Moldova György özvegye nincstelenné lett: becsukott szemmel Gyurit látom, s azt mondogatom, hamarosan találkozunk
Palotás Katalin csak azt reméli, az életregényét még be tudja fejezni a haláláig. Barátai nélkül tető sem lenne a feje felett.
Palotás Katalin, Moldova György író özvegye mély fájdalommal éli napjait férje két évvel ezelőtti halála óta.
„Hiába telnek az évek, a hónapok, egyszerűen képtelen vagyok Gyuri nélkül élni és létezni. Mondják, hogy a lélek betegíti meg a testet, hát... tessék rám nézni! Egy kripli vagyok, aki az egyik szemére megvakult, már járni is alig tud, s aki leginkább azt várja, mikor ér véget ez a folyamatos szenvedés és kiszolgáltatottság. A családom, elsősorban a húgom, no, meg a barátaim, mindenekelőtt Iványi Gábor tartja bennem a lelket”
– mesélte a Blikknek Palotás, aki jelenleg a Kútvölgyi kórház idősek otthonának egy szobájában lakik. Barátai segítségének köszönheti, hogy egyáltalán van fedél a feje felett. Férje halála után semmit nem örökölt, és saját lakása sincs. Moldova gyermekei az apjuk halála óta nem tartják vele a kapcsolatot.
„Ez az én életterem, ez az erkélyes szoba, amelyből néha kicsoszogok a folyosóra, mert menni is alig bírok. Fél szememre megvakultam, maréknyi gyógyszert szedek mindennap, és hol a tévét bámulom, hol becsukott szemmel Gyurit látom, s folyton azt mondogatom neki: hamarosan találkozunk! Talán annyi erőm és életkedvem még lesz, hogy be tudom fejezni az életregényemet, amely szorosan kapcsolódna Gyuri utolsó, rólunk szóló könyvéhez”
– fogalmazott. Moldovával körülbelül két éven át éltek házastársként, ám kapcsolatuk ennél jóval korábbra nyúlt vissza. Palotás Katalin Moldova szerkesztőjeként kezdett dolgozni vele, és amikor az író egyedül maradt, a munkakapcsolatukból lassan mélyebb kötelék lett. Így váltak élettársakká, majd házastársakká, Palotás pedig a halála pillanatában is fogta az író kezét.