hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
77285
Többször is volt ellenzéki tüntetés helyszíne Budapest egyik legszebb emlékműve
1988. március tizenötödikén tüntetés volt, 1989-ben pedig nagy tömeg gyűlt össze az elbukott szabadságharc jelképénél.
Fotók: Fortepan.hu - szmo.hu
2018. március 06.


hirdetés

A Batthyány-emlékmécses eltiport forradalmaink szimbólumává is vált a huszadik század második felében. Ennél az emlékműnél 30 évvel ezelőtt, 1988. március 15-én tüntetést tartottak a szocialista hatalommal szembeforduló ellenzéki gondolkodású emberek. Az, hogy a forradalom kitörésnek 140. évfordulójára időzítették, nyilván nem a véletlen műve. 1989 márciusában pedig hatalmas tömeg gyűlt össze az örökmécsesnél.

Miért volt demonstráció a Batthyány-emlékműnél? Ehhez vissza kell mennünk a múlt század közepéig.

Miután Magyarország a hitleri Németország mellett belépett a háborúba és hadat üzent a Szovjetúniónak, 1941. október 6-án antifasiszta tüntetés volt a Batthyány-emlékmécsesnél. Legközelebb 1943-ban volt ott demonstráció.

1947-ben választási csalást követett el a kommunista párt, hamis kék cédulával az ÁVO egykori vezetője szerint 62 ezer, történészek becslése szerint ennél jóval több, akár 100-200 ezer szavazatot adtak le az aktivistáik, és a Magyar Kommunista Párt győzött. 1948-ban még központilag szervezett országos tömegrendezvényeken ünnepelték a forradalom kitörésének 100. évfordulóját. De ekkor már intő jel volt, hogy Kossuth, Petőfi és Táncsics neve mellett szerepelt „a forradalom célkitűzéseit beteljesítő” Rákosi Mátyásé, a kommunista pár vezetőjéé is.

A Fortepan fotói a régi március 15-i ünnepségekről:

167447867079038

A március 15-i ünnepség után 10 nappal államosították a 100 főnél több embert foglalkoztató üzemeket, decemberben letartóztatták Mindszenty József bíborost, a következő években kiépült a diktatúra és egyre erősödött a személyi kultusz Rákosi Mátyás körül.

1951-ben pedig törölték is március tizenötödikét a munkaszüneti napok közül. A megemlékezéseket pedig a hatalom szervezte.

Később, Kádár alatt a szocializmusban már ünnepeltük ugyan március 15-ét, de az 1945 utáni új ünnepekkel együtt – ez volt március 21., a Tanácsköztársaság kikiáltása és április 4., a felszabadulás.

1971. március 15-én Budapesten a Petőfi-szobornál volt erőszakkal feloszlatott megemlékezés, 1972-ben ugyanott, és ennek a vége is az lett, hogy a rendőrök feloszlatták az eseményt.

"A következő évben (1973) már mindent beleadott a hatalom. Már az ünnep előtti napokban begyűjtötték a „gyanús elemeket”, több mint száz fiatalt pedig „nevelő jellegű beszélgetés” keretében fenyegettek meg az esetleges „rendbontás” következményeivel. Az iskolákban kötelezővé tették egész napos ünnepségek megtartását, hogy a fiatalok addig se lehessenek az utcán.

A KISZ is igyekezett kivenni részét az éberségből, ám buzgóságuk végül az általuk kívánttal ellentétes hatást váltott ki. Az ifjú kommunisták a tüntetések korábbi helyszíneire – a Petőfi- és a Kossuth-szoborhoz, a Múzeumkertbe, illetve a Batthyány-örökmécseshez – saját rendezvényeket jelentettek be, hogy ily módon „vegyék el a helyet” az ellenzéktől" - írja a Történelemportál.

1984. március 15-én este először a Petőfi-szobornál jelent meg egy egyetemistákból álló csoport. Közülük úgy negyvenen gyertyát gyújtottak és átvonultak a Batthyány-örökmécseshez. Az akkori jelentés szerint rendőrök a tűzveszélyre hivatkozva felszólították őket, hogy hagyják abba, a csoport tagjai pedig metróval a Batthyány térre mentek, és ott szétszéledtek.

