Brazília területén nagyjából 100 „érintetlen törzs” élhet, többségük az Amazonas esőerdőinek nyugati részén. Vannak köztük egészen kis törzsek is. Az őslakosok jogait védelmező brazil kormányzati ügynökség, a FUNAI például számon tart egy olyan törzset, amely egyetlen emberből áll, ugyanis egyedül ő élte túl az állattenyésztők 1990-es támadását.

Ennél alig nagyobb a Piripkura törzs maradéka, eredeti területükön ők is alig tucatnyian élnek. Az Amazon Prime Video néhány éve dokumentumfilmet is forgatott róluk, amiből kiderül, hogy a többieket évtizedekkel ezelőtt lemészárolták egy támadásban.

A Mongabay szerint most az utolsó piripkurákat is nagy veszély fenyegeti. A magazin olyan felvételeket tett közzé, amelyen útépítőket, karámokat, széles, letarolt területeket, teherautókat, szarvasmarha-csordákat látni a védett földjükön.

Brazília területének körülbelül 13 százaléka az őslakosok számára van fenntartva. Ezekre a földekre elvileg tilos belépnie a gazdálkodóknak, állattenyésztőknek, fakitermelőknek és bányászoknak. Csakhogy amióta Brazíliában Jair Bolsonaro az elnök, a korábbinál is intenzívebben folyik az amazóniai esőerdők irtása, és az őslakosok élettere is egyre zsugorodik.

A civil társadalom nyomására a korlátozást szeptemberben megújították ugyan, de csak hat hónapra, és a légi felvételek azt bizonyítják, hogy ez sem riasztotta el a földfoglalókat.

A brazil Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal már 2020 szeptemberében 3185 szarvasmarhát regisztrált négy, a Piripkura területen belül felépült farmon. Az adataik alapján az ügyészek idén májusban 10 illegális betelepülő kiutasítását kezdeményezték a területről, de az eljárásnak még nincs eredménye.

Az Operation Native Amazon (OPAN) civil szervezet áprilisi jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy a rezervátumban 132 ezer hektárnyi területet jegyeztek be a földhivatalnál magánbirtokként. Ez a rezervátum összeterületének 54%-át jelenti. Az OPAN a helyszínen 15 működő farmot azonosított be.

Nemcsak a farmerek és földfoglalók érdeklődnek a Piripkura törzs földjei iránt, hanem a bányaipar is. Szeptemberben egy újonnan létrehozott bányatársaság bányászati jogot kért a területre.

A jogvédők szerint az is elképzelhető, hogy a kormányzat csökkenteni fogja az őslakosok földterületét, így legitimizálva a betolakodók jelenlétét.

„Meg fognak halni” – mondta Rita Piripkura, amikor meglátta a szülőföldjén folyó erdőirtásokról készült műholdas felvételeket. Rita volt az első piripkura, akit felfedeztek még az 1980-as években. Ő jelenleg a Karipuna rezervátumban él, fivére és unokaöccse, Pakyi és Tamandua azonban az ősi területükön maradtak.

Rita szerint a behatolók egyre közelebb kerülnek azokhoz a patakokhoz, amelyek közelében jelenleg szerettei rejtőznek. Rita, Pakyi és Tamandua a három utolsó ismert élő piripkura, de tudnak a törzs további 13 tagjáról, akik a területen élnek.

„Nem akarják elhagyni a földjüket és nem akarnak kapcsolatba lépni a külvilággal” – mondja Leonardo Lenin.

Hogy elrejtőzzenek, feladták mezőgazdasági tevékenységüket, inkább áttértek a vadászatra és a gyűjtögetésre. „Számukra az izoláció túlélési stratégia, éppúgy, mint a menekülés. Feltételezem, hogy azért menekülnek, mert tudják, hogy különben megölik őket” – mondta Sarah Shenker, egy másik civil szervezet, a Survival International képviselője.