TUDOMÁNY
A Rovatból

48.500 éves szibériai „zombivírust” élesztettek újra a tudósok

Az északi félteke egyötödét borítja permafroszt Alaszkától, Kanadán át Oroszországig.


48 500 éves „zombivírust” találtak a szibériai permafrosztban és élesztettek újra a tudósok, írja a Unilad. A szakemberek szerint az emberiség számára minimális kockázatot jelent a több tízezer éve megfagyott vírus tanulmányozása.

A zombivírusvadász Jean-Michel Claverie, a franciaországi Aix-Marseille Egyetem Orvostudományi Karának emeritus professzora a permafrosztból származó fölminták vizsgálata közben bukkant a vírusra. A professzor szerint rengeteg vírus nyomait fedezték fel kutatás közben, de nem tudják biztosan, hogy ezek életben vannak-e.

A múlt hónapban publikált elmélete szerint amennyiben a korábban felfedezett amőbavírusok életben vannak, az arra utalhat, hogy a többi kórokozó is fertőzőképes lehet még.

Birgitta Evengård, a svédországi Umeai Egyetem Klinikai Mikrobiológiai Tanszékének emeritus professzora hangsúlyozta, hogy az ilyen ősi vírusok tanulmányázásához nagyon szigorú felügyeletre van szükség. A kutató szerint ugyanis egy permafrosztban rejtőző vírussal szemben valószínűleg tehetetlen lenne az immunrendszerünk.

Nemcsak vírusok, hanem a hidegháború idejéből származó vegyi és radioaktív hulladékok is károsíthatják a természetet a szibériai permafrosztban. Kimberley Miner, a NASA klímakutatója szerint „aggodalomra okot adó”, ami a világnak azon a részén történik. A tudós szerint ezért is lenne létfontosságú, hogy a fagyott terület minél nagyobb része továbbra se olvadjon fel.

A permafroszt az északi félteke egyötödét borítja Alaszka, Kanada és Oroszország területein. A fagyott talaj egyfajta időkapszulaként működik: rengeteg élőlényt – köztük a már említett vírusokat is – közel eredeti állapotában megőrzött évezredeken keresztül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Igaz lehet az emberiség egyik legősibb története, Ádám és Éva tényleg létezhetett, csak másképp
A tudományos kutatások egyre több bizonyítékot tárnak fel, amelyek részben alátámasztják a bibliai történetet. Genetikai kutatások és régészeti felfedezések szerint az Édenkert és az emberiség közös ősei nem is olyan légből kapott elképzelések.


Jóformán mindenki ismeri a Biblia történetét Ádámról és Éváról. Az első emberpár a keresztény hitvilág szerint a Földön élt, és minden ember őket tekintheti közös ősének. Bár ez a történet sokak számára csupán vallási mese, egyre több kutatás támasztja alá, hogy bizonyos elemei akár igazak is lehetnek, írja a Daily Mail.

Létezhetett az Édenkert?

A Biblia szerint Ádám és Éva az Édenkertben éltek, egy bőséges, termékeny területen, amelyet négy folyó övezett: a Pison, a Gilon, a Tigris és az Eufrátesz. Míg a Tigris és az Eufrátesz ma is létező folyók, a másik kettő helyzete ismeretlen. A tudósok egyik vezető elmélete szerint az Édenkert a mai Mezopotámia területén lehetett, amely a Tigris és az Eufrátesz között húzódik, és olyan területeket foglal magában, mint Irak, Kelet-Szíria és Délkelet-Törökország.

Ez a régió, amelyet az ókori görögök „termékeny félholdként” is emlegettek, az emberi civilizáció bölcsője lehetett. Itt történt az első gabonafélék termesztése és állatok háziasítása 10-20 ezer évvel ezelőtt, amely lehetővé tette az emberi közösségek számára az állandó települések kialakítását. Eric Cline, a George Washington Egyetem régésze szerint az Édenkert története összhangban áll a területről származó régészeti és szöveges bizonyítékokkal.

A professzor szerint az Édenkert története akár a sumér mitológiából is származhat. A sumérok, az első ismert civilizáció, a világ keletkezéséről szóló Enúma Elis mítoszukban egy ősi, kaotikus víztömegből származtatják a mennyet és a földet – hasonlóan a Genezis leírásához.

Genetikai Ádám és Éva

A modern genetikai kutatások szerint valóban létezhetett egy közös női és férfi ős, akiket „mitokondriális Évának” és „Y-kromoszómás Ádámnak” neveznek. Az 1980-as évek óta végzett genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy minden ma élő ember DNS-e visszavezethető egy közös női ősre, aki körülbelül 200 000 évvel ezelőtt élt Afrikában. A férfi Y-kromoszóma szintén egyetlen őstől származik, aki hasonló időszakban élt.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a tudósok nem gondolják, hogy ez a két személy egy pár volt, vagy hogy ők lettek volna az egyetlen emberek a Földön. Ez a két ősi ember valószínűleg több ezer év különbséggel élt, és a statisztikai valószínűségnek köszönhetően váltak az emberiség közös őseivé.

Tudomány és vallás összefésülése

Dr. Joshua Swamidass, a Washington Egyetem biológusa szerint a tudomány nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az emberiség egyetlen párostól származzon. Swamidass szerint a genetikai bizonyítékok alapján nincs akadálya annak, hogy Ádám és Éva valóban léteztek, bár nem feltétlenül úgy, ahogy azt a Biblia leírja.

William Lane Craig filozófus egy lépéssel továbbmegy, és azt állítja, hogy Ádám és Éva az első valódi emberek lehettek – azok, akik képesek voltak absztrakt gondolkodásra, szimbolikus kommunikációra és technológiai újításokra. Craig szerint Ádám és Éva akár a Homo heidelbergensis fajhoz is tartozhattak, amely 750 000–1 millió évvel ezelőtt élt, bár ez a teória nem találkozik a bibliai Édenkert elhelyezkedésével.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
A Rovatból
Robot aprítaná össze a halott űrhajós testét a világűrben – Mi történik akkor, ha egy asztronauta más bolygón hunyna el
Az űrbe induló személyzetet arra az esetre is felkészítik, ha egyikük útközben halna meg. Több megoldás is lehetséges, de a NASA most egy új megoldással is előállt.


Különös témát boncolgat egy tudományos videó. Arra keresi a választ, hogy mi történne, ha egy űrhajós a világűrben halna meg. Mit lehet kezdeni egy holttestettel, és mai ismereteink szerint mire kéne felkészülnie a többi asztronautának.

Egy esetleges halál számos kérdést vet fel. Hova helyezzék a holttestet, hol temessék el, hogy jutassák vissza a Földre, vagy szennyezék vele az űrt?

A NASA-nak és Chris Hadfieldnek is, a Nemzetközi Űrállomás egykori parancsnokának is vannak erre elképzelései. Az űrhajós elárulta, hogy kiképzésük során erre is felkészítették őket.

Néhány dolgot elmesélt: a gravitáció hiánya miatt a vér nem gyűlik össze az alsó végtagokban, de a hullamerevség bekövetkezik. Ha van oxigén, akkor a baktériumok is működnek, ha nincs, akkor lassabb vagy el sem indul a bomlási folyamat. Az űrben sok földi tényező hiányzik, így ez a folyamat elvileg elmaradhat.

A Marson például a sivatagi körülmények miatt kiszáradna a test, majd elporladna. A Holdon megfagyhat vagy felforrhat a test. Így a holdéjszaka idején - 14 földi nap - a test megfagy, nem indul meg a bomlás, és "holdmúmia" lesz a holttestből.

Chris Hadfield szerint, ha az ő egyik társával történt volna ilyen, akkor az űrruhában a légzsilippel határolt térbe vitte volna.

Mi lenne a megoldás például egy hosszú úton?

A NASA - figyelve arra, hogy ne szennyezze a Naprendszert - azt tartja jó megoldásnak, ha elhamvasztják a testeket. Ha ez nem megoldható, akkor

használnák az a robotot, ami összezsugorítja az elhunyt űrhajós testét. Ehhez a holttestet az űrhajó külső oldalán lévő robotkarhoz rögzítenék egy táskában. Itt a test megfagy, majd a robotkar 15 percig rázza, összeaprítva a testet. A víz a nyílásokon tud távozni, és a végén 25 kg lenne a test,

amit utána visszajuttatnak a Földre.

VIDEÓ: Ilyen lenne a robot

Forrás: Index


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Horror Észak-Írországban: Zombivá váló pókokat találtak, egy újonnan felfedezett gombafaj lehet a felelős
A pókok a haláltusájuk előtt különösen viselkednek. Egy dokumentumfilm forgatása közben tették a döbbenetes felfedezést.


Egy észak-írországi dokumentumfilm forgatásán döbbenetes felfedezést tettek a kutatók.

Egy különleges gombafaj képes befolyásolni a pókok viselkedését, és haláluk előtt „zombivá” változtatja őket.

A Popular Science beszámolója szerint kutatók egy dokumentumfilm készítése közben bukkantak rá egy eddig ismeretlen gombafajra, amely képes manipulálni a pókokat. A különös élőlényt Sir David Attenborough világhírű természettudós után nevezték el Gibellula attenboroughii-nak. A felfedezésről szóló tanulmányt a Fungal Systematics and Evolution szaklap január 24-én publikálta.

A gomba hatására a pókok elhagyják a hálójukat vagy búvóhelyüket, majd furcsa módon kezdenek viselkedni, mielőtt elpusztulnak.

Ez elsősorban a Metellina merianae nevű pókfajt érinti, amely főként sötét és nedves élőhelyeken fordul elő Európában, de a barlangi keresztespók is veszélyben lehet.

A Gibellula attenboroughii működése nagyban hasonlít az Ophiocordyceps gombákéhoz, amelyek a brazil esőerdőkben élő hangyák viselkedését módosítják. Ezek a gombák képesek irányítani áldozataikat, hogy elősegítsék saját terjedésüket. A tudósok további kutatásokat terveznek, hogy pontosan megértsék, hogyan manipulálja ez az újonnan felfedezett gomba a pókok viselkedését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Újabb eredmények születtek a csernobili kutyák mutációjával kapcsolatban
Az eredmények szerint az ukrán település kutyáinak genetikai eltérései nem a sugárzás közvetlen hatására, hanem más környezeti tényezőkre vezethetők vissza, állítja egy friss tanulmány.


Csernobil kutyáinak genetikai eltérései mögött valószínűleg nem a sugárzás áll – derül ki egy friss kutatásból, amit a The Independent idéz.

Norman Kleiman, a Columbia Egyetem kutatója szerint sokan úgy gondolják, hogy a csernobili baleset Ukrajna egy elhagyatott sarkában történt, de a következmények ennél jóval messzebbre mutatnak. Nemcsak a sugárzás, hanem rengeteg más mérgező anyag – például nehézfémek, ólompor, növényvédők, azbeszt – is bekerült a környezetbe, főként a baleset utáni helyreállítási munkálatok során.

A helyi kutyapopulációt már régóta vizsgálják, és korábbi elemzések kimutatták, hogy a genetikájuk eltér a világ más részein élő kutyákétól.

Egyes helyspecifikus gének a DNS-károsodás javításához is köthetők.

Matthew Breen, az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatója és csapata arra kereste a választ, hogy az alacsony szintű, de hosszú távú sugárzás vagy más mérgek – például az ólom – hozzájárulhatnak-e ezekhez az eltérésekhez. Ehhez a kutyák genomját alaposan átvizsgálták.

Az eredmények szerint

a csernobili városi kutyák genetikailag hasonlók az orosz, lengyel és környékbeli populációkhoz, így kontrollként használhatták őket a sugárzásnak jobban kitett egyedek vizsgálatánál.

A kutatók különösen a szaporítósejtek DNS-ében kerestek eltéréseket, amelyek generációról generációra öröklődnek. Breen szerint a mai kutyapopuláció legalább 30 generációval él az 1986-os baleset utáni állományhoz képest. Ha a mutációk túlélési előnyt jelentettek volna, még ma is nyomuk lenne, de erre nem találtak bizonyítékot.

„Lehetséges, hogy kezdetben rendkívüli volt a szelekciós nyomás, aztán az erőmű környéki kutyák elkülönültek a városi populációtól”

– mondta Megan Dillon, szintén az Észak-Karolinai Egyetemről.

A kutatók nem hagyják abba a munkát. „Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy továbbra is tanulmányozzuk az ilyen nagyszabású katasztrófák környezeti és egészségügyi hatásait” – mondta Kleiman.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk