TUDOMÁNY
A Rovatból

20+1 látványos égi jelenség, amiért megéri majd felnézni az égre

Kezdjük idén is azzal az évet, hogy sorra vesszük, várhatóan miben gyönyörködhetünk ebben az esztendőben. Sőt, akár élő közvetítésben is figyelhetitek az égi eseményeket.


Egy csillagász ismeretterjesztő blogja csillagászatról, űrutazásról, science fiction-ről és még sok más Földön túli dologról, amik kellően érdekesek ahhoz, hogy többet akarjunk tudni róluk.

A szemfüles olvasók észrevehetik majd, hogy lesznek a tavalyi listából visszatérő látványosságok is, ugyanakkor mindig tartogat valami újat egy új év. Reméljük, hogy derült éjszakák (vagy épp nappalok) is megadatnak majd a megfigyeléshez, mert ez elengedhetetlen kelléke mindegyiknek.

Meteorzáporok

Ha valamiben meg lehet bízni, azok a meteorrajok, hiszen a Naprendszer szemetét senki sem takarítja el. A főként üstökösök által a Föld pályájára hordott apró törmelékekből álló sávot (amit az üstökös a csóvája révén hátrahagy) a Föld évről évre ugyanazon napokon szeli keresztül. Ekkor a Föld gravitációja bevonzza az apró szemcséket, ezáltal az átlagosnál jóval több hullócsillagot láthatunk a meteorrajok idején. A légkörünkbe érve a mikrometeorok pillanatok alatt elégnek, ám ez idő alatt is jókora utat tesznek meg a levegő molekulái között, amelyek a szemcse útvonala mentén (ionizációjuk-rekombinációjuk révén) felvillannak. Ezt figyelhetjük meg derült és kellően sötét égbolton pillanatnyi fénycsíkokként, vagy ahogy a népnyelv hivatkozik rájuk, hullócsillagokként.

 

A 2020-as év Geminidái Stefano Pellegrini december 17-éről Olaszországból.

(Forrás: Astronomy Picture of the Day, Fotó: Stefano Pellegrini)

Na de nézzük, hogy pontosan mikor is érdemes kitelepülni a fényszennyezéstől védett helyekre:

Április 22. Líridák (~15-20 db/óra, ~70% holdfázisnál)

Május 5. Éta Akvaridák (~30 db/óra, ~40% holdfázisnál)

Augusztus 12. Perszeidák (~70 db/óra, ~15% holdfázisnál)

Kiemelendő, hogy a legtöbbek által ismert hullócsillagzápor idén kivételesen szép holdfázis mellett, kifejezetten sötét égen lesz megfigyelhető, vagyis reménykedhetünk egy rakás kívánságban.

Október 8. Drakonidák (~15 db/óra, újholdkor)

Október 21. Orionidák (~20 db/óra, teliholdkor)

November 17. Leonidák (~15 db/óra, teliholdkor)

December 13-14. Geminidák (~100 db/óra, ~70% holdfáziskor)

2022. Január 3. Quadrantidák (~40 db/óra, újholdkor)

A Quadrantidákról idén már lemaradtunk, de az időjárás Magyarországon amúgy sem volt igazán kegyes hozzánk – 2022 elején azonban újra megfigyelhető lesz az év első meteorraja. A becsült darabszámok holdmentes, sötét égen való megfigyelésre vonatkoznak, maximum idején.

Fontos megjegyezni, hogy a meteorrajok megfigyelhetősége több napon keresztül tart, de igazán jó esély a maximum környéki órákban kínálkozik a hullócsillag-vadászatra. A Földön való tartózkodási helyünktől függően más-más helyi időpontban tetőzik a meteorraj, így előfordul, hogy bizonyos maximum a nappali órákra esik, megfosztva bennünket a látványtól. Továbbá tudni kell, hogy a meteorrajok utánpótlását jelentő törmelékfelhők évről évre egyre ritkábbá válhatnak, ennek megfelelően a megfigelhető darabszámok is lassú csökkenést mutatnak.

 

A fenti nyolc csillagképet kell majd keresnünk, ezek irányából várhatjuk majd az említett nyolc meteorraj képviselőit, sorra Lyra (vagy magyarul Lant), Vízöntő, Perzuesz, Sárkány, Orion, Oroszlán, Ikrek, és a Boötes (vagy magyarul Ökörhajcsár), ami egy kicsit kilóg a sorból, ugyanis a Falikvadráns nevű újkeletű csillagkép - lévén, csillagai átfednek az Ökörhajcsárral - nem került be a 88 hivatalos csillagkép közé, és nevét csak az év első meteorhullása őrzi. (Forrás: Stellarium)

És hogy merre érdemes figyelni az égbolton? A meteorrajok nevei azt jelzik, hogy mely csillagkép irányából láthatjuk az adott meteorrajt érkezni, így első közelítésnek mindig ezen égboltterület felé kell fordulni. Ha pedig lehetőségünk van, érdemes hanyatt fekve kényelembe helyezni magunkat és az égbolt lehető legnagyobb részét figyelni. További csillaghulláskor hasznos tippek és praktikák egy korábbi bejegyzésben olvasható.

Fogyatkozások

Idén összesen kétszer halad el a Holdunk a Nap korongja előtt – amikor is napfogyatkozást figyelhetünk meg –, és kétszer vonul be a Föld által vetett árnyékkúp sávjába – ilyenkor pedig holdfogyatkozást láthatunk. Pontosabban csak láthatnánk.

 

Teljes napfogyatkozás a víztükrön megkettőzve Thierry Legault 2019-es felvételén Dél-Amerikából.

(Forrás: Astronomy Picture of the Day, Fotó: Thierry Legault)

Magyarországról ugyanis nem sokat figyelhetünk meg ezekből, így kénytelenek leszünk az élő közvetítésekkel és a kiváló asztrofotókkal beérni. A napfogyatkozások tőlünk távoli földrészeken lesznek megpillanthatók, a holdfogyatkozások pedig pont akkor következnek majd be, amikor épp a Föld túlsó felén lesz éjszaka:

Június 10. délelőtt - Gyűrűs napfogyatkozás

Az északi sarkköri vidékeken lesz megfigyelhető a jelenség teljes valójában, de kis részben Magyarország területéről is megpillantható lesz.

Május 26. nappali órákban - Teljes holdfogyatkozás

A Csendes-óceán keleti és nyugati partjáról egyaránt jól megfigyelhető lesz a jelenség.

November 19. reggeli órákban - Részleges holdfogyatkozás

Nálunk már épp felkel a Nap, mire megkezdődik a fogyatkozás, ami így Észak-Európából, és Amerikából fog csak látszódni.

December 14. reggel - Teljes napfogyatkozás

Habár az év másik fogyatkozása teljes lesz, még távolabbi helyekről fog csak látszani, konkrétan Afrika déli csücskéről és az Antarktiszról.

 

Miroslav Druckmüller és Andreas Möller 2020 decemberében örökítette meg 55 felvétel összekomponálásával Dél-Amerika területén, ahogy Napunk előtt elsuhan az "új-Hold" és árnyékot vet Földünkre.

(Forrás: Astronomy Picture of the Day, Fotó: Miroslav Druckmüller és Andreas Möller)

Együttállások

A csillagok tőlünk túl messze vannak, hogy egy év alatt látványosan elmozduljanak egymáshoz képest, viszont a Naprendszerben keringő égitestek megteszik nekünk ezt a szívességet. Ennek köszönhető, hogy ezek a közeli objektumok időről időre közel kerülnek egymáshoz (lásd a nemrégiben bekövetkezett Jupiter–Szaturnusz-együttállást), sőt néha még az éjszakai ég (látszólagos) óriása, a Hold is eltakar ezt-azt. Bár a tavalyi év látványosságaihoz képest idén némiképp soványabb a felhozatal, de azért most is lesz mit várni:

Március 19., Április 17., Június 13. kora esti órák: A Mars és a Hold együttállása

Április 6-7. hajnalban, közvetlen napkelte előtt: A Szaturnusz (később pedig a Jupiter) és a Hold együttállása

Július 13. kora esti órákban: a Vénusz és a Mars együttállása

Július 29. este 22 órától bő fél órán át: Két Jupiter-hold (Io és Callisto) árnyéka látszik a bolygó korongján 20:40 UT-ig

(Itt fontos megjegyezni, hogy ez csak távcsőben megfigyelhető jelenség, de abszolút megéri a látvány!)

December 16. késő esti órákban: A Hold és a Fiastyúk nyílthalmaz együttállása

(Ennél az eseménynél pedig a telihold fényében igencsak meregetni kell majd a szemünk, hogy meglássuk a "Hét nővért".)

 

A Magyarországról igen nehezen megfigyelhető nagy Jupiter-Szaturnusz együttállás (kép közepén egyetlen fényes pontként a két égitest)

Simon-Zsók Anett felvételén Románia felhői fölött. (Fotó: Simon-Zsók Anett)

SpaceX Dragon

Eddig csak a természetes égitestekről esett szó, ugyanakkor bizonyos esetekben az ember alkotta eszközök égen történő megpillantása – főleg, ha űrhajósok ülnek bennük – talán még felemelőbb lehet. Ezek pedig akár szabad szemmel is láthatóak, ha a megfelelő időpontban nézünk fel az égre. A tavaly indult Crew–1 küldetés idén márciusban ér véget, és a pontos időponttól függően jó esélyünk lehet a visszatérés folyamatából pár pillanatot elcsípni.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Rossz hír a Nemzetközi Űrállomáson ragadt asztronautáknak: az űrben jobban gyengül a szív, mint a Földön
Már az is elég komoly kálváriának tűnik, hogy a Boeing űrhajójának hibája miatt két asztronauta a tervezett egy hét helyett nyolc hónapot kénytelen eltölteni a Nemzetközi Űrállomáson. Most azonban az is kiderült, hogy az űr sokkal jobban gyengíti a szívet, mint eddig gondolták.


A Johns Hopkins Medicine kutatói egy új tanulmányban számoltak be arról, hogy a világűr alacsony gravitációs körülményei mennyire káros hatással vannak a szívszövetekre. A kutatás során 48 emberi szívszövetmintát küldtek 30 napra a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), hogy megvizsgálják, hogyan reagálnak a mikrogravitációs környezetre. A kutatók megfigyelték, hogy

az űrben a szövetek összehúzódási ereje jelentősen csökkent, és szabálytalan szívritmus is fellépett.

Deok-Ho Kim, az amerikai Johns Hopkins Egyetem kutatást vezető professzora szerint a szívszövetek „nem viselik jól az űrbéli környezetet”. A kutatók arra jutottak, hogy az űrállomáson lévő szövetek összehúzódásának ereje mintegy felére csökkent a Földön tartott mintákhoz képest. Az eredmények új ismereteket szolgáltatnak arról, hogy a hosszú űrutazások hogyan befolyásolhatják az asztronauták szívének működését, és segíthetnek megérteni a szívizom öregedését, valamint a lehetséges kezelési módszereket a Földön.

Nem mindennapi kísérlet az űrben

A szövetek előkészítése során Kim csapata emberi őssejtekből fejlesztett ki szívizomsejteket, amelyek képesek a ritmikus összehúzódásra. Jonathan Tsui, a projekt másik vezető tudósa egy miniatűr chipre helyezte a sejteket, ami lehetővé tette a belőlük alkotott szövet összehúzódásainak és azok ritmuszavarának folyamatos monitorozását.

A chipet úgy tervezték, hogy a felnőtt emberi szív környezetét szimulálja.

Az ISS-en lévő szövetekről a kutatók valós idejű adatokat kaptak: minden 30 percben 10 másodpercig rögzítették a szövetek összehúzódásának erejét és ritmusát. Az állomás egyik űrhajósa, Jessica Meir hetente cserélte a szöveteket tápláló oldatot, és mintákat is vett a későbbi genetikai elemzésekhez. A kutatók azt tapasztalták, hogy az űrben tartott szövetek nemcsak gyengébben húzódtak össze, de szabálytalan ritmust is produkáltak, márpedig az szívelégtelenséghez vezethet.

A szívverések között eltelt idő az űrben közel ötször hosszabb lett, mint a Földön lévő szövetek esetében – igaz, a minták visszatérése után ezek az értékek normalizálódtak.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy az űrben tartott szövetek szarkomerjei (az izomsejtek összehúzódásáért felelős fehérjék) rövidebbek és rendezetlenebbek lettek – ami a szívbetegség kialakulásának egyik tipikus jele. Emellett a sejt energiatermeléséért felelős mitokondriumai nagyobbá, kerekebbé váltak, és elvesztették jellegzetes redőzött szerkezetüket, ami rontotta energiafelhasználási képességüket. A tudósok mindemellett olyan génműködési változásokat is észleltek, amelyek az űrben tartott szövetek gyulladásos károsodását mutatták – hasonlóan ahhoz, amit az űrutazásból visszatért asztronauták esetében is tapasztalnak.

A kutatás eredményei fontos lépést jelentenek annak megértésében, hogy hogyan lehet megvédeni az asztronautákat a hosszú űrutazások alatt fellépő egészségügyi kockázatoktól, és új kezelési lehetőségeket kínálhatnak a szívbetegségek ellen. Kim csapata már elkezdett egy újabb kísérletet: olyan gyógyszereket tesztelnek az űrben, amelyek megvédhetik a szívet a mikrogravitáció káros hatásaitól.

A szívkárosodás csak az egyik veszély a rengetegből

Az űrhajósok egészségére számos komoly veszély leselkedik az űrben, így bizarr módon a most felfedezett, potenciális szívprobléma csak egy a sokból. A rizikót elsősorban a Földön megszokott körülmények hiánya okozza, hiszen a világűrben – még az űrjárművek védelmező falai között is – az emberi test számára teljesen természetellenes hatások érik az asztronautákat. Az egyik legnagyobb kihívás a súlytalanság, ami drasztikusan befolyásolja az emberi testet. A gravitáció hiánya miatt az izmok és a csontok leépülnek, mivel nem kell küzdeniük a földi gravitációs vonzás ellen.

Az izomsorvadás és a csontritkulás már néhány hét után elkezdődik, és hosszú űrutazások esetén súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet.

A szív- és érrendszer is szenved a világűrben, mivel a vér eloszlása megváltozik: a folyadékok a felsőtestbe áramlanak, ami duzzadt arcot és fejfájást okozhat. Hosszú távon ezek a hatások ugyancsak szívproblémákat eredményezhetnek. A mikrogravitáció miatt az immunrendszer szintén gyengül, így az űrhajósok érzékenyebbé válhatnak a fertőzésekre. Ha mindez nem lenne elég, még ott vannak a sugárzás súlyos kockázatai, amelyek növelik a rákos megbetegedések és a DNS-károsodás esélyét. Mindezek mellett pszichológiai kihívásokkal is szembe kell nézni, hiszen az izoláció és a bezártság depressziót, szorongást okozhat. Ilyen hatásoknak tesznek ki túl sokáig két űrhajóst, akik az űrhajójuk meghibásodása miatt egy hét helyett nyolc hónapot töltenek az ISS-en.

Parancsnok lett az űrben ragadt űrhajós

A NASA űrhajósa, Sunita „Suni” Williams újabb mérföldkőhöz érkezett a Nemzetközi Űrállomáson, amikor nemrég hivatalosan is átvette az irányítást az ISS felett egy „parancsnoki váltóceremónia” keretében – számolt be a Space.com. A parancsnokságot az orosz kozmonauta, Oleg Kononyenko (lenti képen elől, balra) adta át neki, ezzel Williams lett az ISS 71. expedíciójának parancsnoka. Bár az asztronauta látható örömmel fogadta el az állomás kulcsait, messze nem a tervek szerint alakult az élete – ahogy útitársának, Butch Wilmore-nak sem.

A két űrhajós júniusban érkezett az ISS-re, a Boeing Starliner űrhajójával, egy eredetileg egyhetes küldetésre. A misszió váratlan fordulatot vett, amikor hajtóműproblémákat észleltek a dokkolási folyamat során. Az eredetileg egyhetesre tervezett utat így kénytelenek voltak meghosszabbítani. A NASA és a Boeing később úgy döntött, hogy a biztonság kedvéért a Starlinert személyzet nélkül küldik vissza a Földre, így Williams és Wilmore leghamarabb 2025 februárjában-márciusában térhet csak haza.

Így jönnek vissza, nyolc hónap késéssel

Ha a polgári repülőgépein az utóbbi években tapasztalt meghibásodások után a Starliner esete nem lenne elég mélyütés a Boeing számára, kiderült, hogy a vártnál is nagyobb csapás éri: a NASA az űrprogramban legnagyobb konkurensének számító SpaceX-nek adta a megbízást, hogy hozza haza a pórul járt űrhajósokat, az ISS-re tartó következő Crew Dragon kapszulával. A Crew-9 küldetés űrhajója várhatóan szeptember 28-án száll fel, két üres üléssel, hogy helyet biztosítson a Boeing miatt odafent rekedt űrhajósoknak. Ez egyben azt jelenti, hogy két másik asztronauta álma bizonytalan időre szertefoszlik, hiszen kénytelenek a Földön kivárni, amíg a társaikat hazahozzák és ők új lehetőséget kapnak.

Addig egyébként Sunita „Suni” Williamsnél nincs is ideálisabb jelölt a parancsnoki szerepre az ISS-en, mivel tapasztalt űrhajós: két korábbi útja során minden helyzetet nagy szakértelemmel és profizmussal kezelt. Először 2006-ban járt az űrállomáson a Space Shuttle Discovery fedélzetén, majd 2012-ben ő vezette az ISS 33. expedícióját.

Mostanáig összesen több mint 430 napot töltött az űrben, és még legalább fél évet fog, mire a SpaceX hazahozza. De még ezzel a teljesítménnyel sem válik rekorderré, hiszen a szebbik nem képviselői közül az amerikai Peggy Whitson volt a leghosszabb ideig a légkörön kívül: három űrmissziója összesen 665 napig tartott.

Az eset rendesen átszabhatja az űrversenyt

A NASA bejelentése, miszerint a Starliner legénysége a - nemrég éppen civil űrsétát is rendben lebonyolító - SpaceX űrhajójával tér vissza a Földre, számos kérdést vet fel a rivális vállalattal kapcsolatban. Arról egyelőre nincs szó, hogy a Boeing többé nem visz az űrbe emberi személyzetet. Ezt egy sajtótájékoztatón Bill Nelson, a NASA igazgatója is megerősítette, miután beszélt a magáncég vezetőjével – emlékeztet az npr közösségi rádió cikke, hozzátéve: az esetnek ettől függetlenül komoly következményei lehetnek a Boeing jövőjére nézve az űrkutatás területén.

Todd Harrison űripari szakértő azt nyilatkozta, hogy a Boeingnek szembe kell néznie a ténnyel, hogy az űrmissziója nem érte el a kitűzött célokat. Harrison szerint a cég belátható időn belül arra a következtetésre jut, hogy vissza kell lépnie a Starliner programtól, mivel az már nem illeszkedik az üzleti profiljába, kvázi: veszteséges. Ha ez megtörténik, az jelentős változás egy olyan vállalat számára, ami évtizedek óta meghatározó szereplője az űriparnak. Mint emlékezetes:

tíz éve éppen a Boeing kapta a NASA kereskedelmi űrrepülést támogató programjának legnagyobb támogatását, több mint 4 milliárd dollárt, miközben az egyelőre sokkal jobban teljesítő SpaceX-nek jelentősen kisebb forrás, 2,6 milliárd dollár jutott.

A NASA program eredeti célja az volt, hogy több magáncég is képes legyen asztronautákat és felszerelést küldeni az űrbe, majd onnan visszahozni. A Boeing küzdelmei egyelőre nem azt mutatják, hogy bejön a hivatal számítása, viszont (és ez egy nagyon fontos viszont) annyit legalább sikerült elérni a vállalatok versenyeztetésével, hogy mindig van B terv: van kinek szólni, hogy haza kell hozni két űrhajóst, akik a járművük hibája miatt nem tudnak biztonságosan visszatérni a légkörbe. Ha csak egyetlen cég monopóliuma lenne a közlekedés az ISS-re, akkor Williams és Wilmore most nagyobb gondban lenne.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
Fenekünkön keresztül is képesek lehetünk lélegezni, csakúgy, mint több más emlős – ennek felfedezése Ig Nobel-díjat ért
Az elsőre vicces, mégis elgondolkodtató kutatásokért járó díjat idén egy különösen mókás, de potenciálisan életet mentő orvosi megállapításért lehetett elnyerni. De volt ott még galambrakéta és halottan is úszó pisztráng is.


Nem mindennapi felfedezésért díjaztak japán kutatókat az idei Ig Nobel-gálán: bebizonyították, hogy az emlősök – köztük egerek, patkányok és sertések –

képesek oxigént felszívni a végbélen keresztül.

A felfedezésük annyira meghökkentő, hogy ugyan joggal lehet nevetni rajta, de az is kiderülhet, hogy ez az információ akár életmentő is lehet.

A kutatást egyebek mellett az is indokolta, hogy a Covid-járvány alatt sok kórházban elfogyott a lélegeztetőgép, és alternatív megoldások után kellett nézni. Az eredmények olyan biztatóak lettek, hogy már el is indult az emberi tesztelés. Ha sikerrel járnak, a jövőben talán oxigént fognak pumpálni a légzési elégtelenséggel küzdők végbelébe.

Az Ig Nobel egy olyan díj, amit olyan kutatásokért adnak, amelyek „először megnevettetnek, majd elgondolkodtatnak”. Idén 10 ilyen rendhagyó felfedezés kapott elismerést a Massachusetts Institute of Technology-n rendezett díjátadón. A japán kutatók az élettani kategóriában nyertek, miután kimutatták, hogy egerek, patkányok és sertések képesek az oxigént a végbélbe juttatva felszívni. Egyébként a halak közül egyes csíkfélék hasonló technikával lélegeznek.

Dr. Takanori Takebe, a kutatás egyik vezetője elmondta, hogy vegyes érzésekkel fogadta a díjat, de miután megtudta, hogy a felfedezést azért ismerték el, mert „megnevettet és elgondolkodtat”, már inkább örült neki. „Ha ez felkelti az érdeklődést a felfedezésünk iránt, nagyon boldog leszek” – tette hozzá.

Persze az Ig Nobel-gálán nem csak a végbélen keresztüli lélegzés tarolt. Díjat kapott egy másik amerikai kutatás, ami azt vizsgálta, hogyan lehet galambokat rakétákba zárni, hogy célba irányítsák őket – igen, tényleg –, bár a kísérletet végül „őrült ötletként” elvetették. A fizikai díjat egy, a Floridai Egyetemen dolgozó kutató nyerte, aki megmutatta, hogy egy halott pisztráng is képes úszni.

A demográfiai díjat oxfordi kutatók kapták, akik kimutatták, hogy az extrém hosszú élettartamú emberek rekordjai jellemzően olyan helyekről származnak, ahol rövid az átlagos élettartam, nincsenek születési anyakönyvi kivonatok, és gyakoriak a hivatalos hibák és csalások. „Az extrém öregségi rekordok statisztikai rémálmok” – hűtötte le az örök élet felé kacsingató emberek kedélyeit Dr. Saul Newman.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
Videó: Szenzációs történelmi pillanat a világűr meghódításában – A SpaceX újabb dologban lett első
A SpaceX Super Heavy rakétájának visszatérte hatalmas technikai bravúr, és egy nagy lépést jelent a Mars meghódításához is.


A SpaceX magyar idő szerint vasárnap délután sikeresen elindította a Starship rakétarendszer ötödik tesztrepülését, amely során egy rendkívül fontos újítást is kipróbáltak:

először sikerült a visszatérő Super Heavy hordozórakétát mechanikus „evőpálcikák” segítségével elkapni az indítótoronyban. Ezzel a lépéssel Elon Musk cége jelentős előrelépést tett a rakétarendszerek teljes újrahasznosíthatósága felé,

ami stratégiai előnyt jelenthet az űriparban, és a Mars kolonizációjának irányába is fontos mérföldkövet jelent.

A SpaceX október 13-án, texasi bázisáról, Boca Chicából indította el a Starship rakétarendszer legújabb tesztjét, amelyet világszerte élőben közvetítettek az X közösségi oldalon. Az indítás magyar idő szerint 14:25-kor történt, és a teszt során nemcsak a rakéta fellövését, hanem egy úttörő technológia próbáját is véghezvitték.

A Super Heavy hordozórakéta, amely a 71 méter magas monstrum első fokozata, a felbocsátás után sikeresen visszatért a földre. Az igazi szenzáció az volt, hogy a rakétát nem egy hagyományos platformra, hanem a SpaceX által fejlesztett hatalmas fémkarok, az úgynevezett „chopsticks” fogták el közvetlenül azelőtt, hogy elérte volna a talajt.

Ez a technológiai áttörés újabb lépést jelent a rakétarendszerek újrafelhasználhatósága felé, amely Elon Musk hosszú távú célja. Az újrahasznosítható rakéták révén jelentősen csökkenthetők az űrmissziók költségei, és felgyorsítható az űrbe jutás folyamata. A mostani teszt nemcsak a rakétarendszer technológiáját finomította, de bemutatta a SpaceX azon képességét, hogy egy nap embereket és nagyobb mennyiségű rakományt juttathassanak a világűrbe - írja az Index.

A Starship és a Super Heavy rakétarendszer fejlesztése nemcsak a Föld körüli pályára való juttatást tenné lehetővé, hanem a Naprendszer távolabbi pontjainak elérését is. A SpaceX tervei között szerepel, hogy a Starship lesz az a jármű, amely a NASA Artemis III missziójában, várhatóan 2026-ban, asztronautákat szállít a Hold felszínére. A NASA e célra közel 4 milliárd dolláros szerződést kötött a SpaceX-szel.

Elon Musk és csapata azonban még ennél is nagyobb álmokat dédelget: a Marsra szeretnének embert juttatni a Starship segítségével. A teszt során az űrhajó a hordozórakétától leválva folytatta útját, és várhatóan az Indiai-óceán felett végzi majd a leszállási manővert. Bár most nem tervezik az űrhajó visszaszerzését, a cél a technológia és a manőverek finomhangolása volt.

A SpaceX újabb sikeres tesztje nemcsak az űriparban hozott új mérföldkövet, de közelebb hozta az emberiséget ahhoz a pillanathoz, amikor már nemcsak a Föld körüli pályán, hanem a Naprendszerben is rendszeresen közlekedhetnek újrafelhasználható űrhajók.

VIDEÓ: A történelmi pillanatról


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Jön a vadászhold, az év legfényesebb Holdja, de nem mindenki örül majd neki
A különleges látványosságot most jó eséllyel meg is lehet örökíteni, mert az előrejelzés szerint kedvező lesz az időjárás.


Két nap, és újra teliholdban gyönyörködhetünk. Idén tizedik alkalommal élvezhetjük a kikerekedő égi kísérőnket. Október 17-én keleten 17 óra 30 perckor, Budapesten 17 óra 42 perckor, nyugati határainknál pedig 17 óra 52 perckor lesz holdkelte.

A Hold ezen az éjszakán elég magasra kúszik az égen, 56-57 fokos magasságban lesz az éjszaka közepén. A látvány különleges lesz, így jó eséllyel gyönyörű éjszakai tájképeket is készíthetünk, ahogy a Hold fénye megvilágítja a tájat - írja az Időkép.

A megfigyeléshez az időjárás is kedvezőnek ígérkezik. Október 17-én este, éjszaka, illetve 18-án a napkeltét megelőző órákban sokfelé lesz derült, illetve gyengén felhős az ég, de helyenként a Dunántúlon számítani kell erősen felhős tájakra is.

A Hold különleges látványa azonban nem mindenkit fog lenyűgözni, ugyanis a fénye zavaró lesz a Tsuchinshan–ATLAS üstökös megfigyelésében - figyelmeztet a portál.

Az októberi szuperholdnak még külön neve is van, melyet onnan kapott, hogy ebben az időszakban különösen aktívak a vadászok. Korábban ekkor készültek fel a téli hónapokra, és vadásztak az élelem biztosítására. Innen a vadászhold elnevezése - írja a Blikk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk