„Ott álltam egy szál f.szban" - a börtönben szerzett élményeiről vallott Herczeg Zoltán
Ahogy arról korábban írtunk, a divattervezőt 2022 októberében kapták el a rendőrök. Ekkor találtak nála marihuánát és kokaint, ami után fél évet volt letartóztatásban, majd négy hónapot házi őrizetben töltött. Később kiderült, hogy az ügyészség 2 év 8 hónap letöltendő börtönt kért rá, illetve 3 millió forint szakértői díjat is meg kellene fizetnie.
„Egyre mélyül a meggyőződésem, hogy itt egy jó előre megtervezett, agyafúrt konspiráció zajlik, annyira sok és egyre több a "megmagyarázhatatlan" "véletlen" és "életszerűtlenség", hogy ilyen egyszerűen nincs. Ha nem velem történik meg, lehet, el se hiszem. Én pedig bután és sután belesétáltam a csapdába. Ezt elismerem. Balek voltam. Ennyi és nem több” – írta Herczeg Zoltán a Facebook-oldalán novemberben, és hozzátette: a lelkiismerete tökéletesen tiszta, nyugodt, az égi törvényszék előtt megbocsátást és feloldozást is nyert.
A 24.hu Matiné című rovatában most részleteket közölt a divattervező „Divatmajom ketrecben” című könyvéből. A kötet ajánlójából kiderül, hogy Herczeg Zoltán fél órára ugrott el otthonról, és legközelebb fél év múlva térhetett haza. Néhány óra leforgása alatt darabokra hullott az élete. „Ebben a könyvben tabuk nélkül, könyörtelen őszinteséggel és kegyetlen öniróniával vall élete legkeményebb időszakáról. A rácsok mögött szerzett hol letaglózó, hol felemelő tapasztalatairól. A rázúduló gyűlöletről. A felé áradó szeretetről. Próbára tett párkapcsolatáról. A mellette kiálló barátokról. A tőle elforduló ismerősökről. A bűnről és a bűnhődésről. És mindenekelőtt arról, hogyan sikerült megőriznie méltóságát a legcudarabb körülmények között is” – olvasható az ajánlóban.
Részletek a könyvből
Minden kérdésre remegve válaszolok, majd behoznak egy papírt négy fotóval. Rábökök régi cimborámra. Fáj a szívem, de ez most kurvára nem a régi barátságok ideje, inkább az igazságé. Ha meg akarom úszni, muszáj lesz őszintén. Ez itt már nem vicc. Élet-halál kérdés. Elég volt nyolc óra ízelítő a bezártságból. Megint egy halom papír. Aláírom. Egy másik szobában fotókat készítenek rólam, klasszikus centi mellett, ahogy a kurva filmekben. Aztán egy pálcikával, mint egy fültisztító, benyúlnak a számba, és a nyelvemet kapirgálják vele. Ez a nyálminta a DNS-minta. Lefotózzák a tetoválásomat elölről, hátulról, oldalról. Mindkét vállamon, mindkét karomon. Ujjlenyomatot vesznek mind a tíz ujjamról. Aztán tenyérlenyomatot. Majd tenyér éle lenyomatot. Tiszta fekete lett az összes kezem a tintától meg az egész szarakodástól.
Már nagyon késő éjszaka lehet, amikor megérkezünk a Gyorskocsiba. Itt már súlyos rácsok. Szűk folyosók. Bilincses, vezetőszáras alakok, szintén két kísérővel. Ide hozzák az őrizeteseket szerte a városból. Nagyjából egy óra múlva bejutunk az orvosasszony elé.
– Vetkőzzön le!
Vetkőzöm. Ugyan mit tehetnék? Ez már a második meztelenre vetkőzésem, mert a VIII. kerületben is meztelenre vetkőztettek. Illetve hát nem gondolták, hogy nincs rajtam alsónadrág, de miután én csak fél órára ugrottam ki a lakásomból délelőtt, ezért egy szál nadrág, egy szál póló, az a mocskos, kék, szakadt sídzseki, illetve egy cipő volt rajtam. Egyébként se hordok alsógatyát márciustól októberig, lazában tolom nyáron. Így, amikor azt mondták, hogy vegyem le a nadrágomat meg a pólómat, gyakorlatilag nem maradt rajtam semmi. Ahogy az első alkalommal, úgy most se számított az orvosasszony, az asszisztense meg a többi rendőr arra, hogy ott állok majd egy szál f.szban.