Gorsium: Magyarország egyik legjelentősebb római kori romterületén kétezer évet repülhetsz vissza a múltba
Egy ugrásra az M7-es sztrádától, Tácon található Magyarország egyik legjelentősebb római kori romterülete. A Gorsium-Herculia katonai táborból fejlődött várossá és
jelentőségét mutatja, hogy a késő római korban már Pannonia egyik legnagyobb és egyik leggazdagabb települése lett.
A különleges városban több császár is járt, többek között Traianus, Septimius Severus és Caracalla is. A hely stratégiai és közlekedési csomópont volt, lakói pedig római polgárjoggal rendelkeztek.
A 200 hektáros egykori város helyén található Magyarország legnagyobb régészeti parkja,
melyet a Szent István Király Múzeum működtet. A fejlesztéseiknek köszönhetően igazi időutazásban lehet részed, ha felkeresed a Gorsiumot. (Jelenleg a járvány miatt ideiglenesen zárva van, de most képeink segítségével te is szétnézhetsz benne.)
A várost először „Gorsium”, illetve „Gorsio sive Hercule” néven a 3. században említik írásos dokumentumok.
Már a rómaiak is felismerték a hely különlegességét. A Kr. u. 46-49-ben katonai tábort hoztak létre, majd 2. század elején egy város épült fel, amely az Alsó-Pannónia provincia tartománygyűlésének és császárkultuszának székhelye lett. A városfalakon belül volt fórum, több szentély, csarnokok és templomok is, az ünnepségekhez pedig egy amfiteátrumot is építettek.
Bár több támadás is érte, de hosszú időn át virágzó, gazdag település volt. A barbárok a 260-as támadásban letarolták és a fosztogatások nyomán szinte alig maradt belőle valami.
A 3. század végén Diocletianus császár rendelte el az újjáépítést. Új nevet is kapott, Herculiának nevezték el és újra fontos szerepe lett a településnek. Ekkor készültek a paloták, laktanyák, üzletek, bazilikák és egy temető is.
A törökök miatt a terület elhagyatottá vált. A 18-19. században is lakatlan volt, majd a későbbi tulajdonos Zichy-grófok csak a kőbányákat hasznosították.
Tácon az 1958-ban megkezdett ásatások kétezer év történetét hozták a felszínre.
Addig a 17. században létrejött falu mit sem tudott arról, hogy milyen különleges érték lapul a felszín alatt.
A romvárosban a feltárásoknak köszönhetően ma már látható például a Kr.u. IV. századi erődfal, saroktorony, a nyugati erőd kapuja, valamint az oldaltorony. Az erőd falán belül több lakóház maradványa is. Előkerült a IV. századi kelet-nyugat irányú főutca lezáró kapuja, tornyai is.
Az út mentén kőemlékek, sírkövek, mitológiai jelenetek is láthatók. De elképzelhetjük a maradványok alapján a helytartói testőrség laktanyáját, egy ókeresztény bazilika homlokzata és egy falfestmény is előkerült.
Mellette a II. századi szentkerület vendégházának maradványai és egy másik ókeresztény bazilika is látható.
A főtéren állt a forum, ahol díszkutak, lépcsők és csarnokok, valamint egy nagy templom állt hajdanán.
A régi életmódot is megismerhetjük, mert előkerült a lakomaterem és a pincéje, valamint a főzésre, tálalásra, tárolásra használt edények, melyek eredeti helyükről kerültek elő. Az is kiderült, hogy a nagy termet bronzedényekkel, gránátalmával díszített falfestmények borították.
Még több információt korábbi cikkünkben olvashatsz:
Bővebb információk ITT