hirdetés
Vérfürdő az iskolában – 20 éve mészárolták le a Columbine diákjait
Két fiatalember álarcban, kesztyűben, fekete kabátban beront iskolájába, pisztollyal, puskával, vadászkésekkel felfegyverezve. Ötven perc alatt 12 diákot és egy tanárt ölnek meg, végül önmagukkal is végeznek.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. április 18.


hirdetés

1999. április 20-án zajlott le minden idők egyik legdöbbenetesebb iskolai mészárlása az amerikai Colorado állambeli Littleton városában, a Columbine középiskolában. Eric Harris és Dylan Klebold örökre beírta magát az Egyesült Államok történetének legsötétebb lapjaira, és máig nyitott seb az amerikai kollektív tudatban. Nem utolsósorban azért, mert ez volt az első ilyen iskolai gyilkolás, amely ekkora nyilvánosságot kapott a médiában.

A tragédia napján és másnap minden tv- és rádióállomás egyenesben közvetítette a diákok segélyhívásait, a túlélők döbbent és rémülettől eltorzult arcait. Columbine baljós hírnevéhez csak hozzátett Michael Moore nagy vihart kiváltó, az amerikai fegyverviselés visszásságaira is rámutató 2002-es dokumentumfilmje, a Bowling For Columbine (amit magyarul érhetetlen módon Kóla, puska, sültkrumpli címen vetítettek) és Gus van Sant egy évvel később Elefántja, amelyért Cannes-ban Aranypálmát kapott.

De kik voltak valójában a gyilkosok? Miért öltek? A mészárlást követő hetekben a médiában számos magyarázat látott napvilágot. Szokás szerint megbélyegezték a kemény rock-zenét, a videójátékokat, a fegyvermániát és a náci eszmék iránti vonzódást.

Eric Harris és Dylan Klebold azonban nem voltak sem „sátánista” rock-rajongók, nem voltak igazából faj- vagy vallásgyűlölők sem.

Mint arra Andrew Gumbel, a Guardian oknyomozó újságírója már 10 évvel az események után felhívta a figyelmet, Harris internetes oldalán világosan beszélt: el akarta pusztítani az iskolát, és mindenkit, aki odatartozik.

A tervet hosszasan érlelték és részletesen kidolgozták. Eredetileg két propánbombát akartak felrobbantani az iskola kávézójában, illetve annak könyvtárában, a menekülő túlélőket pedig legéppisztolyozták volna a Columbine parkolójában. Ezen kívül két hasonló bombát helyeztek el autóikban, és legalább 2000 halottat reméltek. Céltudatosságukra jellemző, hogy házi videót készítettek, amelyben elmondták, hogy mire készülnek és előre bocsánatot kértek szüleiktől.

Az iskolába elhelyezett robbanószerkezetek azonban nem működtek. Miután erre a két kamasz rájött, visszamentek a kávézóba, előbb egy Molotov-koktélt dobtak el, majd tüzet nyitottak két diákra. A vérfürdő egy órával később ért véget a könyvtárban, amikor Harris és Klebold egyaránt főbe lőtte magát.

Grumbel szerint a két fiú nagyon különbözött egymástól. A 18 éves Eric rendkívül erőszakos típus volt. Naplója tele van gyilkosságra való felhívásokkal, tömeggyilkosságok leírásával, és szenvedési vággyal. A 17 éves Dylan inkább depresszióra volt hajlamos.

Bár jól szituált, szerető családban élt, állandóan kísértette a kudarc réme. Így kerültek össze, és táplálták egymás démonjait és gyűlöletét.

Sokan nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a terrorakció április 20-án, Hitler születésnapján zajlott le. Ez azonban csak véletlen egybeesés, mert eredetileg április 19-re tervezték, ami szintén egy évfordulós dátum volt: 1995-ben ezen a napon dőlt romba gépkocsiba rejtett pokolgéptől Oklahoma City szövetségi hivatala, a merényletben 168-an haltak meg és több mint 800 volt a sebesültek száma. Dave Cullen újságíró szerint, a könyvet is írt Columbine-ról, Harrist csak az akadályozta meg, hogy ne ez legyen az Egyesült Államok addigi történetének legnagyobb terrortámadása (két és fél évvel vagyunk 9/11 előtt!), hogy egyszerű pizzafutárként nem volt több pénze a gyilkoló eszközökre.

Columbine 20 évvel a vérengzés után egyfajta zarándokhely lett, minden hónapban több százan látogatnak ide, számuk az elmúlt négy évben egyre növekszik. Már külön nevük is van: „Columbiners”. Többségük ártalmatlan „katasztrófaturista”, akik morbid szenvedélyüket élik ki a helyszínen, de vannak olyanok is, akik a gyilkosokat dicsőítik, sőt, utánozni is próbálják őket.

2012-ben például volt egy középiskolás, aki érdeklődött arról, hogy miként zajlott le a lövöldözés, majd nem sokkal később letartóztatták, mert pokolgépet akart elhelyezni egy Utah-i gimnáziumban. 2018-ban az iskola őrzésével megbízott rendőrök vettek őrizetbe egy fiatal nőt, aki a barátnőjével akart hasonló akciót végrehajtani.

A huszadik évforduló közeledtével még jobban megszigorítják a biztonsági intézkedéseket a Columbine körül. Már jó ideje minden zárat távirányítással lehet nyitni és zárni, hogy az egyes termeket izolálni lehessen veszélyes esetén. A problémás diákokat folyamatosan figyelik, elsősorban a közösségi oldalakra felkerült posztjaikon keresztül. Az elmúlt hetekben elszaporodtak az iskola és más Colorado állambeli iskolák elleni fenyegetések. Tavaly, a floridai Parklandban történt vérfürdő után, amelyben 17-en haltak meg, Columbine két hét alatt több mint száz fenyegetést kapott. A hatóságok mindegyiket komolyan veszik, mert az iskolai lövöldözések végrehajtói többségükben üzentek, mielőtt tettüket elkövették. Az egyik ilyen lekapcsolt fenyegető egy 15 éves fiú volt, aki egyik osztálytársnőjének küldött levelében közölte, hogy „egy 40 cm-s acélkése van” és mellékelt egy listát azokról a diáktársakról, akiket meg akar ölni. A címzettnek felajánlotta, hogy leveszi őt a listáról, ha odaadja magát, vagy pedig fizet neki. Annak idején Harris egyik iskolatársának szülei feljelentést tettek a helyi seriffnél, mert lányuk elmondta: a fiú web-oldalán leírta, hogy ölni készül, és őt magát is megfenyegette. Hiába. Közben az egykori túlélők közül sokan a mai napig képtelenek feldolgozni az eseményeket. Egy friss tanulmány megállapította, hogy az iskolai lövöldözéseket átéltéknek magasabb a posztraumatikus stresszel kapcsolatos lelki-viselkedési zavarok aránya, mint a háborús veteránok esetében. Nemcsak azért, mert ők maguk forogtak életveszélyben, hanem azért is, mert elvesztették barátaikat és egyik pillanatról a másikra kellett átélniük, hogy az általuk addig biztonságosnak vélt világ a feje tetejére állt – írta a Westworld .

Columbine óta sajnos több tucat iskolai lövöldözés volt az Egyesült Államokban, a modern médiára jellemző módon azonban csak azok váltak közismertté, ahol az áldozatok száma elérte legalább a tízet.

