek, teszteket kell kérniük, mentőt hívniuk. De ezeken kívül továbbra is ott vannak az alapvizsgálatok, receptek, beutalók, táppénzre vétel, kötelező oltások, újszülött vizsgálat, a krónikus betegek követése, és a rengeteg jelentés a betegekről, koronafertőzöttekről, halottakról.

Napi 2-4 órával több a munka most, és ezért nem kapnak több pénzt.

Több türelmet kérnek a betegektől

Nem bírják ezt a tempót az asszisztensek. Azt mondják, az sem segít, hogy az emberek azt hiszik, hogy ők csak kávézgatnak, meg félretették a telefont, és sokszor kérdőre is vonják őket ezért.

„Mindenkinek elmondjuk, válaszolunk, de adjanak időt. A telefonok nagy része, hogy azért hívlak, mert még nem válaszoltál. Vagy csak igazolás, recept kellene, de ezt emailre is elküldjük.”

Többen panaszkodtak, hogy sok beteg nem tudja, milyen gyógyszert szed, csak a tabletta színére és formájára hivatkozva mondja, mit szeretne. Krónikus betegek is csak gyógyszert kérnek, de az asszisztensnek tudnia kellene, milyen a vérnyomása, a cukorértéke.

„Ez nem betegellátás, ez csak tűzoltás” – fogalmaz egyikük.

Minden áldott nap foglalkozni kell a munkával, mert emailek, sms-ek jönnek, és az utcán is összefutnak beteggel. Van, aki a szabadságát használja utolérni magát.

„Nem tudunk pihenni. A héten feltorlódott adminisztrációs elmaradást hétvégén csinálom meg, szombaton vagy vasárnap 5 órában.”

„Folyamatosan telefon és számítógép. Ennek már nincs köze a nővéri munkához. Emellett a kérem és a köszönöm olyan ritka mint a fehér holló” – panaszkodik egyikük.

Kolléganője elsírta magát rendelésen.

„Majdnem negyven éve dolgozom, de nem volt még ilyen. Mindennek elmondott a beteg. Ilyet még nem éltem át." – írta egy megalázott asszisztens.

Egy másik asszisztens így fogalmaz:

„Ma már úgy érzem magam, mint a kínai zsonglőr, aki megpróbál egyre több tányért pörgetve egy pálcán a levegőbe tartani, és egyre több esik le, lehetetlen tartani.

Az emberek nem akarják látni, mekkora változás történt. Pont úgy szeretnének jönni, mint régen meglátogatva a családorvost.”

Nincs teszt, nincs maszk

Elvileg nem mehet koronás beteg a rendelőbe, de ez kivédhetetlen, amikor így terjed a betegség. Szükség lenne védőruhára, de van ahol májusban, van ahol nyáron kaptak utoljára maszkot, fertőtlenítőszert.

Az asszisztenseket nem is tesztelték eddig, hacsak nem volt tünetük. Három kolléganőről tudják, hogy hazavitték a vírust és belehalt egy családtagjuk, egy férj és két anya.

Elvileg 5 perc fertőtlenítés lenne előírva betegek között, de több helyen mondták, hogy erre nincs idő:

„Azt kérjük, hagyjanak kint mindent, kabátot, táskát, minél kisebb felület fertőződhessen.”

A folyamatosan változó eljárásrendet sem könnyű követni. Ezeket többnyire péntek délután küldik, amikor a rendelők nincsenek nyitva. Hétfőn pedig már az új szabályok szerint kellene dolgozniuk, amit aznap látnak először. Ez egy változás például:

„Az egészségügyi dolgozónak sem kell már két negatív teszt, sőt nem kell PCR teszt sem, elég a gyorsteszt és mehet vissza dolgozni. Azért változott, mert a teszt eredményre sokszor 5 napot kellett várni és nem volt már egészségügyi dolgozó.”

Úgy tudják, a karantén-határozatokat már két hónapja nem küldi a hivatal, nincs rá ember.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
orban-viktor-apja-dirket36.jpg

Orbán apja a Direkt36 újságírójának: „Drága, ne próbálkozzon, mert fogy a türelmem, és goromba leszek”

A miniszterelnök apját az újabb állami munkáiról próbálták kérdezni.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. november 24.


hirdetés

„Drága, ne próbálkozzon, mert fogy a türelmem, és goromba leszek” – így reagált idősebb Orbán Győző, a miniszterelnök apja, amikor a közelmúltban újabb állami munkáiról kérdezte a Direkt36 tényfeltáró központ.

A Direkt36 az után kereste fel gánti bányájánál Orbán Győzőt, hogy újabb bizonyítékok kerültek elő arról, hogy a cége állami megbízásokhoz jutott – írja a tényfeltáró központ a 444-en megjelent cikkében.

Orbán Viktor korábban kifejezetten kérte az édesapját, hogy ne vegyen részt állami beruházásokban. A Direkt36 azonban az elmúlt három évben cikksorozatban mutatta be, hogy a Dolomit Kft. látványos felívelése (és évi milliárdos nyeresége) többek közt annak köszönhető, hogy a cég közpénzből finanszírozott építkezésekhez szállít építőanyagokat.

A Direkt36 nemrég közel százezer oldalnyi projektdokumentumot perelt ki, amelyek bizonyították, hogy Orbán apjának cégétől szállítottak követ az M4-es autóút építéséhez.

hirdetés

A teljes iratanyagot átnézve újabb állami projektekben is megtalálták a Dolomit Kft.-t: az M3-as autópálya építéséhez betonelemeket, a Budapest-Székesfehérvár közötti vasútfelújításhoz pedig zúzottkövet szállított a cég.

A Direkt36 munkatársai azért utaztak Gántra, hogy személyesen kérdezzék idősebb Orbán Győzőt arról, hogy a többségi tulajdonában álló Dolomit Kft. pontosan mely állami projektekhez szállított építőanyagot, ezért mennyi közpénzt kapott, és mit szól mindehhez Orbán Viktor.

Orbán apja először a koronavírusra hivatkozva rövidre akarta zárni a beszélgetést. Azonban amikor az újságírók kifelé menet a bánya udvarán maradtak, utánuk ment:

- Orbán Győző (OGY): Eddig voltam udvarias. Figyeljenek, én híres vagyok arról, hogy goromba vagyok, és nem szeretnék gorombáskodni, különösen hölggyel szemben nem.

- Zöldi Blanka (ZB): Közügyekről szeretnénk kérdezni, azzal kapcsolatban, hogy...

- OGY: Nem érdekel.

- ZB: Orbán Viktor korábban azt mondta, hogy nem tartja jónak, ha ön állami beruházásokban vesz részt.

- OGY: Drága... Jó idő van, gyönyörű idő van, erről beszélhetünk. Kőbányában, sajnos, ha eső van, akkor az rossz időnek számít. Ha süt a nap, akkor nekünk is jó időnk van. Viszontlátásra.

- ZB: Esetleg itt a jó időben körbenézhetünk a kőbányában?

- OGY:

Drága, ne próbálkozzon, mert fogy a türelmem, és goromba leszek. (...) Másik dolog, hogy ne zaklasson egy nyolcvan éves embert. Viszontlátásra.

Orbán Győző kijelentette, hogy nem járul hozzá, hogy az újságírók felvételt készítsenek róla – ő viszont a telefonjával lefényképezte a Direkt36 mindkét újságíróját. „Hogy emlékezzünk erre” – mondta Orbán apja, majd beszállt a kocsijába és elhajtott.

Orbán Viktor sajtófőnöke, Havasi Bertalan szokás szerint csak annyit közölt a témában a Direkt36-tal, hogy „a miniszterelnök nem foglalkozik üzleti ügyekkel”.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
dimitri-karastelev-G9bYdOIBJq0-unsplash.jpg

Már arra sincs mindig idő, hogy a halottak után gázzal fertőtlenítsék a kórtermet – mondja egy nővér

Az egyik fővárosi kórházban dolgozó nővér szerint előfordul, hogy amint meghal valaki, már hozzák is a következő koronavírusos beteget a mentők.
Belicza Bea, Címkép: Unsplash - szmo.hu
2020. november 19.


hirdetés

Megtelt az egyik fővárosi kórház. Az intenzív osztályon dolgozó egyik nővér szerint foglalt minden ágy, hetente pár beteget tudnak csak kihelyezni állapotuk javulása miatt, így szinte csak annyi új beteget tudnak fogadni, amennyit elveszítenek.

"Két betegcsere között már arra sincs mindig idő, hogy gázzal is fertőtlenítsék a szobát"

- mondja.

Rendszerint ez egy 4 órás folyamat. A gáz mindenhová eljut, nemcsak a koronavírust távolítja el, hanem minden olyan kórokozót, ami egy legyengült szervezetet megtámadhat.

Ha erre nincs idő, akkor minden eszközt és felületet fertőtlenítőszerrel törölnek végig, miközben kiszellőztetnek.

hirdetés

"Van, hogy az elhunyt az osztályon előírás szerint töltendő 2 órás idejét egy erre a célra kijelölt, régebben raktárként funkcionáló szobában tölti, mert az ajtóban már ott áll az új beteggel a mentő"

- teszi hozzá.

Az intenzíves szakápolók - mint ahogy több név nélkül nyilatkozó nővértől hallottuk - túlterheltek. A nekünk nyilatkozó nővér maga is négy beteggel foglalkozik.

"Egyágyas kórteremben vannak, nem látsz egyikből a másikba. Volt egy éber betegem, hozzá a reggelit 11-re tudtam bevinni, és a műszak hátralévő részében nem jutottam hozzá vissza, csak a folyosóra néző ablakból kommunikáltunk rohanás közben, hogy minden rendben van-e."

Azt mondja, hogy egy intenzíves ápoló egy beteget 100%-osan, két beteget nagyjából 90%-osan, hármat 75%-osan tud ellátni a mostani szituációban. Ezt azonban csak úgy, ha nem eszik, iszik és nem megy WC-re.  Három fölötti betegnél feleződik az ellátás színvonala.

Az orvosok is kevesen vannak, 6-10 beteg jut fejenként rájuk. Szerinte a nővér felkészültsége itt rengeteget segít.

„Ha az ápoló egy adott vérvizsgálati eredményt önállóan képes kiértékelni, akkor nem kell orvost keresnie, hogy például ionokat pótoljon, vagy szükség szerint inzulint adjon a betegnek. Ehhez viszont szükség van intenzív szakápolói tapasztalatra, ami sok átvezényelt dolgozónak nincs.”

Szerinte több nővér nem lesz, és ha több beteget próbálnának adni nekik, akkor egyre többen fognak meghalni.

"Ez nem ellátás ilyen formában, részemről értékelhetetlen és betegveszélyeztetés. Ez a túlélésre játszunk helyzet. Az ebből fakadó lelkiismeretfurdalással pedig nekünk kell megküzdenünk."

Az már nem érdekli, hogy védőmaszk csak kettő van a 12 órás műszakra, az viszont szerinte sokkal stresszesebb, hogy sokszor egymásra dobálva állnak azok a gyógyszerek, amiknek nem találtak helyet. Az idő nagy érték ebben a helyzetben, és nem mindegy, hogy gyógyszerezés fél vagy egy óra betegenként.

A nővér azt mondja, a rettenetes napjai után megalázó azt hallani, hogy Orbán Viktor szerint az egészségügy bírja a terhelést.

"Meghívnám csak egy napra segédápolónak" - fogalmaz.

Nagyon fél attól, mi lesz itt decemberben. Biztos abban, hogy az emberek nem mondanak le a karácsonyról, mennek majd ajándékot venni és találkozni fognak a családdal is.

"Annak nagyon csúnya vége lesz januárban"

- mondja.


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!