hirdetés
vekerdy2.jpg

Vekerdy Tamás: Abnormális, hogy mindenkinek jó tanulónak kell lennie

Szerinte nem abból lesz később topmenedzser, akit már 4-5 évesen idegen nyelvre, teniszre, úszásra tanítottak. Meg is indokolta, miért.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. május 17.


hirdetés

Május 17-én tartották a Future Work fesztivált az Akvárium Klubban, ahol három teremben, egész nap váltották egymást az előadók. A fő témák a jövő munkahelyei és munkalehetőségei voltak, de nagy hangsúlyt helyeztek az oktatásra is.

Ennek keretében hívták meg Vekerdy Tamást, aki "Az egyetem az óvodában kezdődik?" címmel mondta el gondolatait. Az alábbiakban a legérdekesebb megállapításokat foglaltuk össze.

Az óvoda előtti 3 évben a gyerek véghezviszi egész élete valószínűleg legnagyobb teljesítményét: elsajátít egy teljes anyanyelvi struktúrát. Ráadásul olyan fordulatokat is tud használni, amit soha nem hallott, mivel magát a nyelv szellemét és struktúráját szívja magába.

Ahhoz, hogy ez megtörténjen, két dolgot kell mindenképp elkerülni: nem szabad sem tanítani, sem javítgatni a gyereket.

Mindkét esetben sokkal később és valószínűleg rosszabbul alakul ki a beszédkészség. Ezért nem szabad közbeavatkozni, hagyni kell, hogy kizárólag a spontán utánzásra hagyatkozzanak. Fontos, hogy még óvodás korban se kötelezzük őket semmire: hadd vegyenek részt önszántukból abban, ami felkelti az érdeklődésüket.

Vekerdy szerint nem úgy tanul a gyerek, hogy

"
édesanyám azt mondja négylábú barnára: asztal, tehát akkor most alaposan bevésem én is, hogy ASZTAL, ASZTAL, ASZTAL.

Ha így tanulná az anyanyelvét, annak nagyjából olyan hatásfoka lenne, mint amikor felnőttként egy idegen nyelvet próbálunk elsajátítani heti 1-2 órában.

Az óvodában a két legfontosabb tevékenység a szabad játék és a mindennapos mese. Utóbbi azért fontos, mivel több kutatás kimutatta, hogy aki rendszeresen hallgat mesét, az iskolás korára másfél évvel is megelőzheti anyanyelvi fejlettség terén a többieket.

vekerdy3

Komoly probléma, hogy a magyar gyerek soha nincs ott, ahol elvileg van. Az óvodában az iskolára készül, alsó tagozatban a felsőre, felsőben a gimnáziumra, azalatt pedig az egyetemre. "Ez a diktatúrák tipikus szerkezete: fent megmondják, hol mit várnak el" – fogalmazott Vekerdy.

Szerinte az óvoda biztosan nem arra való, hogy felkészítsen az iskolára. Egyetlen feladata, hogy biztosítsa az óvodás korú gyerekek megfelelő testi-lelki gondozását, az érzelmi biztonságot és a mindennapos szabad játéklehetőséget. Így élhetik ki leginkább a kreativitásukat.

Nem abból lesz később topmenedzser, akit már 4-5 évesen idegen nyelvre, teniszre, úszásra tanítottak. Sokkal inkább abból, akinek az ovis évei felhőtlen, teljes értékű játékkal teltek.

Freund Tamás, az elismert agykutató egyik kedvenc mondása, hogy öröm és élmény nélkül nincs hatékony tanulás. Vekerdy viszont úgy látja, a mi iskoláinkban ehelyett a szorongás és az unalom a jellemző.

"
Nézzék csak meg bármelyik ma forgalomban lévő fizikakönyvet. Garantálom, hogy már az első fejezetet sem fogják érteni

– jelentette ki.

Meglepő a válasz arra a kérdésre, ki adta ki Magyarországon az első élménypedagógiai tankönyvet pedagógusok részére. Nem egyetem, főiskola, vagy tankönyvkiadó volt: a Szegedi Rendőrkapitányság. Ugyanis eljutott hozzájuk a hír, hogy ahol élménypedagógiát alkalmaznak, bizonyíthatóan csökken a fiatalkorú bűnözés aránya.

Vekerdy szerint a legtöbb iskolában nem veszik figyelembe, hogy a gyerekek még óvodásként érkeznek hozzájuk az első osztályba, és hatalmas a szórás azon a téren, ki mikor válik iskolaéretté. Erre elsőtől harmadikig bármikor sor kerülhet.

Emiatt azt sem lehet elvárni tőlük, hogy az első év végére mindannyian tudjanak írni-olvasni.

Van aki már eleve úgy kezdi, mivel az idősebb testvérei tanítónéniset játszottak vele, másnak viszont sokkal nehezebben megy: jó, ha harmadik osztályos korára stabil tudása lesz.

Ebből viszont egyáltalán nem következik, hogy az előbbi gyerek zseni, utóbbi pedig hülye. Sőt, inkább pont a fordítottja az igaz. Például Stephen Hawking és Pablo Picasso sem tudott időben megtanulni írni és olvasni. Ez a gondolat, hogy "mindenki egyformán ugyanakkor", a halála minden tudásnak Vekerdy szerint. A gyerekek előbb-utóbb belebetegszenek a követelményrendszerbe.

vekerdy4

Az egyetem tehát nem abban az értelemben kezdődik az óvodában, hogy már ott is tanulunk. Amiatt viszont igen, hogy már ott is meg kell adni a választás szabadságát. Enélkül nincs se művészet, se tudomány.

Az ideális állapot, ha mindenki azzal foglalkozik az életében, ami igazán érdekli. Van akiből matematikus lesz, más kiválóan fog táncolni. Mindkettő egyforma érték. Erre vonatkozik a modern pedagógia egyik alapszava is, a differenciálás. Tehát óriási őrültség, hogy egy adott területen mindenkinek ugyanúgy kell teljesítenie.

Hiába létezik többféle (legalább nyolc) intelligencia,

a mai oktatási rendszer csak egyet ismer el, az értelmi intelligenciát.

Ráadásul ennek is csak két faktorát osztályozzák a tízből: a szóbeli memóriát és a matematikai készséget. Emiatt Vekerdy szerint nem csoda, ha sok gyerek úgy érzi, hülyére veszik őt.

Ráadásul figyelembe kell venni az olyan életkori sajátosságokat is, mint például a kamaszok lustasága. Bizonyított tény, hogy ez fiziológiai eredetű. A mai iskolarendszer viszont pont hetedik-nyolcadik osztályban várja el tőlük, hogy a maximumot nyújtsák, hiszen ezen múlik a továbbtanulásuk. Ez teljesen abnormális szempont, ahogyan az is, hogy általánosságban jó tanulónak kell lenni.

vekerdy1

A végtelenségig lehetne sorolni azokat a nagy embereket, akik nem tanultak jól. Ilyen volt például Petőfi és Edison is. Előbbi több verset is írt erről, utóbbit pedig kilencévesen hazaküldték, mondván: képezhetetlen, legalább írni és olvasni tanítsa meg az édesanyja.

"
Végül 11 évesen elolvasott egy fizikakönyvet, és most nem égnének a lámpák, illetve nem működne a hangosítás, ha nem lett volna 1628 találmánya

– tette hozzá Vekerdy. A lényeg: teljes tévedés, amit az iskola gondol, hogy csak a jó tanulók képesek kreatív és kritikus módon gondolkodni. A kreatív és kritikus gondolkodás mondjuk a mai iskolarendszerben eleve bűnnek számít: deviáns és öntörvényű dolognak tartják. Ha egy újítást mégis elfogadnak, azt többnyire azonnal kötelezővé is teszik, ami ugyanannyira megöli, mintha tiltanák. Ebben a két végletben semmi nem tud működni.

A kreatív gondolkodók a mi oktatási rendszerünkben veszélyben vannak.

És katasztrófa, amikor ezt már az óvodában megpróbáljuk előidézni. Erre egy személyes példát is mondott Vekerdy: egyszer jelen volt, amikor egy csapat gyereket megkérdeztek, mi a hajó. Egyikük azt felelte, "a hajó az, ami a vízen megy". Reakció: "jó, jó, de azért nem az igazi." Mire egy másik gyerek: "a hajó egy vízi jármű."

"Ez egy baromság. Nincs élő ember, aki ezt mondaná, mégis ez a jó megoldás. Ezt szeretjük a mi oktatási rendszerünkben, és ezért fog előbb-utóbb összeomlani. Reméljük, hogy minél hamarabb..." – zárta előadását, zajos sikert aratva.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
csok-cimkep.jpg

Fel akartuk venni a CSOK-ot, jól megszívtuk

Az ügyintézés időrabló, eredménytelen és egyáltalán nem családbarát.
OE, címkép: illusztráció - szmo.hu
2019. június 23.



Gondolom, nem mi vagyunk az egyetlen család, aki megpróbált rárepülni a kormány nagy kampánnyal beharangozott új hétpontos családtámogatási csomagjára. Pont lakásvásárlás előtt állunk, így a CSOK igénylése is aktuálissá vált. Próbáltuk kideríteni, mégis mire számíthatunk, jár-e nekünk egyáltalán a támogatás, és ha igen, milyen feltételekkel, de zsákutcába kerültünk. Széttárt karokkal, vállvonogatással és körbemutogatással nézünk szembe. Nem kapunk válaszokat, és emiatt jól megszívtuk a lakásvásárlást.

Előre is leszögezném, hogy a helyzetünk speciális. Kezdem inkább az elején. A férjemmel kb. öt éve folyamatosan (és egyre kétségbeesettebben) szkenneljük a lakáspiacot. Az égbeszökő ingatlanárak és a keserves kínálat mellett eddig csak halogattuk a költözést. Most viszont, hogy a második gyereket tervezzük, már tényleg nagyon aktuális egy tágasabb otthon.

Pár hónapja végre találtunk is egy olyan lakást, ami ár-érték arányban optimális volt nekünk. Eladtuk a saját lakásunkat, oda leraktuk a foglalót, a szerződéskötés dátuma azonban dilemmát okozott. A jelenleg hatályos feltételek mellett ugyanis nekünk nem jár a CSOK ingyenpénz, július 1-től azonban elvileg mi is jogosultak lennénk a két gyerek után járó másfél millió forintra.

Arról azonban senki nem tudott felvilágosítást adni, hogy gond lehet-e abból, ha július 1. előtt írjuk a szerződést, habár július 1. után történik a birtokbavétel.

Megpróbáltunk utánajárni, hogy ilyen speciális esetben, a július 1-i dátumot körülugrálva végül is számolhatunk-e majd a CSOK összegével.

Először természetesen a bankomnál próbálkoztam. A válasz tömör volt: nem tudnak semmit, amíg a jogszabály nem jön ki. Amíg nincs rendelkezés a miénkhez hasonló szituról, addig nem tudnak ebben állást foglalni. Mindenesetre az OTP-s hitelügyintéző készséggel megadta elérhetőségeit, és biztatott, hívjam nyugodtan június közepén, hogy időpontot tudjon adni július első napjaira.

Aztán kijött a hír, hogy - bár a módosítás július 1-jén lép életbe - a legtöbb bankban nem lesz elérhető ez a támogatás azonnal. Az OTP-ben sem. Sebaj, a férjem olyan banknál vezet számlát, ahol elérhető lesz. Ám hiába ment be, az ő bankja sem tudott állást foglalni. Az ügyintéző azt javasolta, kérjünk állásfoglalást a Magyar Államkincstártól.

A Magyar Államkincstár oldala azonban a fővárosi és megyei kormányhivatalokhoz irányított át.

Lapozz a folytatásért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
csernobil-jo.jpg

Amikor a cipész dönt az atomfizikus helyett – miért vitt be ekkora gyomrost az oroszoknak a Csernobil-film?

Van egy mondás: aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé. A szovjet/orosz fejeseknek Csernobil eddig nem fájt eléggé. A több tízezer halott nem fájt eléggé. Hát most fáj. Mert kiderült.
hj. Fotó: HBO - szmo.hu
2019. június 20.



Aki látta az HBO sorozatát, biztos vagyok benne, hogy több jelenete is egy életre a retinájába égett. Az utolsó részben van az a kép, ahol Borisz Scserbina miniszterelnök-helyettes és Valerij Legaszov akadémikus az atomreaktor-katasztrófát kivizsgáló bírósági tárgyalás szünetében kint ülnek egy padon, a fa alatt.

Végig ők vezették a mentési munkálatokat, tisztában vannak vele, hogy maximum öt éven belül ők is halottak lesznek. Scserbina (Stellan Skarsgård) a kézfejét nézi, amin egy pondró mászik. “De gyönyörű” – mondja.

Milyen értékes lesz az élet, ha már mi magunk is haldoklunk. Milyen empátiával, könnyes ellágyulással nézünk még egy pondróra is, ha már mi is ketyegünk az elmúlás felé. Milyen szívesen dobnánk sutba rangot, karriert, hatalmat és pártérdeket, milyen feszült, remegő figyelemmel kapaszkodnánk a hozzáértők szaktudásába, a saját hülye, gőgös fejünk helyett, csak hogy megmentsenek minket.

Scserbina (a filmbeli, az eredetiről fogalmam sincs) ezt értette meg azon a padon. És véleményem szerint ez az, amit az oroszok még mindig nem értenek. Mármint a politikai elit, az átlagemberek, úgy hírlik, nagyon pozitívan fogadták a filmet. A fejesek viszont felháborodottan prüszkölnek, be akarják tiltatni, sőt, saját verziót is forgatnak, ahol természetesen a CIA tehet majd mindenről.

Mondhatnám, hogy az orosz elit harminc év alatt nem tanult az égvilágon semmit, de ez csak részigazság. Szerintem a világ vezetői úgy en bloc nem tanultak semmit, eddig soha, sehol, összegészében.

Igen, a szovjetek kiépítettek egy rendszert, amelyben 15 ezer röntgen/óra sugárzásnál (500 röntgen/órának való kitettség öt órán át már halálos) Uljana Komjuk atomfizikusnő hiába győzködi a cipőgyári munkásból párttitkárrá avanzsált kádert, hogy óriási baj van Csernobilban, ő közli vele, hogy “Moszkva szerint nincs, itt én döntök, elmehet.”

Kiépítettek egy rendszert, amelyben a leghülyébbek mondták meg a legokosabbaknak, hogy mi legyen. Sőt, ha egy hozzáértő ellenkezni merészelt, jött a teljes szakmai-emberi ellehetetlenítés, rosszabb esetben Szibéria.

Egy rendszert, ahol a rang, a potentátokhoz simulás, a gyötrő középszerűség-érzést kompenzáló kaviárvacsorák, elvtársi luxusvadászatok és a hatalom akolmelege felülírt mindent.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
20190615_083643.jpg

50 ezer forintot spórol havonta a kisgyerekes család azzal, hogy hulladékmentesen élnek

Mit csinál egy környezettudatos anya, ha a gyerek chipset kíván? Mit használnak babasampon helyett? Hogyan csökkent le egyetlen pici szemetes méretűre a heti hulladékmennyiségük pár év alatt? Egy kétgyerekes anyukával beszélgettünk.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2019. június 15.



Flaisz Barbara állatorvos egy főváros közeli kisvárosban él családjával. Évek óta ismerem, de csak nemrég tudtam meg róla, hogy a hulladékmentesség elkötelezett híve. Nem kampányol harsányan, de annál intenzívebben foglalkozik a témával. Ő moderálja a Háztartásom hulladék nélkül - Dél-Kelet Pest megye Facebook-oldalt, ahol csupa egyszerű és kreatív ötletet oszt meg társaival együtt azoknak, akik igyekeznének kevesebb hulladékkal terhelni a környezetüket. Arról beszélgettünk, milyen kisgyerekesként a zero waste-gyakorlat jegyében élni.

Vágjunk a közepébe. Mennyi szemetet termeltetek mondjuk 5 évvel ezelőtt és hogy állsz vele most?

Négy fős család vagyunk és van egy körülbelül 15-20 literes kiskukánk. Ez régebben hetente háromszor telt meg - ma már csak egyszer.

Mikor és milyen hatásra kezdtél el a zero waste témájával foglalkozni?

Amikor a kisfiam egy éves volt - vagyis 2016 novembere körül -, elég sokat olvastam a mosható pelenkáról. Arra gondoltunk, talán könnyebb lesz átállnia a szobatisztaságra, ha nem a kidobható változatot használjuk. Aztán kiderült, hogy a mosható pelenkás babák kábé ugyanúgy válnak szobatisztává, mint az eldobható pelenkások - csak annyi a különbség, hogy láthatóan kevesebb a szemét."

"Már akkor is szelektíven gyűjtöttük a szemetet - és a szelektívben is látszik a különbség. Akkor két zsák műanyagot tettünk ki - ma már csak egyet. Aztán tagja lettem a "Háztartásom hulladék nélkül" névre hallgató Facebook-csoportnak, ahol egymás után jöttek az ötletek, mindenki megosztotta, mit hogyan csinál.

Lelkiismereti kérdéssé is vált ez benned? Fontossá vált, hogy kevés szemetet termelj?

Most már igen. Persze ez fokozatosan alakult ki, ahogy figyelemmel kísértem a háztartási ötleteket. Láttam, hogy mások kis zsákokat varrnak, amiben veszik a kenyeret meg a zöldséget, és én is szerettem volna ilyet. Nagyon megtetszett, jópofa volt, hogy hálós, mintás zsákokba lehet pakolni, nem a nejlonzacskóba - tehát környezetbarát is. Ezért vettünk egy varrógépet és én is elkezdtem ilyen kis textilzsákokat varrogatni. Ez volt az első lépés.

Hogy képzeljük el egy bevásárlásodat?

Mi már nem járunk bevásárlóközpontokba, mert az élelmiszert ilyen alternatív módon egyszerűbb megvenni helyi boltokban és kistermelőknél. A második lépés, amin például el lehet gondolkodni, hogy miként vásárolunk húst és felvágottat.

Hiszen a gyümölcs és a pékáru nem nehéz kérdés: ezt megoldod a zsákkal. De mi a helyzet a sajttal, a felvágottakkal? A zero waste elve alapján ezeket általunk vitt dobozban lehet hazavinni,

de ez a nagyobb szupermarketekben nem mindenütt elfogadott, sok helyen még nem nézik jó szemmel, a saját higiéniai előírásaik miatt. Ezért egyszerűbb ezt kisebb üzletekben, kistermelőknél elintézni. Megtervezzük a bevásárlásainkat, például kedden elmegyünk a henteshez, annyi dobozt viszünk, amennyi kell - szerdán meg mondjuk a tejboltba megyünk és annyi üveget viszünk, amennyire szükség van.

Több zöldség-gyümölcsfajtát nem is kell megvenned. Mit termesztesz itthon?

Cseresznyét, meggyet, barackot, körtét, szilvát, ribizlit. Fűszernövényeink is vannak: bazsalikom, tárkony, rozmaring, menta. Zöldségféléket is termesztünk. Elég sok minden van, ahhoz képest, hogy nem is túl nagy a telek.

Gabonafélékhez, magvakhoz is saját doboz segítségével jutsz hozzá?

Igen. Most már a rizst is a piacon vásárolom a magosnál, aki egy hatalmas zsákból méri ki.

Mi a helyzet a tejjel?

A tejet saját üvegben - a félreértések elkerülése végett: üvegből van, nem palack, a szerző - vesszük. Az üveget könnyen lehet fertőtleníteni: kifőzni, forrázni. Egy részét tartósítjuk is egyből úgy, hogy joghurtot készítünk belőle.

Oltóanyaggal?

Nem. Egy liter tejet felforralok, és belekeverek egy kis doboz joghurtot. Így kapok egy liter joghurtot, amit tovább tudok oltani. Így lesz végül egy kis doboz joghurtból négy-öt kilónyi. Kifőzött befőttes üvegben tárolom. Tíz-tizenkét óra kell neki és kész is van.

Tejfölt is szoktál készíteni?

Nem, de azt is saját üvegbe tudom kérni a tejboltban.

Mindebből arra következtetek, hogy te magad főzöl, nem rendelitek az ételt.

Igen, de nem egyszerű. Bár volt, hogy elvittük a saját dobozunkban a gyümölcslevest az étteremből, viszont azt sehogy sem tudtam megértetni, hogy a pizzába szúrt háromágú műanyagot nem kérem. Az ilyen szituációkat úgy kerüljük ki, hogy nem rendelünk.

Bevallom, ha pizzát rendelek, pillanatnyilag eszembe sem jut ez a kis műanyag. Ehhez azért komoly szemléletváltásra van szükség.

Szerintem sok mindenre szépen fokozatosan jön rá az ember - aztán egymás után jönnek az ötletek és rájössz, hogy jé, ezt így is lehet csinálni. A gondolat először érlelődik, pár hétig, vagy hónapig, aztán elkezded máshogy csinálni.

Milyen gondolatisággal társul ez nálad? Aggódsz a Föld jövőjéért? A gyerekeidéért, az unokáidért?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
t2.jpg

Kőkeresztekkel védi Tornabarakonyt az utolsó három néni

Hogyan szerveződik az élet egy olyan faluban, ahol az állandó lakosság fele 65 évnél idősebb? A Borsod megyei Tornabarakonyon pontosan ez a helyzet, igaz, a lakosság fele három idős nénit jelent, akik mindenben a falugondnok munkájára vannak utalva.
Mizsur András írása az Abcúgon - szmo.hu
2019. június 18.



A megszűnés határán álló faluban nincs bolt, se posta és háziorvos, ha szükségük van valamire – például élelmiszerre vagy gyógyszerre – , a falugondnok szerzi be nekik a közeli Bódvaszilasról. A falubeliek ritkán járnak össze, mindenki éli a maga életét. Nem csoda, ha Tornabarakonyon már az is nagy szónak számít, ha az istentiszteletre a kántoron és a sekrestyésen kívül más is elmegy.

Félórát zötykölődtünk a kanyargós, kátyúkkal tarkított úton, mire a festői helyen fekvő Tornabarakonyra értünk. A falugondnok nem sokkal utánunk érkezett vissza a menetrendszerű beszerző útjáról. A viharvert buszmegálló előtt leparkolt fehér mikrobuszból bömbölt a zene, a rádió a Twisted Sister We’re Not Gonna Take It című slágerét játszotta. Dél körül járhatott, egyedül Ágnes néni várta a falubuszt, ami friss pékárut hozott neki. Közben befutott a mobilposta is, de mindezt leszámítva, teljesen kihaltnak tűnt a falu, ahogy végighaladtunk a falu főutcájának számító Dózsa György úton.

Csúcsforgalom Tornabarakonyon, Ilon nénihez egyszerre fut be a falugondnoki autó és a posta. / Fotó: Hajdú D. András

Csak papíron laknak a törpefaluban

A szlovák határtól körülbelül 20 kilométerre található Borsod-Abaúj-Zemplén megyei zsákfalura azért figyeltünk fel, mert a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon ott a legmagasabb az idősek aránya: a lakosság 80 százaléka 65 éves vagy annál idősebb. Összehasonlításképpen: a képzeletbeli top lista második helyén a Zala megyei Bödeháza található, a maga 48 százalékával.

A kiugró arányt részben az magyarázza, hogy Tornabarakony egyike annak a majd 400 településnek, ahol a 2011-es népszámlás adatai szerint kétszáznál kevesebben laknak. Ellentmondó adatokat találtunk arra nézve, hogy hányan élnek a faluban: a KSH szerint 13-an, más források viszont 22 lakost említenek. A 2018-as országgyűlési választásokon 18-an szavazhattak, az idei európai parlamenti választáson pedig 19-en szerepeltek a névjegyzékben.

Tamás testvér a falu kántora ottjártunkor épp a füvet nyírta. / Fotó: Hajdú D. András

Szintén a buszmegállóban futottunk össze Tamás testvérrel, aki egy gyors fejszámolás után felvilágosított minket, hogy szám szerint hatan élnek Tornabarakonyon. Közülük négyen számítanak “őslakosnak”, három idős asszony és egy ötven-hatvan körüli férfi, egy negyvenes házaspár pedig Budapestről költözött a faluba néhány éve. A másik 12-13 tornabarakonyi lakos csupán papíron lakik a településen; bár oda vannak bejelentve, csak hétvégente vagy nyáron járnak le a faluba. Főleg Szlovákiából, Hajdúböszörmény és Debrecen környékéről, illetve Budapestről jönnek az üdülők.

Takaros és az enyészetté váló házak váltakoznak a faluban. / Fotó: Hajdú D. András

lepattant belso.jpg

Tamás testvér a falu kántora, ő tartja rendben a parókiát is, de ha úgy hozza, a görög katolikus szerzetes szedi a templomban a turistáktól a belépőt. A kilencvenes évek elején még több mint ötvenen éltek a faluban, mesélte, ami így el tudott tartani egy saját papot. Most a szlovákiai Tornahorvátiból jár át pap, több környékbeli falu tartozik hozzá. Ez akkor lehet probléma, ha temetést vagy keresztelőt kell tartani. Igaz, utóbbira évtiezedek óta nem volt példa a faluban. Ha minden igaz, Tornabarakony utolsó szülöttje nem más, mint a 2007-ben megválasztott polgármester. A KSH törpefalvakkal foglalkozó tanulmánya szerint a Tornabarakonyhoz hasonló települések népessége 1970 évek óta közel 70 százalékkal csökkent, egyrészt az elvándorlás, másrészt a halálozás miatt. A házak fele jellemzően üresen áll ezeken a kistelepüléseken, Tornabarakonyon is egymást érték a szemmel láthatóan hosszú évek óta elhagyatott, lepusztult házak. Tornabarakony helyzetét és méretét jól leírja, hogy még saját közmunkásai sincsenek: a közeli Perkupáról járnak át munkások.

A kántor, a sekrestyés és a pap

A 72 éves Anna néni is egyike az őslakosoknak; évek óta egyedül él, férje régen meghalt, gyerekei elköltöztek. Egyiküket csak a nagyobb ünnepekkor látja, unokája viszont az Aggteleki Nemzeti Parkban dolgozik, ő szokta sűrűbben látogatni. Szomszédai nincsenek, utcájában a legtöbb ház eladó. A falubeliekkel nem nagyon jár össze, ennek ellenére nem unatkozik, mindig van mit csinálnia a kertben, mondta a földes keze miatt szabadkozva. “Nem tudok úgy lenni, hogy ne csináljak valamit.” Aztán ott vannak a kacsák és a tyúkok, a rókák miatt azokra is állandóan figyelni kell. Anna néni a sekrestyés, ő gondozza a nagy becsben tartott templomot. Minden liturgián részt vesz, télen mindösssze egyetlen alkalommal hagyta ki a szertartást. Nyomos oka volt rá: disznót vágtak. “Mondtam a papnak, hogy ne jöjjön, mert nem lesz, aki meghallgassa” – mondta, miközben körbevezetett minket a templomban. Nem ritka, hogy csupán hárman jelennek meg az istentiszteleten: Anna néni, Tamás testvér és a pap.

Anna néni minden liturgián részt vesz, télen mindösssze egyetlen alkalommal hagyta ki a szertartást. Nyomós oka volt rá: disznót vágtak. “Mondtam a papnak, hogy ne jöjjön, mert nem lesz, aki meghallgassa”

A faluban nincs bolt, így ha Anna néninek szüksége van valamire, a falugondnokot kéri meg, hogy vásároljon be neki. Ha a családja valamiért nem tudja meglátogatni, akkor csak rá számíthat. Ugyanez ez igaz a gyógyszerekre, mivel háziorvos sincs Tornabarakonyon, gyakorlatilag mindenért a tíz kilométerre lévő 1200 fős Bódvaszilasra kell átjárni. Ebédet is onnan, a helyi óvoda menzájáról hoznak az időseknek. Busz csak kétszer jár, korán reggel és délután, máshogyan az idősek nem tudják elhagyni a falut, azaz kis túlzással számukra a falugondnok jelenti az egyetlen összeköttetést a külvilággal. A falubusz minden kedden és pénteken jár, a menetrendet mindenki ismeri. “Akárkinek valamilyen baja van, hozzám jön. Ha kell valami, lejönnek ide, ide adják a pénzt meg a táskát, én meg bevásárolok” – magyarázta Kiss Kondás Isván, Tornabarakony falugondnoka. Itt vannak hátul a motyók, mutatott a megpakolt kisbuszra.

“Akkor itt nincs semmi” – vágta rá nevetve, amikor arról kérdeztük, mi történik, ha szabadságra megy vagy megbetegszik. Helyettese nincs, előfordult, hogy a postás vagy a buszsofőr hozta el az ebédet. Több mind húsz éve dolgozik falugondnokként, maga is a faluból származik, az általános iskola alsó tagozatát még a helyi iskolában járta ki, mielőtt az megszűnt volna. Tíz éve költözött el Bódvaszilasra, idős szüleit kellett ápolnia. Amikor megkapta a falugondnoki munkát, még majdnem harmincan laktak Tornabarakonyon: volt, hogy egy nap többször is megfordult a két falu között. Aztán ahogy bezárt a bolt, majd a posta, és fogyott a falu lakossága, neki is egyre kevesebb munkája lett.

Tumultus a “faluközpontban”: a falugondnok, sekrestyés, kántor és a postás beszélgetnek a kereszteződésben. / Fotó: Hajdú D. András

Lapozz a folytatásért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x