1987-ben is szerveztek megemlékezést az ellenzékiek Budapesten a hivatalos ünnepség után, és ekkor is felkeresték az emlékmécsest.

Egy évvel később már a Kádár-rendszer legnagyobb ellenzéki tüntetése zajlott a fővárosban, és az örökmécsesnél tömeg gyűlt össze.

Hodosán Róza képei a Fortepanról

6158661585

1988. március 15-én korán reggel a demokratikus ellenzék több ismert képviselőjénél házkutatást tartottak, a demonstrációkra készített transzparenseket lefoglalták. „A rendőrség illetékes szervei a március 15-i ünnepségek megzavarására irányuló magatartásuk miatt – előzetes figyelmeztetésüket követően – előállították Molnár Tamás, Pálinkás Róbert, Nagy Jenő, Rácz Sándor, Gadó György, Demszky Gábor, Solt Ottilia, Haraszti Miklós budapesti lakosokat. Meghallgatásukat és jegyzőkönyvi figyelmeztetésüket követően szabadon engedték őket” - írta 30 éve az MTI.

Azonban a tüntetést nem lehetett megállítani. Először a Petőfi-szobornál gyülekeztek a résztvevők, utána átmentek a Batthyány-örökmécseshez, ahol Hodosán Róza, az akkor már őrizetbe vett Demszky Gábor helyett olvasta fel a beszédét. Már itt rengetegen csatlakoztak.

Ezután az Országház mellett álló Kossuth-szoborhoz mentek, ekkorra tízezres méretűvé vált a demonstráció. Itt Tamás Gáspár Miklós mondott beszédet, követelte Kádár János távozását, a szabad választásokat, a többpártrendszert, az új alkotmányt.

A tömeg innen a Margit-hídon át a Bem térre vonult, ahol Pákh Tibor mondott beszédet, Nagy Jenő előállítása miatt pedig a Demokrata 12 pontját Martin Ferenc olvasta fel. Végül a Batthyány téren fejeződött be a tüntetés.

Bár néhány hónappal később, júniusban is zajlott demonstráció Batthyány Lajos emlékművénél, a márciusi volt a nagyobb.

Az 1988-as demonstráció:

604366042160423101680
6043360435

1989 volt a fordulópont.

Ebben az évben a hatalom már tárgyalásokat folytatott az ellenzékkel, kereste az együttműködés lehetőségét. Március tizenötödikét újra hivatalos ünneppé nyilvánították, és munkaszüneti nap lett.

A hatalom felhívást is közzétett, amelyben mindenkit arra kért, ünnepeljen március 15-én velük együtt, de elutasították a javaslatukat. Ezért 1989. március 15-én volt egy nagyszabású, látványos állami ünnepség a Hősök terén és a Nemzeti Múzeumnál.

És egy másik a demokratikus ellenzék képviselőivel. Ez a Petőfi-szobornál kezdődött, ahol Mécs Imre tartott beszédet, Cserhalmi György pedig felolvasta 31 ellenzéki szervezet 12 közös pontját.

Az 1849-ben kivégzett magyar miniszterelnök emlékhelyénél, az örökmécsesnél pedig lépni alig lehetett, annyian gyűltek össze. Legendás idők voltak.

77285
KÖVESS MINKET:




Polconszaró Györgynek gúnyolták a meg nem értett nemest, pedig sokat köszönhetünk neki
Ő az első pottyantós wc megalkotója. Elismerés helyett ragadványnevet kapott a magyar úr, aki sokat tett a higiéniai körülményeink javulásáért.
Kovács-Tóth Noémi írása, Címkép: Wikipédia - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

Magától értetődő manapság, hogy ha ürítenünk kell, kimegyünk az illemhelyre, majd egy mozdulattal kulturáltan eltüntetjük a nyomainkat. Ugyanakkor mindössze másfél évszázada létezik egyáltalán ez a lehetőség, amit ennyire természetesnek veszünk. Mivel az élet szerves részéről van szó, nem meglepő, hogy már a Biblia is önsegítő kézikönyvként funkcionált a témában: „A táboron kívül legyen egy helyed, hogy kimehess oda. És ásód is legyen a fegyvered mellett, hogy gödröt áss vele, és ha felkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled.”

Kiabálj, mielőtt kihajítod az ablakon!

Már a Krisztus előtti 3. században létezett ugyan vízvezeték Egyiptomban és Mezopotámiában, ahogyan a rómaiak is ismerték az öblítés fogalmát, a helyi nemeseknél pedig az aranybili volt divatban.

Vajon hányan fohászkodhattak nap mint nap Cloacinához, a szennyvízcsatorna római istennőjéhez?

Meglepő, hogy bár a 10. századi spanyol Granadában megépült a világ első vízöblítéses téglavécéje, valamiért az emberiség megrekedt a higiéniai fejlődésben, és egészen a 19. századig nem történt különösebb előrelépés.

A földbe ásott emésztőgödör és ágytál számított általánosnak, ezen felül a középkori városfalak résein, majd az ablakon való kihajítás dívott. A 16. században létezett egy párizsi rendelet, miszerint köteles mindenki kiabálni, mielőtt az utcára önti az edénykéje tartalmát. Megelőzve egy fontos kérdést, a vécépapír feltalálása előtt botra húzott szivacs töltötte be a tisztálkodási funkciót.

Az ürülék elföldelése több szempontból is jobb ötletnek bizonyult, mint csak úgy otthagyni az utcán. Ezt a szokást egyébként elősegítette az a 17. századi európai hiedelem is, miszerint a székletből démoni lényeket és rontásokat lehet megidézni. A trágyázott termőföld jótékony hatásairól pedig hamar meggyőződtek a földművelő népek. Az áttörés egy szomorú apropónak köszönhető, hiszen a 19. századi angol kolerajárvány után terjedt el végre a tartályos vécé (WC = water closet, azaz vízszekrény).

Zsigmond király oklevele is őrzi Polconszaró György nevét

Ami a hazai toalett-történelmet illeti, vándorló nomád őseink életmódjuknál fogva nem tudtak állandó árnyékszékeket létrehozni maguknak, ezért csak leütötték a kívánt időben és helyen a szúrófegyvereiket, és abba kapaszkodva hozták létre az instant budi-életérzést. Utána legfeljebb annyival javult az életminőség, hogy a magyarok a saját otthonaik végében tették ugyanezt, csak fixen kialakított helyszínen, és a dárdákat karókra cserélve.

Magyarországon az illemhely-kultúra első fontos mérföldköve egy magyar nemesnek, Polconszaró Györgynek köszönhető.

Mielőtt még az a vád érne, hogy milyen közönséges modorban szólok a kedves olvasókhoz, tisztáznám, hogy eme ragadványnevet tartalmazó oklevelet maga Zsigmond király adta ki 1429-ben. Az említett úr tanúként szerepel benne, mint „Georgius Polczonzaro dictus”, tehát Polconszarónak nevezett György. Úgyhogy ha az uralkodó megengedhette magának ezt a stílust, akkor magam is bátorkodom szót ejteni erről a Szatmár megyei nemes úrról, akinek egyébként a kevésbé frappáns Saralyáni a becsületes családneve.

Azért változott a köznyelvben Polconszaróra, mert csúfolódó kortársai nem tudták felmérni találmánya jelentőségét és praktikumát.

Történt ugyanis, hogy Györgynek – valószínűleg némi külföldi ihlet nyomán – eszébe jutott, hogy szolgáival megépítteti a saját pottyantós vécéjét, az országban elsőként. Felvilágosodott emberünk ezt a minimál budit tuningolta fel egy olyan technikai újítással, hogy egy ülőalkalmatosságot csináltatott a lyuk fölé, hogy kényelmesebbé tegye a szükségszerű rutint. Lényegében egy fadeszkáról volt szó, amelyet középen kör alakban kivágtak, de a célnak tökéletesen megfelelt.

Az ismerősei pedig ahelyett, hogy fellelkesültek volna az egyszerű, de nagyszerű ötlettől – amellyel megkönnyítették volna a saját dolgukat is –, inkább megmosolyogták az úri hóbortját, és kigúnyolták őt. A jobb sorsra érdemes, meg nem értett feltalálóról, Polconszaró Györgyről egy jobbágyi kötelességeket rögzítő iratban, az úgynevezett urbáriumban is megemlékeztek, ezért ismerhetjük ma is ezt a tanulságos történetet. Bizony, elsőnek lenni nem mindig hálás szerep… Emlékét szobor vagy utcanév ugyan nem őrzi, de az a sok falusi tanya hátsó kertje igen, ahol máig ugyanilyen módszerrel oldják meg a latrina-kérdést.


KÖVESS MINKET:




10 tévhit, amit az emberek a szexről gondoltak a történelem során
Minek a Viagra, ha ott a verébagy?
Buzzfeed, fotók: Giphy, Wikipedia - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

A régiek sok mindent - bármiféle tudományosan bebizonyított felfedezésénél - évezredekkel korábban láttak - és persze van, amit nagyon nem. A Buzzfeed összeszedte ezeket a szex-szel kapcsolatos "tényeket".

1. Az erekciót a szelek okozzák.

Egy római doktor, Galen úgy tartotta, hogy a merevedést a péniszt felfújó szellentés okozza. Ennek következtében azt gondolták, minden felfújós étel afrodiziákum.

2. A nők lecsapolják a férfiak életerejét, ha menstruáció alatt szexelnek velük.

Végül is logikus, ilyenkor egy csomó vért veszítenek. Valahonnan vissza kell szerezniük...

3. Ha egy férfi tojást vágott a feleségéhez, ezzel kívánt neki könnyű gyermekszülést.

Ezt zsidók gyakorolták Marokkóban. Biztos azt gondolták, hogy a szó elszáll, a tojás megmarad.

4. Még akkor is pokolra kerülhetsz, ha házasan szexelsz.

A tizenkettedik században egy vélekedés szerint külön kínzóhely volt fenntartva a házaspárok számára, akik egyházi ünnepnapokon és vasárnap szeretkeztek.

5. A nemesség azt gondolta, hogy még a levegőben lévő szexualitás is beszennyezi őket

Jó sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy a szex mocskos dolog. Amikor például a kongói főpap útnak indult, amíg egy adott városban tartózkodott, minden házaspárnak tiltott volt a szex.

6. Ha szexeltél és utána lovagoltál, egy csomó rossz dolog történhet veled.

A szent állatot, a lovat megülő, korábban paráználkodó utas ugyanis tisztátalan. Ezért a ló lehet, hogy elkésik, eltéved, sőt, még ki is lehelheti lelkét - gondolta a tizenkettedik századi ember.

7. Meg akarod tartani az urad? Tegyél egy kis menstruációs vért az ételébe!

Jamaicában a mai napig sok férfi elkerüli a piros ételeket, mint például a paradicsomos spagettit ezen félelem miatt.

8. A maszturbáló nők melle összemehet, gyermeke pedig fogyatékos lehet.

Egy, az 1800-as évek végén írott könyv figyelmeztet annak veszélyeire, hogy jobb, ha a nők nem játszadoznak a nemzőszerveikkel.

9. Sőt, a maszturbáló nőknél megnő az öngyilkosság veszélye is.

Ez ugyanabban a könyvben olvasható. Az író nyilvánvalóan nem volt nagy rajongója az önkielégítésnek.

10. Ha verébagyat eszel, jobb lesz a szexuális életed.

Aphrodité, a szerelem és a szex görög istennője állítólag szintén nagy híve volt az afrodiziákumnak.


KÖVESS MINKET:





Kiderült, hogy egy fiatal férfi volt a böszörményi boszorkány
Arccal lefelé, összekötözött testtel temették el az Árpád-korban élt férfit.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 11.


hirdetés

Egy fiatal, 25 év körüli férfi lehetett a különleges módon eltemetett hajdúböszörményi boszorkány. A csontok vizsgálata sem sérülést, sem betegséget nem mutatott ki.

A sírt Hajdúböszörményben, a Perczel Mór utcában találták meg, benne egy hasra fektetett, összekötözött testtel. A temetés módja alapján a régészek feltételezik, hogy ártónak, vagy boszorkánynak gondolták a kortársai. A különös temetési szokás oka az volt, hogy az élők így akarták biztosítani, hogy az eltemetett személy nem térhessen vissza és ne követhessen el újabb gonoszságokat.

A maradványok vizsgálata befejeződött, és Bálint Marianna régész, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum munkatárs a 24.hu-nak elmondta, a

"böszörményi boszorkány" férfi volt, az Árpád-korban (XI. – XIII. század) élt és igen ifjan, 25 éves kora körül halt meg. Csontjain nem látszanak sem betegségre utaló elváltozások, sem külső behatás nyomai. Etnikumhoz nem sikerült kötni, de antropológiai jellegzetességei megegyeznek a környéken akkoriban élőkével."

Halálának oka még rejtély, mert lehetett olyan betegség, vagy gyilkosság, amelynek nem marad nyoma. A temetés módja miatt pedig lehetett valóban "boszorkány", annak ellenére, hogy férfi volt.

Őseink minden átlagtól eltérő megjelenésnek különös jelentőséget tulajdonítottak, de az is gyanús volt, ha valaki gyógynövényekhez értett. Elképzelhető, hogy a böszörményi boszorkányt is valamelyik ok miatt közösítették ki, és gondoskodtak arról, hogy ne térhessen vissza.

A Hajdúsági Múzeum beszámolója ITT olvasható.

Címlapfotó forrása: Hajdúsági Múzeum honlapja


KÖVESS MINKET:





A századforduló legismertebb magyarjára már nem emlékszik senki
Rozsnyay Kálmánt a századfordulón Európa-szerte a legismertebb magyarnak tartották, és a legjobb barátja lett Ady Endrének.
Forrás: Budapest romantikája blog - szmo.hu
2019. március 19.


hirdetés

Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

Igazi életművész

A századforduló egyik legvitatottabb személyisége minden bizonnyal Rozsnyay Kálmán lehetett, akit a XX. század elején a legismertebb magyar művészként tartottak számon külföldön, bár maradandót soha nem alkotott.

Egy valamihez volt igazán tehetsége, hogy a világon bárhol rögtön bekerüljön a legnevesebb irodalmi és művészeti társaságokba.

De kezdjük az elején, ki is volt ez az igazi életművész, aki hol Oscar Wilde-dal parolázott, hogy itthon megbotránkoztassa a rossz nyelveket, hol pedig éppen az alig 80 éves Prielle Kornéliát csábította házasságra.

Rozsnyay Kálmán 1872-ben született Aradon, már egészen fiatalon kitűnt tehetségével, kiválóan rajzolt és írt. Amikor tizenévesen a székesfővárosba érkezett, akkor mintarajziskolába járt és mai néven grafikusként dolgozgatott, még Munkácsy Mihály is támogatta szépművészeti ambícióit. De a tiszta papír, mint írót is vonzotta Rozsnyayt, több cikke is megjelent az akkori lapokban. Mindemellett

a fiatal Rozsnyaynak leghőbb vágya az volt, hogy színész legyen, s bár felvették a legkiválóbb iskolákba, kitartásából csupán egy-két vándortársulati apró szerepre futotta.

Jóval több energiát fordított arra, hogy kiváló kapcsolatokat építsen ki a kulturális élet szereplőivel szerte Európában és itthon is. Élete során titkárként bekerült Oscar Wilde köreibe is, nem kevés pletykát szítva ezzel nembeli vonzalmairól az anyaországban. De az tény, hogy Wilde több művét is lefordította magyarra, amely révén némi ismertségre tett szert.

Párizsban is igen népszerű volt a különböző irodalmi és művészeti szalonokban, még Rodin is megmintázta arcképét, bár állítólag Rozsnyay e nemes gesztust egyszerű szoborlopással hálálta meg, ami miatt a híres szobrász találkozni sem akart többé magyar emberrel.

Persze a pénztelenség évről-évre hazahozta Rozsnyayt, aki itthon is hírhedt sztorikkal került be a sajtóba és a köztudatba.

Különös házasság Petőfi menyasszonyával

Még alig huszonévesen ismerkedett meg az idősödő Prielle Kornéliával, aki egykoron Petőfi menyasszonya volt, később pedig színésznőként aratott óriási sikereket a Nemzeti Színházban. A neves színésznő egyenes bejárást biztosított a kulturális életbe, így nem volt meglepő, hogy egy évtizeddel később Rozsnyay Magyarországra való visszaérkezésekor megkereste az egyedül éldegélő színésznőt otthonában. Kornélia megszerette a szórakoztató ifjút, aki elmondása szerint mindig meg tudta nevettetni.

Végül alig 80 évesen férjhez is ment a nála 45 évvel fiatalabb életművészhez, aki a rossz nyelvek szerint nem is igazán az öregasszonyhoz vonzódott, hanem azokhoz a relikviákhoz, amiket Petőfitől birtokolt.

Prielle Kornélia több mint 70 évesen. Forrás: kozvilagitas.blogspot.hu A Sárréti Múzeum és az OSzMI fotója.

Rozsnyay Kálmán 26 évesen. Forrás: kozvilagitas.blogspot.hu A Sárréti Múzeum és az OSzMI fotója.

A nász igen kérész életűnek bizonyult, hiszen a házasságkötés után pár hónappal Prielle Kornélia elhunyt. Rozsnyay egy újabb botránnyal búcsúzott feleségétől, hiszen a hivatalos temetés miatt óriási vitát kezdett a Nemzeti Színház képviselőivel, amit a korabeli sajtó is megszellőztetett. (Ha szeretnél többet olvasni erről a különös házasságról és más nagy korkülönbséggel köttetett frigyről, akkor látogass el a Mr Foster blogon erre a bejegyzésre.)

A gyűjtögető

Első házassága alapozta meg Rozsnyay nagy szenvedélyét a gyűjtögetést: mániája volt ugyanis, hogy minden irodalmi és kulturális tárgyat, irományt és papírt szenvedélyesen összegyűjtött. Így ő örökölte Kornélia hagyatékát is, amit tovább gazdagított a Holnap című magazin alkotóinak írásaival.

Volt egy emlékkönyve is, amelyet mindig magával hordott. Ebben a könyvben a korabeli Európa valamennyi író- és művészkiválóságának hiteles emléksorai és autogramjai sorakoztak.

Zolától Anatole France-ig, Gerhard Hauptmanntól Rilkéig mindenki együtt volt itt, eredeti kézirattal. Ezzel az emlékkönyvvel Rozsnyay mindenkit le tudott venni a lábáról. Kiváló barátságba került Ady Endrével is, állítólag, ha együtt kávéztak valamelyik kávéházban és Ady kidobta a piszkozatait, akkor Rozsnyay mindig összeszedte utána a papírokat. Ebből alakult ki később az a hihetetlen Ady-gyűjtemény, amit már második feleségével a szintén költő Dapsy Gizellával alapozott meg. Ez a kollekció később Nagyváradra került, és a mai Ady-múzeum alapjául szolgált.

Rozsnyay Kálmán 30 évig élt együtt feleségével - Dapsy Gizellával - akinek legjobb barátnője Brüll Adél (Léda) volt. Wikipédia

30 éves házasság

Rozsnyay 1908-ban ismerte meg későbbi feleségét, akivel két évig egyfajta se vele se nélküle kapcsolatot folytatott. Végül 1910-ben a szeghalmi református templomban esküdtek össze és egészen Gizella haláláig még pontosan harminc évig éltek együtt. A Nil néven publikáló költőnőt a családja kitagadta, mert ő a botrányhőst választotta. A gyermektelen pár egyébként Nógrádverőcén vásárolt házat magának, amely hamarosan a magyar kulturális élet kedvenc nyaralóhelyévé vált a XX. század első felében.

Ady és Léda is gyakran vendégeskedett itt, Dapsy Gizella egyébként Lédának utolsó s legközelebbi barátnője lett. A borzalmas bőrbetegségben elhunyt múzsaasszony testét ő mosdatta le. Rozsnyay pár évvel felesége elvesztése után Verőcén hunyt el 77 éves korában.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x