hirdetés
the-who-tommy-framed.jpg

Traumás, bántalmazott kisfiúból vallásalapító bálvány – 50 éves az első rockopera, a Tommy

Egymásra találhat-e a legfenségesebb műfaj, az opera és a szertelen, zenei előképzettséget sem igénylő rock? Ötven évvel ezelőtt adott igenlő választ erre a Who együttes Tommy című művével.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. május 23.


hirdetés

1969. május 23-án jelent meg a mű először dupla stúdióalbumon, a borítón az „opera” megjelöléssel. A dolog már csak azért is meglepő volt, hogy éppen a Who, az egyik „legvadabbnak” tartott banda jött elő vele. Nem csupán azzal vívták ki maguknak e hírnevet, hogy rendszeresen szétverték a színpadjukat és hangszereiket, hanem azzal is, hogy övék volt a rock-történet talán legőrültebb ritmusszekciója a dobos Keith Moonnal és a basszusgitáros John Entwhistle-lel (aki amúgy The Ox, az Ökör becenévre hallgatott és kürtön is kiválóan játszott), gitárosuk, Pete Townshend pedig azzal bolondította meg a közönséget, hogy végigszaltózta páros lábbal és terpeszben a pódiumot, miközben úgy nyúzta gitárját, mintha jobb karja malomkerék lenne. Azt azonban mindenki elismerte, hogy nagyszerű zenészek, fantáziadús a dallam, és ritmusviláguk, és volt egy káprázatos hangú, dögös megjelenésű énekesük is Roger Daltrey személyében.

A Tommy története napjaink leleplezéseinek fényében különösen aktuális.

Az opera hőse ugyanis egy sokszorosan bántalmazott kisfiú.

Tommy Walker apja eltűnik a háborúban, mielőtt még fia megszületne. Anyja összeáll egy másik férfival, ám néhány év múlva az apa előkerül. Az asszony és a szerető azonban inkább megölik, ráadásul a gyerek szeme láttára, és valósággal beleszuggerálják, hogy „nem láttál, nem hallottál semmit, nem mondasz semmit”. A gyerek ezt szó szerint veszi, onnantól kezdve vak lesz, néma és süket, és éveken át bármit tesznek a szülei, nem jön ki ebből az állapotból.

Tommy mindenkinek a játékszere lesz, a gyerekek megverik, kiközösítik, unokabátyja rajta éli ki szadista hajlamait, nagybátyja megerőszakolja. Végül egy orvosnak sikerül rábírnia, hogy kinyíljon, és egy tükör összetörésével megnyílik Tommy előtt a szabadság útja. Addigra azonban már híres ember lesz, mert még bezárkózott állapotában rájön, hogy a flipper-játékban verhetetlen. Gyógyulása után vallási szekták alapít erre a tudására, özönlenek hozzá a hívek, tábort szervez nekik, de egy idő után rájönnek, hogy ugyanolyan szemfényvesztő, mint a többi hittérítő.

A zeneszerző-szövegíró Pete Townshend, mint évtizedekkel később elárulta, saját gyerekkori traumáit is beleírta a darabba: szülei pokoli házasságban éltek, ezért nagyanyjához adták, aki, ha lehet, még rosszabb volt, mint ők, és ő maga is átélte Tommy bántalmazásait.

Ugyanakkor benne volt az a csalódottság is, hogy az „ellenkultúra” lassan beleolvadt abba a rendszerbe, amely ellen fellépett, és része lett egy megabiznisznek.

A Tommy persze csak nyomokban hordozza magában egy hagyományos opera jegyeit: van egy rövid nyitánya, vannak visszatérő motívumok benne, de az első változatban csak ők négyen játszották és énekelték. Az első részben Townshend viszi a prímet az énekben, Daltrey úgy kap egyre több szerepet, ahogy Tommy feleszmél. Ők ketten kezdettől fogva rivalizáltak, egyesek rosszmájúak szerint Daltrey frontemberségét főleg remek kiállásának köszönhette, de tény, hogy a gitáros-énekesi képességei sem voltak lebecsülendőek... A dalok közül több is, mindenekelőtt a főtéma, a See Me, Feel Me, valamint a Pinball Wizard és az I’m Free hamar önálló slágerré vált. A zenében megjelent a Who zenéjének összes erénye: a szép melódiák és a vad rockos részek elegye, a váratlan hangulat- és ritmusváltások, a szólóének mellett jól időzített vokálok, és egy-egy tématöredék végsőkig való kiaknázása. Zenei gazdasága igazán sokszori hallgatás után jön ki.

Az együttes kezdettől fogva estés színpadi előadásban gondolkodott, és három héttel a lemez megjelenése előtt bemutatták a Tommy-t a londoni nagy hírű Ronnie Scott’s klubban. Bár a kritika vegyesen fogadta, a rádiók pedig, például a BBC és több amerikai rádió, egyesen ellenségesen álltak hozzá, a Who új műve az LP-listák 2. helyére kúszott fel, és a koncertek meghódították a közönséget.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
magdianyus.jpg

Magdi anyust negyedszerre is visszahozzák a Barátok köztbe, pedig már rég meghalt

11 éve írták ki a sorozatból, de időről időre visszatér. Most újra.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. szeptember 14.



Habár Magdi anyus már hosszú évek óta nem szerepel a Barátok köztben, a sorozat írói újra és újra visszahozzák őt holtából egy-egy epizód erejéig. A Blikk azt írja,

a Fodor Zsóka által megformált karakter most negyedjére jelenik meg ismét a képernyőn, dacára annak, hogy már 11 (!!!) éve kiírták a sorozatból egy halálos baleset folytán.

Természetesen nem materiális formájában tűnik fel, hanem

egykori férje, Vili bácsi élő lelkiismereteként.

Vili bácsi a történet szerint ki akarja penderíteni a lakásából a befogadott gyerekeket, erre Magdi anyus álmában megjelenik, hogy jobb belátásra bírja.

Fodor Zsóka nyilatkozott a lapnak, és elmondta: napi forgatást már nem vállalna, de alkalmanként nagyon szívesen mond igent az ilyen jellegű felkérésekre. Tapasztalata szerint még mindig nagyon szeretik a sorozat rajongói.

"Rendszeresen előfordul, hogy például a taxis nem engedi kifizetni a fuvart, mert annyira örül, hogy Magdi anyust szállíthatta, de az még megdöbbentőbb, amikor 15-16 éves gyerekek jönnek oda hozzám rajongva, hiszen amikor én még szerepeltem, ők karonülők voltak"

- mesélte a Blikknek a színésznő, aki hozzátette: hatalmas népszerűségét a sorozatnak köszönheti.

"Az, hogy engem 77 évesen még mindig hívnak szerepekre, hogy hol Pécsett, hol Békéscsabán, hol Budapesten dolgozom, hogy tényleg úgy élek, mint egy serpa, mert állandóan utaznom kell a munkák között, a sorozat hozadéka. A népszerűség, az ismertség ebből fakad, és én bevallom, imádom ezt. Nem vagyok hajlandó nyugdíjba menni, amíg bírom, dolgozom!"


KÖVESS MINKET:



hirdetés
Fahidi-Éva-Cuhorka-Emese-Campfilm.jpg

Élni csodálatos, még ha rettenetes is az élet – gondolatok A létezés eufóriája című filmről

Két gyönyörű ember keresi, érinti egymást, majd összefonódnak. Egy álombéli, sudár fiatal nő és egy időntúli, öröklétű asszony test-lelke válik eggyé.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. szeptember 12.



Mindig nagy tisztelettel tekintettem azokra az emberekre, akik megjárták a 20. század legsötétebb poklait, visszatértek onnan, és még 90 éves koruk körül is tele vannak életerővel, nem egyszer derűvel, humorral, és leckét tudnak adni azoknak, akik kis mindennapi nyűgjeiket tragédiaként élik meg és adják elő. Néhányukat közelről is ismerhettem, szavaik, de puszta lényük is örök élményként élnek bennem ma is.

Fahidi Éva több, mint holokauszt-túlélő. Több, mint szemtanú, aki ma is emlékezteti a feledékenységre hajlamos új nemzedékeket az emberi aljasság legsötétebb mélységére, könyvével, előadásaival.

Ha Theodor Adorno, aki egy gyenge pillanatában azt írta, hogy Auschwitz után nem lehet verset írni, látná őt, nemcsak hogy visszavonná szállóigéjét, hanem még hozzátenné: sőt, el is lehet táncolni, az élet nevében. Mert élni csodálatos, még akkor is, ha az élet rettenetes dolgokat képes elkövetni ellenünk.

Sóvirág – A létezés eufóriája. Ezt a címet adta Szabó Réka annak a vígszínházi előadásnak, amely Éva életét mondja el szavakban és kétszemélyes mozgásszínházban, és ugyancsak ő készítette el a filmet, amely az előadás születése közben rajzolja meg Éva portréját.

Azét a ragyogó asszonyét, aki 90 évesen is a szépség szerelmese, aki számára az emberi test a legnagyobb gyönyör, kivéve, ha embertelen körülmények között tárul fel. Azét a ragyogó asszonyét, aki nem tud sírni, pedig 49 családtagját irtották ki, aki nem a gyilkosoknak nem tud megbocsátani, hanem azoknak, akik milliók agyát mosták át, hogy gyűlölettel teli gyilkoló gépekké alakítsák őket.

Azét az asszonyét, aki apját vádolja 70 év után, mert az egyre feketülő fellegek ellenére sem menekült el a több százezer hitsorosát megsemmisítő ítéletidő elől. Azét a ragyogó asszonyét, aki nem véletlenül szereti nevét: igazi Éva, őserejű nőiességgel.

Lélegzetelállító, ahogyan a film bemutatja a reneszánsz festők ecsetjére kívánkozó táncművész,

Cuhorka Emese és Fahidi Éva egymásra találását, ahogyan meghangszerelik közös mozdulataikat, miközben szó szerint kitárulkoznak, tanítják, táplálják egymást, kölcsönösen átadják és leveszik egymásról a rossz terheket. A nézőnek kezdettől fogva van olyan érzése, mintha az érdekes arcú Emese valójában maga Éva lenne, egyben Gilike, Éva húga, aki a gázkamrában örökre 11 éves maradt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
saul-fia.jpg

A 21. század legjobb filmjei közé választotta a Saul fiát a Guardian

A 12. helyre rangsorolták a 100-as listán.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. szeptember 13.



A The Guardian összeállított egy listát, ami a 21. száza szerintük legjobb 100 filmjét tartalmazza.

Ekkora mezőnyből nem könnyű kiemelkedni, azonban

a Nemes Jeles László rendezte, Oscar-díjas Saul fiát a 12. helyre sorolták,

ami igen szép eredmény.

Olyan filmeket pipált le, mint például a Grand Budapest Hotel, A nagy szépség, a Távol a mennyországtól, A Wall Street farkasa vagy a Volver.

Az első helyen a Vérző olaj végzett, dobogós még a 12 év rabszolgaság és a Sráckor.

A listát egyébként Oscar-díjaktól függetlenül állították össze.

A filmről a megjelenésekor itt írtunk kritikát, itt pedig az előzetese látható:


KÖVESS MINKET:




hirdetés

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.




KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x