Csernus Imre a sztrókjáról vallott: Éreztem, hogy lebénult a lábam meg a jobb kezem

Az Indexnek adott hosszú interjút Csernus Imre, amelyben a tavalyi sztrókjáról is őszintén beszélt. Az ismert pszichiáter és író azt is elárulta, hogy már miért nem praktizál.

Csernus a hamarosan megjelenő, Oroszlánok és farkasok című könyvében írt a sztrókjáról. Ennek kapcsán úgy idézte fel a rosszullétéről, hogy

amikor bekövetkezett, nem foglalkozott azzal, hogy miért történik meg, kíváncsi volt.

„Hogy mi lesz. Rengeteg krízishelyzetben voltam, de nem éreztem semmilyen félelmet.

Nem volt bennem semmilyen bűntudat semmivel kapcsolatosan, semmilyen hiány vagy ezekből származó frusztráció. Már nagyon régóta csak azt teszem, amiben hiszek. De akkor ami a csövön kifér… Ha most vége lenne, az utolsó gondolatom az volna, hogy éltem” - mondta.

Arra a kérdésre, hogy hogyan változtatta meg a sztrók, úgy válaszolt: semmihez sem áll másképp, azóta is ugyanúgy éli az életét.

„De volt egy fontos dolog, mégpedig az, hogy az elfogadás egy nagyon izgalmas kérdés. Ha az elfogadás tényleg bekövetkezik, akkor megszületik a belső béke. Elfogadtam, hogy emberből vagyok. Nemcsak tudtam, hanem elfogadtam, és azt is elfogadom, hogy valószínűleg képes leszek a végsőkig feszíteni a húrt. Lesz következménye. Elfogadtam.”

Csernus az egészséges életmód kapcsán arról is beszélt, hogy jelentősen csökkentette a húsfogyasztását, és aránylag odafigyel, hogy mit eszik, de arra is, amikor megkíván valamit.

- mondta.

Arra a kérdésre, hogy miért nem félt akkor, szerinte nagyon egyszerű a válasz:

Ha én az élet különböző területein mindent megtettem, miért féljek bármitől is? Szeretem az újat, a felelősséget, megnézni, milyen fából faragtak. Teljesen más szocializációval bírok, mint az itt élő emberek. Én egy szláv országból jöttem.

Arra a kérdésre, hogy ott miben mások az emberek, Csernus a mostani belgrádi tüntetéseket hozta példának.

„Nézze, a belgrádi tüntetéseken kint van 300 ezer ember. Itt mikor tüntetett 300 ezer ember? Ezzel mindent elmondtam.”

Arról is beszélt, hogy a foglalkozását már befejezte, mert nem akarta egész életében egy székben ülni, és „bámulni a fejeket, amelyek változnak ugyan, de a konfliktus mindig ugyanaz marad.”

Azt is hozzátette azonban, hogy továbbra is hisz a terápiában, csak az előadásain ma már több ember előtt áll.

Tegnap Mohácson voltam, 300 ember előtt beszéltem a kiégésről. Azelőtt a Lurdy Házban 800 embernek tartottam előadást a halálról. Most megyek Vácra, holnap Székesfehérvárra. Így egy héten 2000–2500 emberrel találkozom, nekik beszélek a gondolataimról. Egyesek meghallgatnak, mások nem. Van, aki felismeréssel tér haza.”