hirdetés

Százmilliók élete kerülhet veszélybe, ha elolvad a hatalmas Thwaites-gleccser

Ez az Antarktisz időzített klímabombája: évente 35 milliárd tonna jég tűnik el róla. És ez nagyon rossz hír.
Fotó: Flickr - szmo.hu
2020. január 24.


hirdetés

Eddig alig 50 ember járt a Dél-sark nyugati részének e kietlen vidékén, jóval kevesebben, mint amennyien valaha a világűrben jártak. Az elmúlt és a következő legalább kétszer ennyien érkeznek, hogy megvizsgálják a bolygó egyik legveszélyesebb jégképződményét, a Thwaites-gleccsert, hogy vajon megmenthető-e még.

A műholdas becslések szerint zsugorodása visszafordíthatatlan, de a helyszíni megfigyelések elengedhetetlenek néhány kulcskérdés megválaszolásához: milyen mértékben járul hozzá a jég visszahúzódása a tengerszint emeléséhez és ez mikor következik be?

A gleccser a 90-es évek elején kezdett el olvadni, de a jégveszteség csaknem megkétszereződött az utolsó 20 évben. Jelenleg évi 35 milliárd tonna jég tűnik el róla. Ha végleg összeomlik, képes a tengerek szintjén 65 cm-rel emelni. Hogy érzékeltessük a veszélyt: a tengerek általános szintje az egész 20. században 19 centiméterrel nőtt – emlékeztet a New Scientist.

A legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy ennek a gleccsernek  a feltételezések szerint alapvető szerepe van az Antarktisz nyugati felén lévő teljes jégpáncél megtartásában. Ha tehát a Thwaites olvadása tovább gyorsulna és összeomlana, annak következményei iszonyatosak lennének. Egy ilyen nagy jégösszeomlás már akár 3,3 méterrel is megemelné néhány száz év alatt a tengerek szintjét. Márpedig ebben az esetben olyan nagyvárosok kerülnének végveszélybe, mint New York, Miami, London, Hága, Hongkong, Sanghaj, Kalkutta, Dakka vagy Rio de Janeiro.

A gleccser sokáig rejtély volt a kutatók számára. Ez volt 1940-ben az Antarktisz partvidékének utolsó részletesen feltérképezett szakasza. Csak az 1950-es évek végén jelentek itt meg először tudósok, de ezután csak három évtizeddel később érkeztek kutatóhajók.

hirdetés

2004-ben sikerült végre a jégbe behatoló radarokkal ellátott repülőgépekkel fogalmat kapni arról, hogy milyen vastag is itt a jég, amely alapvető annak felmérésére, hogy miként reagál a klímaváltozásra. 2018-ban kezdődött el az 50 millió dolláros költségvetésű öt éves brit-amerikai kezdeményezés, az International Thwaites Glacier Collaboration, amelynek irányítója Joanne Johnson, a British Antarctic Survey (BAS) kutatócsoport munkatársa.

Az ENSZ klímatudományi bizottsága szerint a tengerek 2100-ig 26 cm-1,1 méterig emelkedhetnek, attól függően, hogy mennyi szén-dioxidot bocsátunk a légkörbe. Ez elég széles skála, mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy a Thwaites összeomlásához évtizedek vagy évszázadok kellenek.

A kormányok számára létfontosságú egy világosabb időkeretet megállapítani a tengerszint-emelkedéssel kapcsolatban ahhoz, hogy tudják: hogyan és mikorra tervezzék meg az alacsonyan fekvő partok védelmét. Ugyancsak csökkenteni kell a bizonytalanságot a grönlandi jégtakaró állapotával kapcsolatban.

Eric Rignot, az irvine-i University of California kutatója a közelmúltban jégradarokkal fedezett fel egy lyukat a Thwaites közepén, amely kb. 14 milliárd tonna jeget tartalmaz. Legújabb, még nem publikált munkájában azt mutatja ki, hogy hasonló üregek vannak az Antarktisz többi visszahúzódóban lévő gleccserében is, és ezek feltehetően az utóbbi idők jégveszteségével függnek össze.

Igazában azonban a helyszínen lehet megérteni a Thwaites drámai változásait. Úgy tűnik, hogy a gleccser vége, ahol a jég elhagyja a szárazföldet és úszó jégzátonnyá változik, alulról olvad a klímaváltozás okozta melegebb tengervíztől. A 3-4 Celsius-fokos víz elég meleg ahhoz, hogy gyorsan olvassza a jeget, ha behatol a gleccser alá.

Erre a tengeralatti olvadásra és a víz hőmérsékletének változásaira keres bizonyítékot Karen Heywood, az East England egyetem kutatója, aki a következő hónapokban tíz elefánt-, illetve Weddel-fókával végez kísérletet. Az állatokra a víz hőmérsékletét és sótartalmát mérő eszközöket köt.

A fókák azért alkalmasak erre, mert különböző mélységekben keresik a táplálékukat a felszíntől a tengerfenékig. Heywood eszköztárához tartoznak azokat a vízalatti siklóhajók, amelyekkel már tavaly megfigyelte, hogy milyen meglepő irányokba mennek az áramlatok a gleccser alatt. 2021-ben újabb 7 siklót telepít, amellyel mérheti az örvényeket is. Mikrofonokat is felszerelnek ezekre, mert hátha elárulnak valamit a repedő jég hangjai. Már a kezdeti mérésekkel is közelebb jutottak a valós adatokhoz, amelyekkel pontosabban lehet modellezni a Thwaites jövőjét.

A gleccserek alatti kőzetek tulajdonságairól is többet kellene tudniuk a kutatóknak, mert annak keménységétől, szárazságától vagy nedvességétől is nagy mértékben függ a gleccser csúszása. A kőzetek és a gleccser közötti súrlódást szeizmikus hullámokat előidéző robbantásokkal vizsgálják.

A gleccser jövőjével kapcsolatos több nagy kérdésre az a zóna ad választ, ahol a jég, leválva a földről, jégzátonyként eljut az Amundsen-tengerig. E választóvonal évente 1-2 kilométerrel húzódik hátrébb. A gleccser ugyanis egy edény formájú sziklamedencében ül, a jég eleje pedig a medence peremén.

Egyes tudósok úgy vélik, hogy ha a választóvonal jóval hátrébb húzódik, a jég pozíciója a lefelé vezető lejtőn bizonytalanná válik, és ez felgyorsítja a jégveszteséget. Vannak, akik azt mondák: ez a visszafordíthatatlan folyamat máris elkezdődött, mások szerint azonban ezt még korai megállapítani.

A víz felmelegedése már korábban is szerepet játszott a gleccser történetben. Egy 2019 októberi oregoni tanácskozáson az Amundsen-tengerből származó olyan fosszíliákat tartalmazó üledékeket mutattak be, amely arra utalnak, hogy a jégzátony alatt a gleccser végéhez áramló melegebb víz annak visszahúzódásához vezetett 10 ezer évvel ezelőtt. Azóta, egészen a múlt századig nem sok minden változott.

Az ilyen kutatások segítik Helene Seroussi, a NASA kaliforniai laboratóriumának munkatársát, aki számítógépes modelleken kísérli meg a múltbeli változásokat újraalkotni, hogy láthassuk, mi fog történni a Thwaitesszel. Seroussi azonban maga is úgy véli, hogy a kulcs az óceán és a jég közötti interakció megfigyelése, amelynek nyomán lehetséges mesterséges intelligencia segítségével megjósolni a Thwaites sorsát.

A fenyegető előrejelzések miatt érthető, hogy a gleccser visszahúzódásának lassítására a geoengineering módszerein gondolkodnak a szakértők. Egy 2018-as cikkben három lehetőségről  esett szó.

Az egyik, hogy kivonják, vagy megfagyasztják a vizet a gleccser alján, hogy lassítsák a csúszását. A másik javaslat egy 300 méter magas sziget építése volt, hogy megtámassza a gleccert, harmadik egy 100 méter magas perem, ami megakadályozná az olvadást okozó melegebb víz beáramlását. Bár a cikk szerzője szerint nem lenne egyelőre bölcs dolog ilyen beavatkozásokba kezdeni a Thwaitesen, ennek nyomán újabb ötletek születtek.

Például Anders Levermann, a potsdami klímakutató intézetből nemrégiben azt javasolta, hogy pumpáljanak nagy mennyiségű tengervizet a nyugat-antarktiszi jégtakaróra, amely meg fog fagyni, és megállítja annak az összeomlást. David Vaughan, a BAS munkatársa szerint azonban mindeddig nem született olyan javaslat, amely ne vinné csődbe a világgazdaságot és nem termelné még több szén-dioxidot.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés

A kaliforniai erdőtűz ízelítő a jövőből: tömeges migráció indulhat el a klímaváltozás miatt Amerikában

A New York Times szerint az Egyesült Államokban most kezdenek ráébredni, az éghajlatváltozás ott is milliók életét változtathatja meg.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. szeptember 22.


hirdetés

A hőség, a szárazság és az ezekből adódó éhínség miatt nemsokára milliók kényszerülnek majd arra, hogy új otthont keressenek maguknak a világban. A globális felmelegedéssel összefüggő tömeges migrációtól eddig elsősorban az afrikai, közel-keleti, ázsiai régiókban tartottak. Az immár minden nyáron visszatérő, egyre hevesebb és egyre nagyobb kiterjedésű kaliforniai erdőtüzek azonban már az amerikaiakat is kezdik gondolkodóba ejteni.

A New York Times felidézi, hogy idén augusztus 17-én a Halál Völgyében 54,4 C fokot mértek – ez volt 1931 óta a legmagasabb regisztrált hőmérséklet – miközben több ezer villám csapott le a kaliforniai mezőkre és erdőkre, amelyeket öt éve tartó aszály is sújt.

Hamarosan egész Kalifornia lángba borult.

A következő két hétben 900 helyen gyúltak újabb és újabb tüzek, amelyek hatszor annyi földet égettek fel, mint a 2019-es erdőtüzek összesen, 100 ezer embert kényszerítve otthona elhagyására.

A New York Times szerzője, Abraham Lustgarten már korábban foglalkozott a klímaváltozás okozta migráció kérdésével. Bejárt olyan országokat, ahol megtapasztalhatta, hogyan menekülnek el az emberek a világ legszegényebb és legforróbb vidékeiről. Részt vett egy nagy számítógépes szimuláció megalkotásában is, amely a várható globális demográfiai változásokat elemzi. Most pedig azt írja, elkészült egy olyan térkép, ami az Egyesült Államokon belül várható klímamigrációt mutatja be.

hirdetés

Egy olyan jövőjét, amellyel eddig a tengerentúlon eddig nemigen akartak szembenézni.

A közgazdászok, demográfusok, klímakutatók, biztosítási szakemberek, építészek és várostervezők közreműködésével elkészült térkép a következő 30 év amerikai veszélyzónáira hívja fel figyelmet. Kiderül belőle, hogy 162 millió embernek – azaz az Államok lakossága csaknem felének – kell melegebb hőmérsékletekkel és kevesebb vízzel számolnia.

A változások különösen súlyosan érinthetnek 93 millió embert, és ha 2070-ig nem következik be számottevő változás a széndioxid-kibocsátásokban, legalább 4 millióan kerülhetnek elviselhetetlen körülmények közé.

Az évente ismétlődő tűzvészek 28 millió embert veszélyeztetnek majd, ugyanakkor 100 millió embernek – főleg a Mississippi medencéjében Louisianától Wisconsinig – olyan rendkívüli párás levegő jut, hogy ellehetetlenülhet a szabadtéri munka vagy a kinti sport.

A chicagói egyetemnek 2018-ban megjelent tanulmánya szerint a következő 45 évben minden tizenkettedik délen élő amerikai fog az ország északkeleti, nyugati részére költözni a klímaváltozás miatt. Ez pedig tovább szélesíti a szakadékot a gazdagok és a szegények között, valamint tovább gyorsítja és még kaotikusabbá teszi az urbanizációt.

1950-ben az amerikaiaknak kevesebb mint 65%-a élt városokban, 2050-ban viszont várhatóan alig 10% lesz azoknak az aránya, akik városokon kívül élnek.

A felduzzasztott városokban az alapszolgáltatások biztosítása is hatalmas kihívás lesz, az egyre élhetetlenebb tengerparti és a vidéki régiók egy része pedig a gazdasági összeomlás szélére kerülhet.

Akik anyagilag megengedhetik maguknak, elmenekülnek, az ott maradó szegények pedig nem számíthatnak többé a társadalom támogatására.

Atlanta sorsa lehet az egyik elrettentő példa. Georgia állam 5,8 millió lakosú fővárosába a becslések szerint 2100-ig több százezer klímamenekült érkezhet.

Atlantában már ma is nagyobbak a jövedelmi különbségek, mint bármelyik amerikai nagyvárosban. Minden tizedik háztartásban 10 ezer dollár alatti az évi jövedelem, és miközben a városközpont egyre gazdagabb lesz, a külvárosokban rendkívüli szegénység uralkodik.

A klímaváltozást ellensúlyozó intézkedések, a zöldövezetek létrehozása is csak a különbségeket erősítette, mert a szegényebb fekete családok kénytelenek voltak kiköltözni a megdrágult kerületekből.

Ez megosztottság pedig csak nőni fog, és a társadalmi fesztültség bármikor robbanásveszélyes helyzethez vezethet.

És akkor még nem is szóltunk a tengerszint emelkedésének fenyegetéséről, amely olyan nagyvárosokat érint majd, mint Boston, New York és Miami. Veszélybe kerülnek a városok infrastruktúrái, a tengeri sós víz beszivárgása például tönkre teheti az ivóvízhálózatokat.

Mathew Hauer, a floridai állami egyetem szociológusa szerint

legalább 13 millióan kényszerülnek majd az elárasztott partvidékekről elköltözni.

A New York Times emlékeztet rá, 1916 és 1970 között mindössze 6 millió fekete amerikai vándorolt Délről Északra, ez mégis alapjaiban változtatta meg az amerikai társadalmat a demográfiai arányoktól a munkaerőpiacon át a kultúráig. Ennek fényében egyelőre felmérhetetlen, hogy mit jelentene legalább kétszer ennyi ember migrációja az Államokon belül.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
laboratorium_unsplash.jpg

Koronavírus: az első vakcinák lehet, hogy csak a tüneteket enyhítik, de nem akadályozzák meg a fertőzést

Ha így történik, szinte esélyünk sincs a nyájimmunitásra.
képünk illusztráció, fotó: Unsplash/CDC - szmo.hu
2020. szeptember 26.


hirdetés

Az első generációs koronavírus elleni védőoltások nem biztos, hogy megakadályozzák a fertőződést, írja a The Times néhány tudós véleménye alapján.

Ugyan egyre több jel utal arra, hogy hamarosan elkészülhetnek, és rövidesen forgalomba is hozhatják a Covid-19 elleni vakcinákat, könnyen elképzelhető, hogy ezek eleinte csak a tünetek enyhítésére lesznek alkalmasak, a fertőzés megelőzésére nem.

Az Oxfordi Egyetem tudósai szerint emiatt nem biztos, hogy olyan gyorsan visszatérhet a társadalom a megszokott élethez, mint szeretnénk. Érdemes lesz a politikusoknak egy óvatosabb stratégiát kialakítani a visszarendeződésre. Azt tanácsolják, hogy bár a vakcina 50 százalékos védelmet nyújthat a vírus ellen, érdemes lesz néhány intézkedést továbbra is megtartani. A legfontosabb ezek közül a védőtávolság betartása lehet még akkor is, ha már rendelkezésre áll az oltás.

A lapnak nyilatkozó brit kormányzati forrás szerint minden attól függ, hogy végül milyen sikerrel járnak az éjt nappallá téve dolgozó szakemberek. Egyelőre úgy tűnik, hogy a legvalószínűbb egy olyan rövid és középtávon hatásos egy- vagy kétdózisú vakcina, mely a súlyos tüneteket mérsékeli. Ebben az esetben ugyan a fertőződést nem fogja megakadályozni az oltás, de akár havonta ismételt dózisokkal szinten tarthatjuk az első adag hatását.

hirdetés

A kormányzati forrás kiemelte: amennyiben ez történik, és a vakcina csak 50 százalékos védelmet nyújt majd, valószínűtlen, hogy kialakuljon a nyájimmunitás. Hozzátette: egyes vakcinák akár már az év végére elkészülhetnek, de a legvalószínűbb, hogy széles körben csak 2021 első felében lehet majd hozzáférni.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
cimlap.jpg

A káosz ügynökei - az HBO leleplezi, hogyan épültek be Putyin trolljai Amerikában

Egy akciófilm sem lehetne izgalmasabb annál, hogyan jött létre a szentpétervári titkos trollfarm, és hogyan segítettek Trump megválasztásában 2016-ban.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. szeptember 26.


hirdetés

Putyin ételeit rendszerint Jevgenyij Prigozsin szolgálja fel. De egyben ő Oroszország egyik legbefolyásosabb oligarchája is, aki cégeivel hatalmas állami közbeszerzéseket nyer el, és az így befolyó pénzből titkos trollfarmot működtet Szentpéterváron, valamint egy Wagner nevű katonai magánvállakozást, amely a legpiszkosabb akciókban vesz részt - derül ki az HBO legújabb dokumentumfilmjéből, a Káosz ügynökeiből.

Alex Gibney filmjében több olyan újságíró megszólal, aki Oroszországban szó szerint az életét kockáztatva nyomozott Prigozsin, valamint a cégei után.

Volt, amelyiküknek levágott kosfejet küldtek figyelmeztetésként, hogy hagyjon fel a kutatással.

Leültek a kamera elé olyanok is, akik maguk is dolgoztak a 2012-ben létrejött szentpétervári trollfarmon.

Az Internet Research Agency (IRA) fő feladata kezdetben az orosz közvélemény Putyin-mellé állítása volt, később pedig a Krím-félszigeti invázió támogatása, majd a 2016-os amerikai választások befolyásolása.

hirdetés

VIDEÓ: a Káosz ügynökei

De mit is takar a trollfarm kifejezés?

Minden abból az ötletből indult, hogy álkommentelőkkel befolyásolhatnák, ki mit gondol Oroszországban Putyinról. A neten toboroztak munkatársakat "digitális tartalomgyártásra", akiknek kezdetben az volt a dolguk, hogy Putyin védelmére keljenek a különböző fórumokon.

A közösségi média berobbanásával azonban minden megváltozott.

A trollok álnéven hamis profilok százait hozták létre, amelyekből hálózatokat alkottak. Ha valamelyikük megosztott egy tartalmat, a többiek rögtön továbbosztották, így rendkívül hatékonyan terjeszthették az üzeneteiket. Hogy legyen mit terjeszteni, külön részlegeket állítottak fel, amelyek a tartalmat gyártották. Voltak, akik blogbejegyzéseket, vagy twitter-posztokat írtak, mások hamis híroldalakat hoztak létre, amelyek már hírként tálalták a blogok infóit, megint mások vicces vagy éppen félelemkeltő mémeket gyártottak belőlük, amik futótűzként terjedhettek a közösségi médiában.

Miután Oroszország elfoglalta a Krím-félszigetet és háború tört ki a még vitatott területekért, a trollfarm azt a feladatot kapta, hogy keltsen minél nagyobb káoszt Ukrajnában. Nem az volt a céljuk, hogy kizárólag Putyin álláspontját népszerűsítsék, hanem az, hogy egymás ellen uszítsák az Ukrajnában élő oroszokat és ukránokat.

A trollfarm álvideókat gyártott például arról, hogy az ukránok oroszpártiakat kínoznak, vagy feszítenek keresztre, és álriportokat arról, hogy Kijevben éheznek a gyerekek az iskolában.

Alex Gibney dokumentumfilmje szerint ezután vetődött fel, hogy mindezt nagyban, Amerikában is alkalmazhatnák.

Aprólékosan felkutatták az amerikai társadalom töréspontjait. Rájöttek, hogy a migráció és a feketék helyzete az, ami a leginkább megosztja az amerikaiakat.

Akárcsak Ororszországban és Ukrajnában, a trollok Amerikában is felépítették az álprofilokból és áloldalakból álló hálózataikat. De itt az ügyek mindkét oldalán: létrehoztak migrációpárti és migráció-ellenes csoportokat is. Olyan nem létező aktivistákat, akik a feketék jogai mellett álltak ki, és olyanokat, akik a fehér felsőbbrendűséget hirdették.

Ezek után megpróbálták eszkalálni ezeket a konfliktusokat. Nemcsak a virtuális térben, hanem az utcán is. Tüntetéseket szerveztek, ahol a barikád mindkét oldalán ők vezették a tiltakozókat.

A cél az volt, hogy kihasználval Amerika sebezhetőségét minél nagyobb legyen a káosz, váljon lehetetlenné a párbeszéd, és az emberek veszítsék el a bizalmukat a demokratikus intézményekben. Arra számítottak, hogy a belső megosztottság gyengíti az Egyesült Államokat, és ezzel erősíti Oroszországot.

Az általuk létrehozott álprofilok némelyike annyira meggyőző volt, hogy a mainstream média is elhitte, igazi, hús-vér aktivistákról van szó. Volt, amelyiküktől a BBC idézett. A szentpétervári trollfarmon éveket szántak egy-egy ilyen profil felépítésére, és ügyeltek arra, hogy az egyre nagyobb követőtábornak izgalmas napi tartalmat kínáljanak. Az álszemélyiség nemcsak propagandát osztott meg, hanem vicces bejegyzéseket is, rengeteg poptörténeti utalással, amelyek miatt fel sem merült a követőkben, hogy nem egy amerikai honfitársuk posztjait olvassák, aki épp úgy gondolkozik, ahogy ők.

A Texas Szíve csoport például az elszakadáspártiak legnagyobb csoportja volt Amerikában, 300 ezer követővel. Csakhogy Szentpétervárról irányították. Akárcsak a "feketék jogaiért küzdő" BlackMattersUS.com weboldalt, amit félmillióan követtek. Vagy egy olyan Twitter-fiókot, ami a Tennessee-i republikánusok hivatalos oldalának tűnt.

A kialakított befolyását azután a film szerint az IRA arra használta, hogy a 2016-os választásokon növelje Trump esélyeit, és csökkentse Hillary Clintonét.

Elsősorban úgy, hogy csökkentik a szavazási hajlandóságot a Clintont támogatók körében. A látszólag feketék jogaiért harcoló közösségi oldalaik például olyan kampányokat indítottak, amikben a brutális rendőri erőszakra hivatkozva lebeszélték az amerikai feketéket a szavazásról. Azt üzenték: ne szavazz, inkább döntsd meg a rendszert. És mindez úgy tűnik, működött. Detroitban például 70 ezer olyan fekete szavazó maradt otthon, aki korábban Obamát támogatta.

A film azt állítja, hogy az orosz titkosszolgálat, az SVR áll az olyan összeesküvés-elméletek mögött is, mint ami például egy Seth Rich nevű férfi halálával kapcsolatban terjedt el. A Demokrata Pártnak dolgozó férfit egy balul sikerült rablás során ölték meg, a neten viszont futótűzként terjedt, hogy egy Hillary Clinton által fizetett bérgyilkos végzett vele, hogy ne juttathasson el újabb e-mail-eket a WikiLeaksnek. Minderre Julian Assange is rájátszott, amikor vérdíjat tűzött ki az ügyben. A "hírt" azután felkapta a jobboldali mainstream sajtó, sőt, készpénznek vette később a Trump-féle Fehér Ház is.

Összességében persze nehéz megmondani, hogy a ténylegesen mennyit tett hozzá az Internet Research Agency akciója Trump 2016-os győzelméhez, mert egyszerre sokféle hatás működött, sőt, az oroszok maguk is próbálkoztak más, keményebb módszerekkel is, amelyeket szintén bemutat az HBO filmje. Például bevetették az orosz katonai hírszerzésnek azt a Fancy Bearként emlegetett hacker-csapatát, amely korábban átvette az irányítást egy ukrán atomerőmű irányítódendszere fölött. Ők törték fel a Demokrata szervereit és ők lopták el Hillary Clinton e-mailjeit, majd továbították azokat a WikiLeaks-nek. Támadást indítottak a szavazási infrastuktúra ellen. És persze ott volt a Clinton e-mailek ügyében nyomozó FBI, meg maga Trump, a kiszámíthatatlanságával, egymásnak teljesen ellentmondó állításaival, zűrzavaros nézeteivel, Putyin-szimpátiájával és a stábjával, akik közt többen is gyanús kapcsolatba kerültek Oroszországgal.

De bármekkora volt is a trollfarm szerepe, az egyértelmű, hogy a közösségi oldalak sötét oldalát már 2016-ban is mesterien használta ki Oroszország.

Végül az történt, amire ők maguk sem számítottak: Trump nyert.

A filmben megszólaló egyik szakértő szerint amennyiben Clinton győz, valószínűleg meghamisították volna a gépi eredmények egy részét, hogy ezzel elültessék a kétely magvait, rombolják a demokráciába vetett hitet és gyengítsék az új elnök helyzetét. A választási infrastruktúrába behatoltak, de erre az akcióra végül akkor nem volt szükség. Csak hátra kellett dőlniük, és figyelniük a showt.

A Káosz ügynökei végkicsengése: Amerikát 2016-ban megtámadták. Egy külső állam súlyosan megsértette az ország szuveneritását. Nem tudták a támadást kivédeni, sőt, az igazi mélységére csak jóval később döbbentek rá.

A filmet megnézve lehetetlen szabadulni attól a gondolattól, hogy a mostani hírekben szereplő események mögött vajon hány esetben állhat Oroszország kifinomult befolyásolási taktikája? Ha ezt tudták négy éve, hol tarthatnak most, 2020-ban? És mennyivel felkészültebb ennek a kivédésre az Egyesült Államok négy évnyi Trump-kormányzás után?

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
gundamrobot-1000x709.png

Járni, térdelni és mutogatni is tud a 18 méteres japán óriásrobot

Hivatalosan is tesztüzemmódba helyezték az óriást, és végre fejet is kapott.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. szeptember 25.


hirdetés

Immár fejjel és kézfejekkel kiegészülve teljes pompájában is elindult a világ legnagyobb robotja - írja a CNN.

A Gundam nevű anime által inspirált 18 méteres roboton 2014 óta dolgoznak a japán yokohamai Gundam Factory-ben. Idén júliusban már közzéadtak róla egy videót, amelyen ugyan még fej és kézfejek nélkül, de megteszi első lépéseit a 24 tonnás monstrum. Most bejelentették, hogy a robot már tesztüzemmódban van, ennek örömére pedig ízelítőt is mutattak abból, mire képes a hatalmas szerkezet:

a járás mellett le tud térdelni és gesztikulálni is képes a kezeivel.

A robot hivatalos bemutatása idén októberben esedékes, addig tesztelik még, ám a koronavírus-járvány miatt halasztották az eseményt, így aztán az óriás még határozatlan ideig várhat tovább első látogatóira.


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!