Tanulható-e a boldogság? Mit mond erről a tudomány?
Az ezoterikus guruk válaszát már ismerjük, sokat is és épp eléggé jól. De valóban meg tudjuk-e változtatni örökölt természetünket, hogy a félig üres poharat is félig telinek lássuk?
Válságos helyzetekben csüggedő családtagjaimnak szoktam mondani, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint egy életünk van. Ezt az egy életet el lehet tölteni folyamatos aggodalomban, boldogtalanságban, sóvárgásban, stresszben, de minek. Jobb stratégia megtalálni mindig azt a mozzanatot az életünkben, ami boldoggá tehet. Persze ezzel a bölcselkedéssel sokra nem lehet jutni, mert megvallom, még senki sem csapott a homlokára, hogy „igen, ezentúl akkor boldog leszek”, s emelkedett fel átszellemült arccal saját kétségei közül. Ezért is érdekes, mit mondanak a tudósok, mert lássuk be: nagy segítség lenne, ha az egyetlen életünkben képesek lennénk boldogabbak lenni, mint ahogy általában vagyunk.
Az IflScience erről értekezik friss cikkében. Azt írják hogy a boldogság és a szomorúság nem zárják ki egymást, és hogy
az igazi elégedettséghez szükség van a negatív események és érzelmek befogadásának képességére.
„A boldogság az életben, mint fogalom, magában foglalja a kellemetlen tapasztalatokat is, és azt a képességünket, hogy a nehézségeket és csapásokat a növekedésbe, a tanulásba és a közösségi kapcsolatok kialakításába integráljuk” – mondta Dr. Emiliana Simon-Thomas, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem, a témával foglalkozó kutatóközpontjának tudományos igazgatója az IFLScience-nek.
„Ha azt hiszed, hogy a boldogság örömöt és szórakozást jelent, valamint az anyagi kényelem maximalizálását, akkor soha nem leszel boldog” - magyarázta.
Az ilyen emberek Simon-Thomas szerint egy úgynevezett „hedonikus mókuskerékben taposnak csak, és ez csupán tartós csalódáshoz vezet”.
Az olyan tényezők, mint a pénz, a hírnév, a hatalom vagy akár az Ovális Iroda sokkal kevésbé valószínű, hogy tartós boldogságot hoznak, mint a családdal és a barátokkal való szoros kötelékek.
Azaz általános hozzáállásunkat az alakítja, hogy mentális és érzelmi szinten hogyan tájékozódunk a világgal szemben. 2014-ben Simon-Thomas és munkatársai elindítottak egy tanfolyamot, hogy segítsenek az embereknek megtanulni ezt a készséget, és azt találták, hogy
a résztvevők szubjektív boldogsága, és az élettel való elégedettsége 5 százalékkal nőtt 10 hetes képzés után.
A másokkal való kapcsolatteremtés képességének fejlesztése például a boldogság növelésének egyik leghatékonyabb módja. „Nagyon sok olyan készség van, amelyet a kapcsolatteremtéssel bontakoztathatunk ki” - mondta Simon-Thomas. "Beleértve az olyan dolgokat, mint baráti beszélgetés olyan emberekkel, akiket nem ismersz, hogy érezd a bizalom és a közös emberi mivoltunk érzését”.
Bármennyire is furcsán hangzik, egy nemrégiben készült tanulmány megállapította, hogy azok az emberek, akiket arra kértek, hogy beszélgetéseket kezdeményezzenek idegenekkel chicagói ingázásuk során,
következetesen élvezetesebbnek értékelték a munkába vezető utat, mint azok, akik csendben ültek.
A hallgatás megtörésének megtanulása tehát például kulcs lehet egy örömtelibb élethez.
Mielőtt bele mertek volna vágni az ismeretlenekkel való beszélgetésbe, a fent említett tanulmány résztvevői mind azt jósolták, hogy egy idegennel való beszélgetés kínos lesz, és zavarral fog végződni. Az ilyen pesszimizmus az úgynevezett „negativitási torzítást” képviseli, amely nagyon ősi beidegződésünk.
A vadonban való túléléshez ugyanis jobban oda kellett figyelnünk a veszélyekre, mint mondjuk a táj szépségére, ezért az agyunk úgy fejlődött, hogy a negatívumokra összpontosítson a pozitívumok helyett.
Nyilvánvaló, hogy ennek az archaikus mechanizmusnak a megléte komoly akadályt jelent a boldogság megtalálásában, bár evolúciós szempontból teljesen logikus, mert hosszú évezredeken keresztül ez volt a túlélés záloga.
Szerencsére az agyunk rugalmas, ami azt jelenti, hogy lehetséges új idegpályákat létrehozni és megváltoztatni beidegződéseinket. Régi közhely az idegrendszert kutató tudósok körében, hogy az idegsejtek,
amelyek gyakrabban ingerlik egymást, „összedrótozódnak”, és ez a mechanizmus a kulcsa a boldogság növelésének is.
"Minél többet gyakoroljuk az egyfajta ötletre vagy tudatosságra való összpontosítást, annál szembetűnőbbé válik ez az ötlet vagy tudatosság rutinszerűen" - mondta Simon-Thomas.
„Tehát könnyebben fogunk gondolkodni a pozitív dolgokról, ha gyakoroljuk a pozitív dolgokra való gondolást.”
Például, ha megtanuljuk élvezni az élet varázslatosabb pillanatait, és ápoljuk a hálát – mindkettőt úgy érhetjük el, ha naplót vezetünk mindazokról a dolgokról, amelyekért hálásak vagyunk – segíthet abban, hogy örömtelibb lelkiállapotot alakítsunk ki, és növeljük a pozitív érzelmek lehetőségét.
Kimutatták, hogy
a hála tudatos felszínen tartása azokért a dolgokért, amelyek nekünk fontosak, segít enyhíteni a negatív tapasztalatok hatásait.
„Számos tanulmány mutat rá a hála gyakorlásának előnyeire.” - magyarázta.
A kutató szerint a hála gyakorlása azt az érzetet erősíti az egyénben, hogy vannak jó dolgok az életében. És ez képessé teszi őket arra, hogy túléljék a traumatikus időszakokat”.
Az persze, hogy egy ilyen tréninggel, milyen mértékben és mennyire tartósan változtatható meg ez adott egyén hozzáállása a dolgokhoz, nem mutatható ki egyértelműen. Tehát senki se várja, hogy Fülest Tigrissé lehet változtatni, de egy kis gyakorlással, a társas kapcsolatok ápolásával és a hála érzésének felszínen tartásával mindenki elérhet változást.
