Bár Nádai Anikó és Hajmásy Péter már több mint két éve jegyben járnak, az esküvőre még mindig nem kerítettek sort. Az egyik ok, hogy a pár éppen házépítésbe kezdett, ami nemcsak időigényes, de rendkívül költséges is. Anikó erről a Meglepetés magazinnak mesélt, és elárulta, hogy egyelőre nem sürgetik a nagy napot.
„Az építkezés tényleg rengeteg pénzt felemésztett, és nem görcsölünk a házasságon. Van egy közös gyermekünk, ami számunkra a legerősebb kötelék. Persze, szeretnénk megünnepelni a szerelmünket a barátainkkal, de nem akarom elkapkodni a szervezést. Ha valamit csinálok, azt szeretem százszázalékosan megvalósítani” – mondta a műsorvezető.
Bár korábban úgy tervezték, hogy jövőre végre egybekelnek, Anikó elárulta, hogy ez az elképzelés azóta megdőlt.
„Ha jövőre szeretnénk összeházasodni, már késésben vagyunk, alig van szabad időpont, ezért most inkább a 2026-os dátum tűnik reálisnak”
– magyarázta.
A házaspár egyébként már beköltözhetett új otthonukba, de az építkezés még nem fejeződött be teljesen. „Nagyon szerencsések vagyunk, nem is hittem volna, hogy valaha is lehet saját otthonunk, amit mi álmodtunk meg. Lassan haladunk, még sok minden hiányzik, de ennek is megvan a maga szépsége” – tette hozzá Nádai Anikó.
„Azonnal hívtam a lányát, Sárit, hogy nagy a baj, most élesztik újra anyukádat” – Sváby András megtörten mesélte el, hogyan tudta meg, hogy Hadas Kriszta rosszul lett
A Heti Napló műsorvezetőjét nagyon megviselte, hogy Hadas Kriszta elvesztése mellett a sorstól ezt a kegyetlen feladatot kapta.
Sváby Andrást nagyon megviselte Hadas Kriszta hirtelen halála. Ráadásul a Heti Napló műsorvezetője a Blikknek elmondta, hogy a sorstól ő kapta azt a kegyetlen feladatot, hogy felhívja Hadas Kriszta lányát, Sárit a hírrel, hogy nagy a baj. Elcsukló hangon mesélte:
"Számomra ő több volt kollégánál, olyan, mintha a rokonomat vesztettem volna el".
A műsorvezető harminc éve ismerte Hadast, akinél gyakornok volt, majd barátok lettek.
"Ő az etalon emberismeretben, szakmai alázatban, maximalizmusban, elhivatottságban. Ma hajnalban kipattant a szemem, és elkezdtem olvasni azt a rengeteg megemlékezést, amely született róla.
Kriszta egyik legnagyobb félelme az volt, hogy őt nem szeretik, és ha ezt most láthatná… ha van mennyország vagy túlvilág, és mégis látja, akkor remélem örül ennek a hatalmas szeretetözönnek, amely most felé árad"
- mondta.
Sváby elmesléte, hogy épp a Heti Naplótól az egyik kollégája hívta Hadas Krisztát, akit a mentősök épp próbáltak újraéleszteni.
"Egy járókelő vette fel a telefont, ő mondta el a kollégámnak, mi történt, aki ezek után zokogva hívott. Azonnal hívtam a lányát Sárit, hogy nagy a baj, most élesztik újra anyukádat. Nekem kellett ezt elmondanom neki. Sajnos mire odaért, már nem élt"
- mesélte Sváby, aki megígérte, hogy a jövőben ahogy csak tudja, segíteni fogja Hadas Kriszta gyerekeit és unokáját.
A lap megjegyzi, hogy Hadas Kriszta pár száz méterre vesztette életét attól a helytől, ahol lányának édesapja, a volt férje, Kakuk György meghalt 2017. január 3-án, szintén szívrohamban.
„Soha nem adtam magamnak időt arra, hogy én, Hadas Kriszta egy kicsit csak legyek” – a tévés lelkileg összeroppant a sok munkától
Sokszor még hajnalban is dolgozott, vagy felkelt és mások sorsán gondolkodott. A családja adott erőt mindahhoz, amit csinált - vallotta be egy beszélgetés során.
Hadas Kriszta idén márciusuban Szily Nóra vendége volt a Vendégoldal című műsorban. Itt többek között a tévés újságíró-szerkesztő munkája is szóba került.
Elmondta, hogy 33 éve nem pihent soha, mindig gondolkozott az új ötleteken, a bemutatott embereken, és folyamatosan emberek között volt. Mindez azonban nemcsak igénybe vette, de fel is töltötte lelkileg. Az sem okozott gondot neki, ha hajnalokig fenn kellett maradnia, mert nagyon érdekelték az emberi történetek. Azt is elárulta, hogy lánya sokszor a szerkesztőségben vagy a stúdióban is ott volt vele gyerekként.
"Rettenetesen sokat dolgoztam és most is sokat dolgozom. Mi voltunk az első generációs kereskedelmi tévések, minket kell szidni, kérem szépen!" - mondta a múltjával kapcsolatban.
A gyerekkoráról pedig annyit elmesélt, hogy tízéves kora óta készült erre a pályára. A szülei is támogatták ebben.
"Én nem gondoltam, hogy ez egy ilyen rózsaszín álom lesz, sosem akartam híres, vagy celeb lenni, én egy ilyen nagyon tökös újságírónő akartam lenni!".
A sok megrázó történet akár őt is megtörhette volna, de ő másképp vélekedett:
"Mindenki azt kérdezi, hogy hogy bírod? Én ezen sohasem gondolkodtam, mert nem analizáltam így magamat, hogy hogy bírom, hanem az volt a vezérelv, hogy olyan történeteket mutassak, olyan embereket mutassak, akiknek a története túlmutat a saját maguk sorsán.
Közben elképesztő, hogy mennyi minden rakódott rám, néha úgy érzem, hogy effektíve lelkiismeretfurdalásom van, ha jól vagyok. Annyi olyan sorsot láttam, hogy mindig bagatellizáltam a saját problémáimat... Elkezdett lelkileg összeroppantani, mert soha nem adtam magamnak időt arra, hogy én, Hadas Kriszta egy kicsit csak legyek"
- vallotta be.
"Ezt senki nem köszöni meg neked, főleg a családod nem. Ez egy állandó idegállapot, éjszaka az őrlődés... Hajnalban még most is felkelek, járkálok a lakásban, és gondolkodom sorsokon, embereken, mit kéne csinálni, hogy kéne megmutatni. Tehát, igazából én ezt nem tudtam lerakni és nyaralni sem nagyon tudtam"
- sőt, ha el is mentek valahová, akkor is a témákon járt az esze, vallotta be. Ugyanakkor a családja nagyon sok erőt ad neki, mert ha ez nem így történt volna, akkor "begonoszultam volna" - tette hozzá.
A Kőgazdag fiatalok szőke sztárja, Dulin Metta, aki korábban a Nagy Ő-ben is feltűnt, mindenszentek alkalmából nyíltan beszélt arról, miért nem látogatja meg édesapja sírját.
„Nem szokás nálunk a halottak napi megemlékezés” – mondja Metta, aki tíz éve veszítette el édesapját. Azóta sem járt a sírnál, és úgy érzi, a temetőlátogatás nem az egyetlen módja annak, hogy tiszteletet adjon az elhunytaknak.
„Nem érzem szükségét, hogy ott legyek a temetőben. Gyertyát gyújtok, emlékezem – de ezt bármikor megtehetem. Engem zavarnak a tömött sorok, az autók a temetők előtt ilyenkor”
– magyarázza. Szerinte a temetői zarándoklat sokak számára inkább kötelező körnek tűnik, amit meg kell tenni a társadalmi elvárások miatt.
„Miért ne lehetne egy héttel előbb vagy két hónappal később? A lényeg, hogy a szívünkben emlékezzünk, nem a temetői sorban állásban.”
A magát szókimondónak tartó sztár elmondása szerint családja körében sem szokás a halottak napi közös megemlékezés, de tiszteletben tartja, hogy mások számára fontos lehet a hagyomány. „Mindenki máshogy dolgozza fel a veszteséget, és ez így is van rendjén” – tette hozzá.
”Az az igazság, hogy én nem vagyok egy temetőbe járó típus. Egyetlen egyszer voltam apukám sírjánál, a temetésekor, mert egyszerűen nem gondolom, hogy azzal közelebb kerülnék hozzá, hogy kimegyek oda”
- szögezte le és még hozzáfűzte, szerinte meg lehet emlékezni máshogy is az elhunyt szerettekről.
Reggel ötkor kel és egész nap a piacon dolgozik Dudás Miki, írja a Blikk. A családnak három boltja van a pesterzsébeti piacon, amit 22 éve sikeresen vezetett a világbajnok kajakos apja. A férfi azonban augusztus óta kómában fekszik a kórházban, miután egy benzinkúton hat bokszoló rátámadt és súlyosan összeverték.
Dudás Miki a történtek után azonnal beállt segíteni édesanyjának.
„Három boltunk van itt egymás mellett: a százforintos, a ruhabolt és a virágos. Egész nap ezek között rohangálok, ott vagyok, ahol éppen szükség van rám. Ha kell pakolok, beállok a pénztárba vagy éppen a vásárlóknak segítek” – mondta a lapnak a sportoló.
„Édesapám 2002 óta viszi a boltokat, és én is gyakran néztem be vagy dolgoztam itt, ha kellett. Nagyjából tudom, mi hogyan működik, de közel sem vagyunk annyira profik ebben, mint ő. Igyekszünk azért, és olyan szempontból jót tesz a munka, hogy lefoglal a sok aggódás mellett.
Azt is nagyon jó látni, hogy nemcsak nekünk, hanem a vásárlóknak is nagyon hiányzik apu. Ők is aggódnak érte, a könnyeikkel küszködve érdeklődnek a hogylétéről. Van, hogy együtt sírunk velük.”
Dudás Miki azt is elárulta, hogy bár nagyon szerette előző munkáját, egy percig sem gondolkozott a váltáson.
„Nagyon szerettem az előző munkámat, ahol többek között sofőr is voltam. De amikor megtörtént a tragédia, nem volt kérdés, hogy otthagyom, és jövök segíteni anyukámnak, nem hagyhatom őt magára. Nem ez álmaim munkája, a reggel ötórai kelést viselem a legnehezebben, de most ezt kell tennem. A mostani időszak nagyon húzós, jönnek az ünnepek. Aztán januárban meglátjuk, mennyire lesz még itt szükség rám.”