hirdetés
tizezrekert-visznek-bevasarolni-az-uzsoras-soforok-abcug.jpg

Tízezrekért viszik bevásárolni a kiszolgáltatott embereket az uzsorás sofőrök

Súlyos pénzekbe kerülhet egy fuvar azoknak a szegényeknek, akik a legkisebb falvakból a városba akarnak eljutni.
Forrás: Zsilák Szilvia/Abcúg, Fotó: Magócsi Márton - szmo.hu
2019. augusztus 07.


hirdetés

Súlyos pénzekbe kerülhet egy fuvar azoknak a szegényeknek, akik a legkisebb falvakból a városba akarnak eljutni.

Egy sofőrködő uzsorás a benzinköltség háromszorosával, ötszörösével számol, az üzlet pedig annyira jól megy, hogy van, aki meg is tud élni belőle

- írja az Abcúg.

"Ezt nehezebb tetten érni, mint a pénzbeli uzsorát, raádásul sok helyen már nem is lehet enélkül megszervezni az életet, így a rendőrség is szemet huny felette. Az igazán szemfüles uzsorások szerszámmal, csokimikulással és gyerekgyógyszerrel is ügyeskednek."

Az Abcúg cikkét változtatás nélkül közöljük.

Az Ormánságban láttam, hogy irreálisan sokat kérnek el azoktól, akik a faluból a városba akarnak eljutni bevásárolni. 15 ezer forintba kerül egy fuvar, miközben a benzinköltség háromezer forint körül mozog. Ez már nevezhető uzsorának, még akkor is, ha a sofőr fáradságát is beleszámítjuk

– mondja Béres Tibor, a kirekesztett csoportok támogatásával, roma integrációval foglalkozó Autonómia Alapítvány programfelelőse. Az uzsoráról a legtöbb embernek a pénzbeli uzsora jut eszébe, vagyis amikor valaki aránytalan kamatra ad kölcsön, kihasználva a másik ember szorult helyzetét. Béres szerint a rendőri intézkedések elérték, hogy ez az “1.0-ás uzsora” valamelyest háttérbe szoruljon, és felváltsa az “uzsora 2.0”, ami már nem pénzbeli, hanem természetbeni szolgáltatásokra épül.

Ezt a jelenséget eltorzított reciprocitásnak nevezik, ami akkor áll fenn, ha az egyik fél kiszolgáltatottsága miatt az egészséges kölcsönösség eltorzul, és irreálisan sokat kell fizetni egy szolgáltatásért. “Magyarországon jó dolguk van az uzsorásoknak, hiszen kiveszőben van a társadalmi szolidaritás, és hiányoznak azok a szociális intézmények, amelyek ezt pótolni tudnák. Minden mélyszegény és kiszolgáltatott faluban lehet találkozni a természetbeni uzsorával. Ennek az élelmiszer-uzsora mellett az egyik leggyakoribb formája a be nem jelentett, túlárazott, üzletszerűen végzett falusi sofőrszolgáltatás” – mondja Béres.

A benzinköltség háromszorosával, ötszörösével számolnak

Körbekérdeztünk más, hátrányos helyzetű térségekben működő civil szervezeteknél is, találkoztak-e már hasonló jelenséggel. Kiderült, hogy az ilyen, uzsora jellegű kocsikáztatás nemcsak az Ormánságban fordul elő.

“Mindezt a szükség és a szegénység hozza magával, hiszen ami kell, annak felbecsülhetetlen ára van” – mondja az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítvány vezetője, Tóth Ákos. A túlárazott fuvarozással a fesztiválozók is szembesülnek, amikor ezer forint helyett négyezret fizetnek ki a taxiért, a falvakban ugyanez a helyzet, “csak sokkal keservesebb és kiszolgáltatottabb körülmények között”. Tóth látott már olyat, hogy egy autó igen drágán, 5-8 ezer forintért vitt el valakit a városba, miközben a benzin csak 700 forintba került volna.

“A benzinköltség háromszorosával számolhatunk, persze, ha többen is össze tudják szervezni az utat, akkor ez többfelé oszlik” – mondja L. Ritók Nóra, a Hajdú-Bihar megyében működő, szegénységben élőkkel foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány vezetője. “Ha valakinek van egy autója a faluban, és ilyen szolgáltatást nyújt a többieknek, azzal megélhetést adó jövedelemre tesz szert”.

Fuvarozó uzsorás nélkül meg sem lehet szervezni az életet

Többen a bevásárláshoz veszik igénybe ezt a szolgáltatást, mivel sok faluban nem működik bolt, helyben pedig egyáltalán nem, vagy csak többszörös áron juthatnának alapvető élelmiszerekhez. Máskor krízishelyzet miatt van rá szükség,

“sok faluban nincs gyógyszertár, se orvos, így ha a gyerekre rátör a lázgörcs, akkor egy anyukának nincs sok más választása”

– mondja Tóth Ákos.

Erről a fuvaroztatásról is mindenki tud a falvakban, de ahol a szolgáltatások hiányosak, ott már nem lehet megszervezni az életet ezek nélkül, ezért mindenki elnézi. Ameddig valaki ezt nem viszi túlzásba, addig nincs gondja belőle

– mondja L. Ritók Nóra. A baj tehát az, hogy nincs nagyon más alternatíva: egy néhány száz fős faluba, ami még távol is esik a fő közlekedési útvonalaktól, nem éri meg több buszjáratot bevezetni. Ahhoz, hogy például egy Hajdú-Bihar megyei, szegénységben élő, kisgyerekes nő eljusson Debrecenbe egy felülvizsgálatra, többször át kell szállnia, és a csatlakozásokra is sokat kell várnia, gyerekkel ezt sokan nem vállalják be.

Helyi busz közeledik az úton Bánszállás-telep mellett, Ózd külterületén, 2014-ben. Fotó: Magócsi Márton

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
ahmad-cim.jpg

Nem érdekel a migránsozás és a beszólások, mert itt szabadon élhetek

A 22 éves Ahmad és családja Afganisztánból menekült Magyarországra a háború elől, teljesen legálisan. Elmesélte, miért sokkal jobb az életük itt, az idegenellenes légkör ellenére is.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. július 26.



Fehér ing, divatos cipő és frizura, karóra – Ahmad a bőrszínét leszámítva teljesen úgy néz ki, mint a hozzá hasonló korú magyar srácok. Folyékony magyarsággal szabadkozik, amiért késett egy keveset a találkozónkról, és ahogy beszélgetni kezdünk, később is csak alig tűnik fel az akcentusa.

Igazából a véletlennek köszönhető, hogy itt kötöttek ki nagyjából hat éve. Édesapja egy bank vezető tisztviselőjeként hatalmas pénzek felett rendelkezett, amire a tálibok rá akarták tenni a kezüket. Amikor ezt nem hagyta, veszélybe került az élete: azzal fenyegetőztek, hogy megölik őt és a családját is.

Miután bombát dobtak a házukra, el kellett költözniük egy sötét, föld alatti lakásba, a gyerekek iskolába se járhattak, és még az utcára se mehettek ki.

Az apa végül 2007-2008 körül – tehát bőven a menekültválság előtt – úgy döntött, elindul gyalog Európa felé. A család többi része viszont akkor még nem tudta bevállalni a több hónapig tartó veszélyes utat, hiszen a gyerekek nagyon kicsik voltak.

London volt a végcélja, de Magyarországig jutott: itt elkapták és feltartóztatták, papírok híján nem tudott tovább menni. Végül aztán megkapta a menekültstátuszt, így letelepedett, és elkezdte szervezni, hogy a többiek is utána jöhessenek. A családegyesítésig azonban még nagyon sok időnek el kellett telnie.

Ez az időszak különösen nehéz volt Ahmadék számára: gyakorlatilag be voltak zárva, nem tudtak tanulni, édesanyjuk mellett nagybátyjuk és nagynénjük próbálta segíteni a mindennapi életüket bevásárlással és hasonlókkal.

„Egyszer, 3-4 év után elmentünk az egyik unokatesóm esküvőjére. Nem akartunk, de győzködtek bennünket, hogy nem lesz semmi baj. Így mégiscsak elindultunk, és bombát dobtak az autóra, amiben az anyukám, a húgom, a házasodó unokatesóm és az ő anyukája utaztak”

– meséli. A húga súlyosan megsérült, és a többieknek is mindössze az volt a szerencséjük, hogy a bomba végül csak félig törte át az ablaküveget, amikor felrobbant. Ha teljesen áttöri, alighanem mind meghalnak.

„A legfurcsább, hogy itt mindenki szabad”

Ilyen körülmények között éltek, mígnem az akkor már évek óta Magyarországon élő apának sikerült beszereznie a papírokat, hogy felesége és gyerekei legálisan utána mehessenek. Ehhez előbb Pakisztánba kellett utazniuk, mert ott volt a legközelebbi magyar nagykövetség, majd Dubaj érintésével érkeztek meg Budapestre.

Ahmad 16 éves volt akkor. A legfurcsábbnak első pillanattól kezdve azt tartotta, hogy mindenki szabad. „Itt ha valaki akar valamit csinálni, megcsinálja. Az emberek az utcán csókolóznak, és senki nem szól rájuk. Nálunk ez elképzelhetetlen lenne” – említ egy példát. Idővel aztán hozzászokott ehhez is.

A tanulással azonban nem tudott felzárkózni: bár néhány évig járt egy itteni gimnáziumba, ma sem tud tökéletesen írni-olvasni. Dariul, ami az anyanyelve, szinte egyáltalán nem, de a magyar már sokkal jobban megy neki – fejlődni is inkább már csak ebben szeretne.

Az is hátráltatta a tanulmányait, hogy elég hamar rá is szükség lett családfenntartóként. Ugyanis kiderült, hogy apja titokban összeházasodott egy magyar nővel, akitől gyereke is született.

„Azt mondta nekünk, hogy csak a munkatársa, de hamar rájöttünk, hogy sokkal több ennél. Anyukám persze nagyon ideges lett, de meggyőztük, hogy nincs más lehetőségünk, el kell fogadni.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kenderesi-tamas-3-1000x667.jpg

„Tiszteld az országuk kultúráját” – néhány szó Kenderesiről, meg a seggrepacsiról

Milák Kristóf világbajnoki úszásának videója alatt a Facebookon 1300 lájk van. Kenderesi Tamás szexuális zaklatási vádakkal kapcsolatos posztja alatt pedig 1800. Felmerült bennem a kérdés: ez az ország most melyikükre büszkébb?
Hargitay Judit. Fotó: MTI/Kovács Tamás - szmo.hu
2019. július 30.



Nem akartam a Kenderesi-ügyről írni. Egyrészt, mert szabin vagyok, és “méregtelenítek”, másrészt, mert írtak már (ha jól látom, verset is), harmadrészt, mert hivatalosan gyakorlatilag még nem tudunk semmit a történtekről. A Reuters lehozott egy hírt, Kenderesi Tamás kiposztolta a maga verzióját, egyelőre ennyi.

Aztán elkövettem azt a hibát, hogy végigfutottam a kommentszekciókon (itt most már több ezres nagyságrendű kommentről van szó), sőt, élőszóban is elbeszélgettem néhány baráttal, családtaggal, volt kollégával az ügyről.

Az eredmény: a teljes döbbenet. Nehéz a magyar közvélemény elém táruló gyöngyszemeiből szelektálni, de csapásirányok vannak. A következőket “tudtam meg”:

Ez az egész ügy nevetséges, aki Kenderesit egy kicsit is elítéli, álszent, homofób (mi van?), ha meg nő, akkor ba...tlan.

Az ázsiai nők MIND az európaiak pénzére hajtanak, ezért provokálják az európai férfiakat, aztán mindenféle koholmányokkal lóvét csikarnak ki belőlük.

Aki egy éjszakai bárban dolgozik, az kurva.

Akinek nem oké, hogy kéretlenül alányúlnak, annak ez azért nem oké, mert titokban az alányúlásra vágyik, csak senki sem teszi meg.

Akinek kéretlenül alányúlnak, az meg “nemhogy örülne”.

A dél-koreaiak csak ne pampogjanak azok után, hogy a magyar búvárok mennyit tettek a Hableány áldozataiért (még leírnom is szégyen, komolyan).

Kenderesi egy bohó, fiatal férfi, aki emelkedett állapotban szórakozott egy kicsit. Kivel nem esett ez már meg, tegye a szívére a kezét.

Most tényleg csak azokat írtam le, amelyek megragadtak bennem – vagy a gyakoriságuk, vagy az “Ezt nem hiszem el!”-flash miatt, ami belém vágott, amikor elolvastam.

Abba most nem szeretnék belemenni, hogy a kéretlen fenékfogdosás ma Magyarországon mennyire elfogadott. Úgy látom, a legenyhébb kifejezéssel élve is igen széles támogatottsága van. Rendben, európaiságunk, évezredes kultúránk, keresztény értékrendünk, tizenvalahány Nobel-díjasunk meg a gulyás mellett elfér az a pár részeg (meg józan) seggrepacsi, most mit álszenteskedünk, ejnye már (bajuszpödrés).

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
1-4.jpg

„Munka közben ugrál rajtam, mint egy bagzó nyúl” – az otthon nyaraló gyerek és az otthon dolgozó szülő legendája

Aki szívesen olvasna arról, hogyan fotózkodtam idillien, napraforgótáblában a gyerekemmel egy júliusi délutánon, az lapozzon tovább.
Szajki-Vörös Adél, fotók: - szmo.hu
2019. augusztus 02.



Mindenekelőtt le kell szögeznem: imádom a gyerekemet. Az itthon nyaraló gyerek esete a dolgozó szülővel biztosan az otthon dolgozókat érinti a legjobban. Én is ilyen vagyok, egy átlagos napon reggel az ovis kör után itthon kezdem a munkát, és délután 5-6 óra körül fejezem be. Ez elég nyugisan hangzik, azonban többnyire hogy nem az, csak pár kivételes napon. Viszont a dolgot triplán meg tudja tekerni, amikor a gyermek megbetegszik, esetleg az óvodában nevelés nélküli munkanap van - ami amúgy meghökkentően sokszor fordul elő. Így alakul ki az itthon betegeskedő gyerek kategóriája.

Mivel egy 3,5 éves töpörtyűről beszélünk, aki még egy teát sem tud megmelegíteni egyedül, sem az orrát kifújni úgy rendesen, hogy ha ráhagyom, olykor ne legyen középfülgyulladás a vége, az általa itthon töltött napok, melyek az én munkanapjaim egyben, rendszerint mókás cirkuszi előadássá fajulnak. Ilyenkor én vagyok a bohóc, a porondmester és a cirkuszi majom egyben, egy ketrecbe zárt őrjöngő oroszlán udvariasan elfojtott érzelemvilágával.

A dolgot bonyolítja, hogy a kiskorú édesapja is gyakran itthon dolgozik, azazhogy dolgozna, de számára is kaszkadőrmutatvánnyá szoktak válni ezek a napok. A következetesség, a szigor, a komolyan felállított szabályok, a keretek egy pillanat alatt omlanak le olyankor, amikor a gyerek beteg.

Nagyon szeretem a munkámat, de gyenge pillanataimban azért visszasírom a bejelentett állásomat és a táppénzt, amikor két lázmérés között, a gyerek alvásidejében írok meg egy cikket lapzártakor (nagy favoritom egyébként a hányós betegség, aminél percenként kanalazzuk a vizet energikusan tiltakozó gyermekünk szájába, nem beszélve a naturalisztikus részletekről). Nehéz? Ugyan. A beteg gyerek csak egy kis ráhangolódás az óvodáskorban létrejövő kategóriához: az itthon nyaraló gyerekhez.

A munkanapon itthon tartózkodó gyerek külön kategóriája az itthon nyaraló gyerek. Életem száz centis értelme egy ügyeleti napon képes három perc alatt zavaró tényezővé degradálódni. Ez egy igencsak cifra helyzet olyankor, amikor a remek nagymamák kapacitásait már kihasználtuk, a vidám, energiától kirobbanó gyermek a nappaliban ugrál rajtam, mint egy bagzó nyúl, én pedig igyekszem arra koncentrálni, hogy épp ki nyerte tegnap az aktuális amerikai kampányvitát.

Az itthon nyaraló gyerek különösen esős időben veszélyes. "Az udvarra kiülök a laptopommal, miközben gyermekem kedélyesen játszadozik" című bukolikus festményt ebben a szezonban még nem sikerült életre keltenünk, nekem inkább a kései Goya remekei jutnak eszembe idei nyári napjainkról.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
sztomas-cikk-abcug-foto-vegh-laszlo-1000x667.jpg

Megváltás, hogy nem kell azon kattognia, hol van vécé

Magyarországon több ezer daganatos vagy gyulladásos bélbetegségben szenvedő ember él sztómával. Sokan szégyellik ezt, mert mások azt hiszik, a sztómának szaga van, nem higiénikus. Pedig ez egyáltalán nem igaz.
Mizsur András írása, Abcúg, Fotók: Végh László - szmo.hu
2019. augusztus 05.



Nemrég az Egyenlő Bánásmód Hatóság meg is bírságolt egy gyógyfürdőt, amiért jogtalanul kiparancsolták bélkihelyezéssel élő vendégüket a medencéből. Vannak betegek, akik traumaként élik meg a sztómát, mivel megváltozik a testképük, párjuk elfordulhat tőlük. Mások viszont megváltásnak tekintik az évekig tartó betegeskedés után.

Becslések szerint Magyarországon körülbelül 13-15 ezren élnek sztómával. Ők azok a betegek, akiknél a bélszakasz bizonyos részét műtéti úton a hasfalon kívülre vezették, így az ürülék az oldalukra erősített, speciálisan kialakított műanyag zsákba távozik. Sok minden indokolhatja a sztóma kialakítását: baleset, valamilyen daganatos megbetegedés (vastag-, végbél- és vékonybélrák) vagy gyulladásos bélbetegség (például Crohn-betegség és colitis).

Nem vagy steril

A bélkivezetéssel élő emberek önsegítő szervezete, a Magyar ILCO Szövetség ifjúsági felelőse, Sasvári Ilona maga is sztómaviselő, Crohn-betegség miatt több mint 20 éve él bélkihelyezéssel. Szerinte sokan szégyellik és titkolják, hogy sztómával élnek, mivel a társadalom szinte semmit sem tud arról, mit jelent ez, sokan azt hiszik, hogy a székletgyűjtő zsáknak szaga van, nem higiénikus. Jól illusztrálja ezt egy nyár elején megjelent hír: az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) jogerősen elmeszelte az Agárdi Gyógy- és Termálfürdőt, amiért még 2017-ben az egyik fürdőző panaszára kitessékelték a medencéből sztómás vendégüket.

A fürdő közegészségügyi-higiénés és esztétikai szempontokkal indokolta a szolgáltatás megtagadását, a hatóság azonban megállapította, hogy a sztómazsák nem jelent egészségügyi kockázatot, a betegnek ugyanannyi joga volt fürdőzni, mint bármelyik másik, egészséges társának.

Az ILCO Szövetségnél olyan esetekről is tudnak, amikor a munkáltató a sztóma miatt utasította el a jelentkezőt, mondván, “nem vagy steril”. Főleg a kereskedelemben és a vendéglátásban szokott előfordulni az efféle diszkrimináció, számolt be tapasztalatairól Sasvári Ilona, de pont a szégyenérzet miatt ritka, hogy panaszt tegyenek a hatóságoknál. (Az EBH tájékoztatása szerint az agárdi volt az egyetlen eset, amikor sztómabeteg panasszal fordult hozzájuk.)

Régen valóban kezdetlegesek voltak a sztómás segédeszközök, szinte lehetetlen volt velük kimozdulni otthonról. Az elmúlt két évtizedben azonban hatalmas fejlődésen mentek keresztül, aminek köszönhetően a sztómabetegek ma már teljes életet élhetnek: a zsákok teljesen sterilek, lehet velük sportolni, fürdeni, magyarázta Sasvári Ilona.

Külföldön már találni arra példákat, hogy valaki büszkén vállalja a sztómáját. 2014-ben egy 23 éves brit modell, Bethany Townsend posztolt a Facebookra egy képet, amin bikiniben fekszik a napágyon, hasán a sztómazsákkal. A kép hatalmas sajtóvisszhangot kapott, később többen követték a példáját. A Twitteren és az Instagramon több ezer hasonló képet találni GetYourBellyOut hashtaggel.

Trauma vagy megváltás

A betegek egy része mégis traumaként éli meg, ha sztómája lesz, hiszen elveszíti irányítását a test4 felett, megváltozik a testképe. Sasvári Ilonát is sokk-ként érte a dolog, nem tudta, mire számíthat. Van, aki végül sosem tudja elfogadni, hogy bélkihelyezéssel kell élnie, más gyorsan túlteszi magát ezen.

Rengeteg múlik a hozzátartozók támogatásán is, Sasvári Ilonát például a sztóma miatt hagyta el akkori élettársa. “Minden összeomlott akkor, újra kellett építenem magam.” Az ILCO klubok azért jöttek létre, hogy segítsék a betegek rehabilitációját: a csoportos beszélgetésen kívül kirándulásokat, fürdőzéseket szerveznek nekik, nyáron pedig sztómával élő gyerekeket és fiatalokat táboroztatnak. (Országszerte összesen 38 ILCO Klub működik.)

A feldolgozás folyamatában fontos szerepük van a sztómaterápiás nővéreknek is. A műtét utáni első hetekben ők segítenek a betegeknek elsajátítani a sztóma használatát: hogyan kell megfelelően felhelyezni és kiüríteni a zsákot. Éva sztómaterápiás nővérként dolgozik az egyik legnagyobb fővárosi kórházban, 20 éve dolgozik ezen a területen. Feladatának tekinti, hogy a betegek lelkével is foglalkozzon, biztatja őket, hogy menjenek közösségbe, tanácsokat ad nekik, hogyan öltözködjenek, hogy a ruha alatt ne látszódjon a zsák.

Azután is kapcsolatban marad betegeivel, hogy már elhagyták a kórházat, bármikor felhívhatják, ha kérdésük van. Éva az egyetlen erre kiképzett nővér az intézményben, havonta körülbelül 100 beteget lát el, közülük sokan új betegek. Ebből is látszik, hogy komoly hiány van a sztómaterápiás nővérekből, nem minden kórházban van speciálisan képzett dolgozó. Bár évről évre nő a sztómabetegek száma, mégsincs államilag szervezett sztómaterápiás továbbképzés.

Rácz Rita, a Magyarországi Crohn-Colitises Betegek Egyesülete (MCCBE) társelnöke szerint az orvostudomány fejlődésével egyre kevesebb betegnél elkerülhetetlen a gyulladt bélszakasz eltávolítása, így sztómára sincs feltétlenül szükségük. Van, hogy megelőzés vagy a problémás bélszakasz pihentetése miatt kerül sor ideiglenes sztóma kialakítására, de az is előfordul, hogy a beteg maga kéri a bélkihelyezést, mert már nem bírja elviselni a fájdalmakat. “Nekik megváltás lehet a sztóma”.

A gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek helyzete azért is nehéz, mert életük végéig kezelésre szorulhatnak. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint a gyulladásos bélbetegségek gyógyíthatatlanok, legfeljebb tünetmentesség érhető el. Csak találgatják, hogy mi válthatja ki ezeket: az orvosok a stresszre, genetikai hajlamra, a túlzott antiboitikum-használatra és az élelmiszerekben található mesterséges tápanyagokra gyanakodnak. (Magyarországon 45-50 ezren szenvednek gyulladásos bélbetegségben, egyre több a kiskorú beteg, már csecsemőkorban is előfordulhat.)

Nem kell azon kattogni, hol van vécé

A 28 éves Kapitány Bence azok közé tartozik, akik megváltásként élték meg a sztómát. Hónapokig félrekezelték, mire 2009-ben diagnosztizálták nála a Crohn-betegséget. A gyógyszerek nem használtak, éveken keresztül folyamatos fájdalmai és görcsei voltak, ezért, hogy a gyulladt vastagbele gyógyulhasson, hét éve megkapta első, akkor még ideiglenesnek szánt sztómáját. Egyáltalán nem élte meg traumaként, a korábbi fájdalom sokkal jobban megviselte.

"Óriási megkönnyebbülés volt, hogy végre nem fáj a hasam. Inkább élek életem végéig sztómával, mint azokkal a görcsökkel."

Nem csinál titkot a betegségéből, Instagramjára is posztolt már képeket a sztómájáról, de még sosem kapott bántó kommenteket.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x