hirdetés
belicza3.jpg

„Ezt az utat nyaralásért nem vállalnám” – egy budapesti látogatás tapasztalatai járvány idején

Angliából Magyarországra utaztam, mert az édesanyámról volt szó. Azt hittem, ha Londont elhagyom, megnyugszom, de csak utána jött egy bő hét stressz. A legrosszabb az utolsó nap volt.
Belicza Bea írása és fotói - szmo.hu
2020. augusztus 19.


hirdetés

A koronavírust legyőző, 90 éves anyukám nehezen viselte a hónapokon át tartó bezártságot a kórházban és az idősek otthonában. Hiába gyógyult meg, hiába beszéltem vele minden nap kétszer, elindult a demencia.

Az első alkalommal azt hittem, hogy a két évvel ezelőtti agyvérzésem után az én agyam viccelődik. Azt hallottam, hogy anyu ismétli az eddigi beszélgetésünket. Mintha felvettünk volna 12 perc csevegést. Ő csak a saját szövegét mondta, de mindenütt kivárta az én válaszaim idejét. Akkor meg fel sem tűnt, hogy engem nem is hall ilyenkor. Zavaromban letettem a telefont.

Legközelebb már gyanítottam, hogy a beszélgetés tökéletes másolata nem az én agyamban megy, hanem az övében. Kiderült, a pszichiáterek is arra számítottak, hogy a hosszú bezártság okozza ezt az ideiglenes zavartságot, de amikor többször eltüntette a telefonját és sokszor „költözött”, úgy éreztem, nem várhatok megfelelőbb időpontra, amikor szabadon látogatható és megvettem a jegyemet Budapestre. Ugyanekkor színezték sárgára (közepes kockázatú) Angliát.

Voltak nehéz egyeztetések, hogyan vihetném ki két napra az anyukámat az otthonból. Végül az ő jóváhagyásával úgy döntöttünk, nem akar két hét karantént a két napért, plusz a tesztet (azt mondja, annyit csináltak neki, hogy az elég egy életre). Végül örültünk a félórás találkozásoknak.

A jegyemet a British Airways-nél vettem meg. Pár nappal az indulás előtt lemondták a visszautat, és kérték, hogy foglaljak újat. Saját gép csak este 10-re ért Londonba, onnan viszont nekem meg legalább 3 óra hazáig, Margate-ig. Két nappal meghosszabbítva a magyarországi tartózkodást és 4 órával a repülőutat, Helsinki érintésével vállaltam a visszatérést Londonba.

hirdetés

Az utazás előtt két héttel már izgultam, hogy ne romoljon a vírushelyzet és a szokatlanul hosszú utazás alatt se kapjak el semmit. A magyarországi karantén elkerülhető volt két angliai teszttel az utazás előtt 5 nappal, vagy kérhettem volna Budapesten is két tesztet. Bármelyiket is választottam, egyik sem mutatja ki azt, ha Londonban kapok valamit. Kész voltam mindkét ország tesztjére, de Magyarországon hiába hívtam az orvost, nem sikerült elérnem, így feladtam azt a tervet.

Így működik a koronavírus-teszt Angliában

Angliában nagyon profin megszervezett tesztrendszer van ma már.

Egy online kérdőív alapján kiküldik a szükséges eszközöket, az infókkal és nagyjából az összes postaláda tartalma estére bekerül a laborba, 36 órán belül pedig jön az eredmény.

Izgultam emiatt is, mert biztosra akartam menni, hogy meglegyen a két teszt, időben kapom meg az eredményt és nem rontom el. Míg Magyarországon anyukám többször éhezett, mert a tesztelésig nem ehetett, ihatott, itt ez nem szabály. Viszont

azt kérik, hogy az egyetlen pálcika csak a torokhoz és az orr belsejéhez érjen, nem érinthettem a nyelvemmel, nem érhetett a számhoz, az arcomhoz.

Naná, hogy a nyelvem azonnal emelkedett, ahogy közelítettem a nemkívánatos pálcát. Mindenki elmondta, hogy ez egy kellemetlen érzés, ezért addig kenegettem mindent, amíg nem öklendeztem és sírtam. Nem engedhettem meg magamnak egy rossz eredményt.

Nekem ugyan az online kérdőív nem működött, de telefonon mindig gyorsan kaptam segítséget, igaz második esetben egy skót ügyfélszolgálatos alaposan megizzasztott a sajátos angoljával. Második körben tutira akartam menni, ezért az autós tesztet választottam. Azt hittem, hogy itt szakemberek veszik le a tesztet, de itt is nekem kellett leküzdenem a tiltakozó nyelvemet.

Tudom, hogy világjárvány van, de azt is, hogy én nem vagyok fertőzött. Ezért meglepett, hogy mindenki nagyon ügyelt arra, ne érintkezzen velem. Egy nem működő reptéren piros-fehér műanyagszalagok közötti labirintusban irányítgattak maszkos, kesztyűs emberek, majd laminált táblákkal kértek, hogy állítsam le a motort és hívjak fel egy számot. Elmondták, hogyan csináljam a tesztet, félrehúzódva. Aztán táblán jött a kérés, hogy picit húzzuk le az ablakot. Ott valaki úgy dobta be a zacskót, mintha égette volna a kezét. Elkészültünk, át újabb csapathoz a többször becsomagolt mintáimmal. Újabb táblás kérések, hogy hogyan dobjam egy dobozba a résnyire nyitott ablakból a tesztet. Szóval vicces volt, mert tudom, hogy tőlem nem kell félniük, de ijesztő, nyomasztó arra gondolni, hogy a helyzet lehetne ilyen súlyos is.

Repülőút London-Budapest

A tesztet kipipálhattam, de azért el kellett olvasnom egy-két utazó tapasztalatát, melyekből kiderült, hogy a reptéren nem kérik az eredményt kinyomtatva, elég az üzenet. Nem rohantam nagyon, mert az alaphelyzetben 12 órás utam, most 24 óra volt. Egyetlen távolsági busszal tudtam Londonba utazni, mert több nem közlekedett. Ez az egy is fele annyi embert szállíthatott, mint egyébként.

A távolsági buszra mindenki csak maszkban szállhatott fel, de leülve gyakran lecsúszott az orr-ról, sőt evésnél az áll alatt húzta meg magát. A légkondit nem szokták ajánlani a vírus miatt, de azt nem tudtam elképzelni, hogy egy távolsági buszon ne lenne. Valahogy itt a sofőrök úgy tartják, 17 foknál többet nem visel el az ember, úgyhogy nekem a kánikulában is kell egy pulcsi a buszozás túléléshez. Nekem sál a maszkom két gumival, de nem nyavalygásból, hanem így kapok rendesen levegőt. Tömött helyeken kettő-három réteget használok. Sehol nem viseltem eldobható maszkot, kivéve a Finnairnél. Erről majd később.

Délután kettőtől másnap reggel nyolcig volt időm Londonban. Egy volt kolléganőmmel találkoztam, mással nem mertem, mert fontos látogatásra mentem, nem lehettem fertőzött. Nemcsak anyu miatt, hiszen azt sem tudjuk, megkaphatja-e újra, de nem akartam senkit megfertőzni, sem az otthonban, sem Magyarországon. Próbáltam egy órát egy parkban eltölteni, másoktól távol, aztán kimentem a reptérre, gondoltam meghúzom magam egy kis sarokban, mert fáradt vagyok. A londoni metró nem volt vidám. Légkondi nélkül egy órát utaztam, nagyjából tömött metrón. Itt nem tudtam mit kezdeni a távolságtartással.

A Heathrow-n nagy meglepetésemre semmi nem volt nyitva. Nem volt se kávé, se víz, se ennivaló. Maradt a telefonbűvölés és mivel éjfél utánig villogtak a parfümreklámok, aludni esélytelen volt. Reggel hat körül, a becsekkolás előtt lehet pénzt költeni, bármire. Akartam egy jó teát venni, de most nem emelhetek le a polcról semmit elolvasni, mi van benne. Ha levettem, vinnem kell.

A repülőút Budapestre olyan volt, ahogy képzelem járvány idején. Csak azok ültek egymás mellett, akik együtt utaztak, egyébként mindenki mellett szabad volt egy hely, bár előttünk, mögöttünk nem volt másfél méter, de volt köztünk egy ülés. Nagyon érdekes a leszállás, hiszen ott szokott a legnagyobb embermassza kialakulni. A pilóta ezt elkerülendő mondta, hogy melyik ülésről mehetnek az utasok. De nem minden második vagy harmadik sort mondta, hanem egyszerre az első 10-et, majd a másodikat, harmadikat. A 22-es széken soha nem érintkeztem a 3-as szék utasával, de a 23, 24, 25-ös utasokkal nagyobb valószínűséggel. Azt reméltem, senki nem beteg, így nem kell a nem működő trükkre sem koncentrálnom.

Bő egy éve jártam Budapesten és meglepett, hogy milyen családbarát országba érkeztem. Sok nyelven hirdették ezt Ferihegyen. Örülhetnek a kivándorolt százezrek. A tesztek ellenőrzése váratlanul gyors volt, a telefonom adtam a biztonsági embernek, aki viccelődve hallózott a készülékbe. Zavart műmosollyal megmutattam a két tesztet. Látta vagy nem, mosolyogva viszlátot mondott. Karantén megúszva.

Budapest

Itt bevetettem magam a magyar tömegközlekedésbe. Az elviselhetetlen melegben, a fél város felújítás alatti porfelhőjében külön jól jött a maszk. Nekem.

Nem mondom, hogy új az a látvány, ha az emberek az orruk alatt viselik a maszkot, de Magyarországon nagyon komoly divatirányzat.

Sok buszon, villamoson és metrón volt időm tanulmányozni az embereket, de nem jöttem rá, hogy azért viseli a legtöbb ember a maszkot, mert fél a büntetéstől vagy hiszi, hogy segít, csak nem tudja, hogy kell használni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
lany-szomoru-maganyos-unsplash.jpg

„Mi van veletek, szülők? Te nevezed apának és anyának magad, miközben a gyereked álomba sírja magát?”

„Hányan tudjátok, hogy a gyereketek 13-17 évesen miért nem kommunikál veletek? Hány gyerek érzi magát magányosnak, egyedül? Hány érzi megoldásnak az öngyilkosságot?” – teszi fel a kérdést egy motivációs tréner, akitől rengeteg kamasz kér segítséget, ahelyett, hogy a szüleikhez fordulnának.
Címkép: illusztráció (_Mxsh_/Unsplash) - szmo.hu
2020. október 20.


hirdetés

Megdöbbentő posztot tett közzé Szigeti Gábor motivációs tréner, aki Mindennapi Gabesz néven van jelen a Facebookon, és néhány éve már kifejezetten nőkkel foglalkozik. Az utóbbi időben nagyon fiatal lányok keresték meg segítséget remélve tőle. Még a tréner is ledöbbent azon, amiket mondtak neki. Erről egy Facebook-bejegyzésben számolt be, amelyben szeretné felhívni a mostani kamaszok szüleinek figyelmét.

A poszt szövegét változtatás nélkül, a szerző szíves engedélyével közöljük:

"Van gond rendesen!

Az elmúlt 2-3 hétben úgy hozta a sors, hogy négy - öt , 15-17 év közti lány talált rám. Volt, aki a szülei unszolására, de inkább maguktól kértek segítséget.

Én teljesen ledöbbentem, hogy mindegyikükben ezek közösek voltak:

hirdetés

- magányosnak érzik magukat

- sírva alszanak el

- senki se figyel rájuk, nem hallgatják meg őket

- kilátástalannak látják a helyzetüket

- mindenhol a maximumot várják el tőlük (iskola, edzés[sport klubban] , szülők, stb),

- bárkivel próbálnak beszélni, nem figyelnek rájuk, hanem erőlteti rájuk mindenki a maga igazát.

És ami kibaszta a biztosítékot nálam, hogy egy szép, csinos, kedves, jó tanuló, jó sportoló lány, 15 évesen, olyan nyomást és megfelelési elvárást érez, hogy az egyetlen kiút számára az "ha úgy vége lenne mindennek..., ha meghalnék".

MI VAN VELETEK SZÜLŐK???? Te nevezed apának és anyának magad, miközben az a kis lény, aki a legfontosabbnak kéne lennie neked, álomba sírja magát? Nem akar már kommunikálni veled, mert ha elmondja az érzéseit, gondolatait, félelmeit, vágyait, leoltod, hogy az butaság és majd te megmondod, hogy mit érezzen, hogy mit csináljon, hogy mi kell neki??

Ő nem oltást akar, egyszerűen szeretne ŐSZINTÉN beszélni azzal az emberrel, akiben eddig 100%-ig bizhatott, akiről tudja, hogy előtte lehet gyenge, és megnyílhat. És csak azt várja, hogy csöndben meghallgasd és azt mondd neki: "Örülök, hogy őszinte voltál, szeretlek és ha ebben szeretnéd, hogy segitsek, kérlek mondd el, mit tegyek érted, szerinted mi lehet a megoldás?" Ennyi! Ez olyan nehéz?

Hányan tudjátok, hogy a gyereketek 13-17 évesen már miért nem kommunikál veletek? Hány gyerek érzi magát magányosnak, egyedül? Hány érzi megoldásnak az öngyilkosságot?

Amikor az a 15 éves kislány elmondta, mi van benne, könnyek között, lesütött szemmel, szinte szégyellve magát, hogy ez benne van..... Úgy megöleltem volna, (hiszen neki most nyílik a világ, önfeledt kéne, hogy legyen, hisz gyerek még, ehhez képest szomorúbb, mint egy haldokló beteg) hogy ne félj, itt vagyok, nem engedem el a kezed. De nem ölelhetem meg, mert ilyen a társadalom.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
Home_of_the_US_Congress.jpg

Elhagyják a süllyedő hajót - egyre több republikánus szenátor fordul el Donald Trumptól

Az elnökválasztással egyidőben a szenátus harmadáról is döntenek a szavazók, sokan úgy látják, a politikai túlélésük a tét.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. október 20.


hirdetés

Több évezredes történelmi-politikai tapasztalat, hogy a győztesnek rengeteg barátja és híve van, a bukott embertől pedig mindenki igyekszik megszabadulni. Könnyen lehet, hogy Trumpnak is ezzel kell szembenéznie a kampány véghajrájában.

A New York Times felidézi, hogy a republikánus kongresszusi képviselők közel négy éven keresztül jószerével mindent lenyeltek Donald Trumptól, modortalanságaitól az amerikai demokratikus intézmények elleni támadásokig, gúnyos tweetjeitől a rasszista kijelentésekig. Most azonban, hogy az elnökválasztási előrejelzések demokrata párti győzelmet ígérnek, és veszélybe kerülhet szenátusi többségük is, egyre többen határolódnak el az elnöktől.

Mivel az elnökválasztással egyidőben 33 szenátor székéről szavaznak, egyesek egyenesen „republikánus vérfürdőt” vizionálnak a szenátusban, amiért Trumpot teszik felelőssé.

A lap azt írja, a kifejezést Ted Cruz texasi szenátor használta először, aki szerint a republikánusokra olyan mértékű vereség vár, mint a Richard Nixon elnököt elsöprő Watergate-botrányt követően. Átvette tőle Den Sasse nebraskai képviselő is, aki a törvényhozókkal tartott telefonos konferencián azt állította: Trump járvány-kezelése, a diktátorokkal és a fehér felsőbbrendűséget hirdetőkkel való „flörtölése” olyan széles körben idegenítette el a szavazókat, hogy az felérhet egy „vérfürdővel” a Capitolium felsőházában. De az elnök vereségét jósolta a dél-karolinai Lindsey Graham is, aki pedig korábban Trump egyik leghangosabb híve volt.

Ugyancsak jellemző, hogy Mitch McConnell, a szenátusi többség vezetője, aki korábban nemigen kifogásolta az elnök kezdeményezéseit, most elutasította Trump gazdaság-fellendítő törvényjavaslatát. Mitt Romney, a 2012-es republikánus elnökjelölt a múlt héten pedig amiatt támadta az elnököt, hogy nem hajlandó elítélni a QAnon nevű Trump-párti, összeesküvés-elméleteket gyártó mozgalmat, amelyet az FBI terrorista fenyegetésnek minősített.

hirdetés

Ezek a megszólalások azt mutatják, hogy eljöhet az a pillanat, amikor a republikánus szenátorok megtagadják a politikai túlélésüket veszélyeztető elnököt

Trump válaszcsapásként a minap tweetjében támadást intézett egy szintén republikánus maine-i szenátor, Susan Collins ellen, mert ő nem támogatja sem az elnök legfelsőbb bírósági jelöltjét, Amy Coney Barrettet, sem pedig egészségügyi programját. Az elnök láthatóan nem törődött azzal, hogy ezzel tovább ronthatja Collins újraválasztási esélyeit, egyúttal a párt reményeit, hogy megtarthatja a keleti parti államot.

Romney és más, Trumppal szemben kritikus republikánusok viszont az új főbíró személyét illetően az elnök mellé álltak, mert nekik is érdekük, hogy konzervatív többség jöjjön létre a legfelsőbb bíróságban.

Mindenesetre azok, akiknek a jövőben is politikai ambícióik vannak, más kérdésekben egyre nyilvánvalóbban próbálnak helyezkedni. Carlos Curbelo volt republikánus képviselő szerint egykori kollégái már hónapok óta tisztában voltak azzal, hogy Trump előbb-utóbb „a politikai gravitáció törvényeinek áldozatává válik” és hogy ennek következményeit a pártot sújtják.

A floridai politikus úgy véli: a legtöbb republikánus képviselő eddig is tudta, hogy amit Trump képvisel, hosszú távon nem fenntartható, de pragmatizmusból vagy megalkuvásból inkább szemet hunytak, tették a dolgukat, miközben kivárásra játszottak.

A helyzet azonban odáig fajult, hogy Trump balfogásai, mindenekelőtt a koronavírus-járvány gyenge kezelése olyan államokban is kérdésessé teszik a republikánus győzelmet, mint Georgia, vagy Észak- és Dél-Karolina, amelyek korábban a párt fellegvárainak számítottak.

Kérdés, hogy hány szenátor marad állva, és az elnök veresége esetén a republikánusok mennyire tudnak majd új arculatot adni a pártnak, tekintettel arra, hogy Trumpnak még mindig óriási befolyása van a republikánus szavazók egy jelentős részére.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
farkas-erno-cim.jpg

„Régebben sokkal nagyobb volt a tisztelet és a szeretet” – interjú a 100 éves Farkas Ernővel

Ő Horthy Miklós utolsó élő testőre, de ezen kívül is számtalan izgalmas történetet tud felidézni az életéből. Otthonában látogattuk meg.
Láng Dávid; fotók: Markovics Z. Kristóf - szmo.hu
2020. október 20.


hirdetés

Rendszeres olvasóink már jól ismerhetik Farkas Ernőt, Hargitay Judit kolléganőnk nagyapját, akiről az évek során számos cikk jelent meg a portálon.

Az unokája által lejegyzett tanulságos és szívet melengető történetek után most engem ért a megtiszteltetés, hogy meglátogassam és interjút készítsek vele, nem is akármilyen apropóból: a 100. születésnapjára készülve.

Ernő bácsi makulátlan külsővel, frissen megborotválkozva fogad, azonnal nyújtaná a kezét is, de szabadkozom: sokat járok közösségbe, így ez most nem a legjobb ötlet, ahogy a maszkot is végig fent hagyom – nem bocsátanám meg magamnak, ha pont miattam történne vele valami.

„Soha nem gondoltam rá, hogy megérhetem a 100-at, ez óriási meglepetés nekem is. Alig hiszem el, hogy valóban megtörtént” – válaszolja megkerülhetetlen első kérdésemre. Ismerősei közül a legtöbben még a 90-et se töltötték be.

hirdetés

Pedig több alkalommal is szinte egy hajszálon múlt az élete: a II. világháború után hat évet töltött hadifogságban, rokonai és ismerősei talán le is tettek róla, hogy valaha látják még élve, egy napon mégis hazatért.

Mint mondja, nem volt könnyű visszarázódni: eleinte még erősen érezte a megvetést, mivel Horthy testőrségében szolgált, az emberek pedig a kormányzót tették felelőssé a doni katasztrófáért, így rá is ferde szemmel néztek.

„Nagyjából fél évig éreztem, hogy szólnak is hozzám, meg nem is, nagyon tartózkodóan álltak hozzám. De gyerekkoromtól ismertek, tudták rólam, milyen ember vagyok, így ez lassan elmúlt” – meséli.

Utána rövid időn belül az egyik legmegbecsültebb személy lett a faluban, mindenki szerette őt. A kalocsai fűszerpaprika-gyárba került, ahol összesen 44 évet töltött, ez volt az egyetlen munkahelye egész életében.

„Ora et labora, azaz imádkozzál és dolgozzál: mindig ez a közmondás határozta meg az életemet” – foglalja össze filozófiáját.

Amikor nyugdíjba vonult, az akkori igazgató azt mondta neki: „Ernő bácsi, nagyon becsüllek, amiért ennyi évet húztál le itt, és mégis szegény maradtál.” Vagyis hiába töltött be jórészt vezető pozíciókat, soha nem használta anyagi haszonszerzésre: "Eszembe se jutott, hogy lopjak."

Kevesen mondhatják el magukról, hogy megúsztak egy repülőgép-szerencsétlenséget, de rá ez is igaz. 1965-ben úgy volt, hogy kiküldik Moszkvába egy békecsoport tagjaként, de kijelentette, hogy ő bizony nem megy. Akárhogy győzködték, nem állt kötélnek, így végül nélküle indultak el. A gép pedig lezuhant 126 emberrel a fedélzetén, és senki nem élte túl.

Azóta sem ült repülőn egyszer se, ha pedig az unokája utazik valahová, alig bír megmaradni egy helyben, annyira aggódik, nehogy valami baja essen.

Az egykor 400 fős Horthy-testőrségből mára ő az egyetlen, aki még él. Sok barátot szerzett ott, némelyik hosszú évtizedekig megmaradt. Körülbelül 20 ember lehetett, akivel egészen a halálukig tartotta a kapcsolatot. „Utoljára négyen maradtunk, mindegyikükkel beszéltem telefonon, mielőtt meghaltak” – idézi fel.

Szülőfalujából, a Baja melletti Fajszról nagyjából 10 éve költözött Budapestre a lánya lakásába, akkor már itt érezték őt nagyobb biztonságban. Természetesen nehéz volt megszoknia a környezetváltozást.

„Mentem az utcán, és mindenkinek köszöntem, ahogy falun is, mert nem tudtam, hogy itt ez nem szokás. Ők meg néztek rám, mintha bolond lennék.”

Ma már az egész környék ismeri őt: akit csak lát, azzal szóba elegyedik, mindenkihez van egy-két jó szava.

Igazi sztár lett belőle, aki után folyamatosan érdeklődnek: még az unokájától is megkérdezik, amikor vele futnak össze, hogy van a nagyapja.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
mrichard-dozsa-gyorgy-uti-halalos-baleset-jogositvany-nelkul.png

Nem értem, miért ül újra kocsiba az, aki halálos balesetet okozott és elítélték érte

És akit végleg eltiltottak a vezetéstől. Miért? Ha valaki tudja a kérdésre a választ, írja meg, legyen szíves.
SzE, Fotó: Szeretlek Magyarország archívum - szmo.hu
2020. október 13.


hirdetés

Valami nagyon furcsa azzal kapcsolatban, ahogyan itt, Magyarországon bizonyos ügyeket kezelnek. Mintha nem lenne mindig, mindennek következménye.

Példa erre M. Richárd esete.

Nem tudom, van-e bárki, aki ne ismerné a nevét. Ha valaki mégsem ismerné, pár mondatban összefoglalom, mit kell róla tudni.

A férfi 2017. május 15-én érvényes vezetői engedély nélkül, autójával a Dózsa György úton halálos közúti balesetet okozott - ezt nem én állítom, ez a Budai Központi Kerületi Bíróság 2017 augusztusi közleményében áll. M. Richárd a kocsijával összeütközött egy másik autóval, amelyet a sofőr nem teljesen szabályosan vezetett, például nem a szabályoknak megfelelően kanyarodott. Az ütközésben két ember meghalt.

hirdetés

Az ügyészség szerint M. Richárd a balesetkor 130-cal is száguldott, szerinte 100-nál nem ment többel. A bíróság súlyosbító körülménynek értékelte, hogy mobiltelefont használt vezetés közben, azt is, hogy büntetett előéletű és engedély nélkül vezetett a balesetkor.

A bíróság M. Richárdot idén szeptember végén elsőfokon 4 év fogházra ítélte és véglegesen eltiltotta a vezetéstől. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy újra autóba üljön - jogosítvány nélkül.

A Bors ugyanis azt írja, hogy M. Richárd múlt héten egy német rendszámú Mercedest vezetett. Egy szemtanú azt állította, a férfit Budapesten, a Váci úton igazoltatták a rendőrök, az intézkedés után pedig lezárta a kocsiját és gyalog hagyta el a helyszínt.

A Bors megkeresésére a Budapesti Rendőr-főkapitányság közölte, hogy október 7-én este fél 11-kor közúti ellenőrzés során igazoltattak egy 43 éves férfit, aki azt mondta a rendőröknek, hogy nincs jogosítványa. A rendőrök ezt leellenőrizték, ekkor kiderült, hogy a férfi ellen bírósági eljárás van folyamatban, amelynek jogerős ítéletéig bevonták a vezetői engedélyét.

Akkor még egyszer:

1. Halálos balesetet okozott.

2. Ezért fegyházbüntetésre ítélték.

3. Eltiltották a vezetéstől.

4. És megint autóba ült, megint jogosítvány nélkül.

MIÉRT?

Mi járt egészen pontosan M. Richárd fejében a történtek után? Mire gondolt? Hogy a bírósági ítélet nem számít? Vagy arra, hogy úgysem veszik észre? És mi késztette arra, hogy újra vezessen, miután eltiltották tőle?

Miért ült megint jogosítvány nélkül a volánhoz egy héttel azután, hogy ettől eltiltották?

Mi volt ennyire fontos, sürgős vagy kihagyhatatlan? Egyáltalán hogyan juthat kocsihoz az, akit a vezetéstől eltiltanak, jogsija sincs, és jogerősen elítélték baleset miatt?

És a bíró, miután megszületett az ítélet a Dózsa György úti halálos baleset ügyében, miért nem látta indokoltnak a letartóztatását? Hiszen akkor is jogosítvány nélkül, a sebeséghatárt átlépve vezetett. Másrészt elítélték. Letöltendő börtönre. Éppen a bíróság értékelte súlyosbító körülménynek, hogy engedély nélkül vezetett a halálos baleset idején.

Lesz következménye a történteknek? És ha igen, mi lesz az?

hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!