hirdetés

UTAZZ
A Rovatból
hirdetés

Csend, madárcsicsergés és kísérőnknek szegődött erdei vadak: végig az Országos Kékkörön

Végtelen napraforgómezők, merengés egy sziklaormon, lelkes lokálpatrióták – egy túrázótól tudhatjuk meg, miért érdemes “kéktúrázni”, akár rövidebb szakaszokon is.

Link másolása

hirdetés

A Kéktúráról valószínűleg még a legmegátalkodottabb otthonülők is hallottak. Közismert, hogy Magyarország “körbejárható” egy kék sávval jelzett útvonalon. A 2580 kilométer hosszan kanyargó turistaút három nagy szakaszból áll. Az első Írottkőtől Hollóházáig vezet végig az északi hegyvonulaton (ez a legendás “másfélmillió lépés”), a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra és az Alföldi Kéktúra értelemszerűen a Dunántúl déli részén, illetve az Alföldön halad.

Megsüvegelendő teljesítmény az egészet egyben (minél rövidebb idő alatt) magunk mögött hagyni, de a “kéktúrázók” azzal is tisztában vannak, hogy akár egy-egy kisebb szakasz megtétele, végigsétálása is óriási élmény, nem kell feltétlenül sportteljesítménynek felfogni a Kéktúrát. Sokkal inkább olyasféle testi-lelki regeneráció, ami mindezek mellett még kitűnő lehetőség arra, hogy sokkal mélyebben és behatóbban megismerjük Magyarországot. A évtizedek óta “kéktúrázó” Csernus-Lukács Gábor szavaiból ez derül ki.

Gábor a klasszikusnak számító északi szakasszal kezdte a Kékkört, aztán következett a Rockenbauer Pálról elnevezett rész. Az Alföld a végére maradt, ettől sokáig húzódozott, de aztán (egy nagy adag, ismerősöktől érkező “fülrágás” eredményeként) rájött, hogy a gyaloglásnak sík területen is megvan a maga szépsége. Jellemzően nem több napra megy, hanem egy-egy szakaszt csinál meg egyszerre, már nem sok kilométer (és lépés) hiányzik ahhoz, hogy meglegyen a második teljes köre.

A pandémia kitörése óta különösen népszerű szabadidős elfoglaltság lett a túrázás, a külföldi utazás lehetőségének hiányában sokan az erdőtől-mezőtől várják a kikapcsolódást, a különlegességet, az addig nem tapasztalt szépséget. Gábor szavai megerősítik, hogy az “elvárás” teljesen reális.

hirdetés
“A hegyek nagyon változatosak, a kilátás percenként más és más, a Mátra északi oldalát látom, aztán nem sokakkal később már a délit. Szinte nehéznek érzi az ember, hogy befogadja ezt a sokféleséget.”

A táj szépségén felül még ott vannak azok a különleges pillanatok, mint például, amikor a túrázó az éjszaki erdőben gyalogolva rádöbben, hogy egy mások – az erdei állatok – által lakott, birtokolt területen jár. “A kéken vezetett egyik teljesítménytúrán az éjszakai szakaszon csatlakoztam be. Fejlámpával világítottam, és azt vettem észre, hogy millió szem néz vissza rám. Rájön az ember, hogy nincs egyedül az erdőben, a vadak ott élnek. Érdekes érzés, hogy ott megy az ember, és az állatok mintha követnék.”

A sokáig halogatott alföldi táj szintén tartogat “csodákat” az arra nyitottak számára. Gábor sokáig azt hitte, hogy sík terepen túrázni egész egyszerűn unalmas. Rá kellett döbbennie, hogy ez nem így van. “Nem gondoltam, hogy ennyire élvezetes szakaszok lesznek arrafele, hogy ennyi szépséget találok. Nagyon sokszor vízparton vezet el az út, vagy olyan élőhelyek mellett, amik az autóútról nem látszanak. Van egy hangulata, amikor az ember a tavaszi repce vagy napraforgó mezők mellett gyalogol, a réteken meg minden virágba borul.”

De nem csak az Alföld teljesen más, mint a hegységek. Hazánk hegyes-dombos vidékei nagyban különböznek egymástól, aki pedig rendszeresen járja őket, az egy idő után képes megkülönböztetni a Göcsejt a Budai-hegységtől, vagy a Bakonyt a Börzsönytől. “Minden hegységnek megvan a hangulata, nem lehet összetéveszteni őket. A domborzat és a hegyek anyaga teljesen más, hol vulkáni, hol mészköves, máshol meg üledékes.

A beépítettség sem ugyanaz, a Zemplén például teljesen kihalt, vadregényes, elzárt rengeteg. Ott tényleg lehetséges harminc kilométert gyalogolni úgy, hogy ne érintsél lakott települést, csak a természet veszi körbe az embert.

A budapesti nyüzsgés után csodálatos, hogy egész nap csak egy-két vaddal találkozik az ember. Aztán kiül egy szirtre és két órán keresztül leköti a látvány. A Budai-hegység vagy a Pilis teljesen más ebből a szempontból.”

A Kéktúrát járva nem csupán természeti szépségeken megy keresztül az ember, a mozgalom már a legelején célul tűzte ki, hogy megismertesse a túrázókkal hazánk kulturális örökségét. Mindezt nagyon hatékonyan teszi, olyan érdekes-értékes helyekre hívja fel a figyelmet, ami más úton nem igazán kap “publicitást”. Nagyon egyszerű okból: az útvonal jellemzően kisebb településeken “tér be civilizált” területre. Ezen falvak látnivalói (kevés kivételtől eltekintve) általában nem közismertek, nem érkeznek nagy tömegben a turisták, hogy megtekintsék őket.

“Ha átgyalogolsz egy kistelepülésen, ahova amúgy nem mennél, lényegesen több mindent meg lehet ismerni, mint más módon. Olyan dolgokat fedezel fel, ami nincs felkapva, ahova mások nagyon nem járnak.

Ezeket a falvakat nem érinti a tranzitforgalom, de talán van egy kastélyuk, amit megnéz az ember, ha már ott halad el előtte a Kéktúra.” Ezek az alkalmak pedig ritkán végződnek csalódással, a nagybetűs nevezetességeken felül rengeteg szerethető és szép látnivaló zsúfolódik hazánkban, közülük nem egy a kék jelzésű turistaút mellett. Gábor pedig hangsúlyozza: “máshogy nézel az országra, ha ennyi sok mindent megismersz.”

Könnyű feltételezni, hogy egy budapesti lakosnak nem, vagy nem olyan mértékben “dagad a keble” a büszkeségtől, amikor azt látja, hogy egy turista elragadtatott arccal fényképezi a Halászbástyát vagy a Parlament épületét, mint egy kis falu lakosának, amikor az arra “tévedő” túrázó elámul, hogy milyen szép kastélyt vagy templomot rejt a település. Gábor számtalanszor érezte útja során, hogy a “kék” által érintett kistelepülések mindig lelkesek, amikor egy “idegen” megnézi az ottani nevezetességet. De ez az “emberközelibb” látásmód más dologban is tetten érhető.

Talán nincs is olyan kéktúrázó, akinek le lenne egy-egy “sztorija” az emberek segítőkészségéről. “Szakadó esőben értünk Telkibányára, igazából nem is akartunk ott megszállni, de annyira zuhogott, hogy nem tudtunk továbbmenni. Beértünk a faluba, és öt perc múlva már volt szállásunk. Csak megszólítottunk valakit az utcán, ő meg elkezdett telefonálni, és azonnal volt is tető a fejünk felett.

Olyan is történt, hogy a biciklim ment tönkre, javítószer meg nem volt nálam. Eltoltam a következő kocsmáig, ott azonnal megcsinálták, és még pénzt sem fogadtak el érte. Az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, minimális rossz tapasztalat ért csak az évek során.”

A börzsönyi vagy mátrai falvakban már megszokták az ottaniak, hogy túrázok jönnek-mennek az utcáikon, viszont az Alföldön még kuriózumnak számíthat egy bakancsos, hátizsákos “vándor.” “Sokszor csak néznek, hogy miért megyek gyalog, kérdezik, hogy miért jó ez magának. A leggyakrabban az után érdeklődnek, hogy mit kapok én ezért? Amikor megtudják, hogy emléklapot és jelvényt, akkor elcsodálkoznak.” Persze ez nem azt jelenti, hogy alföldi ember nem túrázik. Csak ha igen, akkor elmegy a hegyek közé. Az Alföldi Kéktúra “létjogosultsága” úgy tűnik még az ottaniak előtt sem mindig egyértelmű.

Aki több mint harminc éve járja hazánk hegyeit, dombjait, sík vidékeit, az nem csak térben, hanem időben változó arcát is megismeri az országnak. Az átalakulás hol szomorú, hol melegséggel tölti el az ember szívét. Gábor mindkettőre tud példát mondani. “Mindig érdekes látni, hogy egy falu hogyan változott a nyolcvanas évek óta, mi történt vele. Nagyon átalakult a vidéki élet, hol előre, hol hátra haladt. Arka egy kicsi zsákfalu Boldogkőváralja mellett, azt lehetett hinni, hogy hamarosan el fog néptelenedni. De mostanra kinőtte magát, egy gondozott üdülőfalu, ahol a nyíregyháziak és a debreceniek vesznek maguknak hétvégi házat.” A másik irányú változásra sajnos bőven akad példa, és néha egész tájegységeket érint.

“A teljes Cserehát magára van hagyatva. Tizenkétszer mentem át rajta, végigkövettem, hogyan pusztul el. Minden messze van, nincs munka, iszonyatos a szegénység. Egy-két falu még próbálkozik, de a legtöbb helyen egyre sokasodnak az elhagyott házak. Az öregek kihalnak, a hátrahagyott portát pedig lehetetlen eladni. Vannak falvak, ahol csak pár ház áll a falu központjában, többi lakatlan és összedűlőfélben. Elviszik az ablakokat, a tető leomlik, a vályogfalakat pedig ezek után könnyűszerrel elintézi az eső.”

Aki már túrázott egyszer (vagy kétszer) az tapasztalta, hogy az emberek az erdőben köszönnek egymásnak. E miatt (sem) lehet meglepő, hogy a “kéktúrások” közösséget alkotnak, ha találkoznak a fák között vagy épp az Alföldön egy napraforgómező mellett, akkor megállnak, beszélgetnek.

A közösség online is létezik, a heyjoe.hu platformon a túrázók megoszthatják másokkal a tapasztalataikat. Olyanfajta gyakorlati szempontból nagyon hasznos dolgokról van szó, mint hogy hol nehezítik kidőlt fák a haladást, vagy hol kell vigyázni a pecsételődobozba költözött darazsakkal.

A közösség pedig (mint már írtuk) a koronavírus-járvány kitörése óta csak bővül, a korlátozások miatt itthon rekedt emberek az erdő felé vették az irányt. Vannak köztük, akik rájönnek egy idő után, hogy a hátizsákos gyaloglás nem az ő világuk, vagy számukra túl fárasztó a helyszínre utazás és az onnan való hazajutás megszervezése. Mások viszont maradnak, megtalálják az élvezetet az erdők-mezők felfedezésében. “Sokan a kezdeti nehézségek után megszeretik. Egészen más élmények érik őket, mint például a Rákóczi úton.

Rájönnek, hogy milyen élvezetes tud lenni a csend, az, hogy az erdő tele van vadakkal, hogy hallják a madarak csicsergését. Élvezik, hogy Dobogókőről gyalog eljutottak Visegrádra, csodálkoznak magukon, hogy ők erre is képesek voltak. Aki marad, az beleszeret a túrázásba.”


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
UTAZZ
A Rovatból
hirdetés

Újabb várakkal és egy fazekas-gyűjteménnyel is bővült a dinnyési Várpark

A többszörös Guinness-rekorder Alekszi Zoltán több újdonsággal is kiegészítette a világon egyedülálló látványosságot.

Link másolása

hirdetés

A Velencei-tó mellett, Dinnyésen áll egy különleges gyűjtemény. A Várpark megálmodója és megvalósítója, Alekszi Zoltán elképesztő energiával dolgozik a park fejlesztésén. Idén is folytatta a korábbi évek hagyományát, és több újdonsággal várja a látogatókat. Így nála tényleg minden évben lehet találni olyat, amit még azelőtt soha nem láttunk.

A koronavírus-járvány miatti bezártság idején a Várparkban is komoly munka folyt. A tulajdonos, Alekszi Zoltán

továbbfejlesztette a többszörös Guinness-díjas látványosságát.

A beléptetésnél is már újdonság fogad: egy automata rendszer adja a jegyet, amivel akár egy egész napot el lehet tölteni a parkban. Megújult a mosdó és van lehetőség a magunkkal vitt ennivalót is árnyas helyen elfogyasztani.

A park felfedezését érdemes egy filmnézéssel kezdeni. A látványosságok közül az egyik újdonság a Magyar Várkutatók Emlékházában májustól látható rövidfilm, a 14 perces videóból megismerhetjük a várpark és skanzen történetét és a látnivalókat is. Három különböző nézőpontot is megismerhetünk, hiszen Zoltán mellett Tolcsvay Béla Kossuth-díjas zenész és Spányi Antal megyéspüspök is mesél a nézőknek a különleges helyről.

A várak száma is gyarapodott, újabb öt régi, történelmi építményt nézhetünk meg, így már összesen 44 darab vár csodálható meg.

Ezek is a már megszokott alapos előkészítő munka után, az eredeti építőanyagból – kőből, fából – készültek. Egyikük például az Erdély területén, Udvarhelyen 1662-ben épült Bágy vára, amely ma már nem látható. Az építmény pusztulásának okait nem ismerjük még.

hirdetés
A 856 m magas Várhegyen épült fel a Bágyi vár a környék hat (Bágy, Ége, Dálya, Lókod, Patakfalva és Recsenyéd) falujának összefogásával a török és tatár támadások elleni védelemre. Hat bástyáját egy-egy falu építette és egyben az ő menedékhelyük is volt. Mindegyik a saját faluja felé nézett, így megfigyelhették a térséget. Vész – ellenség vagy tűz – esetén figyelmezették a környéken élőket. A várat a feljegyzések szerint nem ostromolták, az elhagyott épület köveit a falu házainak építéséhez használták fel – írja az Udvarhelyszék honlap. A hegy tetejéről remek kilátás nyílik az egész környékre: a Fogarasi-havasok, a Hargita csúcsai és az összes környező település is megfigyelhető innen.

A másik erdélyi vár a Breáza vára, amely feltehetően a 13.-14. században épülhetett. Valószínűleg a 15. században kezdett el pusztulni. A legenda a várat Radu Negru havasalföldi államalapító személyéhez köti. A többi új várat nem áruljuk el, legyen meglepetés.

A Skanzen területén is találni friss kiállítást, itt két pajtában mutatják be a Kárpát-medence jellemző fazekas termékeit. Az egyes fazekas tájegységek jellegzetes darabjait az Oroszi-család, István és Sándor készítették, festették. A 80 darabos kollekció szintén egyedülálló.

A korábban szabadon sétálgató tyúkok, kecskék, birkák is kaptak új tanyát, ahol kényelmesen, hűsölve tölthetik napjaikat. A kertjükben még egy működő gémeskutat is megnézhetünk, és ha Zoltán épp arra jár, akkor szívesen húz fel friss, hideg vizet a mélyből, hogy megmutassa a gyerekeknek a régi kút működését.

A Várpark tulajdonosától azt is megtudtuk, hogy idén is meghirdette a 10 ezer ingyenes belépőjegyet a Kárpát-medencében tanuló 9.-12. osztályos diákok részére, amit még az év végéig ki lehet használni.

Bővebb információk ITT

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
UTAZZ

60 méteres mélységben, búvárruhában lehet csocsózni a világ legmélyebb medencéjében

Egy víz alatti várost és filmstúdiót is fel lehet fedezni az egyedülálló élményt kínáló dubaji létesítményben.

Link másolása

hirdetés

Már nemcsak a világ legmagasabb felhőkarcolója és a legnagyobb plázája van Dubajban, hanem a világ legmélyebb medencéje is.

Eddig a lengyelországban megnyitott Deepspot nevű hely birtokolta ezt a rekordot, ahol 45 méteres mélységben, 8 köbméternyi vízben lehet búvárkodni egy akkora területen, amely 20-szor nagyobb egy 25 méteres úszómedencénél.

A dubaji Deep Dive Dubai viszont még ennél is durvább, ott ugyanis egy hat olimpiai úszómedencényi helyen, 14 millió liter vízben, 60 méteres mélységben lehet úszkálni búvárruhában.

A létesítmény valójában nem egy egyszerű medence, hanem olyan, mintha egy elsüllyedt szórakozóhelyen lennénk.

Ablakokon, alagutakon át úszhatunk, sőt még csocsózhatunk, játékgépezhetünk és szobabiciklizhetünk is a 30 Celsius-fokos vízben, de egy víz alatti várost és filmstúdiót is felfedezhetünk.

A helyet egyelőre csak meghívásos alapon lehet látogatni, de még ebben az évben megnyitják a nagyközönség számára is. A medencét először a dubaji koronaherceg, Hamdan bin Mohammed Al Maktoum próbálta ki a közösségi médiában megjelent fotók alapján, aki egyébként gyakorlott búvár.

A létesítményt profik és kezdők is látogathatják, a merülés előtt azonban egy oktatáson kell részt venniük. A látogatók egyedül és túravezetővel együtt, csoportosan is felfedezhetik a víz alatti látványosságokat. Akik pedig csak kísérőként érkeznek, egy étteremben várakozhatnak, miközben nagy kivetítőkön nézhetik a búvárokat. A mélyben ugyanis 56 kamerát helyeztek el, részben biztonsági okokból, hiszen így egyből látják, ha baj van.

hirdetés

A Deep Dive Dubai üzemeltetői azonban figyelmeztetnek, hogy a turisták a búvárkodás után ne látogassanak el a Burdzs Kalifára, ugyanis a merülések utáni 18-24 órán belül nem szabad 300 méternél magasabb helyre menni, a világ legmagasabb épülete pedig 828 méteres. Az azonban nem jelent veszélyt, ha valaki a felhőkarcolóból érkezik a Deep Dive Dubaiba.

VIDEÓ: Az elsüllyedt város

Forrás: CNN


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
UTAZZ
A Rovatból
hirdetés

A világ egyik leggyönyörűbb túrája – 440 km gyalog az Északi-sarkkörön

Anilla hosszabb ideje él és tanul Svédországban. Most egy nagyobb túrára vállalkozik. Itt az ideje, hogy a világutazók is egy másfajta, fenntarthatóbb és lassabb utazási filozófia szerint mozogjanak a Földön.

Link másolása

hirdetés

Épp a svédországi Hemavanba tartó buszról írom ezeket a sorokat. A múlt héten kezdtük a túránkat a Kungsleden útvonalán, mely az ország egyik legismertebb és leggyönyörűbb túrája. Az út számos természetvédelmi területen vezet át, és az Északi-sarkkör vonalát is túllépi. 440 km túrázás után fogunk megérkezni Abisko községbe, amely Svédország egyik legészakibb települése.

Erre az útra már több, mint egy éve készülök. A világjárvány előtt a Svédországból Norvégiába vezető St. Olavsleden és a teljes egészében svédországi Kungsleden között próbáltam választani. Azonban a Covid miatt egyiket sem tartottam tavaly kivitelezhetőnek, így a Magyarországon töltött nyári hetek során úgy döntöttem, hogy a Magyar Zarándokúton indulok el. A 432 km-es út akkor csodálatos élmény volt, és nem csak erőt adott az idei túrához, hanem elég figyelmet is kapott ahhoz, hogy az emberek felfedezzék a hosszútávú túrázás szépségeit.

Miután a 2019-es El Caminóról szóló utamat és a 2020-as Magyar Zarándokutat is közvetítettem a YouTube, Instagram és Facebook csatornáimon, nem volt kérdés, hogy a Kungsledenről is folyamatosan beszámolok majd.

De idén úgy döntöttem, hogy a figyelmet nem csak a túrázásra, hanem egy jó ügyre is szeretném felhívni. Mivel Svédországban fenntarthatósági kommunikációt tanultam a Jönköpingi Egyetemen, így a fenntarthatóság és a természetvédelem a szívügyem.

Épp ezért kapcsoltam össze a túrát egy adománygyűjtéssel: 300 eurót szeretnék gyűjteni a túrát követők segítségével, melyet 100%-ban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek utalok természetvédelmi és oktatási tevékenységeik támogatására.

Ez a természetvédelmi cél minden kilométerhez nagy erőt fog adni, és remélem sokakhoz eljut majd a vad természetben való túrázás szeretete.

hirdetés
A világjárvány is megmutatta, hogy a hétvégére külföldre kiruccanós utazások nem fenntarthatóak, és bár pár éve még én is imádtam az ilyen típusú utazásokat, úgy gondolom itt az ideje, hogy a világutazók is egy másfajta, fenntarthatóbb és lassabb utazási filozófia szerint mozogjanak a Földön. Remélem ez a természetvédelmi akció felhívja majd ennek fontosságára a figyelmet.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
UTAZZ
A Rovatból
hirdetés

Sóstó: ahol különleges madarak, víz felett vezető fapallók, stadion és interaktív játékok is várnak

Székesfehérváron meglesheted a szárcsákat, az idei év madarát, a cigánycsukot, de élvezheted a nádas susogását, és felfedezheted a természet más csodáit is. És persze benézhetsz a Vidi szentélyébe is.

Link másolása

hirdetés

Székesfehérváron járva remek lazítást, kikapcsolódást nyújt a város varázslatos nyugalom-szigete, a Sóstó. A 218 hektáros területből 121 hektár országosan védett, a többi helyi védettséget élvez.

A szépen kialakított, gondozott Sóstó a város egyik legkomplexebb közösségi terévé vált, ahol

hatalmas zöld felületek, sétányok, tanösvények, madárlesek és pihenő-, játszóterek is várnak. A séta közben számos interaktív elem mesél a különleges állat- és növényvilágról.

Ha nekiindulsz felfedezésének, több útvonal közül választhatsz. Az egész évben szabadon látogatható 7 kilométeres tanösvényen 19 információs tábla és 2 madárles is található, de van itt zöld tanya, ahol lehet piknikezni, és persze a látogatóközpontban is sok hasznos segítséget kaphatsz, de egy kis játékra, interaktív foglalkozásokra is van lehetőség.

A sétányok mentén érdemes figyelni, mert ritkaságokat is lehet látni.

A növények közül megél itt többek között a ritka békakonty, a vitézkosbor, a poloskaszagú kosbor vagy a fehér madársisak, a magyar szegfű, ősszel pedig az őszi kikerics. Az állatok között megtalálni a csigákat, a szitakötőket, a halak közül a csukát, compót, aranykárászt, vagy a fokozottan védett lápi póc is megfigyelhető. De a mocsári teknős állománya is jelentős. Ám a leglátványosabb a terület madárvilága, mintegy százféle madárfaj fordul meg a vízi világban. A szárcsa mellett a vízityúk, sirály, kócsag vagy a kakukk, gyurgyalag is jól érzi magát. Külön érdekesség, hogy a 2021-ben az év madarának választott cigánycsuk faj a Sóstó déli, országosan védett területén költ. Állomány stabil, évente több pár is sikeresen nevel fel fiókákat.

Sóstó első említése 1473-ból való, akkoriban mocsaras vidék volt a terület, amely a nevét a vizéről kapta. Bár a Sárvíz édes vizéből táplálkozik, mégis sós (egy vizsgálat szerint alkálisó van benne). A mocsaras táj miatt egészségügyi szempontból veszélyesnek tartották, ezért a 19. században csapolták le, majd fásították egy részét, így lett az itt élők egyik kedvelt kikapcsolódási helye. A táj átalakult, fás, sétányos, nádas parttal szegélyezett tóparttá lett. Sóstó a 2. világháború után fokozatosan pusztult, szennyeződött, iszaposodott, majd a század végére egyre inkább természeti értékekben gazdag élőhellyé alakult. Ezek megőrzésére védetté nyilvánították egyes részeit, de kisebb területen továbbra is a város lakóinak pihenését szolgálta.

hirdetés

A Sóstó manapság több útvonalon is bejárható. Ám ennek kialakítása nem volt zökkenőmentes. 1990-ben kapott országos védettséget a homokbánya "botanikai eldorádója", a lődombok gyurgyalag és partifecske kolóniája, és a vízmű erdő kék vércsetelepe. Mivel a terület nagyon szennyezett volt, a következő években több tonna szemetet szedtek itt össze. 1993-ban az orchideák védelmére épült az első bürü a nagy kubikgödörben, de a híd faanyagát felügyelet híján elhordták. 1996-ban jött létre az első botanikai tanösvény. Az ösvényt diákok három nyáron át alakították ki, de a karbantartás hiánya miatt az ösvényeket benőtte a növényzet. A terület 2003 januárjában lett helyi jelentőségű természetvédelmi terület. 2001 tavaszán adták át az első 5 km-es tanösvényszakaszt a Sóstó északi medencéjében. A fejlesztés utána is folytatódott, így készült el a Kócsag-kapu és a Kócsag-torony is. Ez a tanösvény most 7,2 km hosszú.

Még több érdekességért érdemes felkeresni a Sóstó Természetvédelmi Területhez tartozó Látogatóközpontot a MOL Aréna Sóstó épületében. Innen indulnak az ökotúrák is, melyek kb. 1,5 órásak, és itt lehet jelentkezni a stadiontúrára is.

A stadiontúrán az építmény történetéről is mesélnek, de kiderül az is, hogy hány szék van benne, miért ilyen a mintázata, miből van a gyepszőnyege és hogyan gondozzák, sőt be lehet nézni a fogdába is.

A látogatóközpontban egy állandó kiállításon mutatják be a Sóstó Természetvédelmi Terület élővilágát, emellett a gyermekeket színes, interaktív foglalkozásokkal várják. A tematikus napokon pedig szakemberek által vezetett ökotúrákat indítanak.

A Sóstó területén négy útvonal közül lehet választani, melyek tetszőlegesen variálhatók a számtalan elágazásnak köszönhetően. A különböző útvonalak más-más hosszúságúak, nehézségűek. Az útvonalak a tanösvény bármelyik bejáratánál elkezdhetők, de kezdőpontnak a Sóstó Látogatóközpont ajánlott, itt térképet is kaphatunk az út megtervezéséhez.

Bővebben ITT


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: