hirdetés
abcug.jpg

Több hálapénz, több megindított szülés és császármetszés

A pénzért választott orvost fogadó nők jóval több beavatkozással – mesterséges szülésmegindítással, császármetszéssel – szülnek, mint azok, akik egyszerűen bemennek az ügyeletre.
Neuberger Eszter, Abcúg - szmo.hu
2019. május 09.


hirdetés

A szülészet az egyik leginkább hálapénz-fertőzött terület az egészségügyben, a nők leggyakrabban azt vásárolják meg, hogy annál az orvosnál szülhessenek, aki a terhességüket is végigkísérte. Az orvosválasztás annyira meggyökeresedett a szülészetben, hogy még a magánkórházakban is jelen van. Egy kutatás viszont feketén-fehéren megmutatja: a pénzért választott orvost fogadó nők jóval több beavatkozással – mesterséges szülésmegindítással, császármetszéssel – szülnek, mint azok, akik egyszerűen bemennek az ügyeletre, amikor elindul a folyamat. De ha már ennyire fontos a fizetett választott orvos, a szülészeti hálapénz felszámolásának legjobb módja szakemberek szerint az lenne, ha legálisan lehetne fizetni érte.

A nők többsége azt szeretné, ha a választott orvosa, akivel a terhesség alatti vizsgálatokat is végigcsinálta, vezetné le végül a szülését is. És persze, ha lehetséges, mindenféle orvosi beavatkozás nélkül, természetesen szülne. Ez azonban lényegében a doktor állandó készenlétben állását igényelné, ami a társadalombiztosításból finanszírozott közegészségügyi ellátásba nem fér bele. A szülő nőnek, aki saját orvost szeretne, tehát nem marad más választása, minthogy zsebbe fizet a választott orvosának azért, hogy nála szülhessen.

Ez a szülészeti ellátásban működő hálapénz-rendszer lényege, és a választott orvoshoz való ragaszkodás teszi a szülést az egészségügy egyik leginkább korrupcióval fertőzött területévé.

Eddig azonban Magyarországon még nem vizsgálták, milyen hatásai vannak pontosan, hogy a nők egy nagyon nagy hányada hálapénzen vásárolt választott orvossal szüli meg a gyerekét.

A K-Monitor és az EMMA Egyesület kedd esti budapesti rendezvényén bemutatott kutatás szerint – azon túl, hogy a szülőanyák valamivel jobb bánásmódot tapasztalnak a kórházban töltött idő során -, lényegében nem sok jó.

hirdetés

Választott orvossal több a beavatkozás

Egy, a Semmelweis Egyetemen kutató kanadai orvos-antropológus, Nicholas Rubashkin, a válaszadást megelőző maximum 5 évben szült 1200 nő körében végzett kutatása azt találta:

A választott orvossal szülő nők körében gyakoribb a császármetszés, mint azoknál a nőknél, akik nem választottak orvost, hanem a szülés megindulásakor épp ügyeletben lévő doktornál szültek. Ez azért lényeges, mert a nemzetközi egészségügyi sztenderdek éppen, hogy a császármetszések számának csökkentését sürgetik – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ezt a beavatkozást csak a legszükségesebb esetekben kellene alkalmaznia az orvosoknak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
koronavirus-olaszorszag-orvos-betegek-korhaz-northfoto-1.jpg

A legrosszabb, hogy mind egyedül halnak meg – egy frontvonalban küzdő doktornő a koronavírusról

Daniela J. Lamas egy bostoni kórház intenzív osztályán küzd nap mint nap a betegek életéért. Amit lát, az lassan őt is felőrli.
Fotó: illusztráció, Northfoto, Carlo Cozzoli/Fotogramma - szmo.hu
2020. március 27.


hirdetés

A New York Times-ban felidézte, hogy neki kellett közölnie például egy lélegeztető gépre kötött asszonnyal és férjével, aki az ágya mellett ült és tartotta benne a lelket, hogy a mai találkozás végén el kell búcsúzniuk egymástól. A kórházban ugyanis a betegek védelmében látogatási tilalmat rendeltek el.

