Kérjük, tartózkodjanak a varangyok nyalogatásától! Állatok, amiktől beállsz
Az USA Nemzeti Park Szolgálata kénytelen volt kiírni a Facebookra, hogy a látogatók: „tartózkodjanak a varangy nyalásától”. Ez néhány hónappal azután történt, hogy megjelent egy cikk a New York Timesban arról: növekszik az érdeklődés a coloradói folyami varangy által termelt pszichedelikus vegyület iránt. Ez pedig az állatok illegális csempészését és egyre nagyobb mértékű befogását vonja maga után.
A Science Newsnak nyilatkozó szakértő ugyanakkor annyiban pontosított, hogy az emberek nem nyalni szokták a varangyot, ha csapni szeretnének egy görbe estét, hiszen a váladéka ebben a formában mérgező, és rendkívül veszélyes mellékhatásai lehetnek.
Szegény béka erről mit sem tud, és nem is tehet róla. Rajta kívül is vannak még azonban olyan állatok, amelyeket az emberek drogként használtak a történelem során, vagy használnak ma is.
Coloradói folyami varangy (Incilius alvarius)
Élőhely: Sonora-sivatag, USA délnyugati és Mexikó északi része
Minden varangy bőre kiválaszt méreganyagokat. A váladék összetétele fajonként eltér, és az evolúció során valószínűleg az volt a szerepe, hogy nedvesen tartsa az állatok testét. Később ezek a váladékok önvédelmi célokat kezdtek szolgálni. A coloradói folyami kétéltű esetében ez egy lépéssel tovább fejlődött.
Ha egy ilyen varangy megijed, a szemei mögött lévő fültőmirigyekből és a lábain található mirigyekből kibocsátja ezt a méregkeveréket, ami tartalmazza az 5-MeO-DMT-t. Ezzel tulajdonképpen azt közli: „Kérlek, ne egyél meg, nem vagyok finom!” Ha ezt a támadó nagy mennyiségben lenyeli, kómába eshet, megállhat a szíve, sőt bele is halhat. A tudósok egylőre nem tudják megmondani, hogy ez a varangy miért termel 5-MeO-DMT-t, és azt sem, hogy a többi varangy miért nem.
Kaliforniai aratóhangya (Pogonomyrmex californicus)
(Fotó: Wikipédia)Élőhely: USA délnyugati része, Észak-Mexikó
A kaliforniai aratóhangya mérge olyan enzimekből áll össze, amelyek önmagukban nem okoznak hallucinációkat. Közép-Kalifornia őslakói azonban különös rituálé keretében fogyasztották őket.
Miután egy közeli hangyabolyból összegyűjtötték az állatokat, az úgynevezett „hangyadoktor”
A vezető az adagolásnál figyelt a külső jelekre, ha a hangyanyelő ember szemei például bevörösödtek, akkor abbahagyta az etetést. A belső hangyacsípések okozta fájdalom, a hideg, a koplalás és olykor az alvásmegvonás valóban okozhatott olyan hallucinációkat, amelyek során a résztvevőknek spirituális élményeik voltak.
Ennek a hangyának a csípése nem hasonlítható össze a méhcsípéssel. A fájdalom zsigeri, intenzív és hullámokban érkezik. A 4-8 órán át tartó fájdalmat a csípés helyén zsibbadtság kíséri. Az adagolással óvatosan kell bánni: ezer hangya elfogyasztása már valószínűleg halált okoz.
Aranycsíkos tengeri durbincs (Sarpa salpa)
Fotó: WikipédiaÉlőhely: Afrika atlanti partvidékétől a Földközi-tengerig, mérsékelt és trópusi vizekben
Már az ókori Rómában is ismerték a Sarpa salpának a hallucinogén tulajdonságát, álomhalnak nevezték. Napjainkban 2006-ban publikáltak egy hasonló mérgezéses esetet:
36 óra elteltével, orvosi felügyelet mellett múltak el a tünetei. A tudósok nem tudják pontosan, mi okozhatja a hasonló mérgezéseket. Feltételezhetően ezek a vegyületek a hal táplálkozása során keletkezett melléktermékek.
(Via: Science News, Ethnobiology)