Ilyen volt 2007- április 17-én a Virginia állambeli Blacksburgben a helyi műszaki főiskolán végrehajtott tömegmészárlás, amelyben 32-en haltak meg (a gyilkos itt is végzett magával), vagy a Connecticut állambeli Newtonban a Sandy Hook általános iskola szörnyű esete, ahol a 20 éves Adam Lanza előbb saját anyját ölte meg, miután az iskolában folytatta gyilkolást: 20 kisgyereket és hat pedagógust ölt meg, mielőtt főbe lőtte magát. Lanza, akárcsak Harris, Klebold és a parklandi gyilkos, az iskolából való kicsapásáért bosszút álló Nicolas Cruz – az egyetlen, akit élve elfogtak, és akár halálra is ítélhetik – elérték céljukat, mint az ókori Hérosztatosz, aki a hírnévért gyújtotta fel Artemisz ephesosi templomát, az ókor egyik csodáját. Az ő nevüket jobban őrzi a köztudat, mint az ártatlan áldozatokét.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
Lassú és kegyetlen halál: így végzett a szifilisz sok zseniális magyarral
A vérbaj egy verzió szerint egy aberrált pásztortól ered, és olyanok haltak bele, mint II. Ulászló, Munkácsy vagy Ady.
Kovács-Tóth Noémi cikke - szmo.hu
2019. május 14.



A szifilisz megnevezés egy középkor végén élt olasz orvostól ered, aki saját versében részletezi a kórság tüneteit. A költeményt nem nevezném klasszikus szerelmes versnek, mivel egy Syphilus nevű pásztorról szól, aki az egyik birkájától kapta el a betegséget.

A bujakórnak és francos nyavalyának is hívott szifilisz szexuális úton terjed, nagyon lassú lefolyású, ráadásul rendkívül fájdalmas is. Az első stádium a fekélyek terjedése, majd idegrendszeri- és szívproblémák, végül hallucinációk és csontdaganatok vezettek a sírgödörig. A nagy európai szifiliszjárványok egyébként Amerika felfedezése után kezdődtek, úgyhogy felettébb gyanús ez a Kolumbusz…

Szerencsére a 20. század közepére Alexander Fleming felfedezte a penicillint, amellyel gyógyítható vált a kéjfüggők rémálma. Előtte olyan hamvában holt kísérleteket tettek a kezelésére, mint a higanykúra, amelyről ma már tudjuk, hogy szintén mérgező.

Az egyetlen, ami valóban használt a szifilisz ellen, az a Vénusz kesztyűjének hívott óvszer volt.

Senkit nem kímélt a gyilkos kórság

II. Ulászló (1456-1516), azaz Dobzse László – aki 1490-től haláláig magyar király volt – ugyanúgy vérbajban halt meg, mint a nála egyébként vagyonosabb kortársa, Bakócz Tamás (1442-1521) esztergomi érsek. Utóbbi a pápai trón várományosaként eléggé álszent képet festhetett magáról, ahogyan a konklávé szüneteiben a hordozható higanygőz-kabinjában ücsörgött.

Kicsit kilóg a sorból az anyák megmentője, Semmelweis Ignác (1818–1865), aki nem önfeledt paráznaság útján kapta el a szörnyű bajt, hanem hivatása sodorta végveszélybe. Sajnos boncolás közben, sebfertőzés következtében jutott a szervezetébe a lassan ölő bujakór. Akkoriban minden sebész, szülész, kórboncnok vagy fogász ki volt téve ilyen vagy hasonló kockázatoknak.

Munkácsyt a malária mentette meg

Szifiliszben hunyt el Munkácsy Mihály (1844–1900) festőnk is, aki szerencsétlenségére egészen fiatalon, már 15 évesen elkapta a „francot”. Amilyen sikeres volt a karrierjében, olyannyira tragikus élete volt minden más szempontból. Hamar elárvult, asztalosinasként brutálisan verték, ráadásul házassága sem volt boldog, és gyermeket sem tudott nemzeni.

A vérbajos fiút egyébként az mentette meg a korai haláltól, hogy lázzal járó maláriát is kapott (ilyenkor a szervezet szó szerint kiégeti magából a kórokozót). Az egész szervezetét megviselő szifilisz miatt kisebb-nagyobb pihenőket tartott a festésben, sokszor óriási erőfeszítések árán tudott csak befejezni egy nagyobb alkotást. Végül őt is utolérte az őrület: utolsó éveit méltatlan körülmények között tengette egy elmegyógyintézetben. Halála után egy évtizeddel jelent meg az első gyógyszer erre a – fél évezreden keresztül pusztító – nemi betegségre.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
A magyar Csernobilként is emelgetik Szentkirályszabadja szellemvárosát
A volt szovjet laktanya zárt falai között egy teljes kisváros működött évtizedeken keresztül. Mára csak a falak maradtak, és a természet az úr.
Fotók: Kovács Attila - szmo.hu
2019. május 16.



Magyarországon még mindig megtalálni a volt szovjet hadsereg lakóhelyeit, melyek szabályos kis városként működtek, hivatalosan elzárva a környező településektől. A régi épületek még őrzik a régi lakók emlékeit, és többnyire kifosztva ugyan, de mégis sokat elárulnak az egykori közösség mindennapjairól.

A fotók szerzői jogvédelem alatt állnak, ezért azok közlése, megosztása kizárólag a fotós engedélyével lehetséges. A cikkben szereplő képek Kovács Attila jóváhagyásával jelennek meg.

Ilyen szellemváros található a Balaton közelében, a tóparttól tíz kilométerre, Szentkirályszabadján is. Az 1960-70-es években épített laktanyában orosz és ukrán katonák és családjaik laktak sok éven át.

A közösségnek a saját kisvárosában lakótelepe, iskolája, óvodája, mozija, színháza, kultúrháza, sportpályája, postája, sőt étterme, bárja, boltja és még vágóhídja is volt.

A laktanyát betonkerítés zárta el a külvilágtól, és egy bejárata volt csak, ahol kizárólag engedéllyel lehet ki- vagy bejutni. Ezt az őrbódéból is ellenőrizték, és civilek nem tehették be a lábukat.

A laktanyát régen elhagyták, a gaz felverte a helyet, a fosztogatók vittek amit tudtak. Ajtó-ablak már nincs, ami mégis megmaradt, az is töredezett, szétszóródott. A falakról a festék potyog, de pár helyen mégis előbukkannak: az óvodában sokfelé látni még a régi mesefigurás falfestményeket.

Sokan a "magyar Csernobilként" emlegetik, a valaha több ezer embernek otthont adó helyet.

Az 1989-es kivonulás után ugyan maradtak még elhagyott tárgyak, de ezeknek ma már nyoma sincs. Helyüket átvette a természet, és az azóta arra járók is a falakon hagyták kéznyomukat.

Szentkirályszabadja szellemvárosában sétálni elég hátborzongató érzés lehet. A valamikori szovjet páncéloshadosztály lakásainak falai között elgondolkozhat az ember azon, hogy az itt élt tisztek ugyan kijárhattak, de a kiskatonák ezek között a falak között voltak kénytelenek éveket eltölteni, bár a kornak megfelelő „luxus körülményeket” biztosították nekik.

Az itt élő katonák a környék civiljeivel elvileg nem találkozhattak, mégis sokan „üzleteltek”, jutott a magyar lakóknak orosz dohány, műszaki cikk, cserébe a falubeliek segítettek például a gyerekekre vigyázni.

Az elhagyott helyen több filmet is forgattak már, például Elekes Gergő Párhuzam című filmjében is felbukkan a régi laktanya.

A szellemváros nem látogatható, az épületek állaga miatt baleset- és életveszélyes, ezért a területre, az épületekbe nem szabad bemenni.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Megfejtették a legendás Voynich-kézirat titkát?
Bár komoly kódtörőknek is beletört a bicskája, és évszázadok óta nem tudjuk, miről és milyen nyelven írnak benne, egy kutató azt állítja, tudja, mi áll a papírokon.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 17.



Megfejtették a Voynich-kéziratot. Ezt állítja legalábbis Gerald Cheshire, a Bristoli Egyetem munkatársa, aki román (vagyis újlatin) nyelvekkel foglalkozik.

A Voynich-kézirat a világ egyik legtitokzatosabb irománya.

Máig nem lehet tudni, mi a szerző, pontosan miről ír, milyen céllal, és azt sem, milyen nyelven, milyen ABC-t használva.

A Konteó blog a kéziratról szóló posztjában azt írja, hogy csak a következőket tudni róla:

"– valamikor a XV. század Európájában készült; egy friss (idei) laboratóriumi szénizotópos vizsgálat, amelyre az Arizonai Egyetemen került sor, 1405 és 1440 közé datálta a keletkezési időintervallumot;

– nagyon finom borjúbőrből készült pergamenre íródott;

– eredetileg 272 darab, 23 x 15 centis lapból állt, amelyből mára 235 maradt meg;

– rajzokat és betűkből álló írásnak tűnő jelsorozatokat tartalmaz;

– a szerző víziszárnyas (liba vagy kacsa)-tollat használt;

- az írásnak tűnő részek 30 különböző jelet ('betűt') tartalmaznak

– a rajzok (ábrák) színesek; növények, csillagászati és/vagy csillagjóslási szimbólumok, valamint stilizált emberalakok (például meztelen nők) egyaránt megtalálhatók közöttük, akárcsak a térképrészletnek tűnő grafikák;

– a kézirat körülbelül 35 ezer „szóból” (180 ezer írásjelből) áll".

Az írás a nevét Wilfrid Voynich-ról, egy lengyel régiségkereskedőről kapta, aki 1912-ben megvásárolta.

Bár komoly, felkészült kódtörőknek sem sikerült rájönnie, milyen nyelven írták a kéziratot, Gerald Cheshire azt állítja, rájött a dokumentum titkára.

Lapozz, hogy megtudd, milyen nyelven írták a kutató szerint:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Emma asszony, a titokzatos férfi – évekig nem tudta senki, kit rejt az álnév
A századfordulós Budapest jól ismerte Emma asszonyt. Szinte mindent tudott a hétköznapi életéről, a férjéről, a gyerekeiről, csak éppen azt nem tudták, hogy valójában kicsoda.
Pályi Brigitta írása az Emlékezz Budapest blogon, Címkép: Ilyennek képzelték Emma asszonyt/Fortepan - szmo.hu
2019. május 16.



Pályi Brigitta vagyok, doktorandusz hallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájában. Történészként a 20. század eleji Budapest tanulmányozása során számos értékes és érdekes részletet találtam, amelyet szeretnék mindenkivel megosztani: anekdoták, pletykák, legendák, különös, megdöbbentő tények a főváros tereiről, utcáiról, épületeiről és emberközeli történeteiről. Ezúton szeretném megismertetni és közelebb hozni a munkámat, megmutatni a város egy új, eddig ismeretlen arcát és hétköznapjait, közös múltunkat, történelmünket. Emlékezz, hát Budapest!

Emma asszony sok levele jelent meg a Hét című folyóirat hasábjain, de senki sem sejtette, hogy az asszony leveleinek szerzője valójában egy férfi, méghozzá a kor egyik legnevesebb író, költő, szerkesztője, Ignotus Hugó.

A férfiak és nők közötti különbözőség-egyenlőség örökösen vitatott téma. A századfordulós budapestiek legtöbbje az évszázadok óta érvényben lévő gondolkodást követte, vagyis a nőket alsóbbrendűnek tekintették. Igaz, a modernizáció hatásai már ekkor érezhetőek voltak, de csak nagyon lassan szivárogtak be a köztudatba. A nők nagy része nem dolgozott, s egyik szakma képviselői sem vették jó néven a nők jelenlétét. Nem volt ez másképp az írók körében sem. Az írónők nem sok megbecsülésnek örvendtek, így a női írók gyakran használtak férfi írói álneveket. Történt azonban, hogy a korabeli Budapesten egy férfi nemcsak hogy női álnéven írt, de egészen fel is vette egy nő személyiségét. Így született meg Emma asszony.

Emma asszony", Ignotus Hugó (1869-1949) - Forrás: mek.oszk.hu

A 19. és a 20. század fordulóján a férfiak körében is nagy divat volt az írói álnevek használata. A korszak híres költői közül például Ady Endrének legalább 8 álneve volt, mint pl. Adibandi, Dyb vagy Yda. Rendszerint azonban a férfiak férfi álnevet használtak, így a korszakban teljesen elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi női álnéven írjon. Mégis megtörtént… Ignotus Hugó a Hét című irodalmi folyóirat egyik írója, 1893-ban úgy döntött, hogy női álarcot felvéve fog publikálni.

Ignotus (eredeti neve: Veigelsberg) Hugó (1869–1949) író, költő és újságíró, a korszak meghatározó írói tehetségeinek a felfedezője, s a Nyugat című 1908-ban induló folyóirat főszerkesztője volt. Igaz, jogi egyetemet végzett, de mindig is az írói pályára készült. Igazán modern gondolkodású alkotó volt, aki gyakran szállt szembe a maradi felfogású konzervatívokkal, s ennek fényében érthető is, hogy miért pont ő vállalkozott egy női szerep eljátszására.

Ignotus magassarkú cipőben. Faragó József karikatúrája. (A Hét. 1899. 52. sz.) - Forrás: misc.bibl.u-szeged.hu

Emma asszony, aki először 1893-ban publikált a Hét hasábjain, ugyanis nemcsak egy írói álnév volt, hanem egy valódi karakter.

Ignotus nemcsak Emma asszony nevében írt leveleket, hanem egy egész kis világot épített fel Emma köré, s szinte teljesen beleélte magát a középosztálybeli polgárasszony szerepébe, aki a korszaknak megfelelő unalmas és apróságokon vitatkozó férjjel, gyerekekkel és vendégeskedő rokonokkal, valamint egy állandóan mozgásban lévő háztartással rendelkezett.

Eközben viszont Emma asszony jóval fölé emelkedett asszonytársainak kivételes műveltségével, tájékozottságával és írói vénájával.

Valahogy így nézhetett volna ki Emma asszony is, ha létezett volna... Egy ismeretlen hölgy. (1900 körül) - Forrás: fortepan.hu

Emma asszony írásainak legfőbb jellemvonása a humor, amely jól kiegészíti szókimondó, csípős-nyelvű stílusát. A modern gondolkodású Emma asszony kritikával illette a korszak társadalmának elavult gondolkozását, rávilágítva annak hiányosságaira. A legkülönfélébb témákkal foglalkozott, mint pl. házasság, szerelem, (a férjekről pl. így ír: „a férj olyan, mint a beoltás a himlő ellen; immúnissá tesz a szerelem ellen.”) háztartás, de többször színházkritikát is publikált. Itt egy kis ízelítő Emma asszony egyik színházi kritikájából, amelyben éppen egy Népszínházi előadásról fejti ki a véleményét:

„Szép, mikor a lovag azt mondja hölgyének: A porba hajtom lázas homlokom… az is szép, mikor így szól: S nézem szemed tündöklő csillagát… de a kettőt egymásután nem mondhatja, mert ha a homlokát porba hajtja, a hölgyének csak úgy nézhetne a szemébe, ha ő nagysága hanyatt esne a porba.”

Népszínház a Blaha Lujza téren. (1895 után) - Forrás: bpkep.fszek.hu

Ezen kívül olyan komolyabb hangvételű témákat is érintett, mint pl. a női emancipáció, amely mellett teljes mellszélességgel kiállt, amely már csak azért is meglepő, hiszen valójában egy férfiról volt szó. Néhány gondolatában azonban fel lehet fedezni ebből a kettősségből származó bizonytalanságot, s ilyenkor előtűnik a szoknyába bújt férfi:

„Lehet, hogy csakugyan alacsonyabb rendű teremtések vagyunk, mint a nagyságos urak — mindenesetre, ebben igazuk van, mások vagyunk, mint maguk.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x