„Mint intenzív osztályos orvos, sok rossz hírt kellett már közölnöm. De erre nem voltam felkészülve"

– mondja a doktornő.

„Néztem, ahogyan elváltozott az arcuk. Páciensem légzése felgyorsult, és a lélegeztető riasztója bekapcsolt. Férje gyorsan a vállára tette a kezét, és légzése lelassult, a riasztó elhallgatott. A férfi tudta, hogyan nyugtassa meg őt. Mindvégig vele volt: amikor kórházba került rángógörcs miatt, amikor transzplantációt hajtottak végre rajta, és amikor az idegen szerv kilöködése miatt rohamai voltak. Amikor a tracheosztómiás csővel elvettük a hangját, helyette beszélt. Most azonban, hogy megvédjük betegeinket a koronavírus fenyegetésétől, az asszony egyedül maradt.”

Még magányosabban néznek szembe a halál fenyegetésével a koronavírussal fertőzöttek. Daniela J. Lamasnak volt egy férfi páciense, akit akkor kapcsoltak lélegeztetőgépre, amikor elkezdett vért köhögni.

hirdetés

„Egyedül volt a szobájában, FaceTime-on beszélgetett a lányával, amikor rájött a roham. A lánynak ez volt apjáról az utolsó képe. Telefonon többször tájékoztattam őt az állapotáról, de nem tudom, hogy mikor láthatja az apját újra, vagy egyáltalán látja-e még valaha.”

A kórház többi dolgozójának is lelki traumát okoz ez a helyzet. A doktornő megkérdezte az egyik éjszakás nővért, hogy mi bántja a legjobban.

„Az, hogy a betegek egyedül halnak meg”

– vágta rá a választ az ápolónő.

Egy másik orvos azt mesélte, hogy nemrégiben lélegeztetőgépre kellett kapcsolnia egy idős férfit és a feleségét. Mindkettejüknek súlyos légzési zavaraik voltak a koronavírustól. Lányuk megkérdezte, hogy meglátogathatja-e őket. Bár a kórház máskor kivételt tesz a haldoklókkal, ezúttal ez szóba sem jöhetett.

„Ez pedig azt jelenti, hogy ha a szülei meghalnak, egymástól elválasztott, steril kórházi szobákban halnak meg, távol minden szeretettüktől.

Csak az ápolók és az orvosok vannak ott, hogy enyhítsenek a betegek félelmén. De erre egyre kevesebb a lehetőség.

"Én az a fajta orvos vagyok, aki leül egy ágy szélére, megfogja a beteg kezét, elmagyarázza, mi történik, lassan és nyugodtan, még a lélegeztetőgépen lévő betegeknek is, mert nem tudhatom, hogy mire emlékeznek" - mondja Lamas dokornő.

Az elmúlt hetekben azonban azon kapta magát, hogy a szükségesnél egy perccel sem akar több időt tölteni a koronavírusos betegek szobáiban, még akkor sem, ha maszkban és védőöltözetben van.

„Nem akarom ugyanazt a levegőt szívni. Megteszem, amit kell, aztán kijövök. Nem maradok ott megnyugtatni őket, magyarázni nekik, vagy fogni a kezüket. Az az igazság, hogy félek” – vallja be a doktornő.

És ahogy a betegek száma egyre csak nő és nő, esélye sincs már arra, hogy ellátás után még a betegek mellett maradjon. És ez nagyon zavarja.

„A végkimerülésig dolgozunk, és félünk, hogy nincs megfelelő védőfelszerelésünk. De attól tartok, hogy ha nem találjuk meg a módját, hogy enyhítsük a vírus okozta nyomasztó elszigeteltséget, azokban is rengeteg lelki sérülés marad, akik túlélik."

A hogyanra azonban egyelőre nincs válasz.

Daniela J.Lamas azt mondja, később visszament az idős asszonyhoz, akit elválasztottak a férjétől. Amikor a beteg meglátta a doktornőt, próbált szavakat formálni.

„A férje biztosan értette volna, de az ajkai gyorsan mozogtak, és fogalmam sem volt, hogy mit akar mondani. Ideges lett. Sajnálom – mondtam neki. De elege lett. Lehunyta a szemét, és elfordult az ágya melletti üres szék felé. Még egyszer bocsánatot kértem tőle, de megszólalt a személyi hívóm, és kimentem a szobából. Otthagytam őt. Egyedül.”

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
DMARC20200325006-scaled.jpg

„800-1000 olyan fertőzött terjeszti nálunk a vírust, akik ezt nem is tudják magukról”

Sokkal többet kellene tesztelni, mondja dr. Duda Ernő biológus-immunológus, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének professzora.
Szöveg:Göbölyös N. László - Fotó: MTI, Mónus Márton - szmo.hu
2020. március 28.


hirdetés

- Mennyire igaz, hogy a koronavírussal szemben inkább az idősebbek veszélyeztetettebbek?

- Inkább azt mondanám, hogy azok, akiknek egyéb betegségük is van, mert vannak egészséges öregemberek, és beteg fiatalok is. Most már hallottunk olyan híreket is, hogy gyerekek és fiatalok is meghaltak. Nyilvánvaló, hogy ha valakinek a szíve nincsen jó állapotban, az nagyon nehezen él túl 2-3 napot 40 feletti lázzal. És az is biztos, hogy aki egész életében dohányzott, annak a tüdejét már alaposan megviselte a bagó.

Az már kiderült, hogy nemcsak Kínában, hanem Európában is sokkal több férfi hal meg, mint nő. Ez arra vezethető vissza, hogy a férfiak többet dohányoznak.

Nagyon veszélyeztetettek még a radio-, vagy kemoterápiával kezeltek és a szervátültetettek, hiszen ők immunhiányos állapotban vannak.

- A kormány, a szakemberek, de a közösségi média is folyamatosan az otthonra maradásra szólítanak fel, különösen az időseket figyelmeztetik. Nekem viszont az a tapasztalatom, hogy mintha a fiatalok fegyelmezettebbek lennének. Hogy saját családomat említsem: nagyfiam, unokámmal és menyemmel második hete önkéntes karanténban vannak.

hirdetés

- Nagyon helyes! Ha egy hónapig mindenki a fenekén maradna a lakásában, eltűnne a vírus. De ezt elég nehéz megoldani. Pedig ha a fertőzött ember nem tudja továbbadni a vírust, megszűnik a járvány. Ebből a szempontból lenne borzasztó nagy jelentősége annak, hogy a tünetmentes fertőzötteket felderítsük. Ennek pedig egyetlen módja van: rengeteg tesztet kell végezni.

Ha megnézzük a hivatalos adatokat, kiderül, hogy Magyarországon 4% felett van a halálozási arány. Az összes körülöttünk lévő országban 1% alatt van. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországon rosszabb az egészségügy, többen halnak meg, hanem azt, hogy sokkal kevesebb fertőzöttről tudunk.

Vagyis körülbelül 800-1000 olyan fertőzött terjeszti a vírust, aki nem is tudja magáról, hogy fertőzött, és mások sem tudják. Ez nagyon nagy hiba.

- A legfrissebb adatok szerint  eddig alig több, mint 10 ezer tesztet csináltak.

- Számomra ez azért felfoghatatlan, mert a teszt olcsó. Ausztriában napi 5000 a cél! Gondoljon bele, hogy Dél-Koreában több mint negyedmillió szűrést végeztek! Ha egymillió embert letesztelnének, az is csak 2 milliárd forint kiadást jelentene. Miközben a gazdasági károk százmilliárdok lehetnek. Helyszínek is lennének hozzá: ismereteim szerint csak Szegeden van legalább 20 olyan labor, ahol ezt a tesztet meg lehetne csinálni. De nem is kellene ennyi: ha akkreditálnának országosan öt-tíz labort, Szegeden, Pécsett, Debrecenben, meg lehetne ezt vidéken mindenütt oldani.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
01.jpg

„Mindegy, ki a gyerek apja, a nőnek legyenek gyermekei, minél több, annál jobb” – a gyermektelen nők megbélyegzése Ghánában

Ghánában ha valaki nőként egyedülálló marad, egy idő után rossz szemmel kezdenek nézni rá ismerősei, családtagjai. A gyermekek hiánya, a meddőség pedig súlyos társadalmi következményekkel járhat.
Szöveg és képek: Supák Ágnes - szmo.hu
2020. március 28.


hirdetés

Ahogy azt már egy ideje láthatjuk, a világ népessége folyamatos növekedésben van. Az ENSZ 2019 júniusában közzétett felmérése szerint a jövőbeli gyarapodás nagyon aránytalanul oszlik majd meg a világ különböző területein. Például Afrika szubszaharai régiójában élők 2050-re kétszer annyian lesznek, mint most, míg Európában alig számíthatunk emelkedésre a születési számokban. Mindez a statisztikákban szárazan rajzolódik ki, jelentősebb magyarázatok és emberi arcok nélkül. 2020 elején, utazásom során többek között a magas gyermekvállalási arány okait keresve kutattam a nyugat-afrikai Ghánában.

Ghána számokban

Az Our World in Data felmérése szerint Ghánában a termékenységi ráta: 3,81 (2019-es adat alapján), ami azt jelenti, hogy a ghánai nők átlagosan 3-4 gyermeket szülnek életük során. Ez nagyjából az európai átlag duplája. (Összehasonlításképpen Magyarországon ez a szám ugyanabban az évben 1,41 volt.)

Mindennek egyik oka talán az, hogy a ghánai nőkre a társadalom óriási nyomást gyakorol úgy, hogy a kultúrájukból következően a nő elsődleges feladatának azt tekinti, hogy minél több gyermeket szüljön.

Ghánában az, hogy egy nő elérte a pubertás kort és nemzőképessé vált, már hagyományosan azt jelentette, hogy felkészült a házasságkötésre. Sokan még ma is nagyon korán mennek férjhez, különösen a muszlim közösségekben. De ez a korhatár kezd kitolódni. Ezzel együtt az elrendezett házasságok száma is csökkent.

hirdetés

A ghánai nők átlagéletkora az első szüléskor mindössze 22-23 év körül van. Számukra a gyermekek nem csupán az anyaság csodáját jelentik, hanem társadalmi státuszt nyújtanak, illetve idővel munkaerőként hozzájárulhatnak a háztartás gazdaságához is.

Épp emiatt, ha valaki nőként egyedülálló marad, egy idő után rossz szemmel kezdenek nézni rá ismerősei, családtagjai. A gyermekek hiánya, a meddőség pedig súlyos társadalmi következményekkel járhat. A megbélyegzésen felül a terméketlen nők gyakran mentális szorongással és családon belüli erőszakkal szembesülnek.

Ama, akinek neve azt jelenti: szombaton született. Ghánában, egyes népcsoportoknál a csecsemőket az alapján nevezik el, hogy a hét milyen napján születtek.

Elsőként Amával, egy helyi újságíróval beszélgettem a témában. Neki bátorkodtam feltenni a kérdést: van-e egyáltalán lehetőség arra, hogy nőként valaki úgy döntsön, nem akar gyereket vállalni.

„Nem, nem, erre nincs lehetőség.

A kultúránkban mélyen gyökerezik az a tradíció, hogy a nőknek a legfőbb feladata az, hogy minél több gyereket hozzanak a világra. Az nem is igazán fontos, ha nem tudnak megfelelően törődni velük.

Egy nő értéke abban rejlik, hogy mennyire termékeny, amit pedig azzal tud kimutatni, hogy minél több gyermeket szül. Itt nincs lehetősége a nőnek, hogy úgy döntsön, ő örökké egyedülállóként fog élni, ez nálunk nem opció.”

– Mi történik abban az esetben, ha valaki nem tud teherbe esni?

„Ha egy bizonyos kor után valaki még hajadon és gyermektelen, az egy hatalmas nehézséget jelent. Lenéznek és ez megmérgezi az egész hátralévő életedet. Az esetek többségében nem fognak szemtől szembe, verbálisan vagy fizikailag bántani a falubeliek, de teljesen kiközösítenek. Az emberek kutyába se vesznek majd, levegőnek néznek. A városokban talán valamivel jobb a helyzet, de ez a berögzült szemlélet elszórtan ott is megtalálható.”

Ma már a tudományok és a technológia fejlődésének köszönhetően hozzájuk is elértek a mindenféle orvosi tesztek, amelyekkel könnyen megállapíthatóvá és bizonyíthatóvá vált, hogy sok esetben nem a nő hibája, hogy nem lehet gyereke, hanem a férje impotens. Ezt azonban a nép nagy része máig nem fogadja el, és továbbra is a nőket hibáztatják, mondván: biztos csak nem akartak eléggé teherbe esni.

„Ha egy nőnek bármi miatt nincs saját utódja, akkor rögtön elkezdődik a pletykálkodás, és kialakul a negatív megbélyegzés. A helyi szóbeszédben keresztnevük helyett „gyermektelen”, sőt „reménytelen” nőnek kezdik el hívni őket. Úgy tartják, a gyümölcstelen asszonyok erőtlenek, elveszettek a világban”

– mesélte Ama.

– Ha valakinek biológiailag nem lehet gyermeke, akkor kaphat bármilyen mentális segítséget, hogy feldolgozza ezt a traumát?

„Tudtommal erre kifejezetten nincs segítségnyújtás, hisz elég baj van így is az orvosi ellátással, de ha szerencsés az illető, és a családja nem veti meg, akkor rájuk tud támaszkodni ilyen esetben.”

Menekülés a megbélyegzés elől

A negatív beskatulyázás olykor olyan erőteljes kiközösítéshez vezethet, hogy sokan kénytelenek teljesen elszigetelődni korábbi közösségeiktől.

Ghána északi térségében gyakori eset, hogy az olyan nőkre, akiknek egy bizonyos kor után nem születik gyermekük, boszorkányként, a gonosz megtestesítőjeként kezdenek el tekinteni. Ehhez sokszor a törzsi vallás papjai is hozzájárulnak azzal, hogy felerősítik az emberekben azt a spirituális meggyőződést, mely szerint a meddőség a nő Isten iránti engedetlenségének eredménye. Erre pedig olyan megoldásokat tanácsolnak, mint a gyakori ima, bűnbánat, radikális esetben pedig a női nemi szerv megcsonkítása, mondván, hogy ez az út vezet az igazi megtisztuláshoz. (Sajnos azonban épphogy ez is eredményezhet meddőséget, számos egyéb fertőzést mellett.) Az ilyen és hasonló esetekben a nők sokszor úgynevezett „boszorkánytáborokba” költöznek, menedéket keresve az ítélkező tekintetek és a kínzás elől. Itt rajtuk kívül megtalálhatóak még mentális betegséggel küzdő emberek és olyan özvegyek is, akiket azzal vádolnak, hogy megölték a férjüket a vagyon megszerzése érdekében.

A szégyen elől menekülésnek létezhet más formája is. Beszélgetéseim során hallottam egy történetet egy ghánai nőről,

akinek egymás után több vetélése volt, idővel pedig már egyáltalán nem tudott teherbe esni. Neki abból a szempontból szerencséje volt, hogy – bár családja nem – de férje végig mellette állt és támogatta őt. Később – jó pár teszt elvégzése után - kiderült, hogy a férfinek sem voltak rendben a hímivarsejtjei.

Közösen döntöttek úgy, hogy együtt maradnak, és a megbélyegzésnek hátat fordítva kiköltöznek az USA-ba, ahol új életet tudtak kezdeni és nem kellett attól tartaniuk, hogy lenézik őket a gyermekek hiánya miatt.

Törzsi tradíciók a gyermekvállalás terén – patrilineáris & matrilineáris közösségek

Mivel [a keresztény és iszlám vallás mellett] a különböző törzsi tradíciók még itt-ott elvétve jelen vannak Ghánában, a nők a vidéki területeken eltérő kihívásokkal néznek szembe, mint azok, akik a nagyobb városokban élnek.

Az ország északi régiójában nem elég, hogy az asszonyok minél több gyereket szüljenek, még az is fontos, hogy legyen köztük fiú, mert egyes helyeken az öröklés rendszere patrilineáris, vagyis férfiágon öröklődik minden. Ha a nő nem szül fiút, akkor a férjétől jóformán nem kap semmit, sem ő, sem leánygyermekei.

Az előzővel ellentétben az Akan régióban inkább a nőágon történő öröklés a jellemző. Persze ennek is megvannak a maga hátrányai. Az egyik gyakran elforduló negatívum például az, hogy a férfiak a matrilineáris rendszerben nem vigyáznak gyermekeikre, mivel nem is igazán tekintenek magukra apaként. Nem tartoznak a teherbe ejtett nő családjához, ezért inkább a leánytestvéreik gyermekeivel foglalkoznak, mintsem a sajátjukkal. Az itt élőknek nem fontos, hogy milyen nemű gyerekek születnek, házasság sem feltétlenül szükséges – sőt az embereket még az sem érdekli, hogy ki a gyerek apja. Egyedül az számít, hogy a nőnek legyenek gyermekei – minél több, annál jobb.

A fiatalok látásmódja

Bár még mindig piedesztálra van emelve az ghánai nők körében a családalapítás szerepe, a nagyobb városokban már megindult a fiatalabb generáció körében a gyermekvállalás újradefiniálása.

A 20-as éveikben járó nők már sokkal inkább törekednek arra, hogy szerelemből kössenek házasságot, és az utódok mennyisége helyett arra fókuszálnak, hogy megfelelő jövőt tudjanak biztosítani nekik, ha tehetik továbbtanulnak, így kezd kitolódni az első gyermeket váró kismamák életkora.

Accrában, az óceánpart közeli, Művészeti Központként is emlegetett piac kellős közepén, egy csapat fiatal nővel elegyedtem beszélgetésbe a gyermekvállalás témájában.

Fiatal lányok a Művészeti Központ bazárjában, színes gyöngysorokkal a csípőjükön

Őket is megkérdeztem arról, hogy szerintük akadnak-e Ghánában olyan nők, akik nem akarnak férjhez menni és gyerekeket vállalni, mert szeretnének helyette például karriert építeni.

„Önként nem szeretnének férjhez menni, miközben meglenne rá a lehetőségük?” – kérdeztek vissza csodálkozva. „Ghánában ilyet alig találni. Az anyák, a nagyanyák is nyomást gyakorolnak lányaikra, unokáikra, azzal, hogy meg kell házasodniuk, gyerekeket kell szülniük. Persze ez már nem olyan vészes, mint korábban. Az belefér, hogy valaki 4-5 évvel később szül, mint az átlag, mondjuk mert főiskolára megy, de hogy valaki önként ne vállaljon gyereket a munka miatt, az nem szokott előfordulni. A szingli élet is csak egy ideig szórakoztató, öregen már nem az.”

– Nincs olyan ismerősötök esetleg, akinek biológiailag nem lehetett gyereke?

„Nincsen, mert mi mind ezt viseljük és a barátaink is ezt hordják” – mondták, majd megmutatták nekem a csípőjükre akasztott mindenféle színekben pompázó gyöngysorokat, amelyeket termékenységük szimbólumául hordanak, jelzésként az általuk kiválasztott férfi felé.

„Ez felfogható egyfajta modern totemként, mely szerencsét hoz az ágyban és megáldd téged sok-sok kisbabával. Olyasmi, mint az Akua'ba [fából készült, rituális termékenységi baba]. Ha ezt hordod, biztos lehetsz benne, hogy könnyen teherbe esel.” – mesélték nekem kuncogva.

Doreen a bátyja boltjában

Egy kicsivel odébb, ugyanabban a bazárban egy 22 éves lánnyal társalogtam, aki jelenleg a bátyja boltját vezeti, közben pedig informatikusnak tanul.

– Nem érzel nyomást a családod vagy a társadalom felől aziránt, hogy gyereket vállalj?

„Egyelőre még nem, mivel igyekszem a továbbtanulásra fókuszálni és ezt ők is elfogadták. Idővel persze szeretnék saját gyerekeket, de nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy ne tudjam őket eltartani. Hiszek az igaz szerelemben, és várok arra, hogy eljöjjön az a férfi, akinél majd azt érzem, hogy igen ő az, akitől gyerekeket szeretnék.”

– Tudod már, hogy hány csemetét szeretnél? Van valami, ami befolyásolja ezt?

„Hármat-négyet talán, de semmi sincs kőbe vésve. Ez függ majd attól is, hogy a leendő férjem mit szeretne. A bátyámnak van már két lánya, úgyhogy a szüleim már nagyon vágynak egy fiú unokára.

Ki tudja, lehet nekem előbb lesz fiam, mint neki, de ha lány lesz, ugyanúgy fogok neki örülni”

A riport elkészítését a Minority Rights Group International tette lehetővé.

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
korhaz-lilla.jpg

„Azt hitte, fel van készülve a halálra” – képzelt riport egy (nem amerikai) karanténkórházból

„Nem olyan fából faragtak engem, hogy én egy ilyenbe belehaljak” – mondta Tibor. Aztán minden megváltozott. Tibor sose gondolta volna, hogy egyszer képes lesz mások előtt, nyilvánosan elvégezni a dolgát.
Petrás Lilla írása, fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. március 25.


hirdetés

Képzeljünk el egy vírust. Egy olyat, ami világjárványt okoz. De ne a COVID-19-et, mert akkor ennek a cikknek egy jövőmodellezésről szóló tudományos disszertációnak kéne lennie. Szóval képzeljünk el egy vírust, amiben az a legrosszabb, hogy nem tudod magadról, hogy te magad fertőző vagy-e. És abban se lehetsz biztos, hogy ha beteg leszel, mi fog veled történni. Ahogy abban sem, hogy mi vár arra, akinek tudtodon kívül átadod.

Félelmetes, nem? Sokak szerint sajnos nem eléggé…

Tibor, 56 éves:

„Nem olyan fából faragtak engem, hogy én egy ilyenbe belehaljak. Amúgy sem tartozom a veszélyeztetett korcsoportba, szóval nem nekem kell óvatoskodnom.”

Tibor sose gondolta volna, hogy egyszer képes lesz mások előtt, nyilvánosan elvégezni a dolgát. Pláne nők előtt. De amióta kitették az ágyát a kórházi folyosóra, már egymás mellett fekszenek nők és férfiak.

hirdetés

Az első napokban olyan gyenge volt, hogy ki se bírt volna menni a wc-ig. Most pedig már nem is engedik felállni és mászkálni ebben a káoszban. Szóval ágytálazás van, meg pelenka.

De kevés a nővér, így lassan 3 órája fekszik a saját ürülékében. A nővérek épp a folyosó végén intubálnak valakit, majd jönnek, ha tudnak.

Akkor majd megkérdezi, hogy lesz-e lehetőség a héten fürdésre vagy legalább tisztálkodásra – de nem fűz túl sok reményt hozzá.

Megalázó ez az egész. Pedig ő a szerencsés.

„Uram, Ön nagyon szerencsés. Erős a szervezete, valószínűleg fel fog épülni pár héten belül”- mondta neki az orvos.

Furcsa érzés, hogy igaza lett: ő ebbe nem fog belehalni. De ez után a sok szenvedés és lélekromboló kiszolgáltatottság után, amit az elmúlt napokban megélt, nem tudja elképzelni, hogy újra a régi önmaga legyen, amikor végre kiléphet a kórház ajtaján. Sok-sok hét múlva.

János, 43 éves:

„Nem rajtam fog múlni. Mit számít, hogy pont én kicsit kimozdulok?”

Jánost ismeretlen számról hívták. Máskor nem szokta felvenni, de most napok óta készült erre. A kórházból hívták. Édesapját előző éjjel lekapcsolták a gépről.

Megkérdezhette volna, hogy miért. Hogy kit tettek a helyére. És ő miért volt fontosabb. Hogy lett-e volna esélye, ha még lélegeztetik. De nem akarta tudni. És valószínűleg úgyis kitérő választ kapott volna a telefon másik végén lévő végtelenül elcsigázott hangtól.

Részvétem. Köszönöm. És megszakadt a vonal. János letette a telefont, leült a fotelbe. Tudta, hogy nem szabad most magát hibáztatnia. Hogy nincs értelme az önvádnak. De egyre csak pörögtek a fejében a képek, hogy hány helyre is mozdult ki feleslegesen, és hány, amúgy elkerülhető találkozót nem mondott le. Mi van, ha pont ő adta át a fertőzést valakinek? Valakinek, aki találkozott olyannal, aki végül több lépésben, de átadta annak, aki találkozott az apjával?

Például, amikor bemenekült az irodába, mert nem bírta tovább a home office-t a gyerekek állandó zsivajozása miatt… Vagy elég volt annyi is, hogy ő cinkosan összenevetett az egyik kollégájával, hogy mégiscsak nevetséges ez a nagy izolálódás? És ezen felbuzdult valaki, aki szépen továbbadogatta valakinek a vírust. A vírust, ami végzett az apjával. Vajon benne volt ő is abban a láncreakcióban, ami miatt most már nincs az az ember, akihez tanácsért fordulhatott, bármit hozott az élet?

Ilona, 74 éves:

„Egyszer úgyis meg kell halni, éltem én már eleget. Nem fogok vénségemre a lakásban kuksolni.”

Azt hitte, fel van készülve a halálra. De amikor a fájdalom már átjárta minden szervét, és úgy érezte, szétrobbannak a zsigerei, elképesztő hálával hallgatta, ahogy a szomszéd veri az ajtót. Végül a mentősök törték be a hevederes zárat.

Ám ebből már csak foszlányokra emlékszik. Még mindig zavaros a tudata, most se tudja, hogy vajon hány napja van a kórházban. A szemét se tudja kinyitni, és csak nyöszörögni tud. De a fájdalom végre csökkenni kezdett. Csak tehetetlenül hallgatja, ahogy az orvosok az ágyánál beszélnek. Mérlegelnek.

Áthoztak egy 34 éves anyukát az onkológiáról, és nem tudják hova tenni. Oxigénre lenne szüksége, de úgy sem biztos, hogy kibírja a szervezete a terhelést. „Ilona néni viszont sokat javult, csak hát… rá nem vár 3 kisgyerek meg még 40-50 év” – morfondírozik az egyik orvos. Nem bírja már a sok felelősséget. A sok halált. És a sok életet, amiről neki kell dönteni.

Ilona néni legszívesebben üvöltene, hogy a fiatalasszonyt mentsék, de nem bír megszólalni. És talán nem is próbálkozik eléggé. Fél. De nem a haláltól, hanem az előtte lévő fájdalomtól.

Kata, 23 éves:

„Túl van ez lihegve, és amúgy is csak az öregekre veszélyes. Most miattuk szívjon mindenki?”

Hajnalban vitték be a nőgyógyászatra erős vérzéssel. Egész éjjel vizsgálták és bivalyerős fájdalomcsillapítókat kapott. Se anyukája, se a barátja nem jöhetett be vele. Reggel megjelent egy végtelenül kimerült orvos az ágyánál, és gyorsan elhadarta, hogy mi a helyzet.

„És akkor mit lehet ezzel tenni?” - kérdezte Kata. Az orvos pedig nagyot sóhajtott. Műteni kéne. Nem most azonnal, de normális esetben azért találnának neki egy időpontot egy-két hónapon belül. Mert hát ennek azért lehetnek szövődményei.

„Ne ijedjen meg, de kötelességem elmondani, hogy az esetek kis százalékában meddőséget is okoz.”

Ám azt is hozzátette, hogy pont nem elég súlyos a helyzet ahhoz, hogy engedélyt kapjanak a beavatkozásra. Minden nem életmentő műtétet halasztani kell. És amúgy sincs orvos, akinek lenne szabad kapacitása.

Felírt egy nagy adag fájdalomcsillapítót, adott tippet, hogy állítólag melyik patikában lehet még kapni azokból. Elmondta, hogy milyen panaszok esetén kell azonnal mentőt hívnia. Kapott egy zárójelentést, majd megkérték, hogy mihamarabb távozzon, mert nincs elég ágy és kell a hely. Kata nem bírta abbahagyni a sírást.

hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!