Minden nap temetnek Lvivben – fotósunk jelentése Ukrajnából
A javrovi katonai bázis vasárnapi bombázása után két nappal észrevettünk egy síró nőt, aki a templomból jött ki Lviv központjában. Temetés volt, a 23 éves Volodimir Dasenkóé.
A rokonok mellett a lelkileg meggyötört katonák is elkísérték utolsó útjára társukat. Volt temetés ma is és lesz holnap is.
Ma a 33 éves Eduard Petrovicsot búcsúztatták. A hivatalos tájékoztatás szerint az egységében 35-en haltak meg.
A múltkor vonattal mentünk a lengyel határhoz, most kocsival néztük meg, milyen a helyzet. Krakovecnél nagyon sok a menekült.
Főként nők, gyerekek és idősek, akik legalább négy órát várnak, hogy kiléphessenek Ukrajnából. Estefelé nagyobb a torlódás. Az ukrán és lengyel vöröskereszt segíti őket, alapvetően rendezetten engedik a tömeget. Takarítanak körülöttük, de a nagy a forgalom miatt így is egyre több a hátramaradt szemét.
Újságírókkal beszélgetve úgy hallottam, hogy
Ez azért is érdekes, mert még a háború elején egy ukrán nő azt mondta, nem akar csapvizet inni, de hozzátette, hogy ha nem lenne palackos víz, inná, ami van. Igazán nem hitte, hogy eljöhet ez az idő.
Egy helyi könyvtárban is álcahálókat és Molotov-koktélokat készítenek. Itt azonban az üres üvegekbe csak a rongyokat teszik be, Kijevben töltik majd fel benzinnel.
Koordinátoruk szerint folyamatosan cserélődnek az önkéntesek, de például ő és néhány társa minden áldott nap dolgozik. Két hét alatt 200 álcahálót készítettek.
Nemzetközi civilek egy flashmobot szerveztek Lvivbe. Egy Ukrajna alakú fehér vászonon tanknyomokat lehetett látni, és egy nevető kislány arcképét, akit megöltek. A megrendítő üzenetet legalább ötvenen tartották.