hirdetés

TUDOMÁNY

„Valószínűleg felépíthetnénk a Jurassic Parkot, ha akarnánk” - utánajártunk, igaz lehet-e, amit a Neuralink társalapítója állít

Prondvai Edina paleobiológus reagál Max Hodak tweetjére. Szerinte a klónozásra nincs sok esély, de vannak, akik a mai madarakat próbálják genetikailag manipulálva „eldinoszauruszosítani”.
Pörös Izabella cikke, Címkép: Jurassic World, Universal Pictures, Amblin Entertainment - szmo.hu
2021. április 24.

hirdetés

Nemrégiben a Popularmechanics is hírül adta, hogy Max Hodak, a Neuralink társalapítója Twitteren azt írta: „Valószínűleg felépíthetnénk a Jurassic Parkot, ha akarnánk."

Ugyan a híres technológus és mérnök nem genetikailag hiteles dinoszauruszokat említett, állítása szerint mégis 15 év alatt „szuper egzotikus új fajokat" lehetne létrehozni. Michael Crichton 1990-es novellája, majd az abból készült nagysikerű filmadaptáció folyamatosan foglalkoztatja a közönséget, de vajon mennyire reménykedhetünk egy igazi parklátogatásban a közeljövőben?

„A DNS egy metastabil makromolekula, amely önmagától is szétesik néhány száz év alatt" - magyarázza Prondvai Edina biológus, a Birminghami Egyetem Földrajzi-, Föld- és Környezettudományi Iskolájában dolgozó, Marie Curie ösztöndíjas posztdoktori kutató, aki a madárszerű dinoszauruszok és a mai madarak összehasonlító csontszövettani vizsgálatával foglalkozik.

„Ha a DNS nincsen egy élő sejtben (vagy esetleg egy élettelen, inaktív, de stabil vírus fehérje vagy fehérje-lipid burkában), ahol fenntartják a szerkezetét és a genetikai információt jelentő nukleotid-szekvenciát a különféle strukturális fehérjék, enzimek és egyéb sejtbiológiai összetevők, akkor önmagától széttöredezik, a szekvencia összekeveredik, az információ tartalom elvész, és a DNS nagy része alap alkotóelemeire bomlik."

Megfelelően stabilizáló körülmények között körülbelül néhány ezer évet is kibírhatnak hosszabb DNS szakaszok, de a kihalt dinoszauruszok koráig visszamenő időszakot, tehát 250–66 millió évet biztosan nem.

„Az igazi információ a DNS-ben akkor értelmezhető egy organizmus klónozásához, hogyha a különféle géneknek, beleértve az úgynevezett exonokat és intronokat, sőt nem csak a géneknek, hanem különféle génregulációs szakaszoknak, és egyéb, nem fehérjét kódoló szakaszoknak, tehát nagyjából a teljes génállománynak megvan a szekvenciája, vagyis az, hogy a nukleotidok milyen sorrendben vannak. Ez kódolja ugyanis az információt. Ahhoz nagyon hosszú génszakaszoknak, DNS láncoknak kell tökéletesen megőrződniük, hogy releváns információt ki lehessen olvasni belőlük. De pont a szekvencia az, ami elvész, amikor a DNS elkezd lebomlani, feldarabolódni."

hirdetés

Az eredeti ötlet szerint egy borostyándarabban konzerválódott szúnyog jelentette a megoldást a problémára, ami ugyan filmötletnek zseniális, de vajon létezik-e olyan körülmény a természetben, amely lehetővé tesz egy ilyenfajta játékot az élettel?

„Nem gondolnám. Van rá precedens, hogy ki tudtak szedni hétszázezer éve fagyott állapotban lévő ősi lóból olyan genomot, amiből tisztán ki lehetett olvasni a szükséges genetikai információkat, de nem hiszem, hogy egy-másfél millió évnél tovább lenne olyan természetes körülmény, ami teljes genomot megőrizne."

Hiperszalin, vagyis nagy koncentrációjú sós környezetben épségben megőrződhet hosszabb genetikai anyag is. Kérdéses azonban, hogy ilyen extrém sós betemetődési környezet, ami több millió éven keresztül fenn is áll, a természetben előfordulhat-e.

A tudomány mai állása szerint újraalkotni élőlényt klónozással tudunk.

Egyes géneket, illetve teljes génállományt is tudunk klónozni, ha megvan az eredeti példány (templát) teljes hosszában. Minden egyéb azonban toldozgatás-foltozgatás, tehát csak rekonstrukció lenne, nem klónozás, hiszen a klónozás a génszakasz egy az egyben történő lemásolását jelenti, amit csak az eredeti anyag teljeskörű ismeretében tehetnénk meg.

És nem ez az egyetlen probléma.

„Egy génszakaszt vagy akár egy már teljes kiterjedésében ismert génállományt klónozni teljesen mást jelent, mint arról beszélni, hogy pusztán egy klónozott genetikai állományból egy élő szervezetet hozunk létre. Ez utóbbinak a teljes génállomány megléte mellett is számtalan akadálya lenne, többek közt az embrionális fejlődés rendkívüli komplexitása, beleértve az anyaállat szervezetének az embrió fejlődésben játszott szerepét, melyekről a 66 millió évvel ezelőtt kihalt dinoszauruszok esetén szinte semmit sem tudunk biztosan, csak a mai állatok ismerete alapján következtethetünk. Azonban ilyen nagyfokú bizonytalanság, és egy „autentikus anyaállat” hiánya eleve kizárja egy életképes élőlény klónozásának a lehetőségét."

Bármilyen hihetetlen azonban, a dinoszauruszok még mindig virágkorukat élik. Egyik csoportjuk ugyanis az ablakon kinézve is látható. „A dinoszauruszokat nem kell visszahozni, mert az összes madár, ami körülöttünk van, dinoszaurusz. A dinoszauruszoknak ugyanis ez az egyetlen csoportja, ami túlélte a Kréta időszak végi tömeges kihalást. A madarak a most élő Tetrapoda gerincesek (négylábúak) között a legdiverzebb csoport fajszámban."

„A legközelebb úgy kerülhetünk azokhoz a formákhoz, ami az emberek képzeletében dinoszauruszként él, hogyha a mai madarakat genetikailag manipulálva „eldinoszauruszosítjuk”.

A világhírű paleontológus, a Jurassic Park filmek tudományos tanácsadójaként is ismert Jack Horner által megalapított „Dino-Chicken” laborban pontosan ezt próbálják csinálni. Fogakat, hosszú farkat, az összeforrt csontokból álló szárnyvégek helyett különálló ujjakat növesztenek a csirkék mellső végtagján. Az ezekért a tulajdonságokért felelős ősi gének egy része még mindig jelen van a madarakban, de nagy részük „csendesített” (genetic silencing) állapotban van, ami azt jelenti, hogy nem fejeződnek ki. Ha ezek a gének kifejeződnének, akkor elméletileg a madaraknak is lennének fogaik, farkuk stb."

A gének természetesen különféle módokon mutálódhattak is időközben, például egyes génszakaszok elveszhettek, de ezek génmanipulációval (mesterséges gén-inszercióval) visszahelyezhetőek, ha mai közelrokon állatokból, például krokodilokból, ismerjük ezeket a szekvenciákat.

„Az egyetlen dinoszaurusz-csoport, amihez hasonló megjelenésű állatokat talán létre lehet génsebészettel hozni, a kihalt maniraptora theropodák csoportja, amihez például a Velociraptor is tartozik. Ezek azok az általában kisebb termetű tollas dinoszauruszok, amik már megjelenésükben is nagyon madárszerűek voltak. Ezek azok a dinoszauruszok, amikre még talán emlékeztetnének az ilyen génmódosított madarak, de ez is tulajdonképpen

egy torz genetikai lefordítása lenne azoknak a lényeknek, amikről – a fosszíliák alapján – tudjuk, hogy léteztek.

Ha most ránézek néhány mai madárra - például egy kazuárra vagy egy tanyasi pulykára - én bennük is látom azt a dinoszauruszt, ami az emberek fantáziájában él. Ha ugyanis egy felületes szemlélő mellett most elfutna egy, amúgy a valóságban csak pulyka méretet elérő Velociraptor, azt hinné, hogy az egy nagyobb testű, röpképtelen madár."

Ha jobban körülnézünk a természetben, pár dinoszaurusz rokont is találunk a mai hüllők között. Ők pedig a krokodilok, akik ugyan nem dinoszauruszok, de a mai madarak és a kihalt dinoszauruszok legközelebbi élő rokonai.

