hirdetés
gyalogatkelo_ck.jpg

„Maga a fiatalabb, térjen ki!” – több, mint 90 éves Pest első zebrája

Csak két vonalat festettek a kockakőre, de akkortól már senki sem olvashatott újságot az út közepén.
Forrás: Budapest romantikája blog, Címkép:Nagykörút-Rákóczi utca, ahol az első zebrát felfestették 1928-ban. Fortepan/Urban Gyűjtemény - szmo.hu
2020. január 05.


hirdetés

Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

A pesti automobilizmus hajnalán rengeteg probléma adódott abból, hogy a közlekedéssel kapcsolatos jogszabályok és azok oktatása nem tartott lépést a mind nagyobb számú és egyre gyorsabb motorosjármű útra kerülésével. Az újságok folyamatosan cikkeztek arról, hogy valamit tenni kellene az ügyben, mert az utakon mind több súlyos sérüléssel és halállal végződő baleset történt. Bár a járművezetőknek vizsgát kellett tenniük a közlekedési szabályokból, a gyalogosoknak – különösen az 1920-as évek elején, közepén – fogalmuk sem volt arról, hogy miként is kellene együtt közlekedniük az automobilokkal. A helyzet rendezésére sokan javasolták a külföldi minták, többek között a ma kijelölt gyalogátkelőhelynek vagy zebrának nevezett újítás hazai bevezetését.

Gyalogátkelő még sehol... Nagykörút - Rákóczi út kereszteződés a mai Blaha Lujza tér felől nézve. Szemben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület bérpalotája. A felvétel 1898-ban készült. Fortepan/Budapest Főváros Levéltára

Ezt a találmányt 1926-ban kezdték el kísérleti jelleggel alkalmazni külföldön, többek között Angliában és Ausztriában is.

Az elv egyszerű volt: az akkor még csak két, párhuzamosan felfestett fehér vonal kijelölte a legrövidebb átkelési lehetőséget az úttesten, míg a legforgalmasabb kereszteződésben menetirányjelző nyilakkal egészítették ki.

Az autósoknak (csakúgy, mint ma) meg kellett állnia, ha valaki ebben a folyosóban sétált, ha pedig jelzőlámpa is volt a közelben, akkor annak tilos jelzésekor a vonalakon kívül kellett várakozni. Itthon 1926-ban kezdte szorgalmazni elsősorban az Automobil-Motorsport című újság az újítás bevezetését, sőt látványterveket is bemutattak a lehetséges megvalósításról!

hirdetés
Automobil-Motorsport, 1926. május 25.

"Már első számaink egyikében szóvátettük, hogy a gyalogosokat „külföldi mintára“ meg kell rendszabályozni Budapesten. A gyalogos éppen úgy tartsa be_ a forgalmi szabályokat, mint az autós, vagy motorkerékpáros. Külföldön ma a legtöbb városban fehér olajfestékkel jelzik azt a vonalat, ahol a gyalogosoknak átszabad menni az ucca egyik oldaláról a másikra. A budapesti államrendőrség közlekedési ügyosztálya, igen helyesen, röviddel „három hónappal“ ezelőtt átírt a Székesfővároshoz, hogy a két legforgalmasabb ucca- keresztezésnél, a Rákóczi út—Nagykörút és a Kossuth Lajos ucca—Rákóczi-út érintkezésénél festesse fel a gyalogosátjárót fehér csíkkal, úgyhogy ezeken a pontokon ezentúl a gyalogosokat egyidejűleg engednék át a gépjárművekkel. Eltelt három hónap és mindezideig semmi sem történt. Nem óhajtunk destruálni, ismételjük, dehát kérem, uraim, kinek a mulasztása, hogy ez mindeddig nem történt meg? Utánajártunk a dolognak és kiderült, hogy a Székesfőváros illetékes tényezői mindeddig nem találtak megfelelő febér festéket, ami erre a célra megfelelt volna. Nevetnünk kell, de elhisszük. Most a Királyi Magyar Automobil Club Bécsből hozat ilynemű festéket, ami a császárvárosban, ahol már régen behozták ezt az üdvös intézkedést, kitűnően bevállt. Igazán kiváncsiak vagyunk, mikor kerül ez a fehérvonal a két kijelölt uccakeresztezésre."

Bár a rendőrség teljes mértékben egyetértett a felvetéssel, a jogszabályok megalkotása, és a vonalak felfestése még jó ideig váratott magára.

A hatóság eleinte felvilágosító anyagokkal igyekezett elejét venni a gyalogosok felelőtlen viselkedésének, melyekben felhívták a figyelmet arra, hogy itthon a járműállományhoz képest milyen aránytalanul sok gyalogos veszti életét.

A következő lépés 1927-ben történt, amikor a belügyminisztérium megalkotta a gyalogosokra vonatkozó – kötelező érvényű – közlekedési szabályokat. Azok betartatását pedig az előző év végén felállított közlekedési rendőrség hatáskörébe utalta.

Jól rávilágít a gyalogosok moráljára, hogy az új szabályok szerint tilos volt – többek között - az úttest felesleges használata és a rajta ácsorgás, valamint az autók utasai is csak a járdára szállhattak ki. Az okokat fejtegetve a közlemény kitért arra, hogy a gyalogosok jó része akkor még az út közepén állva olvasta az újságját, valamint az idegesebb típusok az autók előtt ugrálva és öklüket rázva követeltek elégtételt a sofőröktől.

Automobil-Motorsport, 1927. október 29.

"Hogy mennyire nincs fogalma a budapesti közönségnek a forgalmi rendről és mennyire nem tudja azt a paragrafust, hogy az úttest a járműveké, bizonyítja ez a kis történet. Egy olvasónk oldalkocsis motorkerékpárján megy az Egyetemtéren. Előtte az úttest hosszában halad egy 40—50 év körüli úr. Motorosunk dudál, az úr meg sem mozdul. Ekkor lelép egy idegen a járdáról és erőszakkal felhúzza a semmiről tudomást nem vevő gyalogost. Motorosunk méltatlankodik, mire a gyalogos odaszól: „Maga a fiatalabb, térjen ki!” Újabban tehát majd megkérdezzük az úttestre tévedt gyalogosokat, hogy mikor születtek, mielőtt rádudálunk."

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
szenthedvig-wikipedia.jpg

Már négyévesen férjhez adták, aztán beleszeretett a férjébe, és fellázadtak a szülői tervek ellen

Az egykori magyar királylány és lengyel királynő, Hedvig szerelmi élete nem volt túl szerencsés, de megtérítette egész Litvániát, és híres volt jótékony tetteiről.
Kovács-Tóth Noémi, Címkép: Wikipédia - szmo.hu
2020. január 21.


hirdetés

Nagy Lajos magyar király és a boszniai Kotromanić Erzsébet királyné harmadik leányaként született Anjou Hedvig magyar hercegnő 1373-ban.

A szülők jó előre gondoskodtak a vérvonalról: eljegyezték a mindössze négyéves Hedviget a nyolcéves Habsburg Vilmossal, Lipót osztrák herceg fiával. Az esztergomi érsek még össze is adta a gyerekeket egy ál-szertartás keretein belül Hainburgban.

Nagy Lajos úgy gondolta, hogy majd legkisebb lánya és leendő hites ura veszi át utána a trónt. Amikor azonban a király idő előtt meghalt, ráadásul fiúörökös nélkül, felesége, Erzsébet stratégiát váltott. A lengyel trónra szánta inkább Hedviget – akkoriban a lengyel-magyar kapcsolatok igencsak szorosak voltak –, és a másik lányát, Máriát gondolta magyar utánpótlásként.

Mivel a gyerekek, Hedvig és Vilmos tényleg egymásba szerettek, fellázadtak a szülői tervek megmásítása miatt. Hedvig 1384-ben Lengyelország királynője lett, és maradt is eme felelős pozícióban egészen 1399-ben bekövetkezett haláláig.

Vilmos próbálta elérni, hogy a gyerekkori szertartást felnőttként is minősítsék érvényes házasságnak, és együtt ülhessenek a lengyel trónra. Az egyház végül nem legalizálta a gyerek-frigyet, hiába gondolt egymásra férjként és feleségként az ifjú gerlepár.

hirdetés

A lengyelek nem akarták Vilmost a trónra, ezért a hősszerelmes hiába lovagolt ki Hedvig elé Krakkóban, megakadályozták a nagy találkozást a helyi hatalmasok. Konkrétan attól tartottak, hogy elrabolja a királynőjüket, úgyhogy a lengyelek elkergették őt a városfaltól. Utána pedig azt hazudták a tinédzser Hedvignek, hogy Vilmos végleg szakított vele, csak hogy megtörjék őt lelkileg.

Soha többé nem is láthatták egymást a szerelmesek.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
773px-5_Prohibition_Disposal9_cropped.jpg

„A sátán fészke” – üvöltötte a nő, majd szétverte a kocsmát – 20 évvel később bevezették az USA-ban a szesztilalmat

Egy kocsma szétverésével kezdődött, és az amerikai törvényhozás története talán legbalszerencsésebb döntésébe torkollott.
Göbölyös N. László, fotók: Flickr - szmo.hu
2020. január 14.


hirdetés

A történet 1899. június 5-én kezdődött. A 183 cm magas, széles vállú Carrie Amelia Nation magához vette a fejszét és berohant Kiowa város egyetlen szalonjába, a Dobson’s Bar and Saloonba. A kis kansasi ivóban békésen poharazók közül senki sem sejtette, hogy milyen szándékok vezérlik az asszonyt és a tulajdonos, Lou Dobson is csak annyit tudott mondani: „Szolgálhatok valamivel?” – mielőtt a feldühödött amazon elkezdte ripityára zúzni a berendezést, az asztalokat, székeket, biliárdokat és az italos polcokat. A vendégek rémült menekülése közben Carrie Nation percek alatt szétrombolta a helyiséget, amelyet üvöltve titulált „a pokol tornácának, a sátán fészkének”. Amikor végzett, diadalmasan feje fölé emelte a fejszét és kijelentette: „Ma Kansas, holnap egész Amerika.”

Nation asszony (1846-1911), aki első kocsmaromboló akcióját állítólag „isteni sugallatra” követte el, nevét Carry A Nation-re változtatta, hogy az önmagában is jelkép legyen. („Tarts meg egy nemzetet”). Később lapokat indított, fellépéseket is szervezet az alkoholfogyasztás ellen. Ebben a szellemben 1901-ben még William McKinley elnök meggyilkolását is üdvözölte, mert zugivónak tartotta.

A Dobson-bár szétverésével indult meg az a keresztes hadjárat, amelynek eredménye két évtizeddel később az egész világon „prohibíció” néven vált ismertté. Ivók tízezrei estek áldozatul a „mértékletesség” mozgalmának – Carrie asszony a következő években egymaga 49-et dúlt fel - míg 1920. január 7-én, több mint két éven át tartó törvényhozási vitát követően az Egyesült Államok alkotmányának 18. módosító cikkelyével, más néven a Volstead-törvénnyel, amelyet az előterjesztő Andrew Volsteadről, a Képviselőház igazságügyi bizottságának elnökéről neveztek el - életbe lépett a szesztilalom.

Pedig a mértékletesség mozgalma, ez a főleg nőkből álló antialkoholista, moralista csoport nagyon is valós problémát akart megoldani, hiszen ők szenvedtek a legtöbbet az iszákos apáktól, férjektől. Magának Carry Nationnek is két alkoholista férj jutott életében.

A 19. század végén, a 20. század elején az alkoholizmus volt a legsúlyosabb szenvedélybetegség Amerikában. És a legelterjedtebb is. Amerika és az ital úgy összetartozott, mint cowboy és lova. Az évi átlagfogyasztás minden felnőttre 7 gallon, azaz 28 liter alkohol volt. Skót whisky, bourbon, rum, gin, sör, orosz tengerészek által Kaliforniába bevitt vodka, a moonshine-nak, holdfénynek nevezett félelmetesen erős, az Appalache völgyében illegálisan desztillált szesz – minden jó volt a kiszáradt torkoknak. Ám amíg az ipari forradalom előtt a szétszórt gazdaságokban dolgozó emberek, ha berúgtak, nagy kárt nem okoztak (Mint ahogy Mark Twain írta: ha egy paraszt berúgott, legfeljebb annyi történt, hogy arccal beleesett a trágyába), a nagyvárosok, gyárak létrejötte után egy egész közösséget veszélyeztetett a szalagon részegen dolgozó munkás vagy a pohár fenekére nézegető villamoskalauz. Az amerikai értelmiség körében valóságos „divat” volt iszákosnak lenni: köztudott, hogy Jack Londont, vagy F. Scott Fitzgeraldot az ital vitte sírba, de állandó társa volt később Ernest Hemingway-nek, Henry Millernek vagy William Faulknernek is. A megoldás azonban nem a prohibíció volt.

hirdetés

Ezzel elkezdődött az ország történelmében az az évtized, amelyet erőszak, korrupció, szervezett bűnözés jellemzett, valamint olyan tömeges és nagyfokú italozás, amilyent Amerika korábban soha nem látott. Jóformán még meg sem száradt a tinta Woodrow Wilson elnök aláírásán, a törvény éreztetni kezdte katasztrofális hatását. Ömleni kezdett az illegális szesz. 1922-ben New York-ban például kétszer annyi ivó működött, természetesen titokban, mint a törvényt megelőző években.

A „speakeasy”-nek (beszélj halkan) becézett lebujokban mindenféle italt lehetett kapni. E hálózat egyetlen igazi pozitívuma a jazz terjedése és az egyes városok sajátos zenei stílusának kialakulása volt… A nagyvárosokban a korábbi jelentéktelen, főleg lopásokból, zsarolásokból, prostitúcióból és piti szerencsejátékból élő olasz, ír bandák kihasználták a nagy lehetőséget. Maffiákba tömörültek, és a szervezett bűnözés egyre nagyobb hálózatokat hozott létre.

Jellemző, hogy az alvilág királyává vált Al Capone, aki kezdő korában templomok perselyeinek kifosztására szakosodott, az illegális szeszpiac ellenőrzéséből évi 100 millió dollárra tudta felkerekíteni jövedelmét. Csak viszonyításul: akkoriban 5000 dollárért szép kertes villát lehetett vásárolni. Hihetetlen gazdagságra tettek szert a bootleggerek, akik nevüket onnan kapták, hogy kezdetben a csizmaszárba rejtve forgalmazták az italt. (Azóta a „bootleg” általános kifejezéssé vált minden illegális termékre, így nevezik például a „kalózkiadásban” megjelent lemezeket, könyveket, filmeket is.). Hamarosan már korrumpálni tudták a politikusokat, a bírákat, a rendőrséget. 1929-ben az FBI szerint ezeknek az intézményeknek a kétharmada a gengszterek szolgálatában állt. A hatalmas pénzeket hozó területek felosztásáért véres versengések folytak. A legemlékezetesebb az 1929. február 14-én Chicagóban lezajlott összecsapás volt az ír Bugs Moran és Al Capone bandája között. A Bálint-napi vérengzés néven feljegyzett eset nyomán Moran hét emberét gyilkolták meg. E leszámolást többször megfilmesítették, bekerült fekete humorként Billy Wilder Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot, 1958) című filmjébe is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
tedbundy.jpg

A legembertelenebb bűncselekmények és bűnözők a kriminalisztika történetében

Mindannyian pszichopaták. Képtelenek beleélni magukat más emberek helyzetébe, érzéseibe. Ám mindig tudják, mit tesznek. Ezért nem elmegyógyintézetbe, hanem börtönbe kerülnek, ha egyáltalán lebuknak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 19.


hirdetés

Rideg, számító, kegyetlen emberek. Sorozatgyilkos az, aki két embernél többet öl meg különböző időpontokban. Ők azok, akiknek ölési vágya csillapíthatatlan. Van, amelyikük hetekig, hónapokig bírja, hogy ne öljön. De van olyan is, aki csak órákig, napokig. Mindannyian pszichopaták. Képtelenek beleélni magukat más emberek helyzetébe, érzéseibe, hiányzik belőlük az empátia szikrája is. Mindig tudják, mit tesznek. Ezért nem elmegyógyintézetbe, hanem börtönbe kerülnek, ha egyáltalán lebuknak. Felkavaró Fókusz-riport.


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
pompeii-4053847_1920.jpg

Üveggé vált a férfi agya a vulkánkitörésben

Az i. sz. 79-ben, Pompeiiben történt természeti katasztrófa egyik áldozatának agymaradványait találták meg.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. január 24.


hirdetés

A New England Journal of Medicine magazinban közzétett cikk szerint a Vezúv robbanásában elpusztult Pompeii egyik lakójának maradványait még 1960-ban találták meg, de csak később vették észre, hogy az áldozat koponyájában az agymaradványok nem elszappanosodtak, hanem üvegesedtek - írja a Fox News.

Kutatók most rájöttek, hogy a szerencsétlenül járt 25 éves férfi testének zsírszövetei az óriási (több mint 500 fokos) hő hatására meggyulladtak, majd a lehűlés után következett be az üvegedés.

Fotó: Pier Paolo Pertone

Az ősi agymaradványok megmaradása is nagyon ritka, de üvegesedett emberi agyat most találtunk először - nyilatkozta a lapnak az esetről szóló tanulmány szerzője, Pier Paolo Petrone. Hozzátette: az áldozat minden bizonnyal álmában halt meg, és más emberi maradványokban eddig egyelőre nem találtak hasonló leletet.

hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!