hirdetés
auguszta_ck2.jpg

Valaha nyomornegyed volt a kőbányai troligarázs helyén

Az Auguszta nyomortelepen ivóvíz helyett mérgező strandfürdő volt, és egynél több szoba már luxusnak számított.
Forrás: Budapest romantikája blog - szmo.hu
2019. szeptember 25.


hirdetés

Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

Miért jöttek létre a telepek?

Az I. világháború közben és a világégés lezárultával az országot nagy mennyiségben árasztották el a sérültek, kiknek gyógykezelését az addigi egészségügyi infrastruktúra segítségével megoldani lehetetlen volt. A helyzet orvosolására

több, ideiglenes kórházat, ún. barakk-kórházat húztak fel a város legkülönbözőbb részein, praktikus okokból többnyire a laktanyák környékén.

Ezek a telepek a háború vége után szinte egytől-egyig egy más, de nem kevésbé szomorú funkciót kaptak: a nincstelenek elhelyezésére szolgáló nyomortelepek váltak belőlük.

Forrás: lakberendezes.hu/Horváth Tamás

A trianoni szerződés életbelépése nyomán, a megszállt területekről igen nagy számban érkeztek önszántukból vagy kitelepítések folytán a bajbajutottak (legtöbben vonaton, melyről itt írtunk) és a háborúban kimerült államkassza kénytelen volt a megfelelő mennyiségű lakás építésével enyhíteni a problémákon. Az eredeti funkciójukat elveszítő barakk-telepek ekkor kapóra jöttek a nagy tömegek elhelyezésére, így egymás után alakították őket lakótelepekké. Így alakult ki a leghíresebb Mária Valéria (itt írtunk róla bővebben) és több más telep mellett cikkünk főszereplője, a mai kőbányai troligarázs helyén épült Auguszta-telep is.

Mi köze volt a Habsburgoknak a nyomortelepekhez?

A két telep közötti párhuzam abban a tekintetben is fennáll, hogy mindkettő a Habsburg család egyik hölgytagjáról, esetünkben József Főherceg feleségéről és Ferenc József unokájáról kapta a nevét. Bár az Auguszta-telepre 1920-as megnyitásakor minden társadalmi rétegből érkeztek menekültek, azonban a közeli Pongrác utcai lakótelep 1924-es megépítése után a köztisztviselők hamar elhagyták a helyet. A későbbiekben

itt már csak azok maradhattak, akiknek semmilyen keresete sem volt, így - a hasonló barakk-telepek módjára – csakhamar nyomortanyává züllött a környék.

Így volt ez annak ellenére is, hogy az eredeti katonai barakkokat átépítették, sőt egy részük helyére egyszerű kőházakat róttak össze.

Így nézett ki az Auguszta telep

Maga a telep kinézetre nem sokban különbözött a volt szükségkórháztól (de igazán a lágerektől sem), egyszínű, hatalmas fekete számmal jelölt épületeivel. Persze nem érdemes bonyolult lakhelyekre gondolni, hiszen

a volt barakkok dupla deszkafalból álltak, melyek között még szigetelőanyag sem kapott helyet. Mivel az épületek komolyabb alappal sem rendelkeztek, így rövid idő alatt szabad átjárást találtak maguknak a patkányok és bogarak a padlón keresztül. Ráadásul az olyan nagyobb esőzések, mint 1926. júliusi, kártyavárként omlasztották össze őket (az említett esetben 100 ház vált használhatatlanná). Ezeken az épületeken osztozott a telep „fénykorában” 7000 ember, kisebb alapterületen, mint a szomszédos laktanya 400 lova!

Ráadásul a közművek is katasztrofális állapotban voltak. Szennyvízelvezetés eleve nem is épült a telephez, a vízvezetékek pedig a karbantartás hiánya miatt néhány év alatt már nem adtak emberi fogyasztásra alkalmas ivóvizet. Nyolc évvel az Auguszta megnyitása után az itt élők már Kőbánya egyéb területeiről hozták kannákban az ivóvizet. Ráadásul néhány átgondolatlan döntés folytán

nem csak inni, de főzni és fürödni sem jutott elegendő víz a lakóknak. A legfontosabb ebben a tekintetben a telep számára épült közfürdő(!) volt, mely igazából két kisméretű betonmedencét jelentett.

Ezek a tisztítás és a szűrés hiánya miatt egy-két év alatt már csak a járványok terjesztésére voltak alkalmasak, ennek ellenére a vízművek minden délelőtt 11-kor megkezdte a feltöltésüket. A folyamat általában délután 4-ig tartott és ez idő alatt a teljes telepen szünetelt a vízszolgáltatás.

Még a legszegényebbek közül sem maradhatott mindenki

1932-ben ráadásul tovább bonyolódott a helyzet. Ekkor 4500 lakója volt a 110 fabódénak és 50 kőháznak, ám egy márciusban megjelent miniszteri rendelet a fabarakkokat szükséglakássá minősítette. Annak ellenére, hogy eddig sem a luxust testesítették meg a telep épületei, ennek a rendeletnek komoly hatása volt.

Ez a kategória ugyanis azt jelentette, hogy

a barakkokba csak olyanok költözhettek és azokban csak olyanok lakhattak, akik nem rendelkeztek semmilyen bevétellel.

Bár az Auguszta-telep népességének több, mint fele nem rendelkezett munkahellyel, ez a törvény igazából az alacsonyabb rangú tisztviselők számára jelentett változást (a komolyabb pozícióban lévők ekkorra már régen maguk mögött hagyták a telepet). Ők ugyanis papíron kaptak lakbértérítést az államtól, ám ez az összeg – a fizetéssel együtt – éppen csak elegendő volt az alapvető igények kielégítésére. Ez pedig azt jelentette, hogy a lakbérelmaradások nyomán egyedüli bérlőként nem maradhattak a kőházakban.

A fotó illusztráció, a Zita-telepet ábrázolja. Forrás: egykor.hu

Akinek volt lehetősége rá, az

aláírt egy nyilatkozatot, mellyel lemondott a fürdőszobájáról vagy éppen egy hálószobáról, így kevesebb lakbérért maradhatott a lakása fennmaradó szobájában.

A lakás többi részét lefalazták és oda más családokat költöztettek be (10-15 négyzetméterre általában egy 5 vagy még több főből álló családot). Akinek azonban már nem volt miről lemondania, annak vissza kellett költözni valamelyik barakkba, maga mögött hagyva a kőépület viszonylagos kényelmét.

Mint a többi szegénytelep esetében, az Augusztán is folyamatosan számolták fel az épületeket, ahogyan a városi bérlakás program erősödni kezdett. Az 1930-as évek végére az itt lakók száma ezer körülire zsugorodott, ám

a II. világháború után újra megindultak a betelepítések. A rosszhírű Auguszta-telep még az 1960-as években is adott otthont olyan embereknek, akik végérvényesen képtelenek lettek volna egy normális lakást fenntartani,

vagy csak egyszerűen túl idősek voltak ahhoz, hogy máshová költözzenek. Ezeket az önként a nyomort választó remetéket végül 1963-ban költöztették el a telepről, amikor a kommunista rendszer az összes nyomortelepet felszámolta. Az Auguszta helyén pedig felépült a BKV trolibusz garázsa.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

KÖVESS MINKET:





hirdetés
sziklalakas1.jpg

Föld alatti nyomor Budapesten: a barlanglakások látszólag az életet, valójában a halált kínálták

Még ötven éve is laktak bennük.
Forrás: Budapest romantikája blog, Címkép: 1908. Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum/Kerekes J. Zoltán - szmo.hu
2019. szeptember 08.



Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

A sziklalakások eredete

A sziklalakások létét a török uralomnak és ezen keresztül a bornak köszönhetjük. A megszállás idején ők voltak, akik a bor megfelelő tárolásához a sziklákba – leginkább mészkőbe - vájtak barlangokat. Legtöbb esetben a nagyobb, tárolásra szolgáló mélyedés közelében a bor őrzésével megbízott vincellér számára is vájtak egy odút, mely lakásul szolgált neki és a családjának. A mészkőbányászat – különösen Budafokon vagy akkori nevén Promontoron – csakhamar túlnőtt a borászat által elvárt mennyiségen, és a kiváló, víznek is ellenálló mészkő keresett építőanyag lett Pesten majd később Budapesten is.

1932. Fortepan/Horváth Lajos

Ebben az időszakban már két legyet ütöttek egy csapásra és a mészkövet úgy bányászták, hogy eleve lakássá alakítható mélyedéseket készítsenek.

Ide eleinte a kőfejtéseken dolgozó munkások költöztek be, ám később ezeket már a normál lakások módjára adták-vették, sőt leggyakrabban bérbe adták őket.

Ahogy az igények nőttek, az eljárásokon is változtatni kellett. Az 1800-as évek közepén Budafok lakosságának negyede, vagyis megközelítőleg 3000 ember élt barlanglakásokban, és ehhez már nem volt elegendő a hagyományos vájási módszer nyújtotta lehetőség.

Így néztek ki a sziklalakások

Ebben az időben már kezdetleges lakótelepeket vájtak a mészkőbe, melyet egy ember magasságú, téglalap alakú mélyedéssel kezdtek. Ez lett a közös udvar, melyből minden irányba barlangokat vájtak a kőbe. Az emberek eleinte igen praktikusnak tartották a barlangot, mint lakóhelyet, hiszen falai jóval ellenállóbbak voltak az akkori – de akár a mai – házakénál is. Az elkészült barlangokon csak minimális átalakításokat kellett elvégezni, hogy élhetővé tegyék őket.

Budafoki barlanglakás kiállítás. Honismeret c. folyóirat 1976./Bach Melitta felvétele

Általában a nyílást úgy alakították át, hogy egy fa keretet és egy ebbe illeszkedő ajtót lehessen hozzá rögzíteni, a falakat fehérre meszelték és néhány lakás esetében egy kéményt fúrtak a mennyezeten keresztül a szabadba, ez utóbbi azonban ritka volt. Emellett néhány egyszerű bútorral és kezdetleges tűzhellyel rendezték be a barlanglakásokat. A padlót és a mennyezetet szinte minden esetben érintetlenül hagyták.

Ezek a lakások természetesen az áruk miatt voltak népszerűek, és ennek megfelelően a kezdetektől a legszegényebb rétegek szorultak rájuk.

Egy budafoki barlanglakás éves díja az 1800-as évek második felében 50-120 korona között mozgott, míg a közelben, a Törley gyárban vagy a Sörházban 40-60 koronás havi bért lehetett keresni.

Ma már múzeum az utolsó budafoki barlanglakás. Népszabadság, 1998. szeptember 30.

Vagyis, ha a mai számok nyelvére fordítjuk, akkor egy-két havi átlagbérért lehetett egy évre megoldani a lakhatást. Sőt egy átlagos barlanglakást már 2-3000 koronáért meg is lehetett venni (ha volt eladó), ami nagyjából négy és fél évnyi fizetésnek felelt meg. Ám a huszadik század fordulójára a lakások már inkább feketebáránynak, mintsem csodás és olcsó lehetőségnek számítottak.

Nem alkalmasak emberi életre: túlzsúfoltak voltak és közművek híján járványok alakultak ki

1910 környékén röppentek fel az első hangok, hogy

ezek a barlanglakások nem alkalmasak emberi életre és nemcsak az ott élőket, de a környezetüket is veszélyeztetik és lakhatatlanná teszik.

Nem meglepő módon kiderült, hogy éppen a legelőnyösebbnek tűnő tulajdonságok tették őket a leginkább veszélyessé. Először is olcsóságuk folytán éppen a leginkább rászoruló családok jutottak ide, akik sok gyereket neveltek, igen kevés bevétel mellett.

Ennek következtében nem volt ritka, hogy még a legkisebb, 5-6 négyzetméteres lakásokban is akár 8-10 ember zsúfolódott össze. Emellett a barlang felépítése folytán egyetlen falon lehetett csak nyílást vágni, így, ha ritkán vágtak is apró ablakokat, huzatot nem lehetett létrehozni, vagyis a levegőcsere igen minimális volt.

1900. Budapest XI.,Gellérthegy barlanglakás a későbbi Sziklatemplom helyén. A felvétel 1874 körül készült. Fortepan /Budapest Főváros Levéltára

Szintén szóba sem jöhetett a csatornázás, lévén, hogy a lakások jóval az utcaszint alatt voltak, így legtöbbször csak egy gödröt véstek a sziklába, ami WC és emésztőgödör szerepkört is betöltött. Az így terjengő rettenetes bűz még igazából csak zavarólag hatott – a környéken lakók számára –, ám a fentiek tükrében

nem nehéz elképzelni, hogy micsoda melegágyai voltak ezek a telepek a legkülönbözőbb járványoknak.

A 1910-es években nem volt ritka, hogy a 3000 körüli lakosságból egy időben akár hatszázan is betegek voltak, ráadásul

olyan járványok tűntek fel, mint a vérhas, a tífusz, a kolera, sőt a lepra is. Emellett a napfény szinte teljes hiánya kapcsán igen gyakori volt a test torzulásához vezető angolkór is.

A sziklalakásokban még a 60-as években is laktak

Azonban a telepek felszámolása – a helyiek és kormányzat erőfeszítései ellenére - végül lehetetlennek bizonyult. Az itt lakók nem csak, hogy ragaszkodtak a lakásukhoz és az életformájukhoz, de anyagi lehetőségeik miatt, ha akartak sem tudtak volna elköltözni a barlanglakásokból.

1975. Fortepan/Balázs Lajos

A budafoki barlangi telepet így több, mint 100 évig lakták a legszegényebb rétegek és csak a szükséglakások, illetve lakótelepek nagyobb arányú megjelenésekor, az 1960-as években kezdett elnéptelenedni. Volt azonban, aki még ekkor is ragaszkodott a barlanglakásához.

Az egyik utolsó lakó 1971-ben hagyta hátra a barlangját,

mely most kiállításként az eredeti állapotában látogatható.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

KÖVESS MINKET:



hirdetés
kikepzotabor_ck.jpg

A csopaki terroristatábor története

Hogy terroristák pihentek az országban a nyolcvanas években azt senki nem cáfolta, de vajon itt is képezték őket?
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Csopak, BM kiképzőtábor. 1966. Fortepan/Magyar Rendőr - szmo.hu
2019. szeptember 11.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Tábor a térképen

A hetvenes évek derekán, egészen pontosan 1974-ben egy amerikai újságírónő, Dora Winters egy terjedelmes cikket közölt arról, hogy miként támogatja a keleti blokk a terrorizmust. Az egyik amerikai lapban megjelent anyaghoz egy – állítólag az amerikai titkosszolgálat légifelvételei alapján készült – térképet is mellékeltek. Ezen az akkori, európai kommunista blokk olyan bázisait jelölték, ahol nem csak rejtegettek nemzetközi terroristákat, de a kiképzésük is ezeken a helyeken folyt. Az NDK, Románia és Bulgária mellett hazánkban is szerepelt

egy jelölés Lake Balaton, Csopak

felirattal. Annak ellenére, hogy itthon már az 1972-es, müncheni olimpián történt terrortámadás után felreppent a hír, hogy a végrehajtásért felelős Fekete Szeptember tagjai nálunk leltek menedéket, a kiképzőtábor létét mindenki hevesen tagadta.

Az ügy hullámai akkor el is haltak és az igazi bulvár – és politikai – bomba csak 1990-ben robbant, amikor Horváth Balázs, az akkori belügyminiszter – állítólag – érdekes bizonyítékok birtokába jutott. Ezek tartalma szerint az egyik legismertebb nemzetközi terrorista, Ilich Ramirez Sanchez, vagy ismertebb nevén Carlos, a Sakál több éven keresztül Magyarországon tartózkodott.

A szóban forgó bizonyítékok valójában levelek voltak, melyeket a terrorista Kádár Jánosnak írt, és megköszönte bennük a szíves – több éves – vendéglátást, és a Carlos-csoport nevű szervezet működésének támogatását.

A leveleket állítólag egy olyan rendőrtiszt juttatta el a rendszerváltás utáni rendőri vezetőkhöz, akiben hirtelen felébredt a lelkiismeret. Meglepő módon Carlos magyarországi tartózkodását senki sem próbálta meg 1990-ben cáfolni. A korábbi rendőri vezetés akkor arra hivatkozott, hogy hazánkban csak 1982-ben állt fel az Interpol Magyar Nemzeti Irodája, ráadásul a nemzetközi körözéseket ekkor sem kapták meg visszamenőlegesen. A magyar hatóságok így nem tudhattak arról, hogy a nálunk tartózkodó férfi a világ egyik legrettegettebb terroristája.

Carlos egyik arca a számtalan közül

A tábor

A Carlos-csoport 1978 körül jött létre egy líbiai vagy szíriai központtal, azzal a céllal, hogy a nyugati országokban végrehajtott merényletekkel azok arabellenes politikáját büntessék. Ez pedig a kommunista rendszernek kapóra jött, így a csoportot – több más szélső balos szervezethez hasonlóan – nagy örömmel támogatták.

Az azóta napvilágra került információk szerint Magyarország úgy viszonyult Carloshoz, hogy menedéket és ellátmányt kap, de lehetőleg nálunk semmilyen balhét se csináljon.

Hogy mit jelenthetett az ellátmány, arra jól rávilágít, hogy 1986-ban, amikor Carlos jelenléte már kezdett kellemetlenné válni az országnak, az általa bérelt IBUSZ lakásban olyan fegyverarzenált (többek között robbanóanyagot, sőt rakétákat) foglaltak le, ami egy kisebb hadsereg számára is elegendő lett volna.

Azt tehát, hogy a nyolcvanas évek elején terroristák székeltek az országban, igazán senki sem tagadta, de itteni kiképzésük tényét minden létező fórumon cáfolni próbálták. 1990-ben, a botrány kirobbanásakor szinte nem volt olyan sajtóorgánum, ahol a csopaki, állítólagos kiképzőtábor vezetője ne nyilatkozott volna.

Bertalan László akkoriban mindenkinek elmondta, hogy a csopaki létesítmény egy rendőr-tiszthelyettesi kiképzőtábor, ahol igazából még az adottságok sem megfelelőek arra, hogy terroristákat képezzenek ki. Ráadásul a kiképzőtábor még csak nem is minősült titkos létesítménynek, csupán zárt státusza volt. A telepen megfordult külföldiek – vietnámiak, mozambikiak – csak nyári gyakorlatra érkeztek a táborba. Azt azonban nem cáfolta, hogy Csopakon huzamosabb ideig tartózkodott egy arab férfi, de ő a strandon dolgozott, mint gofriárus.

Csopak, BM kiképzőtábor. 1966. Fortepan/Magyar Rendőr

Ennek ellenére a tábor volt dolgozói és csopaki szemtanúk is határozottan állították, hogy bizony a városban és a tábor környékén is gyakran tűntek fel olyan bronzos bőrű fiatalemberek, akik egyáltalán nem tűntek érdeklődő német turistáknak. Ráadásul Giulio Andreotti, akkori olasz miniszterelnök 1990-es magyarországi látogatása idején hivatalos állásfoglalást kért a kormánytól arról, hogy képeztek-e ki terroristákat a Balatonnál a nyolcvanas években. Valójában az is lehetséges, hogy a tábort egyszerűen rossz helyen keresték. Ugyanis a már említett táborvezető felhívta rá a figyelmet, hogy a környéken van egy másik bázis is, melyet a honvédség üzemeltet és az bizony titkos státuszban szerepel.

Az ügy mindenesetre soha nem jutott tovább a találgatások stádiumánál, és más szaftos botrányok folytán már 1990 végére a feledés homályába merült.

Az akkoriban meglehetősen viharos politikai környezet bőven termelt beszédtémát hétről-hétre. A sajtóban is lekerült a napirendről a terroristaképzések témája, bár 1991-ben még érdeklődtek az illetékeseknél a vizsgálat további fejleményeiről. Ekkor nem cáfolták, hogy folyik az eljárás, ám államtitokra hivatkozva többet nem árultak el.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:




hirdetés
divat_szocializmus_ck.jpg

Lódenkabát, mackó és otthonka - így divatoztunk a szocializmus alatt

Aki átélte ezt az időszakot, még jól emlékszik a konfekcióipar silány minőségű egyendarabjaira, az iskolában is viselt mackónadrágokra, iskolaköpenyekre, az idősebb asszonyok otthonkáira, és a munkás szakik fején pompázó micisapkákra.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: 1959. Fortepan/Németh Tamás - szmo.hu
2019. szeptember 19.



A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

A háború utáni divat

1945 után az emberek többsége a háború előtti ruhatárát használta - már ami megmaradt belőle. Falun még hordták a hagyományos viseletet, a nők a fejkendőt, a többrétegű szoknyát, a férfiak pedig maradtak a csizmanadrág, kalap viselésénél. A falusi nők alsóruházatában a negyvenes években sok helyen még újdonságot jelentett, és egyáltalán nem volt elterjedt a bugyi viselete. Az újítások közé tartozott az is, hogy kezdett visszaszorulni a mezítláb járás, és a nők csizma helyett félcipőt kezdtek hordani, ami a pamutharisnya viseletének elterjedésével járt.

Az elhasználódott ruhák pótlására keveset költöttek, mert a meglévő ruhát igyekeztek nagyon megkímélni. Még jó ideig divat falun, hogy a férjhez menő lányokat ellátják kelengyével, akik ekkor megkapták szinte az egész életükre szóló ruhatárukat.

Falusi emberek 1955. Fortepan

1945-46-ban a legnagyobb probléma az áruhiány: a női lapok kedvelt rovatai az élet újrakezdésének gondjaival foglalkoztak. Tanácsokat adtak a hiánycikkek - élelmiszer, ruházat, ablaküveg - pótlásához, ugyanakkor már 1945 őszén olvashatóak voltak a párizsi divattal foglalkozó rövid írások. A lapok kisebb változtatásokkal a háború előtti szokásokat népszerűsítették, és tanácsokat adtak arra vonatkozóan, hogy az igényes nő miként öltözködjön a napszaknak megfelelően. Még volt délelőtti és délutáni, valamint esti ruha is.

A háború előtti illemszabályok is tovább éltek: illetlen viselkedésnek tartották a családtagok előtt lenge öltözékben mutatkozni, de kihívónak találták a túlságosan mély dekoltázst és a nagyon rövid szoknyát is. A hivatalnokoktól elvárás volt, hogy öltönyben és nyakkendőben jelenjenek meg a munkahelyükön. Ez a szabály azonban már a negyvenes évektől érvényét vesztette, amikor is a "nép egyszerű fiaitól származó" politikusok egyre gyakrabban jelentek meg nyakkendő nélküli kihajtott nyakú ingben, jelezve a "dolgozó tömegekkel" való azonosulásukat.

Munkások 1954. Fortepan

A munkásnők öltözködését a jövedelmi lehetőségeik erősen behatárolták, a divat követése, a divatlapok vásárlása nem volt rájuk jellemző. A ruhatáruk viszonylag szűkös volt, rendszerint egy-két váltás egyszerű szoknya-blúz kombinációból, néhány készruhából ált. A kisgyerekek haját elöl kakastaréjba fésülték, és nagy szalagcsokorral díszítették. A fiúk nyáron kantáros rövid-, télen hosszú nadrágot hordtak, és megkövetelték tőlük, hogy vigyázzanak a ruhájukra. Falun az asszonyok gyakran azon versengtek, ki tudja "szebben járatni" a gyerekét.

A dolgozó emberek divatja

Az 1948-as fordulat után éles váltás következett a divatban is. A "dolgozó nők" igényeinek kielégítésére már nem volt szükség divatszalonokra, egyediségre, szépségre. Az új jelszavak: praktikum, egyszerűség, puritanizmus, uniformizálódás. A divatlapok már nem az egyedi ízlést dicsérték, hanem a konfekcióipar tízezres darabszámban gyártott - rendkívül gyenge minőségű - sorozattermékeit. Ezek a ruhadarabok ráadásul rosszul szabottak, unalmasak, konzervatívak voltak, hiszen a nyugati "kapitalista divat" utánzása ideológiai bűnnek számított. Tehát következetek az elszürkülés évei. Politikai elvárássá vált, hogy a külső megjelenésben is kifejezésre jusson a régi, polgári világgal való szakítás. Ezekben az években mindenki egyforma overallt, munkásruhát, micisapkát, lódenkabátot vagy egyszerű vászonruhát hordott.

A közel egyformán öltözködő tömegben már nem lehetett megkülönböztetni a ruházata alapján senkit. A ruházkodás már nem jelölte senkinek a társadalmi pozícióját. Elvetendő kispolgári szokásnak minősítették a lakkcipő, a kalap és a nyakkendő viseletét, a női ruhákon a fodrot, a mélyebb dekoltázst, az ékszereket, bizsut, sőt még a rúzs, a körömlakk és a smink használatát is. A kor divatideálja a munkás férfi és nő viselete. A ruhák kiválasztásánál az olcsóság és a beszerezhetőség vált meghatározó szemponttá. A választék borzasztóan beszűkült, és folyamatos volt az áruhiány. Az öltözködésben a divat volt az utolsó szempont a választásnál: az emberek azt vették meg, ami éppen kapható volt, és örültek, ha egyáltalán hozzájutottak egy-egy ruhadarabhoz.

Corvin Áruház 1953. Fortepan

A városi férfiak öltözködésének tipikus darabjai a zöld vagy szürke lódenkabát, a micisapka, a nők többsége pedig kartonruhát, szoknyát és flanelblúzt viselt. Az 50-es években továbbra is rendeztek divatbemutatókat, ahol a konfekcióipar termékeit reklámozták. A Ruhaipari Tervező Vállalat kollekcióit nagyüzemekben, ipari városokban mutatták be a dolgozó nőknek, miközben a kifutón pózoló modellek felett Rákosi és Sztálin képei függtek.

A Kádár-korszak divatja

Az 1956-os forradalom utáni fordulatot a divat világában is jól nyomon tudjuk követni. A puritánság, mint kötelező öltözködési ideál fokozatosan veszített a jelentőségéből, a nőiesség, az egyéniség vállalása egyre kevésbé minősült politikai kérdésnek. A lapokban ismét megjelentek az öltözködéssel, divattal foglalkozó rovatok, és már részletes tudósítások jelentek meg a párizsi, londoni divatbemutatókról. A változást jelzi az is, hogy az ötvenes évek második felétől a divatbemutatók a gyárakból átkerültek egy-egy település elegánsabb szállodájába, ahol már nem a munkás nők, hanem a korabeli városi elit nézte végig a legújabb ruhák bemutatóját.

Fortepan

Az újítást a beat nemzedék hozza öltözködés terén: a fiúk hosszú hajat és farmert viselnek, ami gyakran váltja ki a rend éber őreinek a figyelmét. Előfordult, hogy a hosszú hajú fiúkat a rendőrök nyíratták meg. A lányok a szoknya hosszának csökkentésével lázadnak, virágkorát éli az alig combközépig érő miniszoknya. A 60-70-es évek fordulóján jelent meg a trapéznadrág, amihez mindkét nem tagjai vastag talpú lábbeliket viseltek. Ekkor kezdődött a farmer kultusza is, amit csak nagy nehézségek árán, kezdetben kéz alól, külföldről vagy a piacokon (Ecseri, Teleki) lehetett beszerezni, és így igazi presztízs ruhadarabbá vált.

A 70-es évek második felében elkezdődött a hazai farmergyártás (Trapper farmer), de a márkás farmerek iránti igényeket így sem lehetett kielégíteni. Nagyon keresettek voltak a Cooper, a Wrangler, a Super Riffle márkák, igazán menőnek az számított, aki be tudott szerezni legalább egy ilyen darabot. A hazai kereskedelem pedig mindenféle akciókkal igyekezett a hazai Trappert reklámozni. 1980 márciusában például a Skála Coop szövetkezeti áruházakban Trapper-heteket rendeztek.

Divatbemutató 1961. Fortepan

Az iskolások hétköznapi viselete a mackónadrág, póló, kötött pulóver vagy "mackófölső "volt, a nyakba pedig a legtöbb iskolában kötelező volt felkötni a kisdobosok vagy úttörők kék, piros nyakkendőjét. A diákok elmaradhatatlan egyendarabja volt a nejlonból készült kék iskolaköpeny is. Az ünnepségeken a kisdobos és úttörő egyenruha volt kötelező: fehér, katonás szabású egyening, a vállpántba fűzhető síppal, sötét nadrág vagy szoknya, a derékra csatolható egyenövvel. És persze az elmaradhatatlan kék vagy piros nyakkendő.

A hatvanas években az áruhiány csökkent, az öltözködés színvonala már az egyes családok jövedelmi helyzetétől függött.

Fortepan

Fiatalok 1977. Fortepan

Falun a hagyományos viselet elhagyása az 50-es évek végétől tömegessé vált. A hagyományos viselet készítéséhez szükséges alapanyagok eltűntek a boltokból, és a 25 év alatti fiatalok szinte kivétel nélkül konfekcióruhát hordtak. Az idősebb generáció ragaszkodott még élete végéig a hagyományos viselethez, a középkorúak viszont lassanként letették a népviseletet. Megszokottá vált falun is a lányok nadrágviselete, bár azért "megszólta a falu" azokat, akik elsőként hordtak miniszoknyát vagy trapéznadrágot, ami "se nem szoknya, se nem nadrág, itt a falun csak a sarat törli fel vele".

A gyönyörű népviselet helyett a falusi asszonyok tréningnadrágot, kötött blúzt és különféle színekben, mintákban pompázó nejlon otthonkát kezdtek hordani, bár a fej befedésének szokása még sokáig megmaradt, és a templomokban még évtizedekig lehetett látni fejkendős asszonyokat. A férfiak új, hétköznapi viseletének részévé vált a kopott, munkába már nem hordott munkaruha, ami alá olcsó pamutinget vettek, illetve nagy népszerűségnek örvendett a zöld színű katonai gyakorlóruha is.

Mackó és otthonka. Fortepan

A fiatalok ünnepnapokon világos és mintás anyagú öltönyt viseltek, amihez műbőr kabátot öltöttek. Divatba jöttek a hegyes orrú, kissé magasított sarkú cipők. A 60-as évek fiataljainak jellemző öltözete a bő szárú pantalló, a mintás ing, a magas nyakú garbó és a színes, műszálas pulóver.

Az igényes vonalvezetésű, kivitelezésű, a hazai és nemzetközi divatbemutatókon nagy sikerrel szereplő ruhadarabok a magyar üzletekbe már csak elvétve jutottak el. Az ekkori divatbemutatók színhelyei már a főváros legelegánsabb szállodái, ahol a párt, a kormány, a külkereskedelmi vállalatok és textilgyárak vezetői vettek részt.

Divatbemutató 1982. Fortepan

A 70-es évek divatjának változását jól jelzi, hogy míg 1971-ben farmerban, hosszú hajjal tilos volt belépni a Budai Ifjúsági Park területére, addig 5-10 évvel később már az lett volna mulatságos, ha valaki öltönyben és nyakkendőben akart volna részt venni egy rockkoncerten.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.

KÖVESS MINKET:




hirdetés
a-tortenelem-leghiresebb-macskai-cimkep.jpg

Az egérmészárlótól a karácsonyi cicarémig: a történelem 5 leghíresebb macskája

Cicások, figyelem: mi a közös a kvantumfizikában, az űrutazásban, egy skót szeszfőzdében, Mohamedben és az izlandi karácsonyban?
Kovács-Tóth Noémi - szmo.hu
2019. szeptember 10.



A macskák már az ókorban is kivívták az emberek csodálatát, elég csak az egyiptomi Básztet istennőre gondolni. Valamit tudhatnak ezek a rafinált négylábú szőrmókok, ugyanis valahogyan mindig felbukkannak az emberiség történetében, és egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.

Schrödinger elmélete

Micsoda abszurdum, hogy a világ leghíresebb macskáinak egyike nem is létezik! Erwin Schrödinger gondolatkísérlete a kvantummechanikát próbálta érthetővé tenni, méghozzá azzal, hogy humorosan pellengérre állította a korabeli szakmai elképzeléseket.

Úgy magyarázta el az elméletét, hogy arra kérte a hallgatóságát: képzeljen el egy dobozba zárt macskát, mellé pedig egy radioaktív anyagot, egy Geiger-Müller-számlálót (amely az ionizáló sugárzást méri) és egy méreggel teli fiolát.

A radioaktív anyag percenként 50 százalékos valószínűséggel bocsát ki magából egy úgynevezett alfa részecskét. Ha az egy perc erejéig bekapcsolt számláló pont érzékeli az atom bomlását, a mérgező üveget széttöri egy kalapács, és az elméleti cica meghal. Tehát fele-fele valószínűséggel éli túl vagy halálozik el a kiskedvenc, de ez csak a doboz kinyitása után derülhet ki egyértelműen. Bár idén a kvantumfizikusoknak sikerült megmenteniük a szóban forgó macskát, azaz megjósolhatóvá tették a végkimenetelt, elvitathatatlan Schrödinger érdeme, hiszen ő írta le elsőként a hidrogénatom szerkezetét.

Az első űrutazó

Miután a Szovjetunió kutyákat, az USA pedig csimpánzt küldött az űrbe, Franciaország is beszállt az állati űrprogramba. Az első rakétával kilőtt patkány után 1963. október 18-án megpróbálkoztak egy macskával is, akit 13 társa közül választottak ki.

A Párizs utcáin talált kóbor állat, Felix, jól viselte a 210 kilométeres kiruccanást, fején az agyát vizsgáló elektródákkal. Egyes információk szerint egyébként nem is Felix utazott végül a Véronique AGI rakétával – mivel ő előző nap megszökött a bázisról –, hanem találtak helyette egy másik kóbor nőstényt, aki Felicette névre hallgatott.

Akármelyik cica is járta meg az űrt, azt az eredményt nem lehet elvenni a franciáktól, hogy ők küldték fel az első macskát az űrbe, sőt, vissza is hozták sértetlenül. Az asztrocicusról utána bélyeg is készült.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x