„A madarak elveszett dinoszaurusz jellegeinek genetikai vizsgálatához ezért a legmegfelelőbb alanyok a mai krokodilok. Nekik például funkcionális fogazatuk van, mely kifejlődésének genetikai háttere feltárható, és az így azonosított gének összevethetők a madarak homológ génjeivel, hogy kiderüljön, milyen mutációk felelősek a fogazat eltűnéséért a madarakban, és hogy mindez mikor és hogyan történt a törzsfejlődés során. Ez alapján megpróbálhatnánk visszaállítani a madarakban ezeknek a fogazat kialakulásáért felelős géneknek a „krokodil-szerű” állapotát különféle géntechnikákkal, bár a funkcionális fogazat teljes genetikai feltérképezése sem annyira egyszerű ilyen távoli rokon állatok esetén. "

Akármilyen génsebészeti módszerrel is próbálkozik az emberiség, nem lesz olyan egyszerű összetenni egy „jól működő" élőlényt.

„Természetesen amikor belepiszkálunk ezekbe a dolgokba, egy csomó minden más dologba is belepiszkálunk, amiről nem tudjuk, hogy mi lesz a következménye. A mai napig a teljes genom nagy részének funkciója és/vagy egyéb jelentősége rejtély a rengeteg kutatás ellenére is. Azokban az állatokban sem értünk sok mindent, amik itt élnek körülöttünk. Hogy tudunk-e majd valaha egy életképes félig dino - félig csirkét keltetni, hát nem tudom, de etikailag én biztos nem értenék egyet vele, mert egy ilyen kiméra mindenképpen állatkínzás lenne."

Ugyan Max Hodak nem fejtette ki, hogy milyen technikára utalt, amikor a tweet-jében arról írt, hogy lehetséges egy Jurassic Park létrehozása, úgy tűnik azonban, hogy az emberi fantáziát még nem képes követni a technológia.

„Sokszor elhangzik, hogy a gerincesek genetikai állományának igen magas százaléka tulajdonképpen ugyanaz. Ezt egyszerű kimondani, de hogy valójában ez mit takar, és mit jelent? Hiszen pont abban a pár százalék különbségben rejlenek azok a genetikai információk, amik például megkülönbözetették a Triceratops-ot vagy T-rex-et a mai krokodiloktól és a madaraktól. Ez az a pár százalék, ami számunkra örökre elveszett a földtörténeti múltban, és amit véleményem szerint soha semmilyen körülmények között nem fogunk tudni visszahozni vagy visszaállítani. Ez lehetetlen."


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
TUDOMÁNY

78 ezer éves sírban egy 3 éves gyerek – megtalálták a Homo sapiens eddigi legkorábbi temetkezési helyét Kenyában

A gyermeket a barlang védett nyúlványa alatt temették el egy nem mély sírba, a fejét párnán nyugtatva, felsőtestét gondosan lepelbe burkolva.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 08.

hirdetés

Megtalálták a legkorábbi emberi temetkezési helyet Afrikában: a 78 ezer éves sírba egy két és fél-hároméves gyermeket temettek - írja a hvg.hu a Nature cikke alapján.

A sírt a kenyai partvidéken, Panga ya Saidi régészeti helyszínen egy karsztbarlangban találták meg.

A gyermeket a barlang védett nyúlványa alatt temették el egy nem mély sírba, a fejét párnán nyugtatva, felsőtestét gondosan lepelbe burkolva.

A kutatók a gyermeknek a Mtoto nevet adták, ami szuahéli nyelven gyermeket jelent.

„A gyermeket egy lakóhelyen temették el, közel ahhoz a helyhez, ahol ez a közösség élt, ami arra utal, hogy élet és halál milyen szorosan összefügg. Csak az emberek bánnak a halottakkal ugyanolyan tisztelettel, figyelemmel, sőt gyengédséggel, mint az élőkkel. Még akkor is, ha meghalunk, továbbra is fontosak vagyunk a csoportunk számára” - mondta el a tanulmány vezető szerzője, María Martinón-Torres.

A kutatók megállapították, hogy a gyereket - akinek nemét nem sikerült megállapítani - a kör alakú sírba úgy temették el, hogy testét behajlították, jobb oldalára fektették, térdeit a mellkasához húzták. A koponya és három nyakcsont a párna lebomlása után a helyén támadt űrbe esett. Egy vállcsont és két borda helyzete pedig arra utalt, hogy a felsőtestet szintén lebomló anyagba burkolták.

hirdetés

Nicole Boivin archeológus, a német Max Planck emberiség történetével foglalkozó tudományos intézet igazgatója szerint a temetés csoportos aktus lehetett, valószínűleg a gyermek családjának tagjai vettek benne részt.

A Homo sapiens először több mint 300 ezer évvel ezelőtt jelent meg Afrikában, és később onnan népesítette be a világot.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
A Rovatból
hirdetés

Négy és félmilliárd éves meteoritot talált egy Nagy-Britanniában élő magyar

A londoni Természettudományi Múzeumban állítják ki a különleges leletet.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 16.

hirdetés

Egész Nyugat-Európában látni lehetett azt a fényes tűzgömböt, amely február végén csapódott a Földbe Dél-Angliában. A jelenséget megfigyelő tudósok azonnal oda is küldtek egy kutatócsoportot, amelyet szerencséjükre egy kint élő magyar is elkísért. A ház lakója elmondta, hogy az autóbejáróban talált rá egy elszenesedett maradványra, és egyből arra gondolt, hogy egy meteorit-darab lehet az.

A londoni Természettudományi Múzeumban állítják ki azt

a négy és félmilliárd éves meteoritot, amelyre a Nagy-Britanniában élő magyar talált rá. A Földünknél is idősebb, rendkívül ritka lelet értékes információkkal szolgálhat a Naprendszer és az élet keletkezéséről.

A maradvány felfedezője az RTL Híradónak azt mondta: először el sem hitte, hogy mit talált. Elmesélte, hogy a barátja meteorit-kutató egy skóciai egyetemen. Ők is elindultak, hogy bejárják a környéket, hátha ráakadnak még darabokra. Napokig kerestek, ráadásul a bárányürülékkel teli terepen nehéz volt felismerni egy idegen tárgyat. Végül a "laikus" Bianka sikerrel járt. Sikított, ugrált, nagyon örült, mikor a többi szakértő megerősítette, hogy valóban meteoritot talált.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója

VIDEÓ: „Meteoritot találni olyan érzés, mint nyerni a lottón”

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY

Furcsa összefüggés van az agyméret és az ásítás között

Ez a vizsgálat kicsit közelebb vihet az ásítás eddigi rejtélyeinek megoldásához, például hogy egyáltalán miért ásítunk.
Fotó: Vicran/Pixabay - szmo.hu
2021. május 14.

hirdetés

Az ásítás az egyik legrégebbi ösztönös cselekvés az emlősök, így az ember esetében, a pontos okát azonban mindmáig nem tudjuk biztosan.

Sokáig tartotta magát a tévhit, hogy ilyenkor az agyunk extra oxigént vesz fel, amivel éberebben tartja magát. A következtetés logikusnak tűnt, hisz az ember legtöbbször álmosság vagy unalom miatt ásít, de tudósok ezt a feltételezést megcáfolták, többek között azzal, hogy lemérték, semmivel nem jut több oxigén ilyenkor a szervezetünkbe, mint egy nagyobb sóhajtás alatt. Ráadásul már magzati korunkban is előszeretettel ásítozunk, holott ilyenkor még nem a szánkon át lélegzünk.

2007-ben az Albany Egyetem kutatócsoportja arra a következtetésre jutott, hogy az ásítással hűteni akarjunk agyunkat, hasonlóan a számítógép ventillátorához. Ezzel tulajdonképpen jobb teljesítményre sarkalljuk legfontosabb szervünket, hisz "túlmelegedés" nélkül tovább tudjuk optimális helyzetben használni.

Egy vadonatúj, nagyszabású kutatás ezt az elméletet látszik igazolni. Egy, a 2007-es kísérletben is részt vevő kutató vezetésével 1291 ásítást vizsgáltak, köztük 55 emlősét és 46 madárfajét - írja a Sciencealert.

Arra jutottak, hogy minél nagyobb az állat agya és több az idegsejtje, annál hosszabb az ásítása.

„Számos állatkertbe elmentünk, és a kerítés mellett vártuk, hogy az állatok ásítsanak. Elég hosszú munka volt - mesélte el a kísérlet módszertanát Jorg Massen etológus, a hollandiai Utrechti Egyetemről.

hirdetés

Az ásítás mintázata minden állatnál állandó, az időtartam arányos a faj agyának méretével és az idegsejtek számával - állapítja meg a kutatás. Azt is feltételezik, hogy az ásítás már az emlősök és a madarak közös ősénél is jelen lehetett, azt azonban nem sikerült megfejteni, hogy mennyire régen alakult ki ez a reflex.

Azt is megfigyelték, hogy az emlősök általánosságban hosszabban ásítanak, mint a madarak. Ennek oka, hogy a madarak vérének hőmérséklete gyorsabban tud változni, így kisebb hűtés is elegendő az agyuknak. Korábban egy tanulmány pedig azt állapította meg, hogy

az egerek átlagos teljes ásítási hossza körülbelül 0,8 másodperc, míg az embereké 6,5 másodperc.

A kutatást végző tudósok ugyanakkor kijelentették, hogy az ásítás hosszában egy-egy fajon belül nincs szignifikáns különbség, azaz például az emberi intelligencia különbsége nem befolyásolja azt.

A kutatások viszont azt jelentik, hogy bár az ásítás az emberi kultúrákban egyetemesen udvariatlanságnak számít, ezzel az aktussal valójában azt fejezzük ki, hogy annyira érdekel a másik ember, hogy hajlandóak vagyunk energiát ölni agyunk hűtésébe, csak hogy jobban oda tudjunk rá figyelni.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY
A Rovatból
hirdetés

Nagy Moderna-bejelentés: a vakcinájuk 96 százalékban hatékony a kamaszoknál

A leggyakoribb mellékhatások megegyeznek a felnőtteknél tapasztaltaknál, komoly biztonsági aggály pedig nem merült fel a klinikai vizsgálatokon.
Fotó: MTI/Vasvári Tamás - szmo.hu
2021. május 08.

hirdetés

96 százalékban hatékony a Moderna koronavírus elleni vakcinája a 12-17 éves korosztályban az első klinikai vizsgálatok alapján - jelentette be a biotechnológiai vállalat.

Az Egyesült Államokban végzett vizsgálatban 3235 kamaszkorú vett részt, kétharmaduk az oltóanyagot, egyharmaduk pedig placebót kapott.

Az eredmények pedig azt mutatták, hogy az oltás 96 százalékos hatékonysággal működik ebben a korcsoportban, és semmilyen komoly biztonsági aggály nem merült fel a cég közlése szerint.

A vakcina első dózisának beadása után 14 nappal mindössze 12 koronavírusos esetet találtak. Ezután átlagosan 35 nappal a második adag után vizsgálták meg újra a résztvevőket.

A vizsgálat során enyhe vagy közepesen súlyos mellékhatásokat tapasztaltak, a leggyakoribb az injekció beadásának helyén jelentkező fájdalom volt. A második oltás után pedig többnyire fejfájásra, fáradtságra, izomfájdalomra és hidegrázásra panaszkodtak a fiatalok. Ezek megegyeznek azokkal a mellékhatásokkal, amelyek a felnőtteknél is jelentkeztek az oltás után.

A Moderna már megkezdte a tárgyalásokat a hatóságokkal arra vonatkozóan, hogy az oltóanyagukat a 12-17 évesek számára is engedélyeztethessék. Egyelőre ugyanis azokban az országokban, ahol engedélyezték ennek a vakcinának a használatát, csak a 18 év feletti felnőtteket lehet oltani.

A Pfizer és a BioNTech oltóanyaga volt az első a világon, amelyet engedélyeztek a 18 év alattiak számára is. A két vállalat már megkezdte a közös fejlesztésű vakcina engedélyeztetését a 12-15 éves korosztálynál az Egyesült Államokban és Európában is. Kanadában a világon elsőként már meg is kapták erre az engedélyt.

hirdetés

Egyébként már a Pfizer és a Moderna is végez klinikai vizsgálatokat az egészen kicsi gyerekek körében. Utóbbi márciusban kezdte meg az oltóanyag vizsgálatát a 6 hónapos gyerekektől kezdve a 11 éves korosztályig. A Pfizer és a BioNTech pedig már abban reménykedik, hogy szeptemberben benyújthatják kérelmüket a védőoltásuk vészhelyzeti engedélyeztetésére a 2-11 éves gyerekek számára az Egyesült Államokban.

Forrás: MedicalXpress


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: