News here
hirdetés

TUDOMÁNY

A fekete lyukak titkainak feltárásában is segíthet a Szombathelyen felépült új műholdvevő állomás

A világegyetem legnagyobb robbanásairól vagy például aktív galaxismagok viselkedéséről gyűjtött adatokat is tudnak majd fogadni.

Link másolása

hirdetés

Szombathelyen, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatóriumban felállították az ország egyik legmodernebb földi műholdvevőjét. Ez az állomás olyan műholdflották jeleit tudja majd venni, amelyek több száz kis műholdból állnak.

"Azok a műholdak, amelyeknek a jeleit ezentúl fogni tudjuk, a gamma tartományban dolgozó csillagászati megfigyelő eszközök"

- magyarázta a Szeretlek Magyarországnak Szabó M. Gyula, a Szombathelyi Gothard Obszervatórium igazgatója.

A gamma-sugárzás az elektromágneses sugárzás legnagyobb energiájú tartománya. "A látható fénynél nagyobb energiák felé haladva az ultraibolya, a röntgen, majd a gamma tartomány következik. Több folyamat vezet gamma sugárzáshoz. Különböző radioaktív bomlások - amelyek szupernova-robbanást, vagy más eredetű robbanást jelezheznek, - vagy például nagy energiájú kozmikus részecskék anyaggal való ütközése. Ezek fekete lyukat is jelezhetnek, vagyis aktív galaxismagoknak a viselkedését is meg tudjuk a gamma-tartományban figyelni."

A galaxisok közepén elhelyezkedő fekete lyukba folyamatosan hullik be anyag, majd a behullás korongjára merőlegesen nagy sebességű ionsugarak keletkeznek, amik a fénysebességhez közeli sebességgel haladnak kifelé.

"Ebben az óriási kozmikus részecskegyorsítóban is keletkezik gamma-sugárzás. Ennek a vizsgálata sok mindent elmond majd az aktív fekete lyukakról, blazárokról, galaxismagokról. Másrészt, a gamma-kitörések kérdésére is választ kaphatunk.”

Utóbbi egy-egy csillagnak a robbanását jelenti, vagy neutroncsillagok és/vagy fekete lyukak összeolvadását is kísérheti gamma-felvillanás.

hirdetés

"A világegyetem a legextrémebb folyamatoknak a fizikai laboratóriuma. Egy aktív galaxismag vagy egy gamma-kitörés egy földi laborban a másodperc töredéke alatt mindent elsöpörne, úgy, hogy kő kövön nem marad. Egy aktív galaxismag a világegyetem egyik legnagyobb energiatermelője. Szerencsére ilyet nem kell laboratóriumban létrehozni – nem is lehet – hanem biztonságos távolságról, csillagászati eszközökkel meg tudjuk figyelni, hogy hogyan zajlanak az energiatermelési folyamatok, amelyeket a Földön például a fúziós erőművek területén tudunk majd hasznosítani." - mondja Szabó M. Gyula.

A Nemzetközi Űrállomásról, vagyis az ISS-ről az év végén fog indulni a BurstCube, a gravitációs hullámok esetleges optikai megfelelőinek felderítésére is alkalmas kis műhold. Egy hasonló célú európai műholdflotta, a HERMES is kitelepítés alatt van, ez a rendszer a jövő év vége felé indulhat el. A gamma-kitörések megfigyelésésre is alkalmas műholdak segítségével meg lehet majd határozni például egy csillagrobbanás pontos irányát.

Ez a műholdflotta felettünk is elhalad majd, és a róluk érkező adatok vételére is alkalmas az új szombathelyi műholdvevő-központ.

Az állomás az úgynevezett 'S' sávban kommunikáló műholdak jeleit veszi. Az 'S' sáv lehetővé teszi, hogy kisműholdakról, például az úgynevezet CubeSat szabványnak megfelelő, mintegy 10x10x10 vagy 10x10x30 centiméteres műholdakról is nagy mennyiségű adatot tudjanak lehozni.

A rendszer lelke egy három méter átmérőjű parabola-antenna. "Ezek a vevőegységek hasonló elven működnek, mint a rádiótávcsövek, amelyek a világűrből származó rádiójeleket detektálják, csak azok az antennák akár száz méternél is nagyobbak." - mondja Szabó M. Gyula.

A kisebb műholdak jele azonban erős, vagyis a rögzítésükhöz nincs szükség brutális méretű eszközökre. A kihívást más jelenti.

"Biztos sokan látták már a Nemzetközi Űrállomás átvonulását az égen, ami egy fényesen ragyogó, csillagszerű pöttynek látszik. Amikor megjelenik a horizonton, néhány perc alatt végigmegy az égen, és eltűnik a túloldalt. A műholdkommunikációban az egyik technikailag jelentős feladat annak kezelése, hogy a műholddal való kommunikációs ablak rövid, ténylegesen néhány percől van szó. A művelet pontos tervezést igényel. Ellentétben tehát egy tévéantennával, ennek a parabolának az antennáját mozgatnunk kell."

"Azaz a műhold megjelenése utáni néhány perc során végigpásztázza az eget, és leköveti annak útját. Ezalatt továbbítódik a Föld felé a teljes aznapi mérés."

A műholdvevőt 2020 elején emelték a helyére, utána fél éves mérnöki üzemmód következett. "Amikor egy mérőállomást telepítünk, az nem úgy néz ki, hogy összeszereljük és kész, hanem figyelemmel kell kísérni, hogyan működik, kipróbálni a helyszínről, kipróbálni messziről, irányítási feladatokat kell csinálni, próbaméréseket készíteni, próbaüzeneteket venni. Amikor egy műhold jelét vesszük, azt nagyon precízen kell levezetni, de amikor épp nem veszünk vele semmit, akkor szét lehet szedni, más üzemmódot kipróbálni stb."

A folyamatos fejlesztés Szabó M. Gyula szerint a jövőben is folytatódni fog, hiszen a műholdas csillagászati megfigyelés egy rohamosan fejlődő terület.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
TUDOMÁNY
Elképesztő mélységben, egy bányában találtak rá a világ legősibb vizére
A 2 milliárd éves vízben még az élet nyomait is felfedezték a kutatók.

Link másolása

hirdetés

Kutatók rátaláltak a Föld legrégebbi vizére. 2016-ban egy kanadai bánya mélyén leltek rá a világ legrégebbi vízmedencéjére, amely körülbelül

3 kilométeres mélységben található és a benne lévő víz 2 milliárd éves lehet

- írja az Iflscience.

Az új felfedezés legalább 500 millió évvel korábbra tolta a legrégebbi ismert víz keletkezésének dátumát. A korábbi rekordot is ez a csapat találta ugyanabban a bányában még 2013-ban. Az körülbelül 2,5 kilométeres mélységből származott. A bánya valójában a világ legmélyebb fémbányája, mivel a réz, cink és ezüst keresése miatt egyre mélyebbre jutottak le a bányászok a földkéregben.

A bányában rekedt gázok tanulmányozásával elemezték a felfedezett vizet. Az olyan gázok, mint a hélium és a xenon, csapdába eshetnek a kőrepedésekben megrekedt vízben, és ezek mérése alapján meg tudják állapítani, hogy milyen idős a víz.

„Amikor az emberek erre a vízre gondolnak, azt feltételezik, hogy a sziklában rekedt kis mennyiségű víz lehet” – mondta a felfedezést ismertető Barbara Sherwood Lollar professzor a BBC News-nak. "Valójában azonban ezek komoly sebességgel áramlanak – a víz térfogata sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta" - mondta.

hirdetés

Ráadásul nem csak a víz magas kora az egyetlen fontos felfedezés. Amikor a kutatók elemezték a folyadékot, az élet nyomait találták benne. Ebből arra következtethetnek, hogy a mikrobiológia valamilyen formája élt a vízben nagyon hosszú ideig.

Az a tény, hogy valami képes volt megélni mélyen a földben lévő vízben, fontos következményekkel járhat. Nemcsak az évmilliárdokkal ezelőtti földi életről mesélhet nekünk, de segíthet a világon kívüli élet keresésében is. Míg a folyók már nem folynak a Mars felszínén, a felszín alatt még mindig vannak víz- és jégnyomok. Ezek közel sem olyan mélyek, mint a Kanadában felfedezett víz, és elképzelhető, hogy ezek biztosíthatják a mikroorganizmusok életéhez szükséges feltételeket.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
TUDOMÁNY
Új fényben az emberiség korai története: egymillió évvel öregebbek a Sterkfontein-barlangokban talált Australopithecus-maradványok
Mindeddig úgy gondolták, hogy a dél-afrikai ausztralopiták kelet-afrikai fajoktól származnak, mint Lucy és az Australopithecus afarensis más tagjai. Ez most megdőlt.
MTI, fotó: - szmo.hu
2022. június 29.


Link másolása

hirdetés

Az eddig véltnél egymillió évvel öregebbek, tehát 3,4-3,6 millió évesek azok a korai emberi ősöktől származó fosszíliák, amelyeket egy dél-afrikai barlangban találtak. A CNN online kiadásában ismertetett tanulmány új fénybe állítja az emberiség korai történetét.

Az új időpont megdönti azt a sokáig uralkodó elképzelést, hogy a dél-afrikai Australopithecus a kelet-afrikai Australopithecus afarensis leszármazottja.

A maradványokat Johannesburgtól körülbelül 50 kilométerre, az emberiség bölcsőjeként számon tartott térségben, a Sterkfontein-barlangokban találták. Az új kormeghatározás alapján a barlang fosszíliái idősebbek, mint a híres etiópiai lelet, a Lucy-fosszília. Az 1979-ben megtalált Lucy az Australopithecus afarensis fajhoz tartozott, és 3,2 millió évvel ezelőtt élt.

A kutatók új technikát alkalmaztak a Sterkfontein-barlangok üledékeinek kormeghatározásához. A kutatás eredményeit bemutató tanulmányt hétfőn publikálták a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban.

A Sterkfontein-barlangokban 1936-ban fedezték fel az első felnőtt Australopithecus-fosszíliát. Azóta több száz Australopithecus-fosszíliát találtak ott, köztük a híres Kislábat, aki 3,67 millió évvel ezelőtt élt, és neki tulajdonítják a mindeddig legteljesebb Australopithecus-csontvázat.

Darryl Granger, a Prude Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője hangsúlyozta, hogy Sterkfonteinben több Australopithecus-fosszília található, mint bárhol máshol a világon. A pontos korukat azonban nehéz volt megállapítani, mert a korábbi kutatások ellentmondásos dátumokat határoztak meg. Az új kutatásban megállapították, hogy az Australopithecus-fosszíliákat tartalmazó barlangi üledékek mindegyike 3,4 millió és 3,6 millió éves, ami az Australopithecus-korszak elejére, és nem a végére helyezi őket.

hirdetés
Mindeddig úgy gondolták, hogy a dél-afrikai ausztralopiták kelet-afrikai fajoktól származnak, mint Lucy és az Australopithecus afarensis más tagjai.

"A mi kormeghatározásunk azt mutatja, hogy ez nem lehet igaz, mert gyakorlatilag egyidősek" - mondta Granger. Mint hozzátette: élnie kellet egy régebbi, közös ősnek.

A barlangi üledékek korának meghatározásához Granger a 90-es évek közepén kifejlesztett módszerét használta. Kozmogén nuklidokkal dolgozott, "nagyon ritka radioaktív részecskékkel, amelyeket az űrből érkező kozmikus sugárzás hoz létre az ásványi szemcsék belsejében" - mondta. Az alumínium-26 és a berillium-10 ilyen kozmogén nuklidok, mindkettő megtalálható a kvarc ásványban. Az alumínium-26 akkor keletkezik, amikor a kőzetet a Föld felszínén kozmikus sugárzás éri. De ez nem történhet meg, ha már egy barlang belsejében van - tette hozzá.

Granger és kutatócsoportja azt is megállapította, hogy a barlangban az 1930-as és 40-es években végzett feltárásokkor a különböző rétegekből származó fosszíliák összekeveredtek, és korábban ez okozhatta a korukkal kapcsolatos tévedéseket.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY
A Hold domborzata is látszik – Elképesztő napfogyatkozást mutatott a NASA
Egy űrteleszkóp kapta lencsevégre a látványos égi jelenséget. A Földről nem is lehetett látni ezt a napfogyatkozást.

Link másolása

hirdetés

A Solar Dynamics Observatory (SDO) egy olyan űrteleszkópja a NASA-nak, ami folyamatosan a Napot vizsgálja. Most levideózta, ahogy a Hold elhalad a Nap előtt, kitakarva annak a 67 százalékát - írja a Live Science.

A Földről ezt nem is láthattuk volna, az űrteleszkóp olyan szerencsés szögből vette épp a Napot, hogy látható volt a napfogyatkozás.

A fenti nyitóképen és az alábbi mozgóképen is látszik, ahogy a Hold alján látszik az égitest domborzata.

Az SDO persze nem azért van az űrben, hogy látványos felvételeket készítsen. Folyamatosan méri a Nap különböző értékeit, például a mágneses terét és a hőmérsékletét. Ezáltal a tudósok jobban megérthetik a csillag viselkedését, működését.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
TUDOMÁNY
A Rovatból
hirdetés
Lenyűgöző fotókat készített a Mars felszínéről egy kínai űrszonda
A fotókon láthatóak a bolygó vörös dűnéi, kráterek, pajzsvulkánok, kanyonok és a déli sark jégtakarója is.

Link másolása

hirdetés

Immár több mint egy éve kering a Mars felszíne fölött Kína Tianwen-1 elnevezésű űrszondája, ami alatt nagyszerű felvételeket készített a vörös bolygóról – számolt be róla a CNN.

A Tianwen-1, amelynek jelentése „az égi igazság keresése”, 2020-ban indult útnak és tavaly májusban landolt a Marson. Míg a vele érkező Zhurong marsjáró a felszínen kezdte a bolygó felfedezését, az űrszonda felülről szemlélte a Marsot.

A Kínai Nemzeti Űrügynökség szerint mára a szonda a Mars teljes felszínéről tudott felvételeket készíteni. A most közzétett fotókon láthatóak a bolygó vörös dűnéi, kráterek, pajzsvulkánok, kanyonok és a déli sark jégtakarója is.

Hegy a Marson. Fotó: Kínai Nemzeti Űrügynökség
Fotó: Kínai Nemzeti Űrügynökség
Fotó: Kínai Nemzeti Űrügynökség
Kráter a Marson. Fotó: Kínai Nemzeti Űrügynökség

Az űrügynökség közlése szerint a marsjárójuk tovább folytatja a küldetését, mivel azonban a marsi tél meglehetősen zord időjárással jár, a rover május 18-án alvó üzemmódba kapcsolt, és várhatóan decemberben, amikorra a leszállóhelyén kora tavaszi időjárás lesz, aktiválódik újra.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: