hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
shiatsu-baby-and-mum1
Tíz dolog, amit utálnak hallani a negyvenes szülők
Ha beszélőviszonyban akarsz maradni a kései gyermekáldásnak örvendező ismerőseiddel, ezeket soha ne mondd nekik.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2014. március 02.


hirdetés

Felkapott téma lett a családalapítás, gyakran foglalkozunk vele a közéletben és a privát életünkben is. Valamiért sokan úgy gondolják, hogy ha egy párnak „túl fiatalon” vagy „túl öregen” lesz gyermeke, akkor a környezetükben élőknek kutya kötelességük megmondani neki, hogy mit gondolnak a kora/kései gyermekvállalásról.

Eláruljuk, mi az, amit egyáltalán nem szeret hallani egy negyvenes kismama vagy kispapa; ezeket a mondatokat ki ne ejtsd a szádon, különösen akkor, ha még nem érkezett meg a baba.

És megtartjátok?

Ilyenkor az embernek már a nyelvén van a riposzt, hogy „Nem tartjuk meg, elcseréljük egy vízforralóra, mintha csak a harmadik, nászajándékba kapott kenyérpirító volna.” Ám akik a fentihez hasonló kérdést a feltesznek, azok valószínűleg nem szégyellnék el magukat, hanem szó szerint értenék a választ és borzasztóan felháborodnának ezen a kegyetlenségen. Ha már elmondta mindenkinek a pár, hogy babát várnak, akkor minden bizonnyal várni fogják. A kérdés tehát nemcsak dermesztő, hanem felesleges is. Inkább harapd le a nyelvedet!

Mikorra tervezitek a következőt?

Hohó, mi átlátunk ám a szitán, mi a célja a kérdezőnek. Ha a kismama/kispapa azt mondja, hogy nem lesz következő, akkor lehet is folytatni a sort: „Nem??? Az a szegény gyerek egyke lesz?” Ha pedig a következőről kezdenek beszélni, akkor félbe lehet őket szakítani azzal, hogy már öregek, örüljenek, hogy ez az egy egészséges lesz. Ugye nem akarod, hogy kekeckedőnek gondoljanak? Akkor felejtsd el ezt a kérdést!

Mom&Baby_1

Ugye nem akartok több gyereket?

Az előző kérdés párja, amire csak rossz választ lehet adni. A negyvenes szülők ezt sem szeretik hallani. Úgyhogy kerüld.

Azt hiszitek, örökké fiatalok maradtok, pedig már öregszetek. Nem fogjátok bírni a strapát.

Elképzelhető. És az ellenkezője is. Ezzel az állítással az baj, hogy abból indul ki: az emberek körülbelül ötven-hatvan évig élnek, természetesen végig betegen. Illetve a régi mintákból építkezik, amikor falun egy negyven-ötvenéves nő már öregasszonynak számított, és így is öltözködött. Ma már egy negyvenes nő, különösen, ha ügyel a megfelelő mozgásra és táplálkozásra, egyáltalán nem számít nyanyának. Egy negyvenes férfiról sem a hajlott hátú öregemberek ugranak be elsőként. Akkor miért gondolsz rájuk vén trottyként, ha bejelentik, gyermekük lesz?

celine-dion-twins--a

Céline Dion is 40-en túl vállalt gyermeket

Lombik volt, ugye? Nahát, természetes úton fogant?

Juj de gonosz. Azt feltételezed, hogy 35 év felett gyakorlatilag a töredékére csökken annak esélye, hogy valaki teherbe essen? Hahaha! Jó vicc! Egyre több olyan tanulmány születik, amely azt a döbbenetesnek számító tényt igazolja, hogy a termékenység nem csökken olyan drasztikusan, mint eddig hitték. Erre bizonyíték, hogy egyre nagyobb az első gyermekét váró nők között a negyven körüliek és a negyvenesek aránya. Többségük semmilyen orvosi segítséget nem vesz igénybe a teherbe eséshez.

Miért császárral született? Miért nem maradtál a természetes szülés mellett?

Már fogalmazzuk erre is a frappáns választ: „Tudod mindenképpen szerettem volna spinális érzéstelenítést, aminél a gerincemnél szurkálnak, úgy, hogy közben mozdulatlanul kell ülnöm, akárhogy fáj. Vágytam egy szép nagy vágásra a hasamon, ami lassan és nehezen gyógyul, és arra az élményre, hogy az első napokban képtelen legyek felkelni és a karomba venni a kisbabámat. Ráadásul imádom a műtéti hegeket, egész kis gyűjteményem van belőlük.” Szóval eszedbe ne jusson a fenti kérdés. A császármetszés a közhiedelemmel ellentétben nem választás kérdése, mint a hajszín. Van, amikor így alakul a baba és az anya érdekében.

Miért nem császárral született?

A kérdést (az előző párját) feltétlenül húzd ki a listádról, mert azt sugallja, hogy egy negyvenes nő képtelen megszülni egy gyereket. A baba pedig képtelen megszületni, mert az anyja nem fiatal.

uma-thurman-baby--a

Csakúgy, mint Uma Thurman

Mi lesz 20 év múlva?

Talán elindul végre az első, embereket szállító űrhajó a Marsra. Emelkedik a tengerek és óceánok szintje, azért eltűnik pár sziget. Egyre több megújuló energiát használunk a háztartásokban. A mostani bakelit-láz lecseng, és újra a digitális formátumú zenéket gyűjtik majd az emberek. Talán kimennek a divatból végre a műszálas babaruhák. Erre gondoltál a kérdéssel?

Az idős szülők gyerekei olyan kis koravének.

Ez így nem igaz. Egyébként már akié koravén. Nevelés kérdése. Persze, minden ember rendelkezik önálló egyéniséggel a születésekor, azonban sokat lehet csiszolni rajtuk gyermekkorukban. Nem kell kicsinyített felnőttként kezelni a gyerekeket, nem kell felnőtt problémákkal terhelni őket, a szülők pedig maradjanak nyitottak a világra.

Titeket milyen kérdéssel lehetne kihozni a sodrotokból?


KÖVESS MINKET:




Megszületett egy szegedi házaspár tizedik gyermeke
Úgy érzik, nem ő lesz az utolsó a családban.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 17.


hirdetés

A háromszoros világbajnok kenus apa, Joób Márton és a főállású anyuka, Dóra letették a buszhoz való jogosítványt, hiszen más járműbe nem fértek volna el gyermekeik, akik immáron tízen vannak. Ugyanis a napokban született meg a legkisebb picúr, Gordon. Az apa szerint a tizedik gyerekkel mérföldkőhöz érkeztek, ám úgy érzik, nem ő lesz az utolsó.

A szülők azt mondták, mindketten nagycsaládban nőttek fel, így mikor összeházasodtak, már tudták, ők maguk is sok gyereket szeretnének. Először 5-6 gyereket terveztek, de amikor elértek 6 gyerekhez, úgy döntött a pár, további gyerekeket szeretnének, hiszen – mint mondják – hatalmas áldás és csoda minden egyes gyerek az életükben. A gyerekek jól érzik magukat együtt, az apa szerint nagyon összetartóak.

A Tények riportot is készített a büszke édesapával:


KÖVESS MINKET:




Tévedés, hogy csak sportoló vagy "problémás" gyerekekből lesznek magántanulók
Olyan sikeresen működő magántanulói csoport működik Csongrád megyében, amelyet lelkes szülők alapítottak. Kiss Virággal és Tölgyi Orsolyával, a SzabadON megálmodóival beszélgettünk.
Dobó Maitz Petra írása - szmo.hu
2019. február 17.


hirdetés

Van egyfajta szülői álomvilágom, amelyben a gyerekeim benne vannak egy egészségesen korrekt, az életkoruknak megfelelően izgalmas burokban - ami mégis csak burok. Éppen ezért imádtam a két gyerekem kétszer négy évét az óvodában, de a kétszer négy év alsó tagozat az általános iskolában is ide sorolható. Kellett hozzá két anyatigris osztályfőnök tanárnéni, aki igazán értett a gyerekekhez és nem utolsó sorban szerette is őket.

Aztán eljött a felső tagozat és én, az anya, körülbelül egy hónap elteltével kaptam az első agyvérzést amiatt, hogy a felnőtt munkahelyemen nem éreztem magam olybá leterheltnek, mint amilyennek a gyerekemet láttam. Kezdjük ott, hogy a 6-7 tanórát követően napi szinten pistultunk bele a házi feladatok, tanulandók dzsungelébe, miközben jöttek az extrák is, szorgalmi feladatok, ilyen-olyan fakultatív valamik jelentek meg, amikkel aztán pláne betelt a naptárunk.

Még iskolásak a gyerekeim, de azért egy vallomást engedjetek meg: az iskolai versíró versenyre leginkább az általam faragott "költemények" lettek beadva, míg az Egri csillagokat csakis filmen láttuk - és ezt akkor is bevallom, ha utánam a vízözön, és emiatt most roppant mód kikapok.

Valahol tehát ötödik osztály első hónapjaiban jött az első sóhajsikoly, miért nem megy magántanulónak szerencsétlen gyerek.

A magántanulói intézményről, valamint a szülői összefogással létrejött tanulói csoportokról beszélgettem Kiss Virággal és Tölgyi Orsolyával, a SzabadON Magántanulói csoport megálmodóival, akik Kistelek-Ópusztaszer vonzáskörzetében élő gyerkőcöket várják szeretettel.

- Mikor fogalmazódott meg bennetek, hogy valami "más" kell?

- Kiss Virág: Eddig minden izgalmas dologba úgy kerültem, mint Pilátus a Krédóba. Ebben a történetben is csak véletlenül bukkantam fel. Megismertem pár embert, akik akkor már ki-kikacsingattak a Waldorf-pedagógia felé.

Felmerült, hogy csinálnának egy tanuló csoportot, ahol magántanuló gyerekek csoportosulhatnának és a közoktatáson kívül végre meg lehetne valósítani egy gyerekközpontú, normális légkörű, normális tempójú oktatási formát.

Akkor találkoztam először a magántanuló kifejezéssel. Korábban meg voltam arról győződve, hogy magántanulónak csak az elfoglalt sportoló vagy művészgyerekek mennek, esetleg a vándorcirkuszisták. És persze a problémás kölkök, akiktől alig várja az iskola, hogy megszabaduljon, mert csak a gond van velük.

Elkezdtem összejárni ezzel a társasággal, akik egyébként egy környezetvédelmi egyesület lelkes tagjai és igen összetartó közösség is egyben. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy kezdek kissé jobban belefolyni.Konkrétan már mindenféle tervet szőttem, hogy az akkor nagycsoportos fiamnak milyen jó lenne ez a közeg, mennyire inspiráló lenne egy ilyen csoport.

- Tölgyi Orsolya: Nagyon kreatív,

ötletekkel, álmokkal teli fiunk van, szerettem volna, ha marad ideje kibontani az ajándékcsomagot, amit magában rejt. Mindeközben azt láttam, hogy az iskolás gyerekek nagy többsége fáradt, tudásszerzés iránti tettvágyuk hamar elhal a rendszerben.

Vekerdy Tamás írásai az évek alatt mindig nagyon megérintettek, elgondolkodtattak, arra ösztönöztek, hogy nem panaszkodni, hanem mozdulni, változtatni kell.

- Ki lehet ma magántanuló?

- Kiss Virág: Kevesen tudják, pedig a közoktatási törvény ezen a téren szabadságot biztosít a szülőknek, hiszen Magyarországon jelenleg tankötelezettség van, de iskolalátogatási kötelezettség nincs. Amennyiben a szülő úgy dönt, hogy gyermeke magántanulóként folytatja tanulmányait, az ő felelőssége, hogy gyermeke számára megfelelő kereteket biztosítson a tanuláshoz.

- Hogyan indult a tényleges munka?

- Kiss Virág: 2018 tavaszán már gőzerővel kerestük azt a tanítót, aki a csoport vezetője lehetne, miközben találkozókat szerveztünk az érdeklődő szülőknek. Rengetegen érdeklődtek, de a végső döntésnél előjöttek a félelmek.

Egyelőre ketten vagyunk és eltántoríthatatlanok. Tapasztaljuk, a szülők számára rettentően ijesztő kézbe venni egy ilyen történetet és ekkora felelősséget felvállalni a gyermekünk oktatásában. Másrészt nem akarok igazságtalan lenni: a magántanuló csoport egy remek keret, de nem funkcionál gyermekmegőrzőként (legalábbis abban az értelemben nem, mint egy hagyományos iskola).

Ráadásul itt a szülőknek komolyan ki kell venni a részüket a melóból: mi például magunk főzünk a gyerekeknek Orsival, mi takarítunk, szerezzük be a szükséges dolgokat, szervezzük az ünnepeket, szereljük fel a táblát/fogast/polcokat és világítást, fizetjük a működési költségeket, szállítjuk felváltva a gyerekeket.

- Tölgyi Orsolya: Helyet a Vackor Környezet- és Természetvédelmi Egyesület adott, ahol már néhány éve baráti kapcsolataink alakulnak.

Ezután ketten összefogva meghirdettük a tanítói állást, interjúztattunk és végül egymásra találtunk Kovácsné Kaczur Andi tanárnővel. Gyakran eszembe jutott ebben a szakaszban az a mondás, hogy az álmok és a valóság között a kitartás tesz különbséget.

- Hogyan néz ki egy tanítási nap?

- Kiss Virág: 8.30-tól 15.30-ig tart heti két alkalommal.

A gyerekek viszik magukkal a tízórait és uzsonnát, az ebédet pedig szintén mi főzzük nekik felváltva, amit a suliban esznek meg.

Jelenleg írás, olvasás, matematika, rajz (és technika), ének, környezetismeret és mozgás adja a tanulmányaik gerincét. A gyerekek nem kapnak pontokat, jegyeket, nem írnak dolgozatokat, nincs házi feladat.

- Hogyan lesz ebből bizonyítvány?

- Kiss Virág: A gyerekek be vannak íratva a helyi iskolába, és félévkor valamint év végén mindenből vizsgáznak. Ehhez megkapjuk a részletes vizsgakövetelményeket. Az első vizsgán már túlvagyunk, szuperek voltak a srácok. Magabiztosan, nyitottan és ügyesen oldották meg a teszteket és feladatokat. A vizsgáztató tanárok visszajelzése alapján egyértelműen érződik a személyre szabott oktatás és kreativitás.

A csoport hitvallása

“Gyermekeink nem feltöltésre váró kelyhek, nem is meggyújtásra váró fáklyák: lobogó tüzek, amelyeket soha nem szabadna kioltanunk”. (André Stern)

A SzabadON Magántanuló csoport egy erős szülői közösség, amely hisz abban, hogy egy szeretetteljes, támogató közegben a gyerekek nyitottak, rugalmasak és céltudatosak lesznek.

Hiszünk abban, hogy a mozgás és a játék lehetősége, a fantázia és az érzelmi világ támogatása, az alkotás örömének elsajátítása és egy természetközeli, boldog gyerekkor a kulcsa annak, hogy gyermekeink felelős, tettrekész felnőttekké váljanak.

Olyan generációt szeretnénk nevelni, amelynek tagjai tudni fogják, hogyan válhatnak sikeressé és mi teheti őket boldoggá.

- Milyen buktatókat tapasztaltok?

- Tölgyi Orsolya: Fontos a csoportnak jól definiálni és szabályozni önmagát ahhoz, hogy hosszútávon működőképes legyen. Még mi is úton vagyunk ezen a téren. Meghatározó az erős összefogás a gyerekeinkért.

Lényegesen nagyobb energiabefektetést igényel, mint a hagyományos oktatás,

viszont van egy boldog gyereked, és ez mindenért kárpótol. Ha buktatót kell említeni, akkor a rossz kommunikációt emelném ki, erre nagyon kell figyelni.

- Mennyire életképes vagy életképesebb a tudás ilyetén módon, mint az állami iskola?

- Tölgyi Orsolya: Erre a válasz a jövőben van.

Arra törekszünk, hogy a környezetükre érzékeny, önállóan gondolkodó, tanuló, magabiztos, boldog gyerekeket neveljünk.

Nagyon szoros az együttműködés szülő-szülő, szülő-pedagógus, gyerek-pedagógus, gyerek-gyerek, gyerek-szülő, tehát minden szinten. Szülőként is sokat tanulunk kommunikációból, empátiából, rugalmasságból, kreativitásból.

Nagy hangsúlyt kap az önállóságra nevelés, ami magával vonja a felelősségvállalást, feladattudatot.

Sokan azt hiszik, hogy nem tanuljuk meg azt, amit az iskolában vagy legalábbis csak felületesen. Ez nem így van. Egyszerűen csak hatékonyabbak vagyunk, módszereinkben mások, így jut idő zenére, mozgásra, pihenésre vagy arra, ami aktuálisan a gyereket érdekli.

Egyelőre azt látom, hogy a fiam tele van tudásvággyal, roppant motivált, energikus, jókedvű, emellett kihozza magából a maximumot. Kell ennél több?


KÖVESS MINKET:




Így készülhet(ne) fel a gyereked az életre – Ezt a 8 készséget fejlesztik a kreatív iskolák
Ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink az iskolapadból kikerülve készen álljanak a 21. század kihívásaira, és sikeresek legyenek az életben, akkor az iskoláknak az alábbi 8 alapkompetenciát kellene fejleszteniük.
Szlafkai Éva írása a Szikra magazinblogon, Képek: Pexels - szmo.hu
2019. február 18.


hirdetés

A Szikra magazinblog gondolatébresztő cikkekkel inspiráló, szemléletformáló magazin azoknak, akiket hajt a kíváncsi tudásvágy.

A szikrák célja, hogy más nézőpontból is megvilágítsák a lehetőségeket, pozitív realista módon felrázzanak és kreatív szemléletre inspiráljanak, amely egy másfajta nézőpontot kíván. Kíváncsit...

A világ forradalmi változásokon megy keresztül. Az elmúlt 20-30 évben a digitális technológiák gyors fejlődése, és a népességrobbanás teljesen átalakította az életünk összes színterét, főként a gazdasági környezetet. Az iparosított oktatás, ami a megfelelt a 19-20. század igényeinek, ma már elavult, sőt, az igények teljesen átalakultak. Így nem az a megoldás egy rendkívül bizonytalan jövővel szemben, hogy javítunk a régi rendszeren, hanem teljesen másként csináljuk. Hogy mért és hogyan? A kreativitással és innovációval foglalkozó oktatási szakembernek, Sir Ken Robinsonnak van néhány javaslat a tarsolyában, amit meg is oszt a Kreatív iskolák című könyvében.

Szemléletváltás kell, mert a régi módszer nem működik

A standardizáló módszer célja, hogy felkészítse a diákokat a munka világára, ami mára teljesen megváltozott, és az adatok is azt mutatják, hogy ez a cél már nem teljesül. A frissdiplomás-munkanélküliség világszerte rekordokat dönt. A Földön kb. 600 millió 15-24 éves fiatal felnőtt él, akikből 73 millió munkanélküli, és ez a valaha feljegyzett legmagasabb arány.

Már Rubik Ernő is arra buzdított, hogy nem ismeretkonzerveket kellene átadni, hanem az ismeretek megszerzéséhez szükséges eszköztár használatát megtanítani, illetve fejleszteni a képességeket, valamint egyéniségként kezelni a diákokat. A legtöbb országban, ahogy hazánkban is van egy nemzeti tanterv, ami szigorúan előírja az iskoláknak, mit tanítsanak. A tantárgyak hierarchiába vannak rendezve, amelynek csúcsán az írás, olvasás és ma a STEM tantárgyak (Tudomány, a Technológia, a Mérnöktudomány és a Matematika) állnak. Ezután jönnek a humán tárgyak (történelem, földrajz, társadalomtudományok). Mivel a standardizálás az akadémikus tudást részesíti előnyben, így a gyakorlati tárgyak és a puha készségek fejlesztése hátra sorolódik, úgy mint a képzőművészet, dráma, tánc, zene, kommunikáció stb.

A jelenlegi rendszer szkeptikus a kreativitással, az önkifejezéssel, a nonverbális, a nem matematikai munkamódokkal, valamint a felfedezés, a képzelet és a játék általi tanulással szemben. - Sir Ken Robinson oktatási szakember, kreativitás szakértő

Számos országban látszik, hogy ez a standardizáló módszer már nem ér célt, és nem véletlen, hogy a PISA-méréseken legjobban teljesítő országok (Finnország, Kína) már elfordultak tőle és más szemléletet követnek. Tanulóikban inkább azokat a készségeket, képességeket és attitűdöket fejlesztik, amelyet a korábbi rendszer elfojtott, és amelyről alább olvashatsz (8K).

Nem (csak) a tudás, hanem a készség a fontos: kreatív iskolák kellenek

Az elmúlt 3-4 évtizedben az USA cégeinél több mint 1 millió állás tűnt el évente, és több mint 3 millió új munkahelyet hoztak létre. Az új állások betöltéséhez lényegesen más készségek kellettek, mint a régiekhez. Ráadásul felkészülni sem volt könnyű, mivel nem lehetett előre tudni, melyek lesznek ezek az új készségek. Az új állásokat olyan emberek kapták meg, akik már kifejlesztették magukban ezeket a képességeket, valamint olyanok, akik eléggé kreatívak és rugalmasak voltak a szakmai átképzésekhez, pályamódosításhoz.

Manapság a gazdaságok akkor működnek jól, ha az embereknek jó ötleteik vannak, vállalkozókedvük, motiváltak, megvalósítják a terveiket, és mindezzel állásokat teremtenek. Az IBM kezdeményezett 2008-ban egy felmérést, amelyben arról kérdeztek vezetőket, hogy milyen személyiségjegyekkel rendelkező alkalmazottakra van szükségük.

80 ország 1500 vezetőjével készített interjúból kiderül, hogy a két legfontosabb tulajdonság, amit egy alkalmazottól elvárnak a cégek a 21. században: a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodás képessége és az új ötletekben megnyilvánuló kreativitás.

Sok diplomásból egyébként ezek a készségek hiányoznak, viszont számos kiváló szakmunkásban megvannak, csak utóbbi csoportot beskatulyázzuk, nem értékeljük tudásukat. Ken Robinson azt mondja, hogy ez az akadémikus/szakmai kasztrendszer az oktatás egyik legrombolóbb hatású problémája. Közösségeink a tehetségek, szerepek és foglalkozások sokféleségétől függenek, és akkor érezhetjük magunkat sikeresnek munkákban, ha kiteljesedhetünk benne és motiváltnak érezzük magunkat, ez pedig nem diploma kérdése!

Szóval radikális szemléletváltásra lenne szüksége oktatás fronton (is), mert az emberek képességeit és személyiségét nem lehet standardizálni. Át kell térni a régi ipari modellről egy teljesen más elveken alapuló módszerre. Íme a “8K” kreatív oktatási módszer.

1. Kíváncsiság: az a képességünk, hogy kérdéseket tegyünk fel, és felfedezzük, hogyan működik a világ.

Mi mással is kezdődnek a felsorolás, mint a kíváncsisággal, amely a Szikra egyik kulcsszava is. A felfedezési vágy már gyermekkorunk óta hajt bennünket, így ismerkedünk a környezetünkkel, értjük meg a világot, tágítjuk a komfortzónánkat. Amikor kíváncsian fordulunk a minket érdeklő dolgok irányába, akkor óriási tudásvágy dolgozik bennünk, nyitottak leszünk és csak isszuk be a tudást mindentől és mindenkitől.

A jó tanárok arra buzdítanak, hogy folyamatosan kérdéseket tegyünk fel és ébren tartják a kíváncsiságunkat. Az iskola feladata lenne táplálni ezt a forrást, hogy ezzel a kiapadhatatlan munícióval előre vigyen minket és a világot.

2. Kreativitás: az a képességünk, hogy új gondolatokat alkossunk és más nézőpontból is lássuk a világot.

A Szikra másik kulcsszava a kreativitás, a kreatív nézőpont, és ennek a készségnek a fontossága Sir Ken Robinsonnál is erőteljesen megjelenik. Mi magunk alkotjuk a saját életünket, és a mi hozzáállásunktól függ, miként értelmezzük a körülöttünk lévő világot. Nézeteink, döntéseink, képességeink, érdeklődéseink határoznak meg bennünket, így nem árt fejlődő szemléletmódból tekinteni az életünkre ahhoz, hogy sikeresnek érezzük magunkat.

Mivel egyre inkább komplexebb feladatokkal kell szembenéznünk, fontos a problémák alternatív meglátásának/megoldásának ösztönzése a kreatív gondolkodás fejlesztésével. Kreatívnak lenni az emberi lét és a kulturális fejlődés feltétele, mégis ezt a készséget egyre inkább kitanítják belőlünk, ideje hát nagyobb teret adni neki. A dán iskolákban már régóta tisztában vannak vele.

3. Kritikai gondolkodás: az a képességünk, hogy elemezzük az információkat, valamint érveljünk és ítéletet alkossunk.

Vekerdy is mondja, hogy a 21. században a két legfontosabb készség a kreatív gondolkodás és a kritikai gondolkodás fejlesztése lesz. Manapság folyamatosan, és minden irányból információ vesz körbe minket, irdatlan mennyiségű hírt és adatot kell megszűrnünk nonstop, amit még tetéz a közösségi kommunikáció látszatvilága. A kritikai érzék tehát fontos, hogy megfelelően tudjuk szűrni az információkat. Az a képességünk, hogy logikusan gondolkodjunk, érvek mentén mérlegeljünk, objektíven szemléljünk, következtetéseket vonjunk le, az emberi intelligencia egyik ismérve.

Használjuk hát aktívan ezt a készséget a 21. században arra, hogy meg tudjuk különböztetni a tényt a véleménytől, az értelmeset az értelmetlentől, az őszinte híreket a “fake news”-tól. Ugye, nem kétség, hogy ennek is alap iskolai tantárgynak kellene lennie? Persze, nem lexikai tudást növel…. az életben való helytállást segíti.

4. Kollaboráció: másokkal való építő jellegű együttműködés.

Az együttműködés készsége elengedhetetlen ahhoz, hogy közösséget alkossunk, sikerre vigyünk projekteket, legyőzzünk akadályokat, merítsünk másokból. A Mi, sokkal nagyobb erő, mint az Én, viszont sokan nehezen tudnak csapatban jól együttműködni. Miért? Mert nem tanultuk meg. Te hány közös projektben vettél részt az általános iskolában és a gimnáziumban? Maximum a felsőoktatásban, de előtte nem nagyon volt rá példa az iskolákban.

Pedig az életben, munkahelyeken az együttműködés fontos kulcs a sikerhez. A csoportmunkán keresztül a fiatalok megtanulnak együtt dolgozni, ösztönözni egymást, proaktívnak lenni, együttműködni a közös célért, erőt meríteni egymásból, egyezséget kötni, konfliktusokat kezelni.

5. Kommunikáció: az a képességünk, hogy világosan, magabiztosan, önazonosan fejezzük ki magunkat.

Tudjuk, hogy a kommunikációnk csupán 7%-a zajlik a szavak mentén, 55% nonverbálisan és 38% vokálisan. Nem csak szavakban fejezzük ki gondolatainkat, érzéseinket, hanem képekben, gesztusokban, hanglejtésben, mozgásban, és mindebből áll össze például a zene, a vizuális művészetek, a tánc, a színház. Az iskolákban a kommunikáció számos területének fejlesztése kiemelt fontosságú lenne, ugyanolyan fontos, mint az írás és olvasás.

6. Közösségvállalás: az a képességünk, hogy együttérezzünk másokkal és ennek megfelelően cselekedjünk.

A másik cipőjébe való belebújás fontos ahhoz, hogy megértsük a gondolatait, tetteit és ennek megfelelően cselekedjünk vele szemben. Az empátia lényege, hogy a másik helyzetébe képzeljük magunkat, így megértjük a mozgatórugóit, valamint megértjük azt az elvet, hogy bánjunk úgy másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy mások velünk bánjanak.

Mindehhez pedig az érzelmi intelligenciánk fejlesztése nagyon fontos. A közösségvállalás gyakorlásával szembeszállhatunk a rasszizmus, az erőszak, a bullying, az érzelmi abúzus, a társadalmi kirekesztés ellen, vagy éppen tehetünk a fenntarthatóságért és egy jobb világot építhetünk.

7. Kiegyensúlyozottság: az a képességünk, hogy megismerjük önmagunkat és megteremtsük belső harmóniánkat.

Az önismeret mindennek az alfája és omegája, kiemelten fontos a megelégedett élethez, hogy megtaláljuk a helyünket a világban, ahhoz pedig tudnunk kell, mi mozgat bennünket, milyen célokért küzdünk, milyen mintázatokat hoztunk magunkkal és hogyan tudjuk fejleszteni magunkat. Az pedig, hogy miként látjuk és értjük önmagunkat, befolyásolja a világban való megnyilvánulásunkat is.

A stressz, a szorongás, a depresszió egyre jobban jelen van az életünkben, így az ezekkel való megküzdési képesség, a jelenre való fókuszálás, a lassítás, a tudatos jelenlét, a lelki egyensúlyra való törekvés gyakorlása fontos muníció.

8. Közösségi szellem: az a képességünk, hogy konstruktívan részt vegyünk a társadalmi életben, folyamatokban.

Mi, emberek, közösen alakítjuk a jövőt, és a demokrácia akkor működik, ha a polgárok aktívan részt vesznek benne, gyakorolják szavazati jogaikat, hangot adnak a véleményüknek, felelősséget vállalnak a tetteikért, részt vállalnak a közösségi feladatokból. Ennek a kulturált megvalósításához elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, miként működik a társadalom, az életünket befolyásoló jogi, gazdasági, politikai rendszerek. A kreatív iskolák ezt a készséget is számos módon fejleszthetik.

Azt mondja Sir Ken Robinson, hogy akik magabiztosan sajátítják el ezt a nyolc kompetenciát, az iskola végeztével fel lesznek készülve az életüket érintő különféle helyzetekre, és sikerrel vehetik a 21. század kihívásaival járó akadályokat. Erre készítenek fel a kreatív iskolák! Szerinted milyen megoldások, iskolai tárgyak, feladatok, projektek támogatnák a fenti kompetenciák fejlesztését?

Téged is hajt a kíváncsi tudásvágy? A Szikra magazinblogon hiteles, igényes tartalmak inspirálnak kreatív életszemléletre.

KÖVESS MINKET:




Futurisztikus öltözőt kaptak a soproni kosarasok
A képek alapján újraértékelitek majd minden elképzeléseteket a sportolói öltözőkről.
Forrás: Stilblog, Fotók: Line & Round - szmo.hu
2019. február 17.


hirdetés

A Stilblog bloggerei dizájn-megszállottként szinte minden szabadidejüket blogok, magazinok, tematikus kiadványok böngészésével töltik. Foglalkoztatja őket a dizájn társadalmi szerepe, a fenntarthatóság és a design kapcsolata, az emocionális irányzatok és az értékmegőrző törekvések.

Figyelmük az elmúlt évek során egyre inkább a hazai tervezők és munkáik felé irányult, igyekeznek hát minél több hazai vonatkozású tartalomról, eseményről és értékről beszámolni.

"Meggyőződésünk, hogy jól működő, hasznos és elérhető tárgyak által tudunk csak hitelesen beszélni designról, általánosságban" - írják a blogon."

Bella Gábor és Hevesi Annabella nemrégiben alakult belsőépítészeti tervezőirodájának új projektjét mutatjuk be, amely egészen izgalmas, jövőbe tekintő megközelítéssel fogalmaz újra mindent, amit a versenysporthoz kapcsolódó belső terek megjelenéséről korábban gondoltunk. Annabella az I O – Line and Round stúdió létrejöttéről és a Sopron Basket női öltözőkomplexumának megtervezéséről mesélt.

Hogy ismerkedtetek meg tervezőtársaddal, Bella Gáborral és hogyan született meg az első közös projektetek?

– Valamivel több, mint két évvel ezelőtt kezdtünk el együtt dolgozni egy szabadulós játékokat tervező-kivitelező és működtető cégnél. A több hónapos közös munka során kiderült, hogy nagyon jól hatunk egymásra. Hasonlóan gondolkodunk, a különbözőségeink pedig egymást erősítik. Mind a ketten rettenetesen elhivatottak vagyunk, és képesek vagyunk órákig tartó – egészséges és inspiráló – vitákban kicsontozni egy adott kérdést, hogy a döntés, amit végül meghozunk, kifogástalan legyen.

Talán emiatt döntött úgy Gábor, hogy tervezőtársként jelöl meg engem, amikor felkérték a Sopron Basket női öltözőkomplexumának belsőépítészeti feladatára. Gábornak több évtizedes tapasztalata van a szakmában, eredendően soproni és korábban dolgozott már a klubnak. Szerencsénkre a terveink még a megvalósulás előtt pozitív visszajelzéseket kaptak, így jutottunk további megbízásokhoz, ez pedig felvetette egy saját brand létrehozását, az IO-t.

A Sopron Basket vezetősége úgynevezett “amerikai típusú” öltözőt szeretett volna. Mit jelent ez és hogyan fordítottátok le a belsőépítészet nyelvére?

– A megbízó úgy tekintett a befektetésre, mint egyfajta „presztízsberuházásra”. Ez lényegében azt jelenti, hogy az öltözőnek kellően impozánsnak kellett lennie ahhoz, hogy a csapat tagjait motiválja, illetve, hogy a külföldről szerződtetett játékosok számára is ez egy hozzáadott érték legyen az egyéb feltételek mellett. Tulajdonképpen azt szerették volna, hogy a legjobbak munkahelye és második otthona egy hozzájuk méltó hely legyen. Ezzel kapcsolatban hangzott el az „amerikai típusú” öltöző kifejezés. Ezt mi úgy értelmeztük, hogy a tér nagyon erősen épít a csapatidentitásra, megjelenik a csapat címere, a színei és bármi, ami ehhez a versenysportolói szimbólumrendszerhez vagy tárgykultúrához kapcsolódik. Attól azonban a kezdetektől fogva elhatárolódtunk, hogy a régi GYSEV színei nagyon agresszívan jelen legyenek a térben, ezért megpróbáltuk leredukálni őket a fényekre és kárpitokra.

Milyen helyiségekből áll a komplexum?

– A kb. 150 nm-es tervezési terület egy 400 nm-es összefüggő földszinti és ablaktalan raktártérből került leválasztásra a Novomatic Arénában. Ezen belül két helyiség-csoport alakult ki: egy sajtótájékoztató- és oktatóhelyiség a nyilvánosság és az utánpótlás számára, illetve a csapattagok privát öltözője. Ez utóbbi egy előtérből, az öltözőhelyiségből és egy vizesblokkból áll.

Az előtér egyfajta edzői váróként is funkcionál, kiegészülve egy kifejezetten nekik fenntartott mosdóval, illetve egy teakonyhával, amit megpróbáltunk használaton kívül elrejteni. Ez azért is volt fontos, mert az előtér alkalmas arra is, hogy a játékosok exkluzív interjút adjanak – a falfülke előtt, ahova mindig a legutóbb nyert kupát helyezik.

Mi volt a tervezés kiindulópontja, milyen szempontokat fogalmaztatok meg és vittetek végig?

– Amikor stilisztikailag próbáltuk meghatározni azt a világot, amit a játékosok köré elképzeltünk, leginkább három erőteljes irány hatott ránk: az egyik a letisztult funkcionalizmus. A sportolói precizitást és egy ideális munkakörnyezetet leginkább egy szervezett, rendezett tér jellemez. A beépített bútorok, ahogy szervesülnek az épületszerkezeti elemekkel, azt az érzetet keltik, hogy minden a helyén van, minden ide lett kitalálva – és úgy és azért, hogy megfeleljen pontosan ezeknek az igényeknek. A hangsúlyos fehér felületek ehhez a letisztultsághoz asszisztálnak, és egyúttal kifejezik a szó szoros értelmében vett tisztaságot, ami szemben áll a „rossz öltöző” archetípusával – ami kicsi, büdös és koszos. Emellett némileg kompenzálja az építészeti adottságokat – a természetes fény hiányát és az alacsony belmagasságot.

A másik erőteljes irány az öltöző jövőbe mutató megfogalmazása, ami lehetőséget teremt a nemzetközi versenyképességre, és arra a reprezentativitásra, amit a megbízó megfogalmazott. A „luxus” ebben az esetben a technológiai határok feszegetését jelenti – a zuhanyzóban használt glettbeton felületekkel, illetve olyan műszaki megoldásokkal, ami szinte minden egyedi bútort jellemez.

Ide tartozik a sajtószobában a fallal teljesen azonos síkba süllyesztett perem nélküli lámpa, vagy a „kommunikációs fal”, ami tulajdonképpen egy mágneses whiteboard, egy világító kosárlabdapályával, ami lehetővé teszi a stratégiai megbeszéléseket, vagy a konyhabútor és a WC ajtók, ahol egy nagyon különleges anyagot munkáltunk meg és ez tette lehetővé a formai játékot. Ez a kockázatvállalás, határfeszegetés és kísérletezés a részünkről a tervezés folyamatát részben a termékfejlesztéshez tette hasonlóvá. A végeredményben viszont talán nem nehéz felfedezni a párhuzamot egy űrhajóval, vagy más hasonló futurisztikus képződménnyel.

A harmadik irány, amit vizsgáltunk, hogy tulajdonképpen mit jelent egy női kosárlabdacsapat tagjának lenni. Ehhez kapcsolódik egyfajta szakralitás, ami a versenysportolói szférát övezi, illetve ide tartozik a játékosság, ami a formai megoldásokon túl bizonyos funkciókban is visszaköszön. Például a játékosok rendszeresen kapnak csokit a szurkolóktól, de mivel élsportolók, nem eszik meg azonnal, hanem a közösbe rakják nehezebb napokra. Erre volt az a válaszunk, hogy a konyhabútorra került egy „csokibedobó nyílás”, ahonnan zsákbamacska-szerűen vehetik ki a csokikat. A végső formák finom, feminin jellege is tudatos döntés eredménye, amivel a terek keménységét próbáltuk feloldani.

Hogyan tudtátok lefordítani a belsőépítészet nyelvére a szövetség életében kulcsfontosságú csapatdinamika jelenségét?

– A csapat dinamikájának leginkább az öltözőbútorok megtervezésénél volt jelentősége. Az, hogy mindenkinek van egy bizonyos szinten lehatárolt, személyre szóló kis „oltára”, amit mágnesekkel, fotókkal, kabalákkal személyre szabhat, a csapattagok szuverenitását tükrözi. Az, hogy egy íven vannak demokratikusan elrendezve, azt jelképezi, hogy ők mind egy csapat egyenrangú, nélkülözhetetlen elemei. És mivel az elrendezés egyúttal centralizált is, kifejezi, hogy a fókuszban egy közös cél áll, amit a csapat identitása, a játék és az edző jelent